Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.05.01.23:46:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

116. ülésnap (2003.12.08.), 392. felszólalás
Felszólaló Szijjártó Péter (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:55


Felszólalások:  Előző  392  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Anélkül, hogy tovább indukálnám és fűteném az Arató és Gémesi képviselőtársaim között már kialakult vitát, azért néhány szóban szólni kell a nemzeti sporttanácsról mint intézményről, hiszen a sporttanácsot érintő javaslatok ebben a vitaszakaszban kerülnek megvitatásra.

A kormány, vagyis a sportkormányzat retorikája úgy szól, hogy a decentralizálás és a döntéshozatal társadalmiasítása az alap és az a fő mondanivaló, aminek mentén most egy új sporttörvény elfogadását erőszakolják rá - sürgősséggel, természetesen - a parlamentre. A nemzeti sporttanács valahogy nem illik ebbe a koncepcióba, merthogy a nemzeti sporttanács inkább úgy tűnik, mintha egy vízfejként, egy fölösleges újabb szintként nehezedne rá az egész magyar sporttársadalomra és a döntéshozatali mechanizmusokra.

Nem világos persze az sem minden esetben, hogy hogyan fog zajlani a delegálás a nemzeti sporttanácsba. Például a nemzeti sporttanácsnak tagja a szponzorok egy képviselője. Az persze sehol nincs kifejtve, hogy ki minősül szponzornak. Szponzor a sportba több tíz millió forintot beinvesztáló nagy, állami tulajdonú vállalat, és szponzor az a kisiparos is, aki adott esetben 50 ezer forinttal támogatja a helyi, harmadosztályú kézilabdacsapatot. Van-e ezeknek egy közös érdekegyeztető fórumuk? Van-e ezeknek érdekképviseleti szervük? Vagy akkor most ki fogja delegálni a szponzorok képviselőjét a nemzeti sporttanácsba? És akkor majd ennek a szponzori körnek a képviselője, mondjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság delegáltjával egy szinten fog döntéseket hozni, illetve döntésekben részt venni a nemzeti sporttanács munkájában - azt gondolom, hogy ez nem helyes döntés, és nem helyes út, amire rálépett a sportkormányzat.

Másrészt pedig ez a szisztéma kísértetiesen hasonlít, tisztelt képviselőtársaim, egy részvénytársaság működésére. Jelen esetben a részvénytársaságot a magyar sporttársadalom helyettesíti, amelynek élén igazgatótanácsi elnökként ott áll a miniszter, és igazgatótanácsként pedig ott van a nemzeti sporttanács. Mi azt gondoljuk, hogy a sport világát egy részvénytársasággal összehasonlítani és részvénytársaságként működtetni nem lehet. Éppen ezért ezt a fajta irányítási szisztémát sem tartjuk helyesnek.

Másrészt pedig minden esetben arról van szó, hogy itt majd a források valamifajta direkt, közvetlen és egyenes ágú folyósítására fog sor kerülni az egyesületek irányába. Csak ez meg magában hordja azt a veszélyt, tisztelt képviselőtársaim, ha a sporttárcától közvetlenül sportszervezetekhez kerül direkt módon a támogatás, bizony ez odavezethet, hogy kialakul egy klientúrarendszer, ami pedig semmiképpen nem volna kívánatos, hiszen nem jó az, ha mondjuk a támogatás alapját az képezi, hogy valamely sportszervezeti vezető éppen jó viszonyban van-e a miniszterrel vagy konfliktusos helyzetben áll vele.

Két ajánlási pontra konkrétan is szeretnék kitérni a hátralévő időben. Ezek az 50. és a 61. ajánlási pontok. Az 50 ajánlási pontban igazából ahhoz szeretnénk hozzásegíteni a törvényalkotót, hogy ha már új törvényt hoz, következetesen vigye végig benne a megfogalmazásokat és a kategorizálást, hiszen a törvény egy későbbi paragrafusa négy sportszövetségi típusról rendelkezik. Ehhez képest a 19. § (2) bekezdésében hármat definiál, éppen ezért az országos sportági szakszövetség feltüntetését mindenképpen indokoltnak tartanánk.

Másrészt pedig a 61. ajánlási pontban kívánnánk rávilágítani arra, hogy az komoly veszélyeket rejt magában, ha a kis egyesületek elnyomását vagy helyzetük megnehezülését a törvény megkönnyítené, hiszen itt arról beszél a javaslat, hogy az arányosság elvének betartásával egy tagszervezet több képviselőt, illetve küldöttet is küldhet egy közgyűlésre. Senki nem beszél azonban arról - főleg nem a törvényjavaslat -, hogy mit jelent az arányosság elve ebben az esetben. Mi alapján kerül ez megállapításra? Mi alapján delegálhat valaki adott esetben több küldöttet, illetve több képviselőt egy közgyűlésre, mint, mondjuk, egy kis egyesület. Ezt azért elég veszélyesnek tartjuk. Nem szeretnénk, ha a kis egyesületek helyzetének további nehezülését idézné elő ez a törvény.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  392  Következő    Ülésnap adatai