Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról körülbelül három mondatot kívánok, tudok és szeretnék elmondani, hiszen alapvetően egy implementációs folyamat végén, egy máshol megírt csomag átültetéséről van szó. Tehát hogy itt mi a gyarmaton mit gondolunk erről, ez egy dolog.

Engem sokkal jobban érdekel az, hogy milyen részletszabályokkal tudjuk kiegészíteni ezt a csomagot a magyar ügyfelek, adott esetben leendő károsultak védelme érdekében, pontosabban, hogy az ügyfelek minél kisebb százaléka váljon károsulttá. De azért a csomagról annyit, hogy itt a befektetési fronton is elég kemény átrendeződéseket prognosztizál az, ami előttünk van, hiszen ha csak azt nézzük, hogy Európa alapkezelői, mondjuk, az idei év júliusáig bezárólag több mint 8000 milliárd eurónyi vagyont kezeltek, akkor látszik, hogy e hatalmas vagyontömeg esetében egy minimális, pár ezrelékes változás is tetemes pénzösszegeket tud megmozgatni. És az, hogy létrejönnek a független, aztán függő tanácsadók ennek különböző formai elemeivel együtt, tehát adott esetben a függetlenek csak a befektetőktől lesznek jogosultak majd jutalékot elfogadni, a kibocsátóktól nem, a függők pedig gyakorlatilag ugyanúgy néhány kibocsátó termékeit fogják kiemelt módon reklámozni, terjeszteni, mint az eddigiekben.

Nem tudjuk egyelőre és nem jósolható meg a csomag alapján, hogy az adminisztrációs terhek lesznek-e magasabbak, vagy pedig az a hosszú távú haszon, amivel adott esetben az járhat, hogy a pénzügyi kultúra fejlődik, a lakossági befektetők pénzügyi tudatossága nő. Ezek nagyon sokszor nem is forintosítható vagy eurocentesíthető tényezők, tehát látszik - egyetértek kollégámmal abban -, hogy itt kapukat nyitunk ki, nagyon sok területen egyébként. Sokszor felkészületlenül teszi mindezt Európa. Éppen ezért nekem sokkal jobban tetszene, ha majd hosszú távon a magyar törvényhozás erre úgy reagálna, hogy többletszolgáltatásokat igényel, mondjuk, alapkezelők vagy lakossági ügyfelek tekintetében, pluszriportokat, tájékoztatókat, elektronikus kimutatásokat.

 (17.50)

Tehát egy olyan irányba indulnánk el, amely nemcsak interaktívvá tenné ezt a rendszert, de a magyar polgárok kitettségét, kiszolgáltatottságát mindenképpen csökkentené.

És azt is látnunk kell, hogy itt a rövid vita során, ami nem is volt vita igazából, azért nagyon fontos kérdések merültek fel. Az alapvető pénzügyi ismeretek oktatása visszatérő mantra, amióta a parlamentben nyolcadik éve itt vagyok, mindig hallottam. Érdemi lépéseket egyedül a Magyar Nemzeti Bank korábbi vezetésétől láttunk, amelyik megpróbálta legalább a középiskolai oktatásba beszűrni ezen ismeretek egy részét, hozzá kell tennem, hogy álláspontom szerint szinte teljes kudarccal. Tehát el kell dönteni, hogy Magyarországon akarunk-e pénzügyi ismereteket. Én már az alapfokú és a középfokú oktatás részévé tenném. Tehát számomra az indikátor az, most nem nevezem meg a gyorskölcsöncéget, de annak a reklámjait ne lássam este tízpercenként a tévében, és ne lehessen rábeszélni a magyar embereket arra, hogy nyaralásra 60 hónapos hitelt vegyenek fel abban az esetben, ha ez a nyaralás egyértelműen nem fér bele az ő költségvetésükbe. Tehát még mindig olyan elképesztő piaci túlkapásokat látunk a szolgáltatók részéről, amelyek egyértelmű következmények, szabályozatlansági következmények; és bizony annak a következményei, hogy sokszor az ügyfelek nem is láthatják előre azt, hogy mivel szembesülnek, adott esetben egy gyorskölcsön vagy egy szabad felhasználású kölcsön felvétele esetén.

Én éppen ezért, ha már ott tartottunk, hogy IT-szektor, onnantól kezdeném az egészet, hogy a közoktatás területén belül vagy az erre szakosodott oktatási intézményekben miért tanítanak ma Magyarországon például olyan programnyelveket, amelyeket sehol a világon senki nem használ. Egész egyszerűen az oktatásunk nem követte le ezt a rendszert, miközben 25 ezer informatikus hiányzik csak a magyar piacról. Számomra dermesztő volt az a pár évvel ezelőtti élmény, amikor meghívtak egy ezzel kapcsolatos konferenciára. Őszintén szólva, azért mentem el, hogy tanuljak, tehát mint a szivacs, magamba szívjam a tudást, és a nálam okosabbaktól megtudjam, hogy Magyarországon ezt a munkaerőhiányt hogyan lehet orvosolni. A vállalatvezetők részéről az egyik fő elképzelés az volt, hogy hozzunk ide Dél-Amerikából nagyon sok hallgatót, Magyarország dotálja vagy fizesse ki az ő tanulmányaik árát, és reménykedjünk abban, hogy minél többen hosszú távú szerződést kötnek, és itt maradnak Magyarországon dolgozni. Nos, ez az az út, ami tökéletesen elfogadhatatlan, és nagyon bízom benne, hogy a parlament többsége számára a hasonló munkaerőimport még akkor is elfogadhatatlan, ha a Fidesz-kormány új törvényeinek egy része papíron lehetővé is tenné. De azt kell mondjuk, hogy ez nem lehet egy követendő út.

Tehát Magyarországról hiányzik 25 ezer, a szektorban dolgozó ember, olyan, aki ott is dolgozhatna. Az oktatási rendszerünket nem állítottuk át annak érdekében, hogy ezt a vákuumot megszüntessük, tehát itt haladéktalan feladatok mutatkoznak. Elfogadhatjuk mi az uniós irányelveket, de vannak olyan területek, ahol egyébként a stafétabot hordozójától függetlenül be kellene avatkozni, a mostani ellenzék és a jövőbeni kormányzó pártok érdekében is, különben kezelhetetlenné válik több nemzetgazdasági szektor.

Éppen ezért, összefoglalva, egy átfogó és integrált, összehasonlító rendszerre nagyon nagy szükség lenne, amely az ügyfelek számára lehetővé teszi a különböző konstrukciók, a különböző termékek érdemi és objektív összehasonlítását. Ez a magyar piacon egyébként alternatív módon vagy kiegészítő módon is kidolgozható magyar ügyfelek számára, ez magyar kormányzati hatáskör is lehet. A Magyar Or­szággyűlés hozhat olyan törvényeket, amelyek lehetővé teszik ezt, hogy ne a különböző bankmoni­tor­oldalakon kelljen nekünk szörfölgetni, és aztán arra tippelni, hogy az adott portál mögött éppen melyik bank vagy melyik pénzügyi szolgáltató emberei állnak, hiszen ez nagyon sokszor bebizonyosodott, általában utólag bizonyosodott be. Nem hiszem, hogy pár milliárd forintnál többe kerülne Magyarországnak egy ilyen integrált összehasonlító rendszer tető alá hozása. Tehát úgy gondolom, hogy ezt a feladatot sem lenne szabad megspórolni.

Amellett, hogy bár kapukat nyitunk ki, a leendő kockázatok kezelése mellett abszolút támogatható az a csomag, amelyik előttünk van, főleg akkor, ha a befektető polgárok, ügyfelek érdekében tud némi hatást kifejteni. Köszönöm a figyelmet.