Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi gazdasági és társadalmi célok teljesítésében meghatározó szerepük lehet az európai uniós forrásoknak, amennyiben azokat célszerűen, hatékonyan használjuk föl; ebben van javítanivaló. Egy általános megjegyzéssel hadd kezdjem! Azt a tényt, hogy a költségvetést a tavaszi ülésszakon fogadjuk el, többen kritizálták már. Ismerjük a kormány álláspontját, hogy a gazdaság szereplői számára biztonságot ad, ha előre látják a következő év kormányzati politikáját, költségvetését. Ez igaz lenne, ha nem lenne szükség ezt menet közben módosítani. Ez különösen igaz a mostani helyzetben  nem tudjuk, hogy a magyar gazdaság hogy teljesít majd, csak az első negyedévet ismerjük , és különösen igaz az európai uniós kapcsolatokban, mert lesznek kifizetések a 2014-2020-as időszak áthúzódó kifizetéseiből, a 2021-es költségvetés forrásaiból, és van egy 750 milliárd eurós extra mentőcsomag, amiről már tudjuk, hogy mi a Bizottság elképzelése, a mostani  júniusi  tanácsülésen lesz róla elvi megállapodás, és szeptemberben a részletekről, tehát idén teljesen indokolt lett volna a jövő évi költségvetést ősszel tárgyalni és elfogadni.

Az első kategóriáról, az előző időszakról áthúzódóról  ami a legmegbízhatóbb  azért hadd mondjak egyet: nyilvánvalóan le fogunk hívni minden egyes eurót, ahogy halljuk, csak volt példa arra, hogy nem fogadja el az Európai Unió adott projekt kifizetését ellenőrzés után, mert a közbeszerzésben komoly hiányosságot tár föl. Erre a kormány azt mondja, semmi gond, a helyére lépett egy másik projekt. Ez így van, na de amit kifogásoltak, súlyos kifogással illettek, azt mi, magyar adófizetők fogjuk kifizetni.

A 2021-es költségvetésről még hatalmas vita zajlik, nagyon sok mindent nem ismerünk, és ezzel egyidejűleg a ’21-27-es ciklus költségvetését is még el kéne fogadni. Tehát teljesen bizonytalan adatokkal, tényezőkkel dolgozunk. Én is, amiket tényszerűen ismerek EP-jelentésekből, lehet, hogy két hét múlva már nem igazak; én ezekre próbálok majd hivatkozni.

Kezdjük ezzel a 750 milliárd eurós extra mentőcsomaggal! Ez nagyon sok pénz, hiszen a teljes hétéves költségvetés összege 1100 milliárd euró, ezért érthető, hogy a tagországok, az aktív befizetők ezt nem akarják a saját GDP-jükből fedezni, úgyhogy a mostani terv az, hogy az Európai Bizottság erre az összegre kötvényt bocsát ki, amelyet 2028-tól kezd el majd törleszteni. Itt felmerül egy kérdés a nemzeti konzultációról. Világos, hogy ennek a forrásnak a megteremtéséért miről lesz szó: kötvénykibocsátás, törlesztés 2028-tól. A kérdés úgy hangzik a magyar lakosság felé: Soros György örökkötvény-javaslatát ön elutasítja? Igen vagy nem? Én feltételezem, ha véleményt kérünk, és kérdést teszünk föl, akkor nem vagyunk biztosak benne, hogy mi a válasz. Elvileg, ha netán azt mondaná a magyar lakosság, hogy igen, nagyon hülye ötlet ez az örökkötvény, akkor mit csinál a kormány? Megy a Bizottsághoz, és azt mondja, kérem, módosítsunk?

Visszatérve a 750 milliárd elosztására: ebből 250 milliárdot hitelként osztanának szét, tehát azt a tagállamok az alapján fizetnék vissza, amennyit kaptak, és 500 milliárd lenne a vissza nem térítendő támogatás ebben. Ezeket általában a kohéziós alapokból rászorultsági alapon osztották szét, így Magyarország ebből azért helyesen és erőteljesen részesült. A mostani szétosztás logikája  nem a hétéves költségvetésről beszélek, hanem erről az extra mentőcsomagról  más, mert itt abból indulnak ki, hogy egy-egy régió mennyire szenvedte meg a járványt gazdaságilag, és ez alapján igen, a déli államok megsegítése lesz ebben az erőteljes: Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország és Ciprus.

A miniszterelnök abszurdnak és perverznek nevezte ezt a rendszert, amely alapján az EU a jövőben ezt a pénzt úgy osztaná szét, hogy a gazdag országokat segítené, a szegényebb tagállamok meg finanszíroznák. Ez így nem felel meg a valóságnak. Magyarországnak az 1 százalékos befizetési arányával 7,5 milliárd eurót kell befizetnie, ehhez képest 8,1 milliárd vissza nem térítendő támogatást kapna. A szaldó nem jelentős, de pozitív. Itt az a kérdés, hogy méltányosnak tekintjüke azt, hogy ebben a helyzetben aszerint osztunk szét, amilyen módon egy gazdaság megszenvedte a vírusjárványt. A konvergenciaprogramban ezt állítja a kormány: az elmúlt évek következetes gazdaságpolitikájának köszönhetően a járvány egy ellenálló, kiegyensúlyozott szerkezetű gazdaságot ért 2020 márciusában. Ha ez így van, akkor a szolidaritás azért azt jelenti, hogy ebben a helyzetben tudomásul vesszük, hogy más országokat máshogy ért, és jobban megszenvedték. Hozzáteszem, nagyon szeretnénk, ha a kormány ezzel együtt nagyobb összegeket tudna ebből a forrásból is kiharcolni, csak nem érzem feltétlenül méltánytalannak ezt az eljárást.

Az alap hétéves költségvetésben a pozíciónk megtartása viszont teljesen jogos követelés, hiszen az Európai Unió működéséről szóló szerződés preambuluma alapvető célként fogalmazza meg a Közösség harmonikus fejlődésének biztosítását, a különböző régiók közötti különbségek csökkentését, a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának mérséklését. Tehát ebben a hétéves költségvetési keretben jogosan várja el Magyarország is a további támogatásokat.

Sajnos, a kohéziót alkotó három alap csökken, ezen belül legerőteljesebben maga a kohéziós alap. Hadd tegyem hozzá, hogy itt az Európai Parlament egy számunkra pozitív irányt képviselt, az egyik jelentésében azt fogalmazta meg, hogy a ’21-27-es időszakra biztosítani kell a kulcsfontosságú uniós politikákhoz szükséges finanszírozási szintet annak érdekében, hogy betölthessék a küldetésüket. Tehát ez azt mondja, hogy reálértékben meg kell tartani a közös agrárpolitikának és a kohéziós politikának a finanszírozását. Ezt mindenképpen támogatandónak tartom.

Ez a jelentés ugyanakkor a tagállami szuverenitást megnyirbálná, mert ott arra tettek javaslatot, hogy az Unió saját forrásokat érjen el saját központi adóval, az adópolitika pedig nemzeti hatáskör.

Még egy kérdés merült föl, hogy a költségvetés elfogadásának mechanizmusát esetleg megváltoztassák, és a Tanácsban az egyhangú döntés helyett elég a minősített többség. A Jobbiknak az a véleménye, hogy egy ilyen súlyos, fontos kérdésben, ha eddig mindig sikerült valamilyen módon a konszenzust megtalálni, akkor ez most is így történjen.

Magyarország számára a korábbinál kevesebb mezőgazdasági támogatást irányoz elő az Európai Bizottság, és a következő intézkedéseket hozza. Az egyik a közvetlen támogatás, tehát a területalapú támogatás behatárolása. Itt szó van arról, hogy területmérték vagy összeg alapján, hogy 100 ezer euró a maximális, 60 és 100 ezer között pedig degresszív lesz, mindenesetre eddig erről tagállami hatáskörben lehetett dönteni, de ez most kötelező lesz.

A tervezet arról is rendelkezik, hogy a két eszköz eredményeképp felszabaduló összeg hova kerüljön.

(8.40)

Azt mondja: ezeket a kis- és közepes gazdaságok között lehetne szétosztani, illetve a második pillérbe átcsoportosítva vidékfejlesztési célokra fordítani. A kis- és közepes méretű gazdaságok nagyobb hektáronkénti támogatásban részesülnének, a tagországoknak pedig közvetlen kifizetéseik legalább 2 százalékával a fiatal termelők indulását kell majd segíteniük. És arra is lehetőség lesz, hogy a KAP-nak, a közös agrárpolitikai forrásoknak a 15 százalékát a közvetlen kifizetés helyett a vidékfejlesztéshez csoportosítsák át.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez, ami itt elhangzik, és amit tudunk, az a mezőgazdasági politika, amit önök elfogadtak 2012-ben vidékstratégiaként, Ángyán József és munkatársai terjesztették elő. Ez konform az Európai Unió által fontosnak tartott mezőgazdasági politikával. És eközben az önök kormánya pedig stratégiai megállapodást köt azokkal a tőkés mezőgazdasági nagyüzemekkel, amelyek monokultúrát valósítanak meg, növénytermesztésnek egysíkú változatát vállalják, méghozzá erőteljes kemikáliafelhasználással, bérmunkával. Tehát itt egy ellentét áll fönn aközött is, amit az általam nagyon tisztelt Turi-Kovács Béla elmondott, hogy milyen irányt képvisel, és elemeket mondott abból a vidékstratégiából, amit önök sutba dobtak, és más irányba kívánnak együttműködni.

Érdekes a Tanácsnak néhány ajánlása a magyar konvergenciaprogramhoz. Hangsúlyozom, a Tanácsé, nem a Bizottságé, amely, mint tudjuk, az önök állítása szerint brüsszeli bürokraták, akik Soros György tenyeréből esznek (Bánki Erik: Így van.), és egyébként egy vidéki kócerájt jobban eligazítanak itt Magyarországon, mint Brüsszelben a Bizottság, hallottuk annak idején a miniszterelnöktől. A Tanács, tehát a tagországok szervezete azt állítja: Magyarországon az egészségügyi kiadások állami részaránya jelentősen alacsonyabb az uniós átlagnál; nagyon nehezményezi, hogy 2012 óta nominálisan változatlan és az egyik legalacsonyabb az EU-ban a foglalkoztatáshelyettesítő támogatás; a tanárok fizetése az egyik legalacsonyabb az EU-ban; és ami közvetlenül kapcsolódik gazdasági kérdésekhez: a közbeszerzéseken a verseny hiánya továbbra is fontos probléma.

Végül hadd térjek ki az úgynevezett jogállami klauzula kérdéseire, amire felmerült, hogy az új költségvetésben az uniós finanszírozás és a jogállamiság között egy megerősített kapcsolat legyen, annak érdekében, hogy felelősségteljesen kerüljön elköltésre az európai adófizetők pénze. Ha ez megvalósul, ez azt jelenti, hogy az Unió felfüggeszti, csökkenti vagy korlátozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést az ilyen hiányosságok esetén. Miről van szó? Mikor következik ez be? Ha egy tagország rosszul működteti a pályáztatással foglalkozó hivatalait; ügyészsége és nyomozói nem járnak el alaposan az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások ügyeiben; nem garantálja a bíróságok függetlenségét; nem előzi meg, nem bünteti a csalásokat az EU-s pénzek gyanús elköltésénél, vagy nem működik együtt az OLAF-fal és az EU ügyészségével. És amikor mi ezt kifogásoljuk, és küzdünk azért, hogy az Európai Unió ügyészségéhez csatlakozzon Magyarország, az nem a szuverenitás elvesztésének kérdése, mert csak EU-s pénzek ügyében és határokon átnyúló áfacsalások ügyében nyomozhat, és a nemzeti bíróság elé kell hogy utalja az eredményét. Nos, igen, azért küzdünk, hogy ez ne így legyen. És a tagállamok Tanácsa mondja: a vizsgálati és ügyészségi tevékenység kevésbé tűnik hatékonynak Magyarországon, mint a többi államban, nincs határozott és szisztematikus fellépés a magas szinten elkövetett korrupció üldözésére. Ennek alapján egy aktív befizető Hollandia jogosan mondja azt, hogy kérem, nézzünk utána, és csökkentsük? Szerintem igen. De a Jobbik nem ért egyet ezzel. Én magam sem és a jelenlegi EP-képviselő sem fog megszavazni semmi olyan módosítást, amelynek révén Magyarországra kevesebb pénz jutna. Tesszük ezt azért, mert ha a kormány követi el a hibát vagy bűnt, azért ne az egész országot büntessük. Ne legyen senkinek kétsége, ha ezek a források csökkennek, akkor azok az oligarchák, akik a legtöbb pénzt nyerik  elég furcsa módokon sokszor  ezekből a forrásokból, nem az a pénz fog csökkenni, hanem kevesebb projekt fog megvalósulni, kidobnánk a fürdővízzel együtt a gyereket is. Tehát igen, itthon küzdünk ezért, de az a véleményünk, hogy az Orbán-rendszer leváltásával a küzdelmünket nem Brüsszelben, a pénzek megvonásával, annak egyetértésével, hanem itt, Magyarországon kell megvívnunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)