Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Igen, természetesen. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm szépen az észrevételeiket, javaslataikat, hozzászólásaikat és támogatásukat ehhez a törvényjavaslathoz. Szeretnék mindenképpen néhány általános gondolatot mondani az összes felszólalással kapcsolatosan, és aztán majd részletesen is kitérek.

A közös agrárpolitika az Európai Unió legrégebbi politikái közé tartozik. A közös agrárpolitikának pont az a lényege, hogy közös. Nem nemzeti, hanem kompromisszumot kell kötnünk. Ráadásul a kompromisszum még csak nem is arról szól, hogy a 27 agrárminiszter leül egy asztalhoz, és ők eldöntik, mert ez egyszerűbb volna. Nem egyszerű, nem könnyű, de mindig könnyebben megköthető, mint ami a valóság. A valóság az, hogy amikor a 27 agrárminiszter egyezségre jut, akkor még ott van a Bizottság. És amikor a Bizottsággal is egyezségre tudunk jutni, akkor jön a Parlament, ami ha van az élettől elrugaszkodott emberek közössége, akkor az az Európai Parlamentnek a közössége, amit ott agrárvonalon ők ránk akarnak erőltetni.

Nagyon nehéz tárgyalásaink voltak. És mire ez a trilógus megszületik, na, annak a végrehajtását látják önök most itt papíron, hogy ezt hogy tudjuk szabályozni. Tehát minden olyan, amit mond  és Szabó Rebekára hadd térjek vissza , amit ön kritizál, szó szerint átültetett része az európai uniós szabályozásnak. Tudja, ezzel úgy járunk, mint ahogy egy másik esetben is  hadd hozzam ide, mert teljesen parallel a példa , a vagyonbevallásaink kérdésében. Így van? Kígyót-békát kiabáltak itthon a vagyonbevallásra, hogy az aztán így átláthatatlan vagy úgysem. És akkor azt mondtuk, rendben, vegyük át az Európai Parlament vagyonbevallását, hiszen az tökéletes! Átvettük, és önök sokkot kaptak, hogy úhhh, hát abban aztán meg semmi nincs. Most akkor tényleg?

Tehát azt kérem, hogy megértem, és ezért sem akarom tovább a politikai színezetét ragozni a dolgoknak, hogy mindenki a maga politikai álláspontjának meg üléspontjának megfelelően persze, elmondja a véleményét vagy az ellenérzését erről a kérdésről, de arra kérem önöket, hogy nézzük meg egyen-egyenként a kifogásaikat a birtokpolitikával, a magyar agráriummal kapcsolatosan.

A történelmet nem tudjuk annullálni  azt, amiről itt beszélünk jobboldalról, amiről beszélünk liberális oldalról , kérem szépen, mert a történelem megtörtént rajtunk. Volt egy szocialista típusú mezőgazdaság, Ami a kis gazdaságokat szétverte, bűnös volt. Én is kulákgyerek vagyok! Kuláknak minősítették a szüleimet. Mindenünket elvették. Mindenünket! Földönfutók lettünk. A tanyánkat ledöntötték. Az egész életemben azt szenvedjük, hogy olyan helyzetbe jutottunk. Nincs is földem. Mindenünket elvettek. Az egy ilyen rendszer volt, mert féltek a független, gondolkodó, önálló parasztembertől. Gondolják végig! A paraszt szó pozitív vagy negatív jelentéstartalmú? Milyen jelzőkkel illették végig?! Igen, ebben a társadalomban nőttünk föl! És azt gondolják, hogy a birtokszerkezetre ennek nincs hatása?! Elvették!

És mindig összehasonlítják nagyon trükkösen, ügyesen Ausztriával! Hát persze! Egy jobb történelmi konstellációban lévő ország, ahol apáról fiúra öröklődik iksz száz éve a gazdaság. Hát persze, hogy lehet! Mi is ezt szeretnénk! Mi is ezt szeretnénk.

De ráadásul volt a rendszerváltáskor egy történelmi igazságtétel. Kompromisszumot kellett kötni akkor is. Volt értéke a földnek? Nem volt értéke a földnek. Most már van!

(13.20)

Mekkora munka kellett ahhoz, hogy legyen értéke a földnek? Nagyon nehéz! Tehát mindig, amikor kritikát fogalmaznak meg, akkor ne egy adott szegmenst vizsgáljanak, hanem a történelem összefüggéseit nézzék meg, mert máshogy nem megy. Hogy tudjuk elvenni…  2010-et mondja, de ott minden földnek tulajdona van! (Szabó Rebeka közbeszól.) Hát, nem lehet elvenni, és nem lehet összerakni, szerződések vannak, bérleti jogok vannak. (Szabó Rebeka közbeszól.) Igen, az állami terület bérletbe van kiadva. Nem tudja elvenni, bérlet, szerződés van. Tehát nem lehet csak egy adott pillanatot nézni, egy történelmi folyamatot kell nézni.

És hogyha igazságosak velünk szemben, akkor a történelmi folyamatban látják, hogy mennyire erősítjük a legkisebbeket. Nézzük meg ennek a támogatástartalmát: az alaptámogatáson felül a legkisebbeknek adjuk a legtöbbet, plusz 80 eurót, majd a családi gazdasági méretű gazdálkodóknak adunk még 40-et. De mondjuk el: a legfiatalabbaknak, a kicsiknek ezenfelül még adunk 140 körüli eurót. Aki AKG-gazdálkodást folytat, annak 64 százalékkal többet fizetünk…  vagyis, aki AKG-ban van, annak 46, az ökóban pedig 64 százalékkal adunk többet még, tehát mindent elkövetünk azért, hogy legyen.

A legkisebbek támogatása. Egyetlenegy olyan pályázat van szerintem egész Európában, hogy önrész nélkül adunk 15 ezer eurót, csak azért, hogy művelje meg a kertet, induljon el 1 hektárral, 2-vel, 3-mal, 10 kecskével, hogy legyen 20 belőle, 2 tehénnel, hogy legyen 6; 15 ezer eurót adunk az embereknek azért, hogy tegyék. Tehát mindent elkövetünk ezért; ezért építjük a piacokat, hogy legyen, ahova a terméket odaviszik, hogy a vásárló és a termelő találkozzon egymással, hogy megélhetést, keresetkiegészítést tudjunk adni. Tehát ez a valódi vidékfejlesztés.

De be kell vallani, divatot kell csináljunk abból, hogy műveljék meg az emberek a kertet, mert mit csinálnak ma falun? Tolják a fűnyírót, és kerülgetik a tujabokrot. Nem lehet hagyni, de ez egy folyamat, és rajta vagyunk, nézzék meg: szépen alakul egyik a másik után; és hogy újult meg a magyar gasztronómia, hogy újult meg a magyar piac és a magyar tanyavilág annak köszönhetően, hogy jöttek a kézműves termékek, hogy az őstermelést fel tudtuk karolni.

És nézzék meg az elmúlt négy évet, amikért mondjuk, csak én feleltem itt, hogy hogyan tudtuk a közös osztatlan felszámolását megindítani, hogyan tudtuk a családi gazdaságokról vagy gazdálkodásról szóló törvényt módosítani, hogy olyan adókedvezmények legyenek, hogy a megélhetést biztosítani tudjuk, és a ciklus végén hogyan jött a családi gazdaságok átadásáról szóló lehetőség. Ezek mind-mind azt segítették elő, hogy a vidéki megmaradás, a vidéki élet, a helyi gazdaság tudjon erősödni, és hogy végre az első generáció, amelyik szabadon dönthet, az apja után a fiú akarja továbbvinni a családi gazdaságot. Minden intézkedésünk erről szólt, és most itt az is, hogy a legkisebbeket erősítjük, ez mind-mind. Tehát amikor kritikát fogalmaznak meg, akkor ezt a szegmenst is legyenek szívesek hozzátenni, hiszen ettől kerek az egész, és így lehet igazából értelmezni.

Barkóczi Balázs képviselőtársunk is a maga üléspontjának megfelelően azt gondolja, hogy egy támogatás vagy egy pályázat, vagy éppen a földalapú támogatások kampánytémák lehetnek. Ha nem lennének, akkor biztosan azok lennének, de ezt nem lehet időzíteni. Egy-egy beruházásnak, amit most is tárgyalunk, hétéves időszaka van. Ezt még nehezíti egy kétéves átmeneti időszak. Ez egy behatárolt dolog. El kell számolnunk minden egyes utolsó eurócenttel és a hozzáadott magyar költségvetés nagyon kemény forintjaival. A beruházásokat meg kell valósítani, le kell zárni. Tehát ezek egyáltalán nem választási ciklushoz meg kampányhoz vannak időzítve, ezért ezt a leghatározottabban visszautasítom.

Az informatikai rendszer fejlesztése. Ez szerepel is az előterjesztésben és nélkülözhetetlen, hiszen aktualizálni kell az új rendszert is. Az a kritika, amit idézett minisztertársunktól, az több mint tízéves kritika. Azt is valljuk be, hogy azóta az MVH a Kincstár szervezeti körébe integrálódott és egészen más működésben van.

Az, hogy hosszúak egyes bírálati rendszerek, az annak is volt köszönhető, pontosan akkor, amikor ez kulminálódott, hogy áttértünk, mert kritika érte a pályázati rendszer bírálatát, ezért át kellett térni egy másik pályázati rendszerre. Ennek a másik pályázati rendszernek az akkreditálása több mint hat hónapot vett igénybe. Addig természetesen nem lehetett pályázati eredményeket hirdetni, tehát ez ott volt. De ha most megkérdezik a gazdákat, azt látják, hogy maximum három hónap alatt mindenki megkapja az értesítését a nyertes vagy elutasított pályázatáról.

Az, hogy a szabálytalanságok szintje alacsony volt: azt hadd mondjam önnek, hogy ennek van egy más olvasata is, mint amit ön próbált fölvetni. A mezőgazdaságban dolgozóknak, azoknak a bizonyos parasztembereknek a becsülete a legnagyobb kincs, ami van. Ők nem úri huncutságokkal foglalkoznak, ők termelnek, a két kezükkel dolgoznak mindennap, vívják a csatáikat, az erőfeszítéseiket az elemi erőkkel szemben a természetben. Nekik eszük águkban nincsen huncutkodni, trükközni mindenféle dolgokkal; ők örülnek, ha kapnak, nagyon megdolgoznak érte, és megcsinálják. Ezért van kevesebb, és hogy igazat mondok, igazolja az, hogy nézze meg a banki bedőlések arányát, a hitelek visszafizetésének az arányát: minden erejüket megfeszítve, az utolsó fillérig igyekeznek erre, és a legminimálisabb az, aki bedől, csődöt jelent, vagy nem tudja visszafizetni. Tehát ez a magyar mezőgazdaságra, a paraszti világra abszolút végtelenül jellemző.

Kritizálta a képzettségi nyilvántartás vezetését. Azt kell mondjam, bármennyire is furcsa, uniós jog írja elő, ezt nekünk is kötelező bevezetni és használni.

Bencze János jobbikos képviselőtársamnak hadd mondjam, vádként fogalmazza meg, hogy a nagybirtokszerkezetet támogatjuk. Ezt szeretném most is a leghatározottabban visszautasítani, hiszen ahogy mondtam, a történelmet nem lehet annullálni, nem lehet úgy tennünk, mint hogyha nem egy bizonyos pillanatnyi adottságban lennénk. És az, hogy azon dolgozunk, hogy a rendszerváltáskor hozzájutott gazdák megöregedve éppen most át tudják adni a fiaiknak a gazdaságot, ez az első számú szempont. Azért, hogy a fiak akarják átvenni, azért mindent meg kell tennünk.

A jövőnk és az egész vidéki Magyarország megerősödése ettől függ, hogy sikeres lesze a generációváltás. És hogyha meg tudjuk tenni, akkor meglesz az az első generáció, ami számomra hordoz magában egy nagyon nagy lehetőséget, mert ki kell egyenlítenünk a kisebbek és a nagyobbak közti piaci hátrányokat. Ki kell egyenlítenünk azt, hogy hogyan tudnak piacra jutni a méretbeli különbségekkel élő gazdaságok. Mert akkor, amikor a rendszerváltás megtörtént, apáink, nagyapáink hozták azt a sebet, azt a szövetkezeti fogalomból jövő sebet, hogy bekényszerítették, beverték őket a szövetkezetbe, ezért az együttműködés, az integráció, a szövetkezés sajnos annak a generációnak a lelkében sebet tép föl. Ráadásul a rendszerváltás után, még az első hitük, jó szándékuk eredményeképpen, emlékezzünk, hogy hányan pórul jártak, és átverték őket, lásd épp a libás esetet, és lehetne sorolni ezeket a dolgokat. Szörnyű bűncselekmények történtek ott a rendszerváltás idején az integráció kapcsán, pontosan a gazdák kárára.

(13.30)

De a következő generációnak nincs ilyen negatív tapasztalata. Történelmi felelősségünk, hogy ezt az új generációt minden eszközzel arra biztassuk, hogy akarjanak termelői együttműködéseket. Mert mi az érdekünk? Az az érdekünk, hogy mérettől függetlenül az áru, a termék odakerülhessen a feldolgozóiparba, hogy legyen árualap, mert a megfelelő mennyiségű és minőségű árualap az, amely ad garanciát nekünk arra, hogy aztán az élelmiszer-ellátásunk rendben lesz, hogy megfelelő exportmennyiségünk lesz, és hogy az olyan jövedelmet tud generálni, amivel az egész magyar mezőgazdaság tud menni, és ami majd hozza magával visszafejtve a vidéki megmaradást.

Létkérdés, hogy ezt végig tudjuk csinálni. Tehát ez a közös agrárpolitikai szabályrendszer, amely előttünk van és ennek az egésznek a filozófiája, ami benne van, erre épül: hogy tudjuk az új generációt megerősíteni és odakötni, hogy végre kialakulhasson az a társadalmi réteg, amely szerencsés történelmi fejlődésünknek köszönhetően majd, remélem, egy erős gazdatársadalmat tud hozni, amely gerincét adja majd a vidéknek. Enélkül a vidék el fog veszni. Ezt meg kell akadályozni.

Csak azt kérem önöktől: ne azt kérjék számon rajtunk, hogy miért nem most. Mert szabályok vannak, mert történelmi folyamatok vannak. Mennünk kell a folyamattal. Csak azért mondtam el önöknek ezt az ívét az egész folyamatnak, hogy értsék meg, a szándékunk, a lépéseink mind-mind ebben a szegmensben értelmezhetők és láthatók, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Akkor lesz jó.

Szabó Rebekának annyit még hadd mondjak, hogy amit kritizált, az szó szerint az uniós szabályokból van átültetve. Tehát nem magunk találtuk ki, és egyáltalán semmilyen eltitkolási szándék bennünk nincs, hiszen minden tevékenység nyitott, minden adat megtalálható, csak jó szándék és figyelem kell hozzá.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet. Arra kérem kedves képviselőtársaimat, hogy a részletes vita után minél nagyobb számban támogassák ezt a javaslatot, hiszen a magyar vidék megújításáról, a gazdatársadalom felemelésének lehetőségéről szól. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)