Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Érdeklődéssel ültem végig ezt a csaknem három órát, amióta a vita tart, és úgy látom, hogy ebben a vitában sem jelent mást az álláspont, mint az üléspont. Azért, ha megengedik, én konkrét ügyekkel, konkrét európai uniós fejlesztési támogatásokkal kapcsolatban tájékoztatnám a tisztelt Országgyűlést, azért is, hogy tények legyenek előttünk azokban a kérdésekben, amiről az elmúlt néhány órában vita alakult ki közöttünk.

Ha konkrét tényeket szeretnék mondani, akkor Csepelen az elmúlt időszakban 33 milliárd forint értékben valósult meg az Európai Unió közreműködésével fejlesztés, amelyből 22 milliárdot, tehát a pénz kétharmadát fizette az Európai Unió, a többit pedig a kormány, a Fővárosi Önkormányzat, a csepeli önkormányzat, vagy pedig a pályázatban részt vevők önrészként fizettek be. Ha azt nézzük, hogy a főváros XXI. kerületéről, egy 77 ezer fős régi nagy ipari múltra visszatekintő kerületéről van szó, akkor mondhatjuk azt, hogy igen karcsú. De ha azt nézzük, hogy ez a pénz hogy keletkezett és mekkora munkát kellett ennek az elköltésére, illetve egyáltalán a megnyerésére befektetni, és ha megnézzük azt az időszakot, mondjuk, a 2007 és 2013 közötti időszakot, amikor ezt a pénzt úgymond meg kellett csinálni a kerület számára, akkor még érdekesebb képet fogunk kapni, és talán akkor a vita elkövetkező részében az elvtársak már nem is akarnak részt venni, merthogy olyan bizonyítványt tudunk kiállítani erről az időszakról.

A 2007 és 2010 közötti négy évben abból a 11 projektből, ami megvalósult… ‑ 11 projekt, itt is figyeljük a számot, mert az országban összesen 70 500 projekt volt, és abból Csepelre mindössze 11 jutott. De ha nézzük az időszakot, akkor a 2007 és 2010 közötti négy évben, tehát az európai uniós költségvetés négy évében mindössze egy projektet sikerült fizikálisan is elindítani, és egyet úgy-ahogy előkészíteni, de majd ezekről külön szeretném önöket röviden tájékoztatni, és mindössze 1 milliárd forintot sikerült ebből a 33 milliárdból a kerületbe hozni. Tehát még egyszer: 33-ból 1 milliárd; 11 projektből, mondjuk azt, hogy kettő az, ami elindult. Ezzel, azt gondolom, hogy arról az időszakról teljes egészében a bizonyítványt ki is állítottuk.

De ha azt mondjuk, hogy például ‑ amit itt Szakács László képviselő úr hiányolt, hogy a működő tőke, nevezzük úgy a fejlesztéseket meg valójában a gazdaság fejlődését ‑ mennyit kapott 2010 előtt, az a nulla forinttal egyenlő. Egyébként a 2010 utáni felhasználásban pedig 6,3 milliárd forintot kaptak a vállalkozók. Ebből volt egy nagyobb és még 82 kis- és közepes vállalkozót helyzetbe hozó támogatás. Ez már akkor az országos átlag, a 16 százalék feletti, hiszen ez már közel 30 százalékos, 29 százalékos részarányt jelent Csepelen, de ez is 2010 után valósult meg ebben az időszakban.

Ha most megnézzük azokat a kijelentéseket, amelyek arról szólnak, hogy mi lengte körül meg mi lengi körül az európai uniós fejlesztéseket, hallottuk ezt balról, jobbról, a korrupció jött mindig elő, akkor szintén csendben kellene maradni. Mert persze mondhatunk olyanokat ‑ bocsánat, visszautalok megint Szakács László képviselő úrra leginkább ‑, mondhatjuk azt, hogy működtek valami tanácsok, ezek a regionális tanácsok, fejlesztési tanácsok voltak, amelyek a pénz elköltéséről döntöttek. Én emlékszem ennek a regionális fejlesztési tanácsnak a szerepére, mikor fővárosi képviselőként a főpolgármester úr, akkor már Tarlós Istvánnak hívták, engem bízott meg, hogy vegyek részt ezeken az üléseken. Néhány ülésen részt vettem, és a finom kávén meg a négy-öt pogácsán kívül semmi mást nem tudtam ott valójában csinálni, hogy ezeket megegyem, megigyam, mert egy büdös vas sem volt, mondjuk, a közép-magyarországi régió kezében. Tehát gyakorlatilag semmiről nem sikerült soha döntést hozni, mert nem volt miről dönteni, tehát az elvtársak kipucolták a kasszát. (Dr. Legény Zsolt: Ez konkrétan nem igaz!) Teletömték vele a négyesmetró-fejlesztést, amit aztán most az OLAF 167 milliárd forint értékben vizsgált, és mintegy 59 milliárd forintos sarunk is keletkezett ebben a tekintetben. Nagyon jó lenne, ha méltó jutalmukat megkapnák azok, akik ezt a helyzetet előállították.

De egyébként, ha nézzük ezeket a korrupciós vádakat és mondjuk, nemcsak a metróberuházást, hanem tényleg a kisebbeket, akkor Csepelen az az egyetlen projekt, amit elindítottak, ez az Ady-lakó­telep rehabilitációja volt, ez közel egymilliárdos európai uniós támogatással valósulhatott volna meg, és a legelső vizsgálat, amikor polgármester lettem, amit egyébként az európai uniós ügynökséggel együtt hajtottunk végre, az kimutatta, hogy ebbe bele­terveztek 220 millió forintot, tehát több mint egy­ötödét, 22 százalékát a támogatásnak, amit sze­ret­tek volna eltalicskázni a fiúk. Ezért fölhívták a fi­gyelmünket, hogy módosítani kell magát a projektet, amit sikerült is módosítani úgy, hogy ezt a 220 milliót meg tudtuk tartani, és ezt a 220 millió forintot egyébként még egyéb fejlesztésre lehetett ezen a lakótelepen megcsinálni. Tehát egyötödét rend­szerszinten beletették a projektanyagba, hogy abból valószínűleg ők jól fognak járni. Ennyit körül­belül a korrupcióról.

De van egy másik: a gerincút, a világ legdrágább útja. Ezen a gerincúton 3 milliárd forintba került egy kilométer. Ez nem autópálya, egy sima átmenő út Csepelen, amelynek az a célja, az lett volna a célja már egyébként az elvtársi időszakban is, mert már akkor is megtervezték, tehát még a tanácselnök feszí­tett ott akkoriban, mint kaszáspók a lucernában, hogy meg fogják majd építeni ezt a gerincutat, aztán utána az összes, minden egyes önkormányzati válasz­táson ezt megpróbálták az emberek torkán lenyomni. Nagy nehezen 2010 végére jutottak vala­mire, és 2010 végére odáig jutottak, hogy ez az út, mondom még egyszer, 3 milliárdba került kilo­mé­te­ren­ként, nagyon komoly európai uniós támogatással.

(17.00)

De miért került 3 milliárdba kilométerenként? Azért, mert ‑ nem tudom ‑ talán 150 telket ki kellett sajátítani. Tehát a lényege ez volt a történetnek. A két és fél kilométer egyébként egy korcs út. Azt mondták, hogy ez az első ütem lesz. Az első ütem meg is maradt ezen a részen, mert erre már több európai uniós pénzt nem lehet szerezni, ez a helyzet. Tehát az első ütemen elköltötték az összes pénzt, amit az egészre kellett volna. Egy rossz nyomvonalat csináltak, ki kellett költöztetni az embereket onnan, az előre megvásárolt ingatlanokat ki kellett fizetni, és még beleprogramozták a második, harmadik ütemben is ‑ az a temetőnél található Duna-parti rész ‑, hogy azokat az ingatlanokat is majd a későbbiek folyamán ki kell sajátítani és ki kell fizetni a tulajdonosoknak. Ha nem ezen a nyomvonalon, hanem egy észszerű nyomvonalon, a Nagy-Duna-part mentén, a gyár területén, az úgynevezett elkerülő úton ment volna ennek a gerincútnak a megvalósítása, pontosan háromszor ilyen hosszú utat lehetett volna építeni, az összes nagyon fontos hídelemmel meg mindennel, amit ebbe bele kellett volna fektetni.

És még sorolhatnánk, hogy egyébként milyen stiklik voltak. Ez a két beruházás volt, amit ők elindítottak, az összes többit még elindítani sem sikerült, mert gyakorlatilag semmit nem készítettek elő. Mindent a korrupciós motiváció mozgatott, illetve a választási motiváció, mert a választásokra kellett mindig valamit behazudni, beígérni. Ilyen volt egyébként, hogy még egy példát hadd mondjak, Csepelen az 59 kilométer hosszú csatorna megépítése. 1970-ben ígérték meg. Nem tévedés! 1970-ben, a Csatornázási Művek centenáriumán ígérték meg, hogy meglesz. Onnantól kezdve minden tanácsválasztáson, blablabla, ment végig, és végül is azt tudtuk megtenni, hogy 2013 végére a 2010 utáni önkormányzati és fővárosi önkormányzati és állami együttműködéssel tudtuk megépíteni.

De ennek az alapja is egy korrupciógyanús történet, ez pedig a Budapesti Központi Szennyvíztisztító megépítése. Az 130 milliárdba került. Csak a tervezésről megint: ott nem sikerült a szennyvíztisztítónál azt beletervezni, hogy Csepel csatornázása is megtörténjen ebből a pénzből. Ehhez kellett egy 20 milliárdos stiklit csinálni, egy 20 milliárdos szabálytalanságot, amit az Európai Unió észrevett, és azt mondta, hogy ezt a 20 milliárdos szabálytalanságot úgy lehet jóvátenni, ha egy kiegészítő projektet csinálnak. Így tudtuk mi megcsinálni a csepeli szennyvízcsatornázást 40 év után.

A legújabb, a 2014-2020-as időszakra az önkormányzat sokkal jobban felkészült. Elkészítette azt a tervet, amit Weiss Manfréd-tervnek nevezünk. Ebben valóban az előzőekben meghatározott nagyság tízszerese szerepel fejlesztésre, és a fejlesztés központi eleme a munkahelyteremtés és a versenyképesség megteremtése, illetve ahogy képviselő asszony mondta, nyilván a csepeliek jólétének megalapozása. Én azt várom ettől a Weiss Manfréd-tervtől, mint ahogy a nevében is benne van ‑ mert Weiss Manfréd művét a kommunisták gyakorlatilag tönkrevágták 1945 után, jó hosszan megpróbálták meggyalázni azt, amit ő Csepelen megteremtett, majd ’89-ben ez betetőződött ‑, azt szeretnénk, hogy ez a Weiss Manfréd-i mű gyakorlatilag a hamvaiból feltámadó főnixként megkaphatná majd az európai unióstámogatást és természetesen a kormány támogatását is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)