Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön köszöntsem Füleky Zsolt helyettes államtitkár urat, aki a páholyban foglal helyet; köszöntöm őt azért, mert számos egyeztetésen, akár a Balatoni Szövetségnél, Balaton Fejlesztési Tanácsnál részt vett, és valóban, ahogy mind az expozéban, mind pedig Witzmann képviselőtársamnak a vezérszónoki felszólalásában elhangzott, széles körű társadalmi egyeztetés történt ebben a témában. A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat vitájában vagyunk, és engedjék meg, hogy mielőtt a részletekre rátérnék, egy kis történeti áttekintést tegyek. Korábban, 2000-ben, 2003-ban és 2005-ben három külön törvény szerint, az OTRT-ben, a BKÜTRT-ben és a BATRT-ben szabályozták azokat az eljárási rendeket, azokat a területrendezési feladatokat, amit most ebben az egy törvényben határoznak meg. Indokként az általános indoklásban ilyeneket láthatunk, hogy különböző időpontban léptek hatályba, szükséges volt ezeknek az összevonása, jogharmonizációs cél, az egyszerűsítés dominált, és ezenkívül megoldást jelenthet a gazdasági, földrajzi változásokra. Tehát szükségszerűnek látták, hogy ez egy törvényben kerüljön szabályozásra.

2017-ben, úgy, ahogy az expozéban is elhangzott, már a T/388. számú törvényjavaslat vitája megtörtént, benyújtották az Országgyűlésnek. Ezt megelőzte egy ötpárti egyeztetés is, és ott Hegedűs Lorántné képviselőtársam vett részt és tett javaslatokat, hiszen ő szakmáját tekintve építész, ő az, aki, úgy gondolom, hogy a frakción belül a legtöbb kompetenciával bír ahhoz, hogy a 388-asról és most a 3613-as törvényjavaslatról is véleményt alkosson. Ezért én külön egyeztettem vele, hogy mik azok a pontok, amelyben kérjük a kormányt, hogy gondolkozzon el, hogy biztos, hogy jó-e így minden, ahogy ebben lefektetésre került.

Áttérnék az általános észrevételekre. Először is, láttuk és elhangzott szintén, hogy miniszteri rendeletekben kívánják a részletszabályokat meghatározni. Ezt problémásnak érezzük, pontosan azért, mert a kormányrendelet, miniszteri rendeletek már nem fognak a Ház elé kerülni, így azokról vita nem alakulhat ki, aggályait az ellenzék nem tudja megfogalmazni.

Ezt rendkívül aggályosnak tartjuk, pontosan azért, mert kevésbé lesz átlátható a rendszer, mint ha egy törvényben lett volna meghatározva. És amikor erre a vitára készültünk Hegedűs képviselőtársammal, akkor azt vettük górcső alá, hogy mi az, ami változott a korábban benyújtott 388-as és a mostani 3613-as törvényjavaslat között, és bizony van olyan, ami még a 388-asban szerepelt, de most ebben az újban már miniszteri rendelet hatálya alá teszik. Tehát ezt aggályosnak tartjuk, kérjük, fontolják meg, hogy ezeknek egy részét legalább a törvénybe beépítik, és így legalább a bizottsági szakaszban, a részletes vitában ki tudjuk fejteni álláspontunkat.

A következő olyan, amit szeretnék megemlíteni, az az új beépítésre szánt területek esetében a barnamezős beruházások preferálása. Oly módon szerepel, hogy amennyiben van arra lehetőség, hogy a barnamezős beruházásokon legyenek meg a fejlesztések, akkor azt kell preferálni, és kevésbé a zöldmezős beruházásokat. Viszont egy olyan kitétel van bent, hogy amennyiben ez aránytalanul magas költséggel jár, úgy barnamezősként valósulhat meg, tehát mehet a fejlesztés. A kérdés az, hogy ki fogja meghatározni, hogy mi az az aránytalanul magas költség, mert gyakorlatilag ezt most nem látjuk ebből a törvényből.

Még egy általános észrevétel, mielőtt a kiemelt részre rátérnénk: a bányatelekké nyilvánítás szabálya. Sem az expozéban, sem pedig a kormánypárti vezérszónoklatban nem hallottam erre vonatkozó kitételt. Aggályosnak tartjuk azt, hogy a bányatelekké való minősítés megtörténhet úgy, hogy az adott önkormányzat egy képviselő-testületi határozattal  ha még nem történt meg a teljes átminősítése bányatelekké az adott ingatlannak, akkor is elindulhat a folyamat, anélkül, hogy ez a településrendezési eszközökön keresztül át lenne vive. Tehát ha egy önkormányzat  és itt csak Paks II. és Madocsa községet szeretném megemlíteni  úgy dönt, hogy engedélyezi ezt a kavicsbányát, akkor határozatot hoz, és majd egyszer elindul a folyamat, és majd hónapok vagy évek múlva kerülhet pont a végére. Ez tehát a másik olyan, amit rendkívül aggályosnak tartunk. Tudjuk, hogy kell sietni, mert hiszen indulnak a beruházások, de azért megvan mindennek a módja meg mindennek a helye. Egy képviselő-testületben nem mindig olyan szakemberek ülnek, akik ezt el tudják dönteni, a szakemberek nem véletlenül építészek, hogy ezeket meg tudják határozni. Én úgy gondolom, hogy a képviselő-testületekre ráruházni ezt a hatáskört, meglehetősen felelőtlen döntés.

Ahogy felépült a régi jogszabályi környezet, az OTRT, a BATRT és a BKÜTRT, akkor először most a budapesti agglomerációs településrendezési tervben két apró dolgot említenék meg. Javaslatunkra, tehát Hegedűsné képviselő asszony javaslatára ezen az ötpárti egyeztetésen volt arról szó, hogy a beépítésre nem szánt különleges terület beépítettsége az összterületnek 3 százalékát nem haladja meg. Nagyon jó az irány, köszönjük szépen, hogy ez belekerült. Annyit számolgattunk, hogy ez még mindig magas, de ez most már így egy gátat szabhat a nagyberuházásoknak, hogy ezeken a beépítésre nem szánt különleges területeken mekkora fokú legyen a beépítettség.

Szintén pozitívnak értékeljük azt, hogy nem változott, hogy a települések beépítésre szánt területének növekménye nem haladhatja meg a 2 százalékot, és a feltételek is szigorodtak. Tehát úgy gondoljuk, hogy itt a balatoni agglomerációs körzet tekintetében ezek pozitív elmozdulások a korábbi szabályozáshoz képest.

És akkor áttérhetünk a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre. Meglepően kevés szó esett a kempingekről, a kikötőkről… (Korózs Lajos: Vajon miért?) Hát, ez az, én is ezt kérdezem, és erre szeretnék majd kérdéseket feltenni, és nagyon bízom benne, hogy államtitkár úr majd válaszol, mert nagyon kerülték ezeket a témákat.

El is kezdeném akkor, milyen aggályaink merülnek fel. Említettem már a felszólalásom elején, hogy miniszteri rendeletekben, illetve kormányrendeletekben lesznek szabályozva, és találtunk olyat, ami egyszerre két területhez is tartozhat, tehát több minisztérium is majd közreműködik. A vízparti területek lehatárolása és a közcélú vízparti terület felhasználása és a partvédőmű esetében mi úgy értékeltük, mintha egyik része a területrendezésért felelős minisztériumhoz tartozna, a másik része pedig a vízszabályozásért felelős minisztériumhoz.

Nyilván azért, mert a tómeder ott van, és muszáj az, hogy külön minisztérium… De lehetett volna ez egyben, vagy a legjobb lett volna, ha erre a törvény keretein belül kerül sor. Azt is tudom, hiszen Füleky helyettes államtitkár úr elmondta, hogy erre azért van szükség, hiszen ezt a jogszabályt nehéz átvinni a parlamenten és a módosításokat megtenni, és könnyebb egy miniszteri rendeletnek a módosítása, ha ezek ebben lennének szabályozva, de azért azt gondoljuk, ezt is át kellene gondolni, hogy vajon ez hogyan lehetne célszerűbb.

Sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a törvényben a külterületi részeken a parttól 50 méterig eső területeket csak természetközeli, vízgazdálkodási, erdőterületbe lehetett volna sorolni. Ez a 388-as törvényjavaslatban benne volt, ez kikerült. Nagyon jó lett volna, ha ez továbbra is benn marad, hogy ezekre a célokra lehet ezeket a külterületi részeket abban az 50 méteres sávban elhasználni.

Továbbá szintén van egy ilyen meghatározás, és gondolom, az LMP-s képviselőtársaim erre nagyon ki fognak térni: a 2017-es törvényjavaslatban még szerepelt az, hogy a szennyvíz és a csapadékvíz Balatonba történő engedése tilos. Ez most ebben a törvényjavaslatban nincs bent. Többször átnéztük, nem találtuk, ha mégis benne van, akkor kérem államtitkár urat, erősítse meg, hogy Keszthelynél a továbbiakban akkor most be lehet-e engedni, mert eddig ugye tiltották volna.

(17.20)

A következő a hajózás és a kikötők. Itt is kormányrendeletben lesz majd ennek a szabályozása. Halkan jegyzem meg, szintén Keszthelyre kell elmennünk, hogy mi történik, de nemcsak Keszthelyen, hanem a további balatoni térségben. Ehhez kapcsolódnak a csónakkikötők kérdései. Úgy emlékszem, nem tudom, helyettes államtitkár úr ezt meg tudja-e erősíteni, hogy a 2 kilométerenkénti 20 férőhelyes csónakkikötő ellen egypár polgármester felemelte a szavát. Például Siófok 17 kilométeres szakaszán nem biztos, hogy szeretnénk 8-20 férőhelyes csónakkikötőt. Azt gondolom, ezt esetleg át lehetne gondolni. A legnagyobb buktató ott van ebben a történetben, hogy lehet 20 férőhelyesnél nagyobb csónakkikötőt is létesíteni, amennyiben a természetvédelmi hatóság ezt nem tiltja. Viszont a jogszabályban most nincs bent, hogy mennyi a maximum. Akkor lehetett volna egy maximumot, hogy ne legyen 100 férőhelyes vagy 200 férőhelyes. Az van, hogy 20, ez az alsó határ, ezt 2 kilométerenként lehet, és ennél magasabbat meg akkor, ha hozzájárulnak.

Nagyon helyesnek tartjuk azt, hogy végre  és ez nagyon fontos  a 70. §-ban kimondták, hogy a Balaton mindenki számára történő elérhetősége egy közérdek. Nagyon fontos, és ennek nagyon örülünk, csak ezt kellene teljesíteni. Biztosítani kellene azt, hogy mindenki hozzáférjen a Balatonhoz, és végre olyan parti sétányokon sétálhasson mindenki, és ne apartmanházak  hopp, így egymás után  nőjenek ki a földből, amelyek elveszik a balatoni panorámát, és egy idő után már azt fogjuk látni, hogy így le vannak zárva a szakaszok.

Ehhez kapcsolódik szintén egy módosítás, amire szeretnék rákérdezni. A 388-asban még 10 méteres volt a vízparti sétány szélessége, ezt 5 méterre csökkentették. Azt gondolom, az indoklást elolvastam, én ezt nem tartom eléggé megalapozottnak. Bízom benne, hogy államtitkár úr erre majd válaszolni fog.

Szintén a 388-asban benne volt, hogy veszteglő lakhatási célú úszólétesítményt tilos a Balatonon tartani. Ez most nincsen bent. Ez azt jelenti, hogy akkor veszteglő lakhatási célú úszólétesítmény lehet majd a Balatonban, esetleg ezekben a csónakkikötőkben? Nem tudjuk rá a választ. Erre is szeretnénk választ kapni.

Zárásképpen, ahogy elhangzott az előterjesztő részéről, nem csak a területrendezési eszközök kérdése, egyéb más  de még egy dolgot elfelejtettem és rendkívül fontos, a kempingek. Most Balatonszemesen is éppen zajlik egy ilyen kempingrehabilitáció, csak utána már nem kemping lesz, hanem más. Most azt látjuk, hogy ugyan beírták önök, hogy kempingek más célra történő igénybevétele történhet zöldterületként legfeljebb 3 százalékos beépítettséggel vagy különleges területfelhasználási egységként. Így van bent, csak éppen van egy másik rendelkezés, hogyha az állam úgy gondolja, hogy neki kiemelt beruházása van, akkor egyébként nem kell. Mi így olvastuk ki a törvényből.

Erre visszautal az, hogy most fogadta el a parlament, és két hete vitáztunk arról, hogy egy új cég fog létrejönni, egy gazdasági társaság, amely majd ezeket a kiemelt turisztikai beruházásokat fogja felügyelni. Akkor ez már annak ágyazott meg? Tehát majd mindent kiemeltnek fogunk minősíteni, és egy idő után el fognak tűnni a kempingek, pedig én úgy látom és úgy tapasztalom, hogy a fiatalok és a családosok körében igenis nagyon népszerű, sőt egyre népszerűbbek lesznek ezek a kempingek. Akkor most át fogjuk engedni, hogy ott további apartmanházak és egyéb olyan beruházások legyenek, amelyek egy bizonyos érdekeltségi kör kezébe tartoznak? Ez egyenesen felháborító.

Azt gondolom, hogy most befejezem, és majd fogok nyomni egy másik, a következő körben gombot, hiszen három olyan téma van még, amihez szeretnék hozzászólni, de nem kifejezetten ehhez kapcsolódik, hanem további törvények módosításához. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)