Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Néhány ígérettel szeretném szembesíteni a kormánypártok képviselőit, ami legalábbis a Rábaköz és Sokoróalja választókerületet érintette vagy érinthette volna. Többek között itt olyan munkahelyeket ígértek még a 2014-es választási kampányban is, ami végre olyan béreket képes nyújtani az ott dolgozóknak, ami talán enyhítheti azt a nyomást, ami jelenleg a munkavál­lalókon van, és nem feltétlenül az ingázást fogják választani.

Itt örömmel jelenthetem be némi iróniával persze, hogy ezt három munkahelyben sikerült megvalósítani, hiszen a napelemgyár területén ma több száz helyett három munkaerő dolgozik, akik felváltva látják el biztonsági őrként ezt a feladatot. Ezzel kapcsolatban is hétről hétre teszek fel kérdéseket, hiszen a napelemgyárral kapcsolatban csak a sunnyogást lá­tom folyamatosan. Még mindig nem sikerült tisztáznia a kormánynak magát azzal kapcsolatban, hogy például az Eximbank a 7 milliárd forintos hitelkeretéből mennyit hagyott ott a ma sem működő üzemnek.

Szintén szomorú hírekről tudok beszámolni a másik város, Kapuvár tekintetében is, hiszen a húsgyárral, a tönkrement, tönkretett húsgyárral kapcsolatban is komoly ígéretek voltak. Egyrészről a korábbi munkavállalók kártalanításával kapcsolatban tettek vállalásokat, illetve a beszállítóknak szintén a kártalanításával összefüggésben hangzottak el itt nagyon komoly vállalások. Ehhez képest mind a két területen csúfos mulasztásokkal találkozhatunk még a mai napig is. És ez nemcsak azért szomorú, mert konkrétan itt hangoztak el ezzel kapcsolatban vállalások, hanem azért is, mert maga a húsgyár is a Fidesz-kormányzat asszisztálása mellett mehetett tönkre.

A csődbiztos képes volt a kérdésemre, a problémát firtató kérdésemre egy beszélgetésen azt mondani, hogy azért nem akarja a kormányzat megmenteni a húsgyárat, mert Kapuvár úgyis közel van Ausztriához, aztán majd legfeljebb átmennek az em­be­rek oda dolgozni. Ez egy nagyon cinikus és visszautasítandó hozzáállás, úgyhogy ezek miatt is kifejezetten követelem, és az ott élők nevében követelem, hogy történjen meg végre már a korábbi dolgozók jo­gos igényeinek kielégítése. A térség úthálózata is fo­lyamatosan téma, nem véletlenül. Elmondtam, többször, hogy a három vizsgálandó paraméter közül, ami leginkább meghatározza egy út minőségét, kettőben a legrosszabb, és harmadik esetben is csak a második legrosszabb eredményt érte el a térségünk, tehát kimondható, hogy a Rábaközben találhatóak a legrosszabb minőségű utak az egész országban.

A TOP-os pályázatok helyzete sem túl biztató. Egészen pofátlannak tartom azt, ahogy ezeket a pénzeket elosztották. Értem én, hogy vannak olyan önkormányzatok, olyan polgármesterek, amelyek közelebb állnak az önök szívéhez, de akkor sem az a megoldás, hogy egyesével döntöm el azt, politikai döntéseket hozok azzal kapcsolatban, hogy mely fejlesztés érdemli meg a forrásokat és mely nem, hanem mondjuk, példát vehettek volna olyan választókerületektől, ahol lélekszámarányosan kapták meg az adott települések ‑ legalábbis az észszerűség határain belül ‑ a fejlesztési forrásokat arra, amit leginkább fejlesztenivalónak gondoltak.

A cukorgyárat is említenem kell, hiszen a térségben Petőházán működött cukorgyár, és összeálltak a korábban beszállító gazdák, illetve azóta mások is egy szövetkezeti rendszerbe, és azt szeretnék elérni, hogy legalább egy regionális ellátási szintet, kapacitást ellátni képes cukorgyárat szeretnének ott felállítani, és ehhez várták volna a kormányzat segítségét.

Most, hogy megszűnt az Európai Unióban a cukorkvóta, erre egyébként jogi lehetőség is megvan, csak a kormányzati akarat kell hozzá. Tehát innen is üzenem, hogy igenis a Rábaközben és a térségben megvan a gazdákban még az akarat, a lelkesedés arra vonatkozóan, hogy cukorrépát termesszenek. Szeretnék a kormányt arra kérni, hogy egy szövetkezeti rendszerben biztosítson erre számukra vagy kamatmentes hitelt, vagy pedig olyan jogszabályi környezetet, ami biztosítja számukra azt, hogy ez a beruházás életképes és neki merjenek-e ennek egyáltalán fogni, neki merjenek-e állni.

Nagyon sokan kerestek meg vadászati problémákkal, és a térségben most már jó néhány ügy elérte a bírósági szakaszt. Innentől kezdve tudom, hogy nem az önök felelőssége, azt viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy ennyi terület, ennyi vadászati terület eljuthatott erre a súlyos helyzetre, hogy vadászok egymásnak estek, és ma a bíróságon próbálják az igazukat megtalálni, az kizárólag a kormányzat felelőssége, hiszen itt is félretéve a szakmai szempontokat, nagyon sok esetben kizárólag pártpolitikai szempontok és az döntötte el, hogy egy-egy terület kihez kerül, hogy az adott térségben ki állt közelebb a Fidesz politikusaihoz, vagy éppen hol vadásznak a Fidesz politikusai.

Ezek azok a problémák, amelyek most a legégetőbbek a térségben és amelyeket tolmácsolni szerettem volna. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)