Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A költségvetéshez, azt gondolom, a varázsszavak mind a két oldalról elhangzottak már, ilyenkor hozzászólni azért már nem olyan könnyű. Az önkormányzati fejezethez, a IX. fejezethez szeretnék majd hosszabban hozzászólni  ezt az államtitkár úr biztos gondolta vagy sejtette , de azért kitekintenék, csak ilyen oldalvágásban egy-két más területre is, ameddig a tíz percem engedni fogja. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, a költségvetés előkészítése önkormányzati szinten is és parlamenti szinten, tehát kormányszinten is a legnagyobb esemény egy gazdálkodási évben. Itt nem lehet tudni, hogy mi a gazdálkodási év, mert az önkormányzatoknál ez szabályozva van, de itt lehet év elején, év végén. Ha most komolyan vesszük, hogy mit tárgyalunk, akkor úgy tárgyaljuk a 2021-es költségvetést, hogy a 2020-ast hajtjuk most végre, és a 2019-es zárását nem ismerjük; három év költségvetését úgy tárgyaljuk, hogy gyakorlatilag el kell hinnünk  mert hiszen nincsenek viszonyszámok, nincsen mérleg , hogy azok a számok, amelyeket bemondtak, leírtak, azok hitelesek, el kell hinni, hogy hitelesek, mert egyébként zárszámadási számok nem támasztják alá, tehát bázisviszonyítási szám nyilván nincsen, azt pedig legfeljebb egy-két konkrét tapasztalatból vagy ezekből a termelési beszámolókból, amelyeket itt hallottunk, tudjuk, hogy a mostani végrehajtás hol tart. Egy biztos: azok az önkormányzatok, amelyeket én jobban ismerek, a fővárosiak és a kerületiek, valamint az agglomeráció.

(18.10)

Azt kell mondjam, hogy az államtitkár úr egy új stílust hozott be, és ez jó, hogy valóságos vita van, mert időközönként feláll, és érvel, tehát nem két napig hallgat, és utána tíz perc alatt elintézi a költségvetést, amit én megköszönök, mert valóságos vitává teszi a költségvetés vitáját azzal, hogy ilyen módszerrel tárgyal.

Ehhez kell egy bátorság is, mert újabb vitákat is lehet gerjeszteni, de ez a valóságos tárgyalás. Ezt tekintheti úgy is egy ellenzéki képviselőtől, hogy dicséret. Ezt egy jó stílusnak tartom.

Amikor a költségvetésről beszélünk, és azt mondjuk, hogy az a filozófia van ebben a költségvetésben a IX. fejezeti részében az önkormányzatok számára, hogy feladatfinanszírozás van, akkor a feladatfinanszírozás alatt sokan azt gondolják, hogy az a feladat, amit az önkormányzatnak el kell végezni, az így is van finanszírozva.

Tegnap az érdi képviselő úr  hirtelen akartam mondani a nevét  elmondta, hogy 41 milliárd a költségvetése Érdnek, abból 38 milliárdot az állam ad hozzá. Azt mondtam, hogy bemegyek a pad alá, az nem létezik, hogy van egy ilyen város, ahol ez van. De az van, ha helyismeretem nincs, akkor nem tudom, hogy az a 38 milliárd létezik, de az egy olyan beruházás a városban, amelyhez a város vezetőjének korábban volt köze, a mostani városvezetővel nem nagyon tárgyalnak, hanem épül az a valami, amit már elkezdtek ott építeni, és azon túlmenően van egy 14 milliárd körüli költségvetése a városnak. Arról viszont nem tudott sokat a helyi képviselő.

Tehát azt kell mondjam, hogy a feladatfinanszírozás ma úgy néz ki, hogy a magasabb adóerő-képességű önkormányzatok  most ugyan ezt levitték, hogy még több önkormányzatot be tudjanak vonni  nettó befizetők az államnak, magyarul, többet fizetnek be az államnak, mint amit ők visszakapnak, azon túlmenően, hogy vannak ezek a szigorítások vagy ollózások, vagy nem tudom, minek nevezzük. Tehát az önkormányzat ugyanúgy fizet áfát, az egyik legnagyobb bevétel az adóbevételeiben az államnak, az önkormányzat ugyanúgy fizet áfát, szja-t, fizeti ezt a szolidaritási hozzájárulást. És ha megnézzük, hogy normatívában a feladatfinanszírozásban mit ad vissza maga ez a költségvetés, akkor lehet látni, hogy nettóban többet fizetünk be, mint amit kapunk.

És hogy mit finanszíroz le  most a bölcsődénél egy picike elmozdulást látok , ez általában a 60 százalékot éri el, tehát jó esetben a feladat 60-65 százalékát, ha eléri, amit az állam lefinanszírozott. Noha kötelező feladatról van szó, a többit az önkormányzatnak kell kiegészíteni, és erről soha nem beszélünk, amikor szolidaritás jön. Ez is egy szolidaritás, hogy kiegészítjük a kötelező feladatot 35 vagy 40 százalékkal, attól függ, hogy miről van szó, mert az idősgondozásban is van picike normatíva, ott sokkal magasabb az úgynevezett szolidaritás, amivel kiegészítjük.

A kultúráról esett is szó, gyönyörű szavakat hallottunk a kultúráról. Tudni kell, hogy egy nyolcvan-egynéhány-ezer lakosú település kulturális normatívája 16 millió forint, a bekerülési összege 800 millióból valósítható meg; 16 millió a normatívája. Tehát komolytalan dolog, amit itt hallottunk, hogy mennyi minden megy a kultúrára, és hogy nőtt. Egyik volt polgármester kolléga itt dicsérte, hogy milyen szép kulturális fejlődés van. Kulturális normatívát az önkormányzatok nem kapnak szinte semmit.

Ugyanez egyébként igaz meglepő módon arra, hogy a sportnormatíva is szinte nulla. A diáksport normatívája, a gyermeksport normatívája egész kis jelképes valami egy önkormányzatnál. Igaz, hogy ebben az is benne van, hogy a gyerekeink átkerültek az intézményfenntartóhoz, a Klebelsberg Kunóhoz, az óvodás és egyéb. A sportegyesületekre, az amatőr, a szabadidősport-egyesületekre tizenvalahány-millió forint egy normatívája a sportnak.

Ugyanakkor ugyanebben a kerületben megjelennek ilyen privát vállalkozások, amelyek taóból működtetnek, fizetett embereik vannak, nincs közünk hozzájuk, hogy beszámoltassuk. Azért meglepő módon a gazdálkodásban eléggé ilyen kusza dolgok vannak, bizalmi ügyek, amelyeket igen nehéz tolerálni egy költségvetési tárgyalásnál.

Azt szeretném megemlíteni, hogy jó hallani azt, hogy van faluprogram. Mi nem vagyunk érintettek, ha én Budapestről beszélek és a kerületeiről vagy az agglomerációról, egy-két falu talán lehet ott Pest megyében. De van a „Modern városok” program, erről egészen csodákat hallottunk például Kaposvár esetében. 200 milliárd körüli összegről számolt be itt a termelési értekezletén a képviselő úr, hogy 200 milliárd Kaposvárnak. Összerakta tételesen, tényleg becsületesen, hogy hogy jött ez össze.

De ugyanakkor van egy olyan program a költségvetésben, amely érinti a fővárost, ez az „Egészséges Budapestért” program. Ennél az „Egészséges Budapestért” programnál meglepő módon tapasztaltam, hogy milyen módon lehet ehhez a pénzhez hozzájutni, ugyanis mind a három fejezetnél az a kérdés, hogy hogy is lehet ehhez hozzájutni. Nyilvános ez? Ezt valami bizottság dönti el, vagy ez a képviselő és valakik közötti alku része ennél az „Egészséges Budapestért” programnál?

Este néztem a híradót, és láttam Rétvári Bence államtitkár urat, hogy az én kerületem egyik fideszes politikusával sajtótájékoztatót tartanak, és mutatják, hogy a kerületben négyszáz, nem tudom, hány millióért ebben a programban lesz. Jött is hozzám az akkori fideszes országgyűlési képviselő, és mondta nekem, hogy kössünk egy megállapodást. Mit tudtam csinálni, ugyan velem nem volt egyeztetve, de hiú nem vagyok, ha a kerületemről van szó, csináljuk meg. Aláírtuk, minden rendben van vele.

Rendeztük a tervezést, hatvan, nem tudom, hány millió forintért kifizettük a tervezést, majd jött a választás. A választásnál valahogy úgy alakult, hogy én polgármesterből átmentem országgyűlési képviselőbe, a képviselő úr kimaradt, azóta az „Egészséges” program már nem kell, azóta nincs „Egészséges” program. (Varju László közbeszól.) Igen, tudom, bocsánatot kérek.

Tisztelt Kormány! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy több olyan dolog elhangzik itt a szigorítást illetően az önkormányzatokra, ami azt mondja, hogy bírják ezek az önkormányzatok, és nincsenek túlterhelve. Az az érzésem, hogy túlságosan sérülékenyek lesznek az önkormányzatok, és csődközeli helyzetbe fognak jutni. Nehogy ezt a jegyzőkönyvből még vissza kelljen olvasni önnek! Köszönöm szépen. (Szórványos taps a DK és az MSZP soraiból.)