Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az európai országokban általános az a gyakorlat, hogy a fontosabb államigazgatási hivatalok és az egészségügyi intézmények valamely alkalmazottja képes megérteni és tolmácsolni a hallássérültek jelbeszédét. Nyilván nem mindegyik önkormányzatnál vagy szakrendelőnél, nem minden rendőrkapitányságon vagy adóhivatali kirendeltségen alkalmaznak ilyen személyt, ezt a kört Nyugat-Európában külön jogszabály határozza meg. A törvényhozásban nálunk is felmerült már az a gondolat, hogy mielőbb át kell vennünk ezt a gyakorlatot, és ennek szellemében határoztunk úgy az országos fogyatékosügyi program megszavazásakor, hogy a hallássérültek számára meg kell kezdeni a közszolgáltatások hozzáférésének biztosítását, és azokat 2003. január 1-jéig ki kell építeni.

Ha figyelembe vesszük a jeltolmácsok képzési idejét, ha számításba vesszük azt is, hogy ezeknek a jeltolmácsoknak az államigazgatás valamely szakterületén is, például az adózási és földügyek, a banki ügyintézés, az építési engedélyek vagy a hagyatéki eljárás területén is kellő tájékozottsággal kell rendelkezniük, akkor a 2003. január 1-jei - vagy úgy is fogalmazhatok, hogy 2002. december 31-ei - határidő már nagyon közel van. Nem egészen két év múlva a gyakorlatban is alkalmazni kell az országgyűlési határozat előírásait. Az ilyen képzésben részt vevők száma függ attól is, hogy az illetékes tárca milyen államigazgatási vagy beteggondozói körben látja most szükségesnek a jeltolmácsok alkalmazását. Elképzelhető az a megoldás is, hogy az államigazgatásban már gyakorlattal rendelkező szakemberek tanulják meg a jelbeszédet. Ebben az esetben többlettudással rendelkeznek hasonló munkakörben foglalkoztatott társaikhoz viszonyítva, és ezt a többletet nyelvpótlékkal kell elismerni.

Államtitkár Úr! Hogyan gondoskodik a tárca az országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról? Mit tesz a tárca annak érdekében, hogy az előírt határidőre befejeződjön a kellő számú jeltolmács képzése? A tárca most milyen államigazgatási vagy beteggondozói körben látja szükségesnek a jeltolmácsok alkalmazását? Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy milyen konkrét intézkedésekre számíthat a mintegy húszezer hallássérült honfitársunk.

Várom az államtitkár úr válaszait.