Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán meg fogják bocsátani, hogy picivel többet fogok ezen az annyira még nem késői órán beszélni. Szóval, nekem a hadsereg, a honvédelem, a haza védelmének kérdése tényleg fontos, nem csak politikai szempontból, bár itt elhangzott a kritika, hogy mi nem mentünk el a hétpárti egyeztetésre, ezért bennünket ez nem érdekel. Nyilván a tárca, a tárcavezető és a Miniszterelnökség képviseletében itt ülők is pontosan tudják, hogy ez nem így van.

Nekünk is ugyanolyan fontos ez a terület, és ahogy elhangzott, valóban olyan ritkán lehet beszélgetni ezekről a témákról. Bizottsági ülésen sem nagyon, és egyébként pedig ezek a hétpártinak mondott egyeztetések soha nem egyeztetések, képviselőtársaim, hanem nyilván információközlés velünk, mármint ellenzéki képviselőkkel, meg talán a kormánypárti képviselőkkel is arról, hogy mi is fog történni. Szerintem ez egy olyan téma, amiről nagyon részletesen, korábban, valóban szakmai alapon kellett volna beszélgetnünk egymással, mielőtt ez a törvényjavaslat ide bekerül.

Az Alaptörvény kilencedik módosítása tavaly december 22-én történt meg, és láttuk vagy tudjuk, hogy 2023. június 1-jével lép hatályba az a rész, amelyik a rendkívüli jogrendre vonatkozik, amely csökkenti a rendkívüli jogrendi eseteknek a számát.

(22.10)

Ezzel párhuzamosan maga ez a törvény is 2023. július 1-jén fog hatályosulni. Elfogadva azt, hogy természetesen szükség van felkészülésre, hogy ezeket a feladatokat végre lehessen hajtani, és ha már két éve megkezdődött ez a folyamat, ahogy itt elhangzott, akkor szerintem érdemes lett volna ezekben az ügyekben valóban szakmai, akár zárt konferenciákat tartani arról, hogy megértse a törvényhozó, hogy mi is itt tulajdonképpen a cél.

Mert abban szerintem  még egyszer szeretném hangsúlyozni  nincsen vita, hogy bizonyos veszélyhelyzeti, rendkívüli jogrendi esetekben kell lehetőséget adni a mindenkori kormánynak a felelősséggel együtt, hiszen vannak olyan döntések, amelyeket a ma még hatályos alaptörvényi szabályozás értelmében is a kormány hoz meg, de nyilván az Országgyűlés felügyeli. Szóval, kell adni bizonyos lehetőséget  különösen olyan tekintetben, amikor biztonsági kérdésekről van szó  a kormánynak, de ennek mértéke, ennek a kvázi hatalomátadásnak a mértéke láthatóan vita tárgyát képezi ebben az Országgyűlésben.

A választási rendszer olyan  és erre nyilván nem a honvédelmi tárca meg az ott dolgozó katonák vagy a polgári védelemnél dolgozók, vagy a katasztrófavédelemnél dolgozók, vagy a rendőrök tehetnek , hogy valóban 46 százalékkal is lehet kétharmadot szerezni. Én azt gondolom, hogy bármikor előfordulhat a jelenlegi választási rendszerben, hogy pont fordított lesz a felállás; pont fordított lesz a felállás, és akkor majd újra kezdjük elölről.

Szerintem egy ilyen ügynek a nemzeti ügy szintté emelésének folyamata az, hogy ezekbe a tárgyalásokba bevonjuk az érintetteket. Miniszter úr arról nem beszélt az expozéjában, de talán majd amikor válaszol, hogy milyen mértékben lettek ebbe bevonva például önkormányzatok. Azt tudjuk, hogy az ellenzéki frakciók milyen mértékben lettek bevonva. A benyújtás előtt kaptunk egy meghívót, hogy menjünk el, és hallgassuk meg az önök elképzeléseit, amit őszintén szólva én nem a járványveszélyhelyzetre hivatkozva gondoltam azt, hogy nem kell ott lennünk. Mérhetetlenül megalázónak, és a nemzet szempontjából felelőtlennek tartom ezt a hozzáállást. Mert ha mi folytonosságot szeretnénk ezekben a szabályozásokban  és szerintem az ország érdeke az, hogy konszenzuson alapuló folytonosság legyen , akkor ezt nem lehet a Miniszterelnökségen megcsinálni, és nem lehet csak a honvédelmi tárcánál megcsinálni. Ehhez be kell vonni az ellenzéket.

Az elmúlt 11 év pontosan ezt a problémát hozta elő. Képviselőtársaim, a kétharmad lehetőség a változtatásra, de egyben felelősség is. Azt jelenti, hogy önöknek az is a dolguk, hogy az egyharmadot is képviseljék, és az egyharmad véleményét is beépítsék ezekbe a jogszabályokba. Úgy nem lehet alkotmányt alkotni, úgy nem lehet alkotmányt átnyomni, hogy az csak az önök álláspontját képviseli. Úgy nem lehet ilyen típusú, egyébként veszélyhelyzetben vagy rendkívüli jogrendben állampolgári kötelességeket megállapító szabályokat hozni, ahol csak önök vannak benne. Mi nem vagyunk benne. Bennünket meg sem kérdeznek. Itt mi most beszélgetünk, aztán azt is tudom, hogy majd az fog elhangzani, hogy adjunk be módosító javaslatokat, és pontosan tudom, hogy mi lesz ezeknek a módosító javaslatoknak a sorsa. Ez volt az elmúlt években.

Éppen ezért azt szeretném önöknek mondani és önnek is, miniszter úr: ha ön komolyan gondolja, hogy a haza védelme mindannyiunk ügye, akkor ne terjesszen be ilyen törvényjavaslatokat. Akkor hívja meg az ellenzéki frakciókat, de ne a folyamat végén, az elején! Ahogy a járványveszélyhelyzet kezdetén le tudtunk ülni, és értelmesen tudtunk egymással beszélgetni, bármekkora nagy a távolság közöttünk politikai értelemben, senki ne gondolja már az önök oldalán  beleértve az itt élő kollégáit , hogy mi teljesen ostobák vagyunk, és nem értünk ehhez, és nekünk nem fontos az állampolgárok védelme. De, fontos! Csak nekünk vannak más szempontjaink is.

És azt gondolom, hogy akkor, amikor hazáról beszélünk, akkor nem elég csak a Fidesz vagy a KDNP szempontjait figyelembe venni, figyelembe kell venni mások szempontjait, még olyanok szempontjait is, akik nem rendelkeznek politikai képviselettel az Országgyűlésben, mert ettől nemzeti az ügy. Az nem nemzeti ügy, hogy kapjuk a leveleket, és le vagyunk pattintva! Az nem nemzeti ügy, és nem teszi a honvédelem ügyét meg a rendkívüli jogrend ügyét nemzeti üggyé, hogy kapjuk a meghívót az utolsó pillanatban, hogy menjünk és hallgassuk meg önöket.

Az nem nemzeti ügy, hogy beterjesztenek ide egy törvényjavaslatot, amiről egyébként az itt ülő képviselők  már most tényleg nem vagyunk túl sokan  egy része sem feltétlenül tudja, hogy miről szól, az összes többi meg nem. Az nem nemzeti ügy, miniszter úr, hogy majd a 133 képviselő átnyomja önnek ezt a javaslatot, de az ellenzéki képviselők, legalábbis a valódi ellenzéki képviselők ezt nem fogják megszavazni. És nem azért, mert nekünk bajunk van önnel személy szerint, hogy mi nem szeretjük a honvédelem ügyét, ez nyilván nem igaz.

Mi is tiszteljük a katonákat. Elismerjük azoknak a munkáját, akik az esküjükhöz mérten megfelelően, tisztességgel végzik a dolgukat. Azért nem lehet ezt a törvényjavaslatot elfogadni, mert ebben nem vagyunk benne megint. És a nemzet nem állhat önökből pusztán.

A törvényjavaslatnak van egy olyan része, és még ez is az értelmező rendelkezések előtt van, amely arról szól, hogy a jogok érvényesülését mindig a közösségi mértékű biztonság elsőbbségével kell biztosítani. Ez azért lényeges mondat, mert ha valaki csak ezt olvassa el, akkor ebből azt fogja leszűrni  és a laikusokról beszéljünk, miniszter úr, ne önről, ne azokról, akik ezt a jogszabályt alkották, a laikusokról  hogy az egyén, az egyéni érdek nem számít. És lehet, hogy önök nem ezt gondolták, és lehet, hogy a részletes indoklásban meg az általános indoklásban nem ez szerepel, de ez van itt.

Szerintem nem lehet egy olyan törvényt hozni, amely az egyéni érdeket, az állampolgár érdekeit, jogait nem veszi figyelembe, miközben tudjuk, hogy a honvédelmi törvények, az idevonatkozó jogszabályok  különösen különleges jogrend idején  nagyon széles körű kötelezettségeket állapítanak meg az állampolgárokra, legalábbis az állampolgárok egy részére. Mert én azt hittem, hogy amikor beterjesztik ezt a törvényjavaslatot, és beszélnek a magyar nemzetről, akkor tisztázzuk végre a hadkötelezettség dolgait is. Ma Magyarországon hadkötelezett személy a 18. életévét betöltött, magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező férfi. Én azt gondolom, hogy itt egy újabb probléma merül föl a törvényjavaslat egész filozófiáját és egyébként a kötelezettségek sorát meghatározva.

Szerintem ilyen kérdésekben a pontosság, amiről beszéltem, borzasztóan fontos. Ez az egyéni érdek vagy egyéni kötelezettségek, pontosabban: egyéni jogok másodlagossága a közösségi biztonsághoz képest meg a közösséghez képest. A hadkötelezettség kérdése ahhoz képest, hogy magyar nemzetről beszélnek ebben a törvényjavaslatban, ezek a pontatlan, pongyola megfogalmazások ezt a törvényjavaslatot egyébként a jogszabályi felsorolásokkal, hogy a kormány mi mindent tehet és hogyan járhat el, a szürkezónába tolják a biztonsági és védelmi kérdéseket.

Szóval, a biztonsági és védelmi kérdések amúgy sem egyszerűen emészthető dolgok, hiszen a védelem tekintetében a magyar állampolgár, és ebből induljunk ki, hiszen a törvény alapoz a biztonságtudatosságra meg a biztonsági ismeretekre, abból induljunk ki, hogy a védelem a magyar állampolgár számára általában a külső támadással szembeni védelem.

De a biztonság  és erről sokat beszélgettünk , a biztonsági tevékenység egy nagyon átfogó kategória. Semmi nem mutatja jobban, mint amikor arról beszélnek, hogy a nemzeti ellenálló képességhez hozzátartozik a közlekedés. Persze, hát az, hogy lehessen normálisan közlekedni, az rendben van. Nyilván hozzátartozik az élelmiszer-biztonság kérdése, mi ezt így gondoljuk. Hozzátartozik az informatika, az infokommunikáció, a digitális világ, hozzátartozik az én álláspontom szerint az állampolgárok demokratikus jogainak védelme is, ez sajnos ebben nem szerepel.

A biztonság ma már nem egy olyan fogalom, mint volt, és erről ön valószínűleg többet tud, hiszen nagyobb tapasztalata van ebben katonaként, korábbi katonaként. A biztonság ma már minden lehet.

(22.20)

Azt mondanám, hogy minden is. Éppen ezért azt gondolom, hogy már önmagában, amikor védelmi és biztonsági tevékenységekről beszélünk, akkor ennek a nagyon fontos, nagyon világos definiálása azért szükséges, mert ez a törvény olyan felhatalmazást kér a kormány számára, ami szerintem túlmutat azon, ami veszéllyel mi szembenézünk, legyen az járványveszélyhelyzet, legyen az külső vagy belső támadás kérdése.

Azt gondolom, miniszter úr, hogy bármennyire is jó ezekről a dolgokról beszélgetni, ezek a beszélgetések az elmúlt években elmaradtak. Egyoldalú kinyilatkoztatások voltak, egyoldalú újságcikkek voltak, információt nem kaptunk. Ezt a törvényjavaslatot ugyanakkor nem ezért nem tudjuk támogatni, merthogy önök nem voltak túl, hogy mondjam, nagyvonalúak az információátadást illetően, hanem azért, mert nem látjuk ebben azokat a demokratikus garanciákat, amelyek bármely kormány, de leginkább az önök kormányának tevékenysége kapcsán világosan megmutatnák azokat a kereteket, hogy eddig és ne tovább!

Szeretném azt feltételezni, ellentétben azzal, ami itt elhangzott, hogy ennek a célja nem a katonaállam felépítése. Szerintem, aki katonaállamot akar ebben az országban felépíteni, ez a célja, az a végén bíróság előtt fog felelni ezért. Ezt tudom mondani. Én nem tudom azt elképzelni, hogy lenne a katonák között bárki olyan, aki a saját népe ellen fordulna. Ha ilyen lesz, az biztosan bíróság elé fog menni, és nem azért, mert ezt én mondom, hanem azért, mert ezt nem lehet. Ha önök nem katonaállamot akarnak építeni, és még egyszer mondom, én szeretném azt hinni és azt gondolni minden vitánk ellenére, hogy valami jó szándékú szakmaiság vitte önöket ebbe az irányba, csak nagyon félrecsúsztak a dolgok. És a félrecsúszás egyik oka talán az, hogy csak saját magukban beszélgettek ezekről a kérdésekről, még akkor is, ha esetleg jönnek majd nekem ilyen civil szervezetekkel, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak. Ezeknek a civil szervezeteknek a vezetői rendszerint vagy benn dolgoznak a minisztériumban a honvédelmi tárcánál, vagy a Miniszterelnökségnél, tehát tudjuk ezt.

Érdemes ezekben az ügyekben olyanok véleményét is kikérni, akik picit máshogyan, más szemszögből, más aspektusból látják a dolgokat. Ezért ez a törvényjavaslat, miniszter úr, még ha a szándék talán érthető is, ebben a formájában nem támogatható. Akkor lenne támogatható, ha ez visszavonásra kerülne, és nekiállnánk ennek és megbeszélnénk újra, hogy milyen módon lehetne a korábban elbaltázott alaptörvény-módosítást  mert azért az alaptörvény-módosítás is el van rontva, azért maradjunk ennyiben, ez világosan látszik egyébként a törvényből , azt kijavítva a rendkívüli jogrendi helyzeteket tényleg rendesen rendezni, és azok mögé rendes jogszabályi kereteket rakni, amely jogszabályok világosan megmutatják az állampolgárok számára, hogy a nap végén nem a honvédelmi tárca, nem a miniszterelnök, hanem a magyar állampolgár a legfontosabb ebben az egész védelmi rendszerben. Köszönöm szépen. (Dr. Harangozó Tamás tapsol.)