Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a saját beszédemre, szeretnék visszautalni Bánki Erik képviselőtársam egyik megjegyzésére, aki azt mondta, hogy a számok nem hazudnak. Bízom benne, hogy ebben valóban igaza is van. Azt mondta, hogy a kormány történelmi jelentőségű gazdaságvédelmi, gazdaságélénkítő csomagot indított el, amely a GDP 20 százalékára rúg egy hároméves időintervallumban. Ha ezt a 20 százalékos állítólagos csomagot összevetjük azzal, hogy a 2020-as tervben az van, hogy az államháztartási hiány 3,8 százalék lesz, a jövő éviben pedig 2,7 százalék, s ha emellé még odatesszük, hogy a költségvetésben benne van az is, hogy a beruházási hányad 28,3 százalékos lesz, a háztartások fogyasztása 3,8 százalék, miközben a nettó átlagkeresetek növekedése 6,9 százalék, abból az következik, hogy a másik két gazdasági szereplő, tehát a háztartások és a vállalatok nem kerülnek jelentős nettó megtakarítói pozícióba, amiből következően az derülhet ki, hogy a kormánynak csak akkora csomagja lehet, mint amekkora államháztartási hiánya van. Tehát ha ragaszkodunk a 20 százalékos élénkítő csomaghoz, akkor ebből egyértelműen az következik, hogy ebben a három esztendőben évente több mint 6 százalékos államháztartási hiánynak kell lenni.

Megpróbálom egyszerűen megfogalmazni: ha a családunk azt szeretné, hogy 20 százalékkal többet költsünk, akkor ugyan megtehetem azt, hogy a feleségem bukszájából elveszek pénzeket és a rezsinek kikiáltott pénzem megcsapolom, és ebből többet költekezem, de akkor azokon a területeken nem fog maradni pénz. Azt gondolom, hogy ez a közgazdaságtan egyik alapösszefüggése. Ezt a makroközgazdászok a nemzeti elszámolás rendszerének tartják, vagyis hogy az összes nettó megtakarítás nemzetgazdasági szinten úgy kell alakuljon, hogy a három jövedelemtulajdonos megtakarításaiból jön össze. Nagy valószínűséggel egyébként arról van szó, amit mi már többször is megállapítottunk, hogy nem igaz ez a 20 százalékos csomag, ennek csak részei vannak. Abban a 20 százalékban benne van fű, fa, virág, minden olyan dolog, ami nem is odatartozó, például a banki garanciavállalásoktól kezdve az MNB kedvezményes hitelprogramja, ami nyilvánvalóan nem többletforrás, mert ha valaki hitelt vesz fel, az természetesen nem többletforrás. Ez is egy nyilvánvaló közgazdasági alapösszefüggés, mert az vagy valakinek a megtakarítása, vagy ha pénzteremtés történik, akkor pedig azt valakinek mindenképpen fel kellett venni, és ha nincs mögötte fedezet, akkor az inflációs jellegű. Az azért egészen egyszerű dolog, hogy ezt csak ilyen módon lehetne megtenni.

De szeretnék rátérni arra, hogy mit is gondolok a 2021-es költségvetésről. Visszatérő kérdés már évek óta, szinte röstellem megemlíteni, hogy miért most tárgyaljuk a jövő évi költségvetést, hiszen erre vonatkozólag semmilyen fontos, komoly információ  ami esetleg lehetne, ha később lenne  nem áll rendelkezésre, hiszen még a 2019-es esztendőt sem zártuk le. A 2020-as évvel kapcsolatosan az első negyedévre vonatkozóan vannak adatok, továbbiak nincsenek, a jövő meg még inkább bizonytalan. Ez az idei esztendőben még erőteljesebben jön elő, hiszen a koronavírus-járvány okozta válság még nagyobb bizonytalanságot hozott el az egész kérdésben. Ebben a helyzetben a legcélravezetőbb nyilvánvalóan az lenne, ha valamikor egy igazi, valóságos pótköltségvetés lenne, nem pedig annak a paródiája, amit most a kormány beadott, amely messze nem arról szól, hogy megváltozott a makropálya, a bevételek, a kiadások s a többi. Ez egyszerűen egy technikai módosítás, illetve a fővárosnak egy újabb büntetése. Egy igazi pótköltségvetésre lett volna szükség valamikor a nyáron, és november környékén lett volna érdemes  mert akkor már sokkal több mindent lehet látni  beadni egy költségvetést.

De a kormányt ez különösebben nem zavarja, hiszen egyvalamit úgyis meg fog tudni tenni, azt, hogy az államháztartási hiány 3 százalékon belül legyen; ez egy mágikus szám a Fidesz számára. Hogy ennek mi lesz az ára, hogy hányszor hány területen fognak zárolásokat elrendelni, hogy milyen átcsoportosításokat fognak tenni az egyes címek között, az már egy másik kérdés.

Nem véletlen az, hogy az Open Budget Survey értékelése szerint  amely azt vizsgálta meg, hogy az egyes nemzetek költségvetései mennyire megalapozottak, mennyire áttekinthetők és mennyire orientálják a gazdasági szereplőket, mert a költségvetésnek nyilvánvalóan ez lenne a célja, ha csak az a célja, hogy tartsuk be a 3 százalékos hiányt, akkor nem is kéne költségvetést összeállítani  a 100 pontból Magyarország 45 pontot kapott. Az átlag 71 pont volt, a megfelelési szinthez 61 pontra lett volna szükség. Csak Szerbia, Észak-Macedónia és Bosznia-Hercegovina került mögénk a rangsorban. Azért ez valamit nagyon erőteljesen mutat. Azt, hogy amiről itt tárgyalunk, annak vajmi kevés köze lesz ahhoz, ami majd a jövő esztendőben ténylegesen meg fog valósulni a gazdaságban. Ezt nagyon szomorúan kell hogy megállapítsam, de nem vagyok egyedül vele, hiszen az Open Budget Survey, egy igen tekintélyes nemzetközi vizsgálat is ugyanezt hangsúlyozta.

Nézzük meg a makropályát, amin a költségvetés nyugszik. Nyilvánvalóan nagyon nehéz a kormány és a Pénzügyminisztérium szerepe, hiszen hatalmas nagy bizonytalanság van. Gondoljunk csak arra, hogy az idei esztendőre vonatkozóan a Magyar Nemzeti Bank azt mondja, hogy 2-3 százalékos gazdasági növekedés lesz, a Pénzügyminisztérium azt mondja, hogy mínusz 3 százalékos, tehát csökkenés lesz, a Világbank azt mondja, hogy 5 százalékos visszaesés lesz, az Európai Unió Gazdasági Bizottsága azt mondja, hogy 7 százalékos visszaesés lesz, s végül a legfrissebb, az OECD pesszimista előrejelzése szerint 10 százalékos visszaesés lesz az idei esztendőben Magyarországon. Ilyen körülmények között tényleg borzasztó nehéz azt megtippelni, hogy jövő év januárjában milyen szintről fogunk majd elindulni.

A számokból azt lehet látni  a konvergenciaprogramból vette át a kormány és a Pénzügyminisztérium a költségvetéshez az alapszámokat, az alappályát, amivel abszolút nincs semmi baj, hogy onnan vette át, azzal már sokkal inkább, hogy maguk a számok mit is mondanak , hogy 4,8 százalékos GDP-növekedés lesz, az infláció 3 százalékos lesz, az a beruházási hányad, amit már említettem, 28,3 százalékos, a háztartások fogyasztása imponáló mértékű, 3,8 százalékos lesz. Tehát csupa ilyen pozitív szám szerepel itt. A munkanélküliségi ráta pedig 4,3 százalék lesz. Adja isten, hogy ezek a számok ténylegesen megvalósuljanak, de attól tartok, hogy nemigen van erre igazából esély.

A kormány optimista makropályájára vonatkozólag, amit megfogalmazott, próbál érveket fölsorolni, hogy miért is ez az igen jelentős optimizmus itt a válság közepette. Az egyik ilyen érv az, hogy egy W alakú világgazdasági válság lesz az ő elképzelésük szerint, amiből következően egy nagyon gyors visszapattanás lesz, és az idei esztendőben ez teljes egészében le fog csengeni, a jövő esztendőben már egy igen erőteljes pozitív felmenetre van lehetőség, tehát a gazdaság vissza tud térni ugyanarra a pályára, amely pályáról elindult.

(10.50)

Ezzel kapcsolatosan azonban azt gondolom, hogy nagyon fontos legalább két vagy három dolgot megemlíteni. Az egyik az, hogy ma már egyre több elemző gondolja azt, és mondja azt, hogy ez egy elhúzódó válság lesz, és a vírusjárványnak lesz majd még egy második és harmadik hulláma is, aminek lesznek gazdasági kihatásai. Ez egyfelől meghosszabbíthatja magát a válságot, és nyilván egy olyan gazdaság, mint a magyar gazdaság, amelyik kis, nyitott gazdaság, nagy a kitettsége, nagyon függ attól, hogy a világgazdaságban mi is történik.

A másik két dolog még ugyanezzel kapcsolatosan az, hogy ugyanakkor azt is nagyon sokan feltételezik, hogy ez a válság össze fog kapcsolódni egy technikai-technológiai váltással is, ami a 2008-as válság után nem igazából ment végbe, nem valósult meg, csak részlegesen. Nyilvánvalóan az egyik eleme ennek az új energiaplatform, tehát a megújuló energiáknak a jelentős térnyerése, az elektromosautó-gyártásnak az ugyancsak jelentős felfutása, a harmadik elem pedig, hogy maga az egész internet és az internethez kapcsolódó online technológia tulajdonképpen közvetlen termelőerővé vált, és ezt most ma már lehet látni. Ezek nyilvánvalóan jelentős mértékben befolyásolják azt, hogy milyen irányba menjünk.

És még van egy fontos eleme, ennek a válságnak egy olyan tanulsága is van, hogy világossá vált, hogy azok a termelési láncok, az a munkamegosztási rend, amely az elmúlt időszakban, évtizedekben a globalizáció következtében kialakult, mennyire sérülékeny, és ebből következően lehet arra számítani, hogy ezek a termelési láncok, ezek a termelési rendszerek újra fognak szerveződni, újjá fognak alakulni, aminek nyilván időigénye van. Egyébként ennek van vagy lehet pozitív hozadéka is, ha Magyarország jól tud ebbe a folyamatba majd bekapcsolódni, akkor akár nyertese is lehetünk. Természetesen persze nem alacsony hozzáadottérték-tartalmú beszállítóknak kellene lennünk, hanem sokkal inkább a high-tech szektorok felé kellene ez ügyben kacsingatni.

A másik dolog pedig, amire a kormány az optimizmusát alapozza, az, hogy a magyar gazdaság ma sokkal jobb állapotban van, mint a 2008-as válság kitörésekor, és ebből következően ez a válság kevésbé fogja majd megviselni az országot. Kétségkívül igaz, hogy ha a makroszámokra ránézünk, akkor azok márciusban sokkal kedvezőbbek voltak, mint 2008-ban, de ebből nem következik az, hogy a magyar gazdaság most már egy valóban versenyképes, valóban magas termelékenységgel termelő gazdaság, ahol nagy hozzáadottérték-tartalmú termékek vannak, hanem sokkal inkább azt lehet látni, hogy ez a magyar gazdaság egy igen sérülékeny gazdaság, amely az elmúlt években a sikerét annak köszönhette, hogy egyrészt jelentős mértékű, mennyiségű európai uniós forrást vontak be folyamatosan, évenként 5-6 százaléknyi nagyságban, aztán a külföldi munkavállalóknak jelentős pénzvisszautalása volt, ami ugye, akár 2-3 százalék is lehetett GDP-arányosan.

Ezek a tényezők voltak azok, amelyek igen jelentősen hozzásegítettek ahhoz, hogy a gazdaság egyensúlyi szempontból is rendben legyen, és nyilvánvalóan a külföldi tulajdoni többségű vállalkozások is, hiszen ne felejtsük el, hogy az exportunknak 80 százalékát a külföldi tulajdoni többségű vállalkozások adják. És a rossz hír itt az, hogy ennek jelentős része a járműiparban van, és a járműipar ma ennek a válságnak az egyik nagy vesztese, tehát nem lehet ma még előre látni, hogy ennek milyen folyománya lesz.

Tehát én azt gondolom, hogy ez a sérülékenység igen erőteljes, és ez egyébként nagyjából látható is, hiszen most nagyon gyorsan a 3,4 százalékos munkanélküliségi ráta 9 százalék fölé emelkedett, és az államháztartási hiány pedig elérte az 1000 milliárdot. Tehát nagyon jól lehet látni, hogy ez a válság ilyen jelentős hatást gyakorol.

Rátérve az államháztartási hiány és az adósság/GDP hányados kérdésére, a kormány továbbra is tartja magát ahhoz, hogy a maastrichti kritériumokon belül legyen. Tehát nincs semmi meglepetés a dologban. A maastrichti fogalmak szerint 2,9 és 2,6 százalékos lesz a központi költségvetés, illetve az államháztartás hiánya. Ez nyilvánvalóan megfelel az előírásoknak. Azonban kérdés  és erre majd még vissza fogok térni , hogy vajon itt és most mennyire célszerű ezt a 3 százalék alatti értéket betartani.

Az adósság/GDP hányados vonatkozásában az idénre 72,6 százalékot vár a kormány. Ez van benne a konvergenciaprogramban, és 2021-re pedig 69,3, tehát tovább fog csökkenni, megfelel akkor az alapelveknek.

Azonban, ha valaki fellapozza az ÁSZ jelentését a költségvetésről, és megnézi, hogy bizony kockázatok is vannak ebben az egész teljesítésben, akkor azt lehet látni, hogy ha a GDP-nek a pesszimista becslés szerinti értékét veszik  és onnan vettem a számot, az ÁSZ-jelentésből, az egyik ottani táblázatból , és az államadósságnál pedig szintén egy pesszimista becslést vesz annak a növekedésébe, akkor ebből az következik, hogy az adósság/GDP hányados akár 75,9 százalék is lehet a jövő esztendőben. Vagyis ez egy igen jelentős mértékű növekedést fog előidézni.

És gondoljunk bele, hogyha jelentős visszaesés lesz, illetve, ha a kormány tényleg rákényszerül arra, hogy olyan válságkezelő politikát csináljon, amibe valóban többletforrást fog bevinni, akkor könnyen elképzelhető, hogy ennek a költsége az lesz, hogy az adósság/GDP hányados növekedni fog.

A költségvetés szerkezetével kapcsolatosan itt már többen emlegették azt is  csak röviden fogok róla említést tenni , hogy ahelyett, hogy ez áttekinthetőbb lenne, egyre kevésbé követhető ezzel a két alappal: a Gazdaságvédelmi és az Egészségbiztosítási és Járvány Elleni Védekezési Alappal. Még kimondani és nagyon hosszú és nehéz, ebben aztán tényleg benne van minden, fű, fa, virág, de olyan dolgok is, amik egyáltalán nem összetartozók. Azt gondolom, hogy ezt a későbbiekben majd az egyetemeken tanítják mint állatorvosi lovat, hogy ilyen költségvetést nem szabad csinálni, mert ez nagyon nem áttekinthető.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az egészségügy, amelyiknek a legtöbbet kellett volna kapnia, hiszen egyrészt járvány van, másrészt az elmúlt tíz esztendőben kivéreztették az egészségügyet, nominálisan 8 százalékos növekedés van a költségvetésben, ami reálértékben, ha elfogadjuk a 3 százalékos inflációt  fogadjuk el ebben a pillanatban , akkor is csak egy 5 százalékos növekedés. Ez nyilvánvalóan nem fogja kompenzálni azt a többletkiadást, ami egyébként most felmerült, és még várhatóan fel fog merülni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy talán valamilyen koncepcionális átalakításra is szükség lenne, tíz év óta várjuk ezt a koncepcionális átalakítást az egészségügy vonatkozásában, azonban ez egyáltalán nem történik meg.

Hasonlóképpen, az oktatásnál a 3,7 százalékos bővülés, ami, ha az inflációt megint beszámítjuk, akkor gyakorlatilag a hibahatáron belül 0,7 százalékos reálnövekedést jelent, de az előbbiekben itt hallottam a képviselőtársaimtól és államtitkár úrtól is, hogy az oktatás és a felsőoktatás területén minden rendben van.

(11.00)

Én megnéztem a legfrissebb egyetemi rangsorokat, van egy ilyen top 500. A top 500-ban találtam négy olyan egyetemet, amely osztrák egyetem, három olyat, hogy cseh, kettő olyat, hogy lengyel, egy olyat, hogy észtországbeli, egy olyat, hogy Litvánia, egy szintén Ukrajnából, és Magyarországról egyetlenegyet sem lehetett találni. Tehát biztos egyébként, hogy önök sok-sok eredményt értek el az oktatás területén, különösen a felsőoktatás területén (Dr. Rétvári Bence: Még a CEU sincs benne?), meg nagyon jelentős bérnövekedéseket értek el  egyébként, amikor én nyugdíjba mentem, az én egyetemi tanári fizetésem csak 20 százalékkal volt magasabb, mint egy tescós árufeltöltőé, csak úgy lábjegyzetként mondom ezt , ugyanakkor az eredmények pedig nem mutatják ezt.

Azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek és az egész válságkezelésnek az egyik nagyon fontos tanulsága és nagyon fontos eleme az, hogy a kormány bizonyságot tett arról, hogy mennyire érzéketlen szociálisan, és mennyire nem képes arra, hogy figyelembe vegye azt, hogy a válság miatt kilátástalan helyzetbe kerülő embereken itt és most, gyorsan próbáljon meg segíteni. Ez nem történt meg.

Összefoglalásként három pontot szeretnék mondani, három dolgot szeretnék mondani, amelyek nagyjából mutatják azt, hogy mit is gondolok erről az egész 2021-es költségvetésről.

Az első jellemzője ennek a költségvetésnek, hogy nem anticiklikus jellegű, tehát nem kívánja a válságot jelentős mértékű költségvetési kiadásokkal kezelni. Ezt az államháztartásihiány-adatokból lehet látni. Ez azért is nagyon baj, mert így elmulasztja annak a technikai, technológiai megújulásnak a lehetőségét, amelyet minden válság felkínál, és úgy tűnik  nem úgy tűnik, biztosan , nem akar élni ezzel a kormányzat.

A második megállapítás pedig az, hogy a támogatások, amelyek vannak, nem normatív módon, nem normatív alapon kerülnek kiosztásra, hanem sokkal inkább célzottan. Igen jelentős ebben az állami megrendelések és az állami beruházások súlya, ami ugyan fölfogható válságkezelésként, de csak egy célzott válságkezelésnek, egy kárpótlásnak, mégpedig a kormánynak kedves oligarchák számára, őket próbálja meg kármentesíteni, hiszen ők jelentős veszteségeket szenvedtek el, hiszen a turizmus, vendéglátás az ő körükhöz tartozott, és itt volt egy nagyon jelentős visszaesés.

A harmadik megállapítás pedig az, amire már az előbb utaltam, ez a hallatlan mértékű szociális érzéketlenség. A veszteseket nem segíti, és így ebből következően a társadalom még inkább szétszakad gazdagokra és szegényekre, és a középosztály szinte végletesen lesoványodik, lesüllyed (Dr. Rétvári Bence: Ezt mi alapján mondja?), és ez viszont a társadalmi békét és a társadalmi stabilitást is veszélyeztetni fogja. (Dr. Rétvári Bence: Ez nem így van!) Hogy hogyan, milyen mértékben, azt nyilvánvalóan majd a jövő fogja megmondani, de kétségkívül a költségvetésből ez olvasható ki. Köszönöm szépen a figyelmet.