A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár asszony! Az eltérő egyéni ágazati nemzetgazdasági szempontok és érdekek közös nevezőre hozása, továbbá egységes társadalmi érték- és érdekmezőben történő szintetizálása szinte lehetetlennek tűnő feladat, de a nemzeti környezetvédelmi programnak ötévenként mégis kísérletet kell tennie erre. Mindehhez az Alaptörvény biztosít egy kis kapaszkodót, feltéve, hogy mi magunk is alapértéknek tekintjük a nemzet közös örökségét képező természeti erőforrások és biológiai sokféleség védelmét.

A teremtett világnak ezek a legfontosabb sarokpontjai, melyek meghatározzák a magunk és az eljövendő nemzedékek létfeltételeit és alapvető életkörülményeit. A beterjesztett NKP gyakorlatilag egy stratégiai tervdokumentum, egy vezérfonal azoknak a természeti erőforrásoknak a megőrizhetősége és fenntartható, tartamos használata érdekében, melyeken a velünk együtt élő fajok sokaságával osztozunk. Egy olyan keretrendszer, amelyben a környezeti, a társadalmi, a gazdasági szempontokat együttesen vizsgáljuk, de ezzel együtt is a létfeltételeinket biztosító környezeti szempontok különös megvilágításban szerepelnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan stratégiai dokumentumot tartunk most a kezünkben, amely a környezethasználat helyes módjára, a személyes felelősségvállalásra, az eltérő társadalmi és gazdasági érdekek átlátható módon történő harmonizálására, a holisztikus megközelítésre, a rövid, a közép- és hosszú távú szempontok egyidejű figyelembevételére, a fenntartható térhasználatra, a társadalmi igazságosságra, a helyi erőforrások fenntartható hasznosításának elvére hívja fel mindannyiunk figyelmét.

Az NKP kísérletet tesz arra is, hogy a hazai kormányzati és parlamenti stratégiaalkotási keretrendszerbe illeszkedve hatékonyan kapcsolódjon a már meglévő ágazati stratégiákhoz, és fő célkitűzéseit igyekszik érvényre is juttatni azokban. Itt valóban a lét a tét: egyszerre biztosítani az egészséges környezethez való jogot, a megélhetést biztosító foglalkoztatási szint fenntarthatóságát, az erőforrás-takarékosságot, kordában tartani az energiaköltségeket, csökkenteni az ország energiafüggőségét, elősegíteni a természetes élőhelyek helyreállítását, támogatni a természetközeli gazdálkodás elterjedését, értékelhető lépéseket tenni az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz történő sikeres alkalmazkodás érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Mit jelent mindez a gyakorlatban, mit kell tenni annak érdekében, hogy a fenti alapelvek a mindennapokban is érvényre jussanak? Most mondhatnám rövidre zárva azt is, hogy el kell fogadni az elénk terjesztett nemzeti környezetvédelmi programot. Minden bizonnyal erre is sor fog majd kerülni, de előtte érdemes meghallgatnunk az egymástól eltérő és sok esetben egymás álláspontjával megegyező szempontokat is, számba vennünk a cél eléréséhez vezető lehetséges utakat, megértenünk, hogy egy-egy részérdek sarkított módon történő kiemelése ugyan hasznos lehet a bonyolult keretrendszer teljes körű megértéséhez, de az ahhoz történő csökönyös ragaszkodás ellehetetlenítheti a fenntarthatóság felé való átmenet apró, időnként fájdalmas lépéseinek megtételét.

Mi a Fidesz képviselőcsoportjában úgy látjuk, hogy erősíteni kell a gazdaság és a környezetvédelem közti összhangot, mely elősegítheti a magyar gazdaság zöldátállását, azaz anyag- és energiatakarékos technológiák elterjedését, a körforgásos gazdaságra történő átállás folyamatának felgyorsítását. Figyelemmel kell lennünk a légköri szennyező anyagok mértékének csökkentésére, a biológiai sokszínűség fenntartására, a károsodott környezet rehabilitációjára, továbbá a nemzetközi kötelezettségeink arányos teljesítésére.

(Földi Lászlót a jegyzői székben Mihálffy Béla,

Berki Sándort Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Kérdésként merülhet fel, hogy mindez mibe kerül a jelen társadalmának. Kétségkívül megállapítható, hogy az átállásnak komoly terhei is vannak, ezért annak ütemét a társadalom teherbíró képességének figyelembevételével kell meghatározni. Ügyelni kell az átállás szociális hatásaira, az új környezetbarát technológiák térnyerésével sokszor együtt járó költségnövekedésre, és számításba kell venni azok ellensúlyozásának költségeit is. Bátorításként ezzel együtt az is kijelenthető, hogy alacsonyabb mértékű többletforrásigény merülhet fel akkor, ha az NKP célkitűzéseinek megvalósításához már rendelkezésre álló pénzforrásokat koordináltan, ebből kifolyólag hatékonyan és a stratégiai célokhoz igazítva használjuk fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-frakció megvitatásra és elfogadásra alkalmasnak ítéli a 2026-ig terjedő időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programot. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lássuk be, hogy fiatal képviselőtársunk, Nacsa Lőrinc elvárása nem teljességgel reális és megalapozott a tekintetben, hogy az ellenzéki képviselőknek minden egyes kormányzati előterjesztést támogatniuk kellene itt az ország házában. Én már azzal is elégedett vagyok, hogy a vita során a vezérszónoki felszólalók többsége jelen van a teremben, és megtiszteljük egymást a kölcsönös figyelemmel, és megtiszteljük államtitkár asszonyt, illetve a nemzeti környezetvédelmi programot előkészítő minisztériumi munkatársakat, a mögöttük lévő szakértőket, ez a legfontosabb, hogy kialakult egy kölcsönös figyelmen alapuló, hogy mondjam, érdeklődés és tisztelet és párbeszéd.

Ezzel együtt néhány fölmerült kérdésre szeretnék reagálni. Oláh képviselőtársam jelezte, hogy elégtelen a magyar környezetvédelmi intézményrendszer kormányzati szinten. Azért azt rögzítsük, hogy nem teljes a hiátus, hiszen van egy természetvédelmi államtitkárság. Lehet mondani azt, hogy külön van a környezetügy, külön van a természetügy; két külön kérdésről beszélünk. Nem akarok itt ilyen filozófiai magasságokba emelkedni a vita során, de a természetvédelem alapvetően a természeti erőforrásokhoz kapcsolódik, a természeti erőforrások pedig teljeskörűen az Agrárminisztériumban vannak, mind a termőföldek, mind a nemzeti parkok, mind pedig az erdőgazdaságok, tehát az állami erdőgazdaságok. Alapvetően ezek jelentik a természeti erőforrások gerincét. Én annak kifejezetten örülök, hogy végre ezen a területen van egy önálló államtitkárság. Volt egy kicsi lökdösődés a kormányalakítás során, hogy kell, nem kell, lehet, nem lehet; egy jó döntés született: van.

Az, hogy a környezetvédelem a Technológiai és Ipari Minisztériumban kapott helyet, önmagában, azt gondolom, hogy lehet jó is, meg lehet elégtelen is, ez az ott folyó munkának a minőségén és hatékonyságán múlik, hiszen magának a környezetnek, annak a környezetnek, amelyben éljük az életünket, van maga a természetierőforrás-rendszer és azon belül pedig van az a szűkebb-tágabb környezet, amelyben mint emberi populáció éljük az életünket, annak az állapota milyen irányba megy, az alapvetően össze van kapcsolva a gazdasággal, elsősorban az iparral, élelmezésüggyel, amelyek a reális igényeinket próbálják kielégíteni. A lényeg az, hogy ezek, ha lehetséges, akkor takarékos anyagfelhasználással, energiafelhasználással garantálják a mi igényeink kielégítését. Ha ez így van, akkor nem jelenthet különösebb problémát, hogy maga a környezetügy, a környezetvédelem pont ott van, abban a minisztériumban, ahol egyébként meg kell regulázni azokat a nagy kibocsátókat, potenciális szennyezőket, amelyek nem feltétlenül csak a reális igények kielégítésére törekszenek, hanem a minél nagyobb profitra.

Az állampolgári jogok biztosának van egy helyettese, az a jövő nemzedékekért felel. Tehát a biztosi intézményen belül továbbra is garantált a jövő nemzedékek érdekeinek az érvényesítése. Egyébként az ombudsmanhelyettes úr rendszeresen segíti a Fenntartható Fejlődés Bizottsága munkáját is, nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti, sőt a kormányzati szinten tisztséget viselők munkáját is azokkal az észrevételekkel, amelyek egy törvénytervezettel kapcsolatosan akár aggályként vagy egy jobbító javaslatként fogalmazódnak meg. Nagyon helyes.

A megújulóenergia-technológia nem egyenlő a környezetvédelemmel. Tehát az, hogy vannak olyan technológiák, hála istennek, amelyek akár még előre is vihetik a környezetügy és a természeti erőforrásokkal való takarékos, hatékony gazdálkodás ügyét, ez még nem jelenti azt, hogy az a környezetet teljes egészében védi és annak az épségét szolgálja.

(16.00)

A szélerőművekkel kapcsolatosan is vannak azért aggályok. Vannak pozitív oldalai és vannak hátrányai is, vagy legalábbis aggályai. Ilyenek például azok, hogy az agráriumban a termőföldeken helyezkednek el ezek a létesítmények, s valamiféle zajhatásuk is van. Én most a tájképi kérdésekről nem is szeretnék beszélni, de higgyék el, hogy ez a mi vidékünkön, a Tatai-medencében, ahol zárul a kisalföldi szélcsatorna, ahol ez a 170 vagy 180 szélerőmű működik, azért ez egy tájképi kérdés is. Ezzel együtt elviseltük és elviseljük mind a mai napig ezeknek a jelenlétét. De meg kell kérdezni azokat a madárvédőket, a Madártani Egyesület képviselőit, akik azért rendszeresen fölhívják a figyelmet arra, hogy milyen elhullások történnek a szélturbinák környezetében, és a magyar gólyaállományt igen jelentős mértékben tizedelik azok a propellerek, amik oda fölhelyezésre kerülnek.

Az a kérésem, hogy amikor nézünk egy technológiát, egy jövőbe mutató technológiát, akkor annak a hasznosságát, a közhasznúságát, a fenntarthatóságát és a hátrányait is vegyük figyelembe, és ez alapján hozzuk meg a döntéseket. S ugyanez vonatkozik a napelemekre is. Akkor persze lehet mondani az ellenzéki képviselőtársak részéről, hogy nem kellett volna engedni olyan mértékben a napelemek elterjedését, hogy az értékesebb termőföldeket is föl lehessen használni erre a célra. Éppen ezért korlátozó rendelkezések születhetnek meg az önök segítségével, támogatásával is, hiszen a következő ülésnapon az ezzel kapcsolatos törvény megvitatására kerül sor, amely ezeket a telepítési feltételeket szigorítani fogja.

Ugyanakkor azt is kell látniuk, hogy a napelemek önmagukban jók, a fotovoltaika jó, fontos, de kiegészítő szerepet tud betölteni Magyarország villamosenergia-biztonságának a garantálásában, az ellátásbiztonság területén, és látni kell azt is, hogy a szabályozásnak költségei vannak, technológiai követelményei vannak, és a technológiai követelmények között például mint lehetséges megoldás a kiszabályozásra éppen az akkumulátorok jöhetnek szóba. Nekem ez a kétarcúság az, ami nem igazán tetszik, amikor ilyen vitákat folytatunk akár bizottsági szinten vagy különböző szakmai fórumokon, hogy úgy nyilatkozunk meg egy-egy szakmai, szakpolitikai kérdésben, hogy nem vesszük a fáradságot arra, hogy mögé nézzünk, és megnézzük annak a feltételrendszernek a teljes egészét, és az alapján árnyaltan nyilatkozzunk.

Mert jó, igen, persze telepítsük a napelemeket, csak ezzel párhuzamosan az azzal járó többletköltségeket is le kell finanszírozni, mert a többletköltségekkel lehet csak fejleszteni azt a hálózati rendszert, ami képes üzembiztosan befogadni ezeknek a megújulóenergiás technológiáknak a jóvoltából előállított villamos energiát. S akkor ennek megfelelő ütemtervet kell kialakítani, nem szabad előreszaladni, mert bármennyire is jónak tűnik a fotovoltaikus technológia minél nagyobb arányban történő beépítése a hazai villamosenergia-termelésbe és -ellátásba, azért a másik oldalon ez egy komoly rendszer-üzemeltetési kockázatot is jelenthet, és mondhatjuk azt, hogy a lakosság 5-10 százaléka ebből tud profitálni, a másik 90 százalék viszont azt szeretné, ha biztonsággal hozzáférne a villamos energiához a nap minden szakában. Erre is oda kell figyelni.

A Tatai-tóról is esett szó. Ott nem épül szálloda. Amikor három évvel ezelőtt felmerült, hogy egy ötcsillagos nagy gigahotel épüljön a tóparton, akkor a nyilvánosság előtt elmondtam, kötve hiszem, hogy egy ekkora beruházás ott megvalósulhat, meg tud valósulni. Amikor két évvel ezelőtt világossá vált a befektető előtt, hogy az önkormányzat nem fogja módosítani a helyi építési szabályzatot, és az akkor és jelenleg is érvényben lévő szabályozás szerint építhet, akkor kiszámolta, hogy ez legfeljebb egy 50-60 szobás butikhotelnek a megépítését tenné lehetővé, és azt mondta, hogy nem érdekli ez a befektetési lehetőség és elállt a befektetéstől. Hála istennek! Csak világosan és egyértelműen kell a helyi közösség elvárásait bemutatni egy befektető számára, hogy ha azt vállalja, akkor vállalja, ha meg nem vállalja, akkor nem fogja megvalósítani a beruházást. Így két évvel ezelőtt eldőlt ez a kérdés.

Ugyanakkor számos olyan fejlesztés és beruházás valósult meg ezen a területen az Öreg-tó környéki vizes élőhelyek rehabilitációjával, de nemcsak az Öreg-tó, hanem a Réti-tavak vizesélőhely-rehabilitációjával, az egész Által-ér mint vízgyűjtő terület rehabilitációs programjának a kiteljesítésével, madármegfigyelő várta a Fényes-forrásoknál tanösvény kialakításával, amelyek éppen azt mutatják, hogy nem elrabolni akarja a kormány a természetet a természetjáróktól, hanem segíteni akarja őket abban, hogy még inkább tudjanak hódolni ennek a szokásnak, ennek a kedvtelésnek. Turistautakat, kerékpárutakat, turistaházakat épít, újít föl, ökoturisztikai látogatóközpontok jönnek létre, tehát tulajdonképpen az ökoturisztikai és turisztikai infrastruktúra megújításával azt szeretnénk elősegíteni, hogy az emberek, a városi emberek is jussanak ki a természetbe és tudjanak töltődni.

Az ökológiai gazdálkodásról: akácfa. Képviselő úr, azért valljuk be, hogy az akácfa 300 éve, mióta Tessedik az első akácfát elültette Szarvason, az Alföld elég nagy hozadéka és jótevője. Mert nyárfából mi nem építettünk sose tartós karámot a tanyán, mindig akácfából építettük, mert azt a mangalicakan nem tudta két nap alatt tönkretenni, hanem tartósan tudtuk használni. Tehát mi fontosnak tartjuk, és ha hungarikum, akkor hungarikum. Igen, az akácfa fontos ebből a szempontból.

Gurmai Zita képviselőtársam felszólalásával kapcsolatosan: hogy az Alkotmánybíróság időközönként az Alaptörvényre hivatkozva mondja azt, hogy valamit szabad vagy nem szabad a környezetügy területén tenni, az azt mutatja, hogy egy erős Alaptörvényt alkottunk meg. Sajnos önök nélkül, de a kormánytöbbség egy erős Alaptörvényt alkotott meg, s erre támaszkodva az Alkotmánybíróság tulajdonképpen segíti a fenntarthatósági átmenet rögös útján való előrehaladást mind a döntéshozóknak, mind pedig a döntésalkalmazóknak.

Bencze János képviselőtársamnak és Keresztes Lóránt képviselőtársamnak is szeretném mondani azt, hogy az ivóvízhálózat rekonstrukciójában azért vannak szigetszerű előremozdulások. Az én választókerületemben, a Tatai-medence területén egy 250 ezer ember vízellátását biztosító regionális vízműrendszer működik több mint ötven esztendeje azbesztcement-gerinchálózat kiépítéssel. Ennek a cseréjére éppen most kerül sor, ezekben a hónapokban, vagy mondhatom, hogy években, mert azért ez egy jelentősebb beruházás. Tatabánya, Tata, Oroszlány központtal a szennyvíztisztító technológia korszerűsítésével, kapacitásbővítéssel összességében egy 72 milliárdos fejlesztésről beszélünk, a két bányászati technológiával működő vízakna teljes körű rekonstrukciójával együtt.

Vízvisszatartás és vízmegtartásos gazdálkodás. Alelnök úr a megmondhatója, hogy a hajdú-bihari öblözetek részletes helyreállítása mint mintaprogram elindult, foktavakat alakítanak ki, és holnap szintén az agrártörvények vitája során erre vonatkozó bekezdés is bekerül a földhasználattal kapcsolatos szabályozásba annak érdekében, hogy minél több helyen lehessen ezt a fajta vízvisszatartásos, -megtartásos, vízszétvezetéssel kapcsolatos gazdálkodási módot alkalmazni, és ez ne legyen hátrányára a gazdálkodónak, aki fölad valamennyit is az intenzíven művelhető területéből. De az élelmezésbiztonságra is oda kell figyelni, és azt is meg kell nézni, hogy ha fokozatosan áttérünk vagy ebbe az irányba is elmozdulunk, akkor az hogyan érinti az ország élelmezési alapját, hogy ne csak az ott gazdálkodóknak legyen betevő falatja, hanem a városiaknak is jusson, mert ez is egy fontos kérdés.

(16.10)

Ipari együttműködések  mit kell csinálni a gyakorlatban? Keresztes képviselő úr, olyasmi dolgokon kell dolgozni, és belátom, hogy ez egy képviselőnek többletelfoglaltságot jelent, hogy egy ipari parkban keressük meg a befektetőket, az ipari üzemeket, beszéljük rá őket arra, hogy a hulladékhőt a helyi távhőszolgáltatóval közös beruházásban gyűjtsük össze, a technológia során keletkezett felesleges hőenergiát tápláljuk be, hogy a másik, amelyiknek szüksége van rá, felhasználhassa. Ugyanígy a víztakarékos technológiák esetében is, ha valahol tisztítási, mosási célra használják a vizet, mondjuk, a fecskendőgyárban, a szomszédban vagy néhány száz méterre pedig egy olyan gyár működik, amely hűtővizet igényel, ezeket egy rendszerben kezelve tudjuk integráltan biztosítani a vizet, és ne kelljen kétszer annyit felhasználni, hiszen ugyanazt a vizet lehet erre a célra is és arra a célra is használni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek az apró változások, amelyek itt a törvényhozásban is elindultak, és az ágazati törvényekben, jogszabályokban is megjelenhetnek az elkövetkezendő hetekben, azt mutatják, hogy a nemzeti környezetvédelmi program nemcsak egy szép ívű városi romantika, hanem a vidéki, két lábbal a földön álló embereknek, gazdálkodóknak a jövőtervezését is szolgáló program lehet. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért van szükség félévente módosítani egy jogszabályt. Nos, egy közszolgáltatásra épülő gazdasági ágazat 35 éves időtávra történő átalakítása fokozatos és szakaszonként egymásra épülő fölkészülést igényel. Amennyiben az átállás időszakában korábban nem látott, új szempontok merülnek fel, továbbá változik a külső közösségi szintű szabályozási környezet, akkor a szükséges korrekciókat el kell végezni, továbbá az ország nemzetközi kötelezettségeit is figyelembe kell venni. A hulladékgazdálkodással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/1848. számú törvényjavaslat a fenti elvárásokkal összhangban született meg.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítás központi eleme a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer átalakítása, melynek keretében a gyártót terheli a felelősség a termék és a technológia, a termék előállításához alkalmazott technológia jellemzőinek megválasztása során, amelynél elsődleges szempont a megelőzés és a hulladékgazdálkodás követelményeinek történő megfelelés, ideértve a felhasznált alapanyagok kiválasztásáért, a termék külső behatásokkal szembeni ellenállóképességének, élettartamának, újrahasznosíthatóságának, javíthatóságának, továbbá a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve magából a termékből képződő hulladék ártalmatlanításának és hasznosításának megtervezéséért.

(16.40)

Olyan megfogalmazások ezek, amelyek 50 esztendővel ezelőtt teljesen normálisak és kézenfekvőek voltak. Latorcai képviselőtársam, alelnök úr is a saját környezetében gyerekkorában azt tapasztalhatta, hogy olyan gyártóktól, olyan termék-előállítóktól vásároltunk és olyan termékeket, amelyekre szükségünk volt, és meg voltunk győződve arról, hogy az a termék-előállító a legnagyobb odafigyeléssel, a legjobb alapanyag felhasználásával, a legtakarékosabban, az újrahasználat és újrahasznosítás feltételeit is magában hordozó portékával lásson el bennünket. Gyakorlatilag most ugyanerről beszélünk 50 év elteltével. Abba az irányba kellene vinni magának a gyártási technológiának, magatartásnak, hozzáállásnak, morálnak az alakulását, amely magában foglalja a fenntarthatósági szempontok érvényre juttatását is.

Ezen alapelv szerint ugyancsak a termék előállítója viseli a felelősséget a visszavitt termék visszaváltásáért, visszavételéért, a termékből származó hulladék átvételéért, gyűjtéséért, valamint a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott további hulladékgazdálkodási tevékenységek elvégzéséért is, amelyek az ezen tevékenységekért vállalt pénzügyi felelősséget is magukban foglalják, mert mindenki, akár gyártó, akár vásárló, alapvetően a zsebén keresztül kezd el felelősségteljesebben gondolkodni.

Mindezen előírások ugyan elsődleges felelősként a gyártót nevezik meg, de a fogyasztó sem mentesül a környezetéért viselt felelősség alól. De még egyszer, a pénzügyi felelősség jelentős hányada alapvetően a gyártóra terhelődik. A termékdíjtétel az új rendszerben úgy kerül megállapításra, hogy a jelenlegi egységnyi termékdíjtételből levonásra kerül az adott termékre megállapított egységnyi kiterjesztett gyártói felelősségi díj, így a gyártónak a különbözetet kell csak megfizetnie termékdíjként, tehát itt többletköltség-növekedésre nem kell számítani, ugyanakkor átláthatóbbá válik magának a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer keretében előállított vagy megképződött pénzügyi alapnak a sorsa, amely a koncesszor irányába indul majd el a továbbiakban. A kiterjesztett gyártói felelősségrendszer keretében a termékek előállítói érdekeltté válnak így a takarékos anyag- és erőforrás-használatban.

A környezetvédelmi termékdíj kizárólag keresletbefolyásoló funkcióját tartja meg, de gyakorlatilag gazdasági szabályozó eszközként a fogyasztói szokások alakítására irányul, ha tudatosabban vásárol a vásárló, akkor látja a termékdíj mértékét, s ez alapján tudja befolyásolni, alakítani a saját döntését is, hogy az adott portékát megvásárolja vagy sem, valóban valós igényeket akare kielégíteni vagy nem. Ez a fogyasztó döntési kompetenciájába fog tartozni, ugyanakkor zsebre menően, tehát érezni fogja ennek a pénzügyi hatását is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat továbbá erősíteni kívánja az Országos Hulladékgazdálkodási Hatóság ellenőrzési jogosítványait, és az intézkedéseinek a hatékonyságát is. Ennek következtében lehetőség nyílik arra is, hogy egy adott ingatlanon képződött, jogellenesen gyűjtött hulladék felszámolásával összefüggésben a hulladékgazdálkodási hatóság jelzálogjog-bejegyzésre irányuló kérelmet nyújthasson be az ingatlanügyi hatósághoz.

Összességében az előttünk fekvő törvényjavaslat megerősíti a koncessziós rendszer alapkövetelményeinek teljesíthetőségét, a lakossági rezsicsökkentés fenntarthatóságát, továbbá az európai uniós kötelezettségek és célértékek teljesíthetőségét, így mindezek figyelembevételével a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány nappal ezelőtt megjelent egy tanulmány a gazdasági hírportálokon, de néhány, ilyen napi közügyekkel foglalkozó hírportál is teret szentelt neki. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának két kutatója egy nemzetközi kutatásba illeszkedően vizsgálta azt, hogy 25 magyar megyei jogú város gazdasági és társadalmi fenntarthatósága hogyan viszonyul az ENSZ által elfogadott 17 fenntarthatósági célrendszerhez.

Ezek közül hármat vizsgáltak meg részletességében: a tisztességes munka és a gazdasági növekedés célját, az ipar-innováció-infrastruktúra célrendszert, végül pedig a fenntartható városok és közösségek célrendszert. A vizsgálatuk során megállapították, hogy a 25 magyar megyei jogú város öt klaszterbe sorolható. Az elsőben Győr és Veszprém kapott helyett, a másodikban pedig olyan városok, mint Sopron, Szombathely, Székesfehérvár és sokak meglepetésére Tatabánya városa is.

A kutatók kiemelték azt, hogy 1990-ben Tatabánya mint megyei jogú város a piszkos tizenkettő egyikeként volt nyilvántartva, és ebben az esztendőben történt meg a nehézipar összeomlása, a bányászat gyakorlatilag mindent maga alá temetett, és 25 százalékos munkanélküliség alakult ki. 25 százalékos munkanélküliség azt jelenti, hogy minden negyedik munkaképes korú ember munka nélkül maradt, és ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag minden egyes tatabányai háztartás valamilyen szinten, vagy a szülők vagy nagyszülők révén érintett volt a munkanélküliségtől.

(23.10)

Kutatók azt is megállapították, hogy alapvetően itt az intelligencia, a kreativitás, a műszaki-szellemi infrastruktúra fejlesztése hozta el azt a változást, amely lehetőséget biztosított arra, hogy Tatabányán egy fiatalosnak mondható korösszetétel alakuljon ki, amely lehetőséget biztosított arra, hogy az új gazdasági szerkezet kialakítása során megfelelő felkészültséggel, tudással, aktivitással vegyenek részt egy új helyi és térségi gazdaság kialakításában.

Tisztelt Képviselőtársaim! 32 esztendővel ezelőtt 20 éves polgármesteri szolgálatom első esztendejét kezdtem meg ebben a városban, és valóban ahhoz, hogy ki tudjunk keveredni a munkanélküliség által kialakított megélhetési válságból, fontos döntéseket kellett meghozni. Többek között először is azt, hogy megvárjuke, amíg eljön ismételten a szén reneszánsza Európában és Magyarországon, és addig valahogy ki fogjuk majd bírni, vagy pedig az éhség nagy úr, és a megélhetés, a kenyérkérdés valóban kreatívvá és innovatívvá teszi az embert és a közösséget, elindulunke valami alternatív úton, és megteremtjüke mindennapi megélhetésünk közös alapjait.

Mi ezt választottuk, és kiépítettünk egy új gazdaságszerkezetet, nemcsak a helyi és a térségi, hanem külföldi befektetők együttműködésére is számítva, amelynek köszönhetően ma már az ipari parkban tízezer ember dolgozik, és a korábbi barnamezős területek aktivizálásával és újraiparosításával elértük azt, hogy ezeken a területeken is több mint 3 ezren dolgoznak olyan iparágakban, mint az ivóvíztisztítás, a membrántechnológia, a szanitáció, a vízmozgatás, szivattyúgyártás vagy éppen az orvostechnológia. Kevesen tudják azt, hogy Tatabánya az ország egészségügyi, orvostechnológiai gyártóközpontja, ahol a világ minden negyedik előre tölthető fecskendőjét állítják elő, vagy éppen sztómatasakokat gyártanak, vagy éppen az MRI-berendezésekhez fontos alkatrészeket vagy főegységeket, és ezen túlmenően ott van még általánosságban az elektronika és ott van az autógyártás, a járműipar is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ebből a megközelítésből vizsgáljuk mindig a változó körülményeket, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Nem minden változásnak örülünk, és a zöldfordulatot is eltérően értékelhetjük, hiszen ahogy az itt már elhangzott, a belső égésű motorral meghajtott járművek 2035 környékén történő Európai Unió általi betiltása nem feltétlenül a legjobb megoldás. Én a magam részéről azt gondolom, hogy ha a sebesség beépített korlátozásával egy autó 160-nál nem mehetne gyorsabban, illetve ha 2000 köbcentinél nagyobb erőforrással rendelkező, személyszállításra alkalmas gépjárműveket, legalábbis személyautókat nem gyártanánk, akkor nem feltétlenül lenne szükség arra, hogy általánosságban az elektrifikáció irányába vigyük el a közútigépjármű-gyártást. Bár le kell szögezni azt, hogy városokban, sűrűn lakott területeken, közösségi közlekedésben az elektromos hajtású járművek jelentős mértékben tudják csökkenteni a környezetterhelést, és van létjogosultsága, de én nem vagyok abban biztos, hogy minden területen szükség lenne ilyen rövid távon egy ilyen mértékű elektrifikációra.

Viszont ezt a döntést nem itt hoztuk meg, ebben a Házban, hanem az Európai Parlamentben, többek között az Európai Parlamentben ülő képviselők támogatásával. 340-300 arányban született meg ez a nagy ívű és bátornak mondható döntés, éppen a vitanapot kezdeményező politikai erők Európai Parlamentbe delegált képviselőinek támogatásával született meg ez a döntés, amit nekünk a továbbiakban figyelembe kell vennünk a helyi döntések meghozatalánál.

Az a helyzet, hogy a magyar gazdaság és azon belül Tatabánya és a Tatai-medence térségének a gazdasága is jelentős mértékben integrálódik az európai gépjárműgyártás hálózatába, és a tét az, hogy Magyarországon lesze autógyártás, amely a hazai össztermék 20 százalékát és az ipari munkahelyeknek egy jelentős részét, közvetlenül mintegy 160 ezer munkahelyet, a beszállítókkal együtt pedig több mint 300 ezer munkahelyet jelent.

Ha mi azt szeretnénk, hogy ezek a munkahelyek ne vesszenek el, akkor meg kell találnunk azokat a kompromisszumokat, amelyek életben tudják tartani, és ezek közé tartozik az akkumulátor előállítása is. Ha Magyarországon, itt, a közép-európai térségben nincs akkumulátorgyártás, akkor azok az autógyártó cégek és azok beszállítói, amelyek a mi térségünkben, a Tatai-medencében is gazdasági tevékenységet folytatnak, és sok-sok ezer ember, család számára biztosítják a megélhetést, azok el fognak lehetetlenülni, és a mostani kedvező, 1 százalék körüli munkanélküliség fel fog ugrani 5, akár 10 vagy 15 százalékos munkanélküliséggé, aminek a kezelése nem lesz egyszerű kérdés. Tehát a tét az, hogy lesze járműgyártás Magyarországon, és megőrizhetőke azok a munkahelyek, amelyek ehhez kötődnek.

Engedjék meg, hogy egy kétperces hozzászólást megspórolva reagáljak két korábbi, délutáni időszakban tett felszólalásra. Itt szeretnék Csárdi képviselő úrnak köszönetet mondani, hogy párbeszédes képviselőtársát helyreigazította, miszerint a komáromi SK Innovation akkumulátorgyára nem karsztvizet fog használni a későbbiekben sem, hanem a Duna-parti szűrésű kútjaiból kinyert vizet fogják felhasználni. Ugyanakkor azt is említette, hogy Komárom városa pedig rácsatlakozik arra a regionális vízhálózatra, amelyet az észak-dunántúli vízműtársaság működtet, ahol egyébként, tisztelt képviselőtársaim, több mint 364 ezer ember számára szolgáltatják az ivóvizet 71 településen.

Ehhez csatlakozik Komárom 20 ezres városa annak érdekében, hogy egészséges ivóvizet lehessen számukra biztosítani az ipari parkjuk fejlesztését követően is, amely 5 százaléka ennek az ellátott létszámnak, és a kitermelt vízmennyiségnek is napi 3500 köbméter vizet jelent, amelyet Komárom csatlakozásával a regionális vízmű biztosítani fog.

Ezek azok a kérdések, amelyeket egy társadalmi és gazdasági fenntarthatósági keretrendszerben végig kell gondolni, hogy mi az, amit visz, és mi az, amit hoz egy beruházás, egy technológiaváltás. És nagyon okosnak kell lenni helyben, és folyamatosan egyeztetni kell a helyben élőkkel, hogy hol van az a pont, amit még erőforrás-gazdálkodás területén el tudunk viselni, nem tudunk elviselni annak érdekében, hogy a mindennapi megélhetést is biztosítani lehessen. Mert mondjuk, egy 400 hektáros ipari park területén fél traktoros megélhetését lehet biztosítani akkor, ha ott mezőgazdasági tevékenységet végzünk, ha az élelem feldolgozására is kitekintünk, akkor, mondjuk, öt család megélhetését lehet még ezen a területen biztosítani.

De mit csináljanak azok a közösségek, ahol korábban iparból éltek, és nem néhány ezren lakják az adott települést, hanem sok-sok tízezren? Számukra is kell megélhetést biztosítani, mert egyébként, ne haragudjanak, de a család tagjainak, köztük a gyerekeknek is enni kell adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)