Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az országunk jövő évi költségvetését tárgyaljuk ezekben a napokban. Egy költségvetés tárgyalása hagyományosan: a kormánypártok képviselői a kormány által előterjesztett költségvetés előnyeit domborítják ki, az ellenzék pedig megpróbál rámutatni a hiányosságokra. De hogyha ez mechanikusan megy, és kizárólag így megy, akkor igazából nem bontakozik ki az, hogy mit gondolunk az országunkról. Igazából egy költségvetés nem egyszerűen számok halmaza, kell hogy legyen mögötte koncepció, és ez a koncepció nem más, mint a felelős kormány és a felelős ellenzék elképzelése arról, hogy a saját hazáját hogyan képzeli kormányozni, illetve változtatni.

Ezért nem gondolom, hogy kizárólag egymásnak kell feleselni  egy dicsérő és egy elmarasztaló , hanem próbáljuk ezt olyan keretbe helyezni, ami érthetővé is teszi az egyébként közöttünk meglévő nézőpontbeli, koncepcionális különbséget. Önök, a tisztelt kormánypárt, a kormány, illetve a képviselői nyilván egyfajta elképzeléssel rendelkeznek az ország jövőjéről vallott nézeteik összességében, ezt tárják elénk a jövő évi költségvetés javaslatának formájában, és nekünk, az ellenzéknek, különböző frakciókban bár, de nyilván ettől eltérő álláspontja van.

Én most az oktatási, ezen belül a közoktatást érintő részeket szeretném úgy megvizsgálni, hogy azért kivetíteni és egy kicsit kimozdulni csak és kizárólag egy szakterület, főként egy minisztérium hatásköréből. Úgy azonban, meg kell mondjam, nem jutunk sokra, hogyha ezt…  persze, én is részese voltam egykor költségvetés készítésének, ismerem a fejezeti beosztásokat, de az országunk egésze az nem egymás melletti fejezetekből áll, nem lehet különbontani, hogy hogyan képzeljük el csak és kizárólag a hagyományos értelemben vett általános iskolai nevelést vagy mondjuk, a felnőttképzést, az óvodák világát vagy az egyetemeket. Ezért amit mondok, ott megpróbálom a szűk szakterületet egy kicsit kitágítani, de mégis három konkrét, az oktatás, ezen belül a közoktatás világát érintő kérdésben rávilágítani koncepciókra és koncepciók közötti különbségekre.

Az első a pedagógusbérezés, illetve a pedagógusok előmenetele az elmúlt években és  mivel ez a jövő évi költségvetés  a jövőben. Ostoba az a politikus, aki nem örül és nem támogatja, hogyha bármely társadalmi réteg a közösből, a központi költségvetésből nagyobb arányban részesedik, hogyha több fizetést kap. Ezt azonban, amit önök a pedagógusoknál elővezetnek, a kommunikációban szépen felépítve, azt kell mondjam, hogy ígéretüket megszegve hajtják végre. (Mesterházy Attila: Szégyen!) Hogy ez ne önmagában egy politikai kijelentés legyen, szeretném ezt részletesen bemutatni. 2011 decemberében elfogadták a köznevelésinek nevezett törvényt, amely több mint húsz év  bármilyen vitáink is voltak egymással  közoktatás terén megmutatkozó egyetértést és konszenzust rúgott fel. Ennek a törvénynek a megvalósítása, amely az egyik oldalról most nem a költségvetéshez tartozó, csak a megértés miatt kell elmondanom, az államosítás volt, tudniillik az addig 90 százalékban önkormányzati fenntartásban lévő közoktatási intézmények állami fenntartásba vétele a szegény Klebelsbergről elnevezett intézményfenntartó központ irányításába.

Ez a metódus azóta megbukott, azonban annak idején azt mondták, hogy meg tudják valósítani azt az elképzelést, amiről beszéltem, kell hogy legyen ennek a törvénynek egy másik lába, tudniillik több pénzt a madzagra, több mézet a madzagra, és ezt nevezték el pedagóguséletpálya-modellnek.

(14.50)

Ennek az életpályamodellnek volt egy kimondottan eminens része. Ez az eminens rész az volt, hogy a mindenkori minimálbért behelyezik az A1-es kategóriába, magyarul, ahogy emelkedik a minimálbér, úgy a pedagógusok illetménytáblája automatikusan és arányosan, a táblának megfelelően megy fel. Ezt  tisztelt kormánypártiak, nem kell, hogy mindenki közoktatással foglalkozzon  kerek két tanéven, három naptári éven keresztül majdnem betartották, 2014-ben pedig megszegték. Ez a megállapodás nem egyszerűen egy törvényben, illetve néhány rövid esztendőn keresztül a költségvetésben jelent meg, hanem önök, már nem személy szerint önök, bár tudom, hogy vannak olyan képviselők önök között, akik ezt annak idején megszavazták, mert már képviselők voltak, hanem az oktatásban, ezen belül a közoktatásban működő szakszervezetekkel megállapodás formájában is aláírták, a szó fizikális értelmében aláírták, nemcsak politikai értelemben kijelentették, nemcsak adtak róla három interjút, hanem megállapodtak, és szavukat, írásukat, aláírásukat adták hozzá.

2014 óta ez nincs, önök ezt megszegték. Az A1-es kategóriából kivették a mindenkori minimálbért, és ezt a következő évi költségvetésben is nemcsak hogy folytatják, hanem azt mondják a 63. § szerint, hogy a pedagógusok vetítési alapja továbbra sem változik, 2021-ben is 101 500 forint. Ez, tisztelt kormánypárti képviselők, azt jelenti, hogy a pedagógusok illetménye, bére, hogyha önök betartják saját ígéretüket, hogyha önök hűek saját aláírt megállapodásukhoz, akkor most 32 százalékkal magasabb, mint az önök által dicsőített életpályamodell megvalósított valóságában. Önök büszkék arra, hogy végrehajtják ezt a szakaszolt életpályamodellt, évről évre elmondják a közvéleménynek, hogy most éppen mennyivel emelkedik a tanárok bére, és még egyszer mondom, még mindig jobb, minthogyha semmit nem csináltak volna, de a saját ígéretükhöz képest ez messze elmarad attól, amit megígértek, amit elfogadtak, és amit aláírtak.

Ez nem az ellenzék követelése, tisztelt kormánypárt, ez az önök ígérete, ez az önök aláírása, ez az önök megállapodása, ez az önök 2011-es törvénye. Az égadta világon semmi mást nem kérek önökön számon, csak a saját ígéretüket, csak a saját szavazatukat, csak a saját aláírásukat, mert azt nem teljesítik, és miután nem teljesítik, óriási üdvrivalgások közepette elmondják, hogy milyen jó az, amit megcsinálnak, ami lényegesen kevesebb, mint amennyit egyébként  még egyszer mondom  aláírtak. Ez így nincsen rendben.

Ezért azt javasoljuk, hogy tartsák be a szavukat. Semmi mást nem kérek önöktől, mint az önök szóban, írásban és törvényben adott szavát. Azt kérem, hogy azt tartsák be, amit 2011-ben megígértek, néhány éven keresztül betartottak, aztán otthagyták az ígéretüket, a megállapodásukat, az aláírt szavukat.

A második, szintén a közoktatáshoz kapcsolódó kérdés, a magyar diákok, a legfiatalabb nemzedék idegennyelv-tudása. Ezzel kapcsolatban valljuk meg őszintén, hogy az önök tízéves politikája egy csődtömeg, egy nyilvánvaló bukás. Először még 2010 őszén sikerült eltörölniük az általunk, már hogy a mi kormányaink által hozott és bevezetett úgynevezett nyelvi nulladik évfolyamot, de ehelyett nem hoztak, mert nem találtak ki semmit, csak odáig jutottak, hogy ezt eltörlik. Majd miután rájöttek, hogy itt nagy baj van, mert nincsen koncepciójuk az idegennyelv-tanítás és az idegennyelv-tanulás terén, úgynevezett diplomamentő programot hoztak létre, 3,2 milliárd forint volt az elsőnek a keretösszege. Az, kérem, úgy bukott meg, hogy ennél látványosabban már nem nagyon lehet, mert egyszerűen alig jelentkeztek rá. Értelemszerűen, aki nem jelentkezett, az nem is nyerhette el, aki meg jelentkezett, annak is csak egy töredéke szerezte meg a diplomáját. Szellemesen, miután megbukott ez a diplomamentő program, bevezették a diplomamentő program II.-t, nyilván valami közepes szintű amerikai tévésorozatból vették az ihletet. A diplomamentő program második része még nagyobb bukás volt, mint az első, mert ott aztán már végképp ezrelékben volt csak mérhető a hatásfok. Ennek eredményeként az önök által hozott döntést, tudniillik, hogy a felsőoktatási intézményekbe való bejutást minimum középfokú nyelvvizsgához kötötték, a tavalyi év őszén kénytelenek voltak eltörölni, mert a dolog egész egyszerűen nem működött.

Tíz év mérlege. Ezért nyilván a költségvetésben is megjelenített számok mögött emberek, lehetséges karrierek, életek vannak. Azt kell mondjam önöknek, hogy az elmúlt tíz évet már nem lehet visszacsinálni, de javaslom önöknek megfontolásra azt, amit az MSZP oktatási programja tartalmaz, tudniillik, hogy az idegen nyelvi nulladik évfolyamot állítsák vissza. Ez, biztos vagyok benne, mert pontosan tudom, hogy a költségvetés nyelvén olcsóbb, mint amennyi pénzt idáig eltékozoltak. Hogy hatásosabb, arra meg garanciát vállalok, mert két éven keresztül működött. Évente tízezer magyar fiatal szerzett minimum középfokú, 15 százalék erejéig felsőfokú nyelvvizsgát. Ehhez képest önök kifizetik a nyelvvizsga díját. De minthogy nem tudnak eljutni a nyelvvizsgáig, nem tudnak miért felvenni nyelvvizsgadíjat, mert nem szerzik meg, nagyon kérem, fontolják meg ezt a javaslatot.

Van egy olyan elképzelésük, amely egyébként a költségvetésben is testet ölt, tudniillik, hogy közoktatásban részt vevő fiatalok egyelőre két évfolyamát külföldre idegen nyelvi közegbe, táborba viszik. Szerintem ez jó, már csak azért is, mert először mi mondtuk. A mi 2014-es választási programunkban volt ez bent, már maga az alapötlet. Tehát hogy hat év után, illetve öt év után eljutottak oda, hogy ez a gondolat eljutott önökhöz, ez dicsérendő. De tudom, hogy most, akik itt ülünk is, többen vagyunk, akik beszélnek idegen nyelvet, következésképpen megtanulták, és tudom, hogy vannak olyanok, akik idegen nyelvet tanítanak és taníthatnak. Nagyon kérem, hogy fontolják meg, amit most mondok. Önök kétheti, 14 napos időtartamra vinnének ki több tízezer magyar diákot idegen nyelvi közegbe, többnyire angolul, németül, de például spanyolul és kínaiul is, de akik beszélünk idegen nyelveket, akármilyen szinten, de mondjuk, olyan szinten, tudom, hogy vannak itt közöttünk olyanok, akik felállnak, és ezt a felszólalást most tudnák folytatni valami más idegen nyelven, higgyék el, közülük való vagyok. 14 nap alatt nem lehet megtanulni idegen nyelven. Azt is értem, hogy ennek nem az a szándéka, hogy a nulláról elindulva eljussanak 14 nap alatt valahova, már úgy gondolom, hogy valamiféle középfok reményéig, mert még egyszer mondom, valami tapasztalatom van, de 14 nap alatt még csak megerősíteni sem lehet komolyan egy idegen nyelvi tudást, ráadásul, és mivel a költségvetés vitájánál tartunk, hadd mondjam el, 90 milliárd forintért. 90 milliárd forintért akarnak egy-egy magyar diákot  még egyszer, a nagyságrend tízezres  idegen nyelvi tudásában megerősíteni.

Egy ellenzékinek azt kellene mondani a költségvetés minden egyes tételére, hogy kevés, kevés, kevés, többet, többet, többet. Ennél az esetnél viszont azt mondom, hogy ez pénzkidobás, hogy gazdálkodjanak jobban a közös pénzünkkel. Ebből nem lesz megerősített idegennyelv-tudás. Vagy kiviszik a magyar fiatalokat minimum két hónapra, vigyenek ki kevesebb diákot, vagy tegyenek bele több pénzt, mert 14 napig nem érdemes idegen nyelven tanítani Hollandiában, Angliában vagy Kínában magyar diákokat, mert nem lesz abból semmi, csak kidobunk 90 milliárd forintot az ablakon.

(15.00)

Kérem szépen, hogy ezt gondolják meg. Végül: vane az önök oktatáspolitikájában költségvetés nyelvén és szerkezeti kérdésekben bármilyen újítás? Vagy pedig az egyik év átveszi a korábbi hagyatékát, és örökül hagyja a következőknek? És ez így, szépen megy évről évre, miközben a világ elmegy mellettük, és előadódik egy olyan kényszerhelyzet, ami rávisz minket  ezen belül a magyar oktatást is , hogy olyan gyakorlatot valósítson meg, amire ugyan nem készült  készülhetett volna, még biztosa is van, de nem készült, ez az igazság , és aztán egyszerre valóban a kényszer nyomására, tényleg egyik napról a másikra, sőt egyik óráról a másikra diákok százezrei és pedagógusok tízezrei állnak át online oktatásra.

Az önök költségvetésében büszke tétel az ingyentankönyvek rendszere. Önmagában egyébként helyes, mi kezdtük el, önök folytatták és kiterjesztették. Azt szeretném kérdezni, hogy egyébként elgondolkodtake azon, hogy a világ szép lassan a nyomtatott tankönyvek rendszerén túllép. Eszükbe jutotte, hogy azok a diákok, akikről beszélünk, a hétéves, kilencéves  és nem is beszélek a tizenhárom évesről  a tudásának legjavát már réges-régen nem úgy veszi át, mint mi, az apáink meg a nagyapáink; a mi tudásmegszerzésünk sokkal hasonlatosabb a nagyapáink tudásmegszerzéséhez, mint a gyermekeink és unokáink tudásmegszerzéséhez, akik nem így tanulnak. A tudásuk döntő többsége más forrásból jön.

Ezért nem elmarasztalva az ingyenes tankönyvrendszert, tehát kérem, hogy ne abba csimpaszkodjanak, ne abba akaszkodjanak, és ne azt próbálják mondani, hogy én az ingyenes tankönyvrendszert elmarasztalom, hanem azt mondom, hogy egy kicsivel több innovációt! Egy kicsivel több kitekintést! Amikor belenéznek az okostelefonjukba, jusson már eszükbe a gyermekük meg az unokájuk!

Nem kellenee az ingyentankönyv rendszerét folyamatosan és fokozatosan az ingyenlaptop rendszerére váltani? Azt szeretném, hogy belátható időn belül minden magyar diáknak laptop legyen a kezében, és ezt a központi költségvetés állja, ráadásul szoftverekkel. Ez az, amivel egyébként a digitálistankönyv-állományt bővítve egy modern pályára lehetne állítani a magyar közoktatást, de legalábbis alkalmazkodni a tudásátadás, tudásátvevés új rendszeréhez.

Kérem szépen, hogy fogadják ezeket a javaslatokat a Szocialista Párttól felelős ellenzék javaslataként, olyan javaslatként, amely leginkább az állampolgárokról, a pedagógusokról, a gyermekeinkről és a diákjainkról és nem a politikustársainknak szól. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)