Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 2021. évi költségvetést szeretném azzal kezdeni, hogy miről is van szó itt igazából. Itt konkrétan 23 373 milliárd forint elköltéséről beszélünk. És mielőtt a vitát lefolytatnánk, én fontosnak tartanám, és az udvariasság is így kívánja, hogy megköszönjük mindazon adófizetőnek és mindazon cégnek itt, Magyarországon, aki és amelyik befizeti az adót, hogy ezek elosztásával, felhasználásával a magyar nemzet, a magyar emberek boldogulására és a magyar gazdaság fejlődésére tudjuk ezeket a pénzeket fordítani. Köszönjük szépen nekik.És akkor már nyitnék egy zárójelet: ha már az emberekről beszélünk, akkor érdemes lenne megkérdezni az emberek véleményét is a közpénzek elköltéséről. Én nagyon sajnálom, hogy ebben a költségvetésben is, bár jelentős forrás, sok-sok milliárd forint áll rendelkezésre kormányzati kommunikációra, de rendre kimarad az a kérdés az emberek részére, hogy mire költenék a közpénzeket, és mire nem.

(18.30)

Úgyhogy én kérem önöket, és tisztelettel ajánlom figyelmükbe, hogy a jövőben erre is legyenek majd tekintettel.

Maradva a költségvetésnél, a törvény megalkotása és végrehajtása egyaránt felelősségteljes feladat, különösen most, a koronavírus okozta gazdasági válság idején, amikor emberek tízezrei, százezrei válnak gyakorlatilag munkanélkülivé, cégek mennek tönkre, kerülnek nagyon rossz állapotba, csődközeli állapotba. Éppen ezért nagyon fontos, és ezért felhívom a magyar kormány figyelmét, hogy a korábbi időszakhoz képest mindent tegyen meg annak érdekében, hogy sokkal hatékonyabban legyenek felhasználva mind az EU-s, mind a közpénzforrások, illetőleg sokkal hatékonyabban lépjen fel az ezeket a pénzeket nem megfelelően használó, illetve ezeket csalárd módon magánvagyonná változtató ügyeskedőkkel szemben.

Egy üzenetet, egy kérést szeretnék megfogalmazni az ellenzéki képviselőtársaimhoz is, itt a törvénynek a vitájánál a magam jó példájával is szeretnék elöl járni, hogy tanúsítsunk önmérsékletet. Hogyha ezt a 23 000 milliárd forintot egy tortának képzeljük el, és ebből a tortából azt szeretnénk, hogy bizonyos célokra, bizonyos feladatokra egy vastagabb, vaskosabb szelet jusson, akkor arra is kell gondolni, hogy bizony más célokra, más feladatokra egy vékonyabb szelet fog vagy egyáltalán nem fog jutni. Úgyhogy erre figyelemmel és ennek szellemében én most javaslatokat szeretnék hozni a tisztelt Ház és a tisztelt képviselőtársaim elé, konstruktív javaslatokat ajánlok az önök figyelmébe.

Mivel is kezdhetném, mint az egészségüggyel, hiszen az egészségünk a legfontosabb érték. Ha már költségvetésről és pénzügyekről beszélünk, akkor engedjék meg, hogy egy közismert mondással vezessem föl ezt a témát, ami úgy szól, hogy „csak egészség legyen, a többit majd megvesszük”  ha lesz rá pénzünk. Éppen ezért nagyon fontos az egészségügy, mert az egészséges emberekhez egy megfelelő egészségügyi háttér is szükségeltetik, hogy ha ezek az emberek megbetegszenek, akkor mihamarabb szakszerű ellátásban részesüljenek. De azt látjuk, hogy ez az ágazat rendkívül alulfinanszírozott, és nem kell egészségügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy ezt be is lássuk, hogy így van, még akkor is, ha az idei költségvetésben látszik törekvés az egészségügy megerősítésére, én ezt nem vitatom el  egyébként itt a járvány meg is mutatta, hogy erre szükség van.

De, folytatva a gondolatot, hogy miért szemmel látható ez a nem szakmabelieknek is, élő példa, hogy kórházaink évről évre eladósodnak, és év végén kell őket a központi költségvetés terhére konszolidálni  ez az egyik.

A másik pedig a hosszabbodó várólisták helyzete, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy nincsen elég szakorvos, aki a betegeket ellássa, nem véletlenül kell például, mint már önök is tudják, Marcaliban 15 hónapot várni egy szemvizsgálatra. Szűkebb hazám, Somogyország egyik legsúlyosabb problémája ez. A marcali kórháznak ezért, én úgy gondolom, hogy a kormányzat előbb említett kommunikáció, egyesek szerint propaganda-költségvetéséből lecsípve inkább ezt a kórházat kellene támogatni, az évek óta megígért, ám nem teljesített, például CT-készülék beszerzését, orvosi eszközök beszerzését, amik a kaposvári kórház telephelyeként nem valósulhattak meg.

Továbbmegyek, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a szívügyem a sport, és külön örülök neki, hogy a magyar kormány most már rendelkezik stratégiával is az autó- és motorsportágazatra vonatkozóan, és tervezik egy új MotoGP-pálya megépítését. Erre egyébként a költségvetésben több mint 20 milliárd forint van elkülönítve, címzetten meghatározva, hogy ez valahol majd Kelet-Magyarországon fog megtörténni. Egyrészt örülök, hogy lesz MotoGP-verseny, mert ez már egy régóta megfogalmazott igény, és annak, hogy egy újabb nemzetközi sportversenynek adhat gyönyörű hazánk otthont. Csak a helyszínnel nem tudok egyetérteni, hiszen Sávoly község határában már korábban épült egy ilyen beruházás, 20-30 százalékos készültségi állapotban van.

Úgy gondolom és úgy gondoljuk, hogy ebből a pénzből ezt a projektet kellene befejezni, hiszen ez mind Sávoly, mind a Balaton térségének  ha már itt a képviselőtársam az előbb a turizmusról beszélt, majd én is fogok erről szót ejteni , ha valami, akkor ez a térségnek a fellendülését egyértelműen szolgálná. Akkor már láthatják, hogy konstruktív vagyok, hogy miből lehetne elvenni és miből nem.

A mezőgazdaságra rátérve, én azt hiszem, hogy egyet tudunk érteni párthovatartozástól függetlenül abban, hogy a mezőgazdaságban sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a ’90-es évek elején elprivatizált, bezárt feldolgozóiparunk felvirágoztatására, és ez így van egyébként a mindenki által ismert balatoni borgazdasággal is, ami külföldi kézbe került, holott korábban több ezer családnak a megélhetését biztosította.

Én azt gondolom, hogy ezt vissza kellene vásárolni. Korábban volt erre a Fidesz részéről is igény, politikai szándék, sőt most még eladási szándék is mutatkozik a tulajdonosok részéről. Úgyhogy ezt állami tulajdonba kéne venni, és azt is megmondom, hogy miből: elsősorban a most értékesítésre kínált állami tulajdonú földterületek eladásából befolyt pénzekből. Tehát nem elsősorban az államadósság törlesztésére, hanem például a feldolgozóipar megerősítésére kellene költeni ezeket a pénzeket.

Én remélem, hogy fog jutni a Balatonboglári Borgazdaság telephelyének, üzemrészének megvásárlására is, ami helyi termelői csoportoknak adva, az ő használatukba adva erősítené a feldolgozást, komolyabb hozzáadott értéket jelentene, munkahelyteremtést és magasabb béreket. Tarthatatlan az az állapot, hogy a szőlő 70 százaléka feldolgozatlanul hagyja el a borvidéket egy ilyen múltú térségben.

És akkor már tovább is mennék, közlekednünk is kell. A magasépítési beruházások helyett vagy részben helyett, illetőleg a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal támogatása helyett én inkább a földön maradnék, és azt tanácsolnám, hogy az M7-es autópálya kétszer háromsávosra bővítésében kellene gondolkodni. Hallhattuk itt napokkal ezelőtt, hogy ezzel kapcsolatban nincsen kormányzati terv és kormányzati szándék, ami azért is sajnálatos, mert évtizedek óta visszatérő probléma, hogy június elejétől augusztus végéig rendszeres dugók nehezítik meg az eljutást a Balatonra, majd onnan vissza. A szakértők véleménye is az, hogy ez már tarthatatlan helyzet, ezen kellene változtatni.

De ugyanígy kell változtatni a 68-as út állapotán, ami egy olyan országos közút, amely a Balatont Horvátországgal köti össze több mint 90 kilométer hosszan. Már korábban voltak tervek ennek az útnak a felújítására, rendkívül nagy a teherforgalom is ezen az úton. Ebben is szeretnénk előrelépést, és szeretnénk forrást látni a költségvetésben. Nagy öröm  hogy pozitívumokról is beszéljek , hogy a 67-es útnak a felújítása, kétsávosra bővítése már megtörtént. Én azt remélem és azt kérem önöktől, hogy a 67-es után most már a 68-as következzen.

De hogy ne csak a nagyprojektekről beszéljünk, szóba került a „Magyar falu” program és annak keretében a belterületi utak felújítása. Ez egy nagyon hasznos program, én úgy gondolom, viszont azt is látni kell, hogy a települési igények a költségvetésben rendelkezésre álló forrást messze meghaladják, ez nincsen arányban.

Nem utolsósorban a turizmusról is ejtenék egypár szót, itt kormánypárti képviselőtársam nagyon helyesen mondta, hogy Budapestet követően a Balaton régiója Magyarország második legnagyobb turisztikai értéke. Ez így is van. De nemcsak a szűken vett Balaton-partra kell gondolnunk, hanem az úgynevezett háttértelepülésekre is.

(18.40)

Ezeknek a településeknek is, úgy gondolom, kell lehetőséget adni és forrást biztosítani arra, hogy tudjanak a Balaton-parti turizmusból élni ezekkel a lehetőségekkel, a turistákat odacsalogatni. Erre egyébként meg is lenne az adottság és a lehetőség, hiszen számos kastély található a Balaton déli részén, amely pusztulásra van ítélve, évek óta hasznosítatlan állapotban van. Gondolok itt  csak a teljesség igénye nélkül  a lengyeltóti Zichy-kastélyra, a kéthelyi Hunyady-kastélyra, ami egyébként fővárosi tulajdonban van, és a somogysárdi Somssich-kastélyra is. Arra kérem önöket, hogy ha már van egy nemzeti kastély- és várprogamunk, akkor ezek a kastélyok is kerüljenek bele ebbe a programba. Méltatlan az, hogy a dél-dunántúli régióból lényegében egyetlenegy kastély sem része ennek a programnak.

Mint említettem, be is adtam módosító javaslatokat. Arra kérem nagy tisztelettel önöket, hogy amikor az illetékes bizottság munkájában részt fognak venni, akkor fontolják meg ezeket a javaslatokat. Kérem önöket, hogy támogassák is, mert ezek abszolút reális és jogos igények szerintem. Nagyon bízom benne, hogy ezt figyelembe véve be fogják építeni a következő évi költségvetésbe. Előre is köszönöm a konstruktivitásukat, és köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)