Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az első dolog az lenne, hogy a megelőző beszédemben elég bőven beszéltem arról, hogy milyen nagy bizonytalanság veszi körül az egész költségvetés-tervezést, hiszen az idei esztendőre sem igazán tudjuk azt, hogy mi lesz majd év végén, mekkora növekedési ütem lesz, ebből következően jövőre sem. Ezért én azt szeretném javasolni a Pénzügyminisztériumnak, hogy még nem késő, de készítsen egy alternatív programot is, tehát egy optimista és egy pesszimista forgatókönyvet, mert most összességében a konvergenciaprogramból átvett egyetlenegy forgatókönyv van, és azért annak a valószínűsége, hogy az úgy meg fog valósulni, azt gondolom, egészen kicsi. Ezért érdemes lenne már most gondolni arra, hogy mi van akkor, ha mondjuk, ennek a vírusjárványnak lesz egy második fordulója, mi van akkor, ha a világgazdasági válság hosszabb lesz, mint amit most elképzelünk.A második dolog, amiről röviden szeretnék mondani néhány mondatot: nagy örömmel hallgattam képviselőtársamat, Simicskó István képviselő urat, aki szenvedélyesen beszélt a katonai kiadásoknak, a honvédelmi kiadásoknak a növekedéséről, bizonyosan szükséges ez a 28 százalékos növekedés, növelés. Én azt szeretném egyszer látni, ha lenne egy olyan kormánypárti, fideszes képviselő, aki ugyanilyen vehemenciával képviselné, mondjuk, az oktatásnak vagy az egészségügynek a kérdését, és ugyanúgy be tudna számolni arról, hogy egyik évről a másikra a költségvetésben 28 vagy 30 százalékkal növekedett az oktatási kiadások vagy az egészségügyi kiadások összege, hiszen mind a két területre nagyon ráférne ez.

A mostani költségvetésben azt lehet látni, hogy az oktatásra 3,7 százalékos növekedés lesz nominálisan, ami reálértékben 1 százalék alatt lesz, ha az inflációt betartjuk, és az egészségügyi kiadásoknál is csak 8 százalékos növekedés van nominálisan, ami reálértékben jó esetben 5 százalék, de figyelembe véve azt, hogy milyen extra kiadások voltak, azt gondolom, indokolt lett volna ennél sokkal nagyobb összeget, nagyobb növekedést beállítani.

Visszatérő mondat és érvelés a kormányoldalról, hogy ez egy olyan költségvetés lesz, amely a munkahelyek védelmét célozza meg, és hogy mindenekelőtt a legfontosabb cél a munkahelyek védelme, ezt a miniszterelnök úr is sokszor elmondta. Itt baranyai képviselőtársam is azt mondta, az a cél, hogy annyi munkahelyet teremtsünk, mint amennyit a vírusjárvány megszüntet. Most ehhez képest a tervezetben, a programban az van, hogy az idei esztendőben 5,6 százalék lesz a munkanélküliségi ráta, és jövőre is csak 4,3 százalék, ami, ha összevetjük azzal, hogy a válság előtt 3,4 százalék volt, akkor nyilvánvalóan semmiképpen sem tartható, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy most viszont már 9 százalék fölötti szinten vagyunk.

(13.40)

Ez azért is érdekes és aggasztó, mert nagyon fontos lenne azokkal az emberekkel is foglalkozni, akik rövidebb vagy hosszabb időre, de mindenképpen kikerülnek a munka világából, hogy az ő számukra megfelelő segítséget nyújtsunk akár a munkakeresési támogatás idejének és összegének növelésével, vagy a családtámogatási rendszerrel, mert a jelenlegi családtámogatási rendszer olyan, hogy sokkal erőteljesebben támogatja a legfelső három jövedelmi tizedben lévő családokat, mint a legalsó négy-öt jövedelmi tizedben lévőket. Tehát egyszerűen az látszik, hogy egy ilyen diszkriminatív állami támogatás van, hiszen az alsó rétegekben lévők egyre kevesebb szociális támogatáshoz tudnak hozzájutni, mint a jómódúak, akiknek nem is lenne erre igazából szükségük.

Ujhelyi képviselő úr beszéde kapcsán esett szó a konzultációról, és itt a kormánypárti képviselőtársaim közül többen is mondták, hogy ennek a konzultációnak az egyik fontos eleme ez a Soros-féle örökkötvény, amelyről feltétlenül meg akarják kérdezni az állampolgárok véleményét, merthogy az Európai Unió ezt akarja vagy ezt fogja bevezetni. Nos, én azt szeretném közölni önökkel, hogy az Európai Unióban döntés született, nem kívánják az örökkötvényt bevezetni. Ha ezt a kormány nem tudja, akkor az nagy baj. Ha viszont tudja, mégis berakta a konzultációba, akkor viszont félre akarja vezetni az állampolgárokat, akkor talán az még nagyobb baj.

Ami egyébként az Európai Uniónál most az asztalon van, az az, hogy hosszú lejáratú kötvényt bocsátanak ki, amelynek a lejárati ideje 2058 lesz. Tehát nem örökkötvényről van szó, hanem egy határozott, bár hosszú lejáratú kötvényről van szó, aminek egyébként épp az a lényege, hogy kevés terhet ró a felvevő országokra rövid távon, hosszú távon pedig nyilvánvalóan az infláció majd ezt jelentősen le fogja értékelni, tehát a teher és a súly egyre kisebb és kisebb lesz.

A következő dolog, amiről szeretnék még említést tenni, az a szakszerűség kérdése. A mai alkalommal is többször megtapasztaltam azt, hogy a hozzászólók nem igazán tartják be a szakma alapvető szabályait. Például Rétvári államtitkár úr teljes bátorsággal beszél milliárdos növekedésekről, vagy beszél százalékos növekedésekről anélkül, hogy elmondaná, hogy mihez képest, mihez viszonyítva mondja ezeket. A milliárd forintos növekedésnek vagy a milliárd forintos bővülésnek vagy valamilyen milliárdos stocknak csak akkor van értelme, ha meghatározza azt, hogy az milyen árakon van számba véve.

Ugyanezt egyébként az előbb megtapasztalhattuk Szabó Zsolt képviselőtársam hozzászólásából is, amikor elkezdte sorolni, hogy 174 százalékkal meg 221 százalékkal növekedett, de elfelejtette elmondani, hogy mi a bázisidőszak, amihez képest mondta ezt, és vajon ezek reálérték-változások, változatlan áras vagy pedig folyó áras tételek, mert az nem mindegy, nem ugyanaz. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint az egyszeri történetben, amikor lekiabál a hajóskapitány, és megkérdezi: „Mennyi?” Válaszolnak: „Harminc.” A viszonválasz: „Mi harminc?” A válasz: „Miért, mi mennyi?” Tehát nagyon fontos lenne, hogy itt, legalábbis ebben a Házban, amikor költségvetésről beszélünk, próbáljunk meg közös nyelvet használni a tekintetben, hogy mindig világos fogalmakat és világos kategóriákat, mégpedig összehasonlítható, összevethető kategóriákat használjunk, mert különben az egésznek nincsen valódi relevanciája.

Végezetül Bányai Gábor úrnak  nincs már a teremben  szeretnék válaszolni, annál is inkább, mert engem név szerint is megemlített, de azért is, mert ez messzebb mutató dolog. Ő azt mondta, azt vetette a szememre, azt érzékeltette a beszédében, hogy nem érdemes rám figyelni, mert én az elmúlt években már többször is megjósoltam azt, hogy összeomlik a magyar gazdaság, és lám, nem omlott össze, következésképpen az én szakmai véleményem nem is számít semmit. Ha visszakérdezhetnék, akkor megkérdezném: tessék mondani, melyik tanulmányomban írtam azt, hogy összeomlik a gazdaság? Vagy melyik interjúmban mondtam? Nyilvánvalóan egyikben sem, tehát ő sem tudna mondani erre példát.

De mi az, amit én mondtam?  és ez szerintem sokkal fontosabb. Azt, hogy a jelenlegi kormány, a Fidesz-kormány nem használja fel megfelelő módon azokat az erőforrásokat, amelyek rendelkezésére állnak. 2010-ben ez a kormány egy történelmi lehetőséget kapott. Történelmi lehetőséget kapott azzal, hogy kétharmados többséget tudott elérni  én magam is támogattam és szavaztam a Fideszre , és azzal is egyébként, hogy az Európai Unió ebben az időszakban igen jelentős mennyiségű támogatást nyújtott Magyarország számára.

Ettől én azt vártam, hogy a korábbi időszak tévelygéseihez képest Magyarország majd el fog indulni egy világos, egyértelmű felzárkózási pályán, és az évtizedekig elmaradt modernizáció végre elkezd megvalósulni. Sajnos ebben nagyot tévedtem, mert nem ez történt, mert ezeket az európai uniós forrásokat Magyarország, a magyar kormány nem arra használta, hogy modernizálja a magyar gazdaságot. A magyar gazdaság szerkezete ma továbbra is elmaradott, ma továbbra is olyan, amelyik nem tudja biztosítani a versenyképességet, amelyik nem tud megfelelő mennyiségű exportot termelni, mert csak gondoljuk végig: azok a vállalkozások, amelyek az elmúlt 8-10 esztendőben olyan jelentős, nagymértékű növekedést produkáltak  és most nem mondok itt neveket vagy cégeket , azok vajon mennyiben járulnak hozzá az ország exportjához? Vajon mennyire versenyképes termékeket állítanak elő? Vajon mekkora hányada az ő termelésüknek sorolható be a high-tech iparágakba? Azt gondolom, mindannyian tudjuk erre a választ.

Tehát a nagy probléma az, hogy egy nagyon jelentős, nagyon fontos történelmi lehetőséget szalasztott el ez a kormány, és szó sincs arról egyébként, hogy én azt mondtam volna, hogy összeomlik a gazdaság. Nem omlik össze. Sajnálatos módon a gazdaságok képesek hosszú-hosszú évtizedeken keresztül is működni a lehetőségeikhez képest egy sokkal alacsonyabb szinten. Az idősek emlékezhetnek rá, hogy itt egy teljesen improduktív gazdasági rendszer több mint 30 évig fennmaradt, úgy hívták, hogy szocializmus. Tehát továbbra is elképzelhető, hogy mindig lesz majd annyi pótlólagos külső forrás, hogy valamilyen szinten fenn lehet tartani.

De nagyon jó példák vannak  és azt gondolom, a költségvetésben erre kellett volna erőteljesen koncentrálni, hogy ez tényleg a válság adta helyzetben a megújulás, a modernizáció költségvetése legyen , itt vannak a példák mellettünk, hiszen az európai uniós csatlakozásunk idejében mind Szlovákia, mind Lengyelország, mind a balti államok mögöttünk voltak az egy főre jutó GDP-t tekintve, most mindegyik előttünk van. Tehát ilyen vagy ehhez hasonló pályát mi is befuthattunk volna vagy bejárhattunk volna, és nem lehet hivatkozni az átkos örökségre és erre-arra.

Tehát a történet mindenképpen az, hogy itt bizony egy nagy-nagy lehetőségnek a kihagyása történt, ahogy ez a magyar történelemben már az elmúlt 100-150 esztendőben többször is megfogalmazódott, és bizony igaza van Bibó Istvánnak, amikor azt mondja, hogy „eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem”. Nos, ebből nem tudott kilépni a Fidesz-kormány sem, és ezért vagyok nagyon sokszor dühös, vagy fogalmazok meg erősebb kritikát, mert valahogy a magam bőrén is érzem azt, hogy nem tudunk ebből a régi átokból kilépni és valóban azon országok közé felsorakozni, amelyek a lehetőségeket képesek jól megfogni és kihasználni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(13.50)