Felszólalás adatai

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos, hogy napirend utániban kell erről a nagyon fontos témáról beszélnem, de azért néhányan mégis megtisztelik a hozzászólásomat, és az államtitkár úr is itt van, aki az FVM tárca felelőse.

Mivel kezdeném? Kezdeném talán azzal, hogy 1 óra tájékán Medgyessy Péter miniszterelnök úrnak volt egy úgynevezett értékelő beszéde, amelyből engedjék meg, hogy néhány gondolatot idézzek, főleg azt a részét, azt a nagyon rövid részét, amely az agráriumra vonatkozott: “Vagy vegyük a mezőgazdaságot, hölgyeim és uraim. A mezőgazdaságban, legyünk őszinték, önök bizony - képviselőket is láttam ott jelen - az utcára hívták az embereket.

(21.50)

Mi pedig tárgyalóasztalhoz hívjuk az embereket azért, hogy ma a Földművelésügyi Minisztériumban találják meg a módját annak, hogy közösen oldjuk meg az agrárium problémáit.ö

Itt lenne egy tiszteletteljes kérdésem, hogy kikkel akarják megoldani tárgyalóasztalnál a közösen vélt, illetve nemcsak vélt, hanem valóságos problémákat, ma megtörtént-e ez a megbeszélés, vagy folytatódott-e, hiszen itt a Házban, lévén, innen nem mozdultunk ki, nem tudom, hogy az államtitkár úrnak van-e tudomása arról, hogy esetleg a miniszter úr kivel, mivel tárgyalt, miről és milyen eredményre jutottak.

A tárgyalásos dolgoknak híve az ember mint parlamenti képviselő, ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a gazdáknak a demokratikus jogaik mentén való érdekérvényesítését esetleg ne támogassa, sőt egyetért vele, főleg akkor, amikor, emlékezzünk rá, hogy a költségvetés kapcsán közel ötven jobboldali, fideszes, MDF-es, ezen belül kisgazda polgári egyesületes képviselői indítványunkat is tulajdonképpen jégre tetszettek tenni, ami arról szólt, hogy a gazdák az EU-csatlakozás előtt viszonylag jó kondícióban mehessenek a csatlakozás irányába. Tehát tulajdonképpen szólt ez egy százmilliárdos támogatásról, piacra jutásról, egyebekről. Itt beszélnek százmilliárdos hitelről, ami a valóságban igaz, csak az a legnagyobb baj, hogy mindazok, akik tulajdonképpen a gazdálkodók, azok a szereplők, legalábbis a kicsik, a közepesek, de a nagyok közül is csak elvétve tudunk róla, hogy kaptak ebből a hitelkeretből, tehát valakik, újonnan bejegyzett különböző társaságok és fel nem lelhető csapatok előztek be, és már nincs ezekre a hitelekre befogadás. Bár ne legyen igazam, akkor meg lehet cáfolni!

Itt mondja a miniszterelnök úr azt is, hogy mi nem szavaztunk meg agrártámogatást. Ez egy mesekategóriának megfelelhet, de egyébre nem jó. A 30 százalékos támogatást kértük, nem kapták meg a gazdák, tehát hangsúlyozom: sajnos nem kapták meg. Fejlesztésekről, egyebekről, kifizetésekről is szó esik. Hadd ne mondjam, hogy a tavalyi elmaradt kifizetéseknek a besorolása és kézhez juttatása… Azért a helyzet rendkívül komoly és szomorú, mert a tejesek közt, ha most nem mutogatott volna a miniszterelnök úr, hanem ő is tájékozódott volna az emberek közt, és esetleg egy kicsit ezt a mai beszédét elnapolta volna, például egy héttel, és inkább szétnézett volna ott az emberek közt, és hallgatta volna, hogy kinek nem fizették ki a tejet hónapok óta, a gyereket nem tudja már a napközibe járatni a gazda, vagy az áramot fogják tőle kikapcsolni, fejni sem tud lassan, majd megfeji kézzel nyilván, fejni pedig kell, nem lehet azt csinálni a tehénnel, mint a búzászsákkal, hogy beállítom a kamra sarkába, és valamikor majdcsak el bírom adni - naponta kell ezt csinálni. A szerződéses kötelezettségeket különböző cégek nem teljesítik, de az állam sem teljesíti a felvállalt kötelezettségét a tejesekkel kapcsolatban, és ez iszonyatos nagy problémákat jelez előre és most.

Ugyanakkor a fogyasztókat szintén sújtja, hiszen eltűnnek ezek a magyar termékek a piacról, és a “reggeli italö-nak titulált löttyöket veszik meg, igaz, hogy valamivel olcsóbb pénzen, mint az igazi tejet, de az tulajdonképpen nem az élelmiszer kategóriába tartozik. Tartoznak fűnek-fának, libásoknál is, nemcsak a Hajdú-Bét hasonló, hanem a Novofarm Rt. is mezőkovácsházi illetőséggel, a körzetembe tartozó gazdákkal. Ugyanakkor nem elsősorban a termelők kapják ezt a százszázalékos állami garanciát és hitelt. Fontos lenne, ha ezeknek a felvásárló cégeknek a megsegítése oly módon történne, hogy nem a céget segítenék, hanem valamilyen tulajdonhoz juttatná benne a gazdákat. Ez lenne egy véglegesnek tekinthető megoldás (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és biztos, hogy a gazda ragaszkodna hozzá, és - egy mondat még, köszönöm, elnök úr, a türelmét - nem kótyavetyélnék el az üzemet, és az állam is jobban járna, nem ötször-hatszor kellene megsegíteni egy-egy ilyen Parmalat nevű céget, vagy bármelyiket lehetne említeni. Köszönöm a türelmet.