Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Annak mindenképpen örülök, hogy az interpellációval ez az ügy bekerült ide a parlamentbe. Az ön négy kérdésére a következőket szeretném válaszolni.

(11.20)

Sem a kormány, sem az igazságügyi tárca vezetése nem kívánja legalizálni az úgynevezett lágy drogokat. Az 1961. évi egységes kábítószer-egyezmény és az 1971. évi, a pszichotrop anyagokra vonatkozó egyezmény alapján kiadott belső jogszabályok nem tesznek különbséget ily módon a kábítószerek között.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt egyezmény 3. cikkének (2) bekezdése szerint az egyezményben részes minden állam meghozza a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy belső joga szerint bűncselekménnyé nyilvánítsa a személyi fogyasztásra szánt kábítószerek és pszichotrop anyagok birtoklását, vásárlását és termesztését. Ez az egyezmény sem tesz különbséget lágy és kemény drogok között. Az egyezményt az 1998. évi L. törvény hirdette ki.

Az európai országok között a kábítószerek kemény és lágy drogok alapján történő különbségtételen alapuló büntetőjogi szabályozást alakította ki Olaszország, Hollandia, Nagy-Britannia és Spanyolország. Az országok többsége azonban ezt a megkülönböztetést elutasítja. Így tehát, tisztelt képviselő úr, szeretném önt megnyugtatni, hogy Magyarországon nem kívánjuk legalizálni a lágy drogokat.

A következő kérdése, hogy enyhíteni kíván-e az Igazságügyi Minisztérium a büntető törvénykönyv rendelkezésein. A válaszom röviden az, hogy nem. Az viszont feltett szándékunk, hogy visszaállítsuk a büntetés kiszabására vonatkozó, a törvényi szabályozás és a bírói mérlegelés között az 1998. évi Btk.-módosítással megbontott egyensúlyt. Nem osztjuk ugyanis azt a felfogást, amely egyedül a büntetések szigorításától várja a bűnözés hatékonyabb visszaszorítását, és azt a nézetet sem, amely alapvetően kívánta átrendezni a törvényi szabályozás és a bíróság mérlegelése között a magyar büntetőjog újabb történetében kialakult, hagyományos arányokat. Ez pedig nem enyhítés, hanem a büntetőjog egyik alapelvének, az egyéniesítésnek a törvényi szabályozás szintjén történő visszaállítása.

Harmadik kérdése a július 4-ei tüntetéssel kapcsolatos. Magyarországon a törvények mindenkire egyaránt vonatkoznak. A gyülekezési jog gyakorlásának megvannak a törvényes módjai, azok több mint tizenhárom éve ismertek, mint ahogyan az is, mi a következménye a gyülekezési törvény előírásai megsértésének. Mint azt ön is tudja, tisztelt képviselő úr, a Magyar Köztársaságban az igazságügy-miniszternek a jogszabályok által pontosan meghatározott feladatai vannak. E feladatok között nem szerepel, hogy konkrét büntető- vagy szabálysértési ügyben akár a rendvédelmi szervek, akár az igazságszolgáltatás, akár az elkövetők tevékenységét az igazságügy-miniszter vizsgálat tárgyává tehetné. Ha a rendőrség tevékenységével kapcsolatban önnek kérdése van a kormányhoz, akkor azt tanácsolom, hogy a belügyminiszter asszonyhoz forduljon, és őt keresse meg azzal.

Végezetül: a házi őrizet mibenlétével kapcsolatban arról tudom tájékoztatni, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény szerint az egy olyan kényszerintézkedés, amelynek lényege arra hivatott, hogy az előzetes letartóztatás törvényi előfeltételeinek fennállása esetén a bíróság a letartóztatás helyett úgy rendelkezzen, mely szerint a terhelt a bíróság által kijelölt lakást csak a bíróság határozatában meghatározott célból, az ott írt időben, távolságra és úti célra hagyhatja el. A törvény szerint, ha a házi őrizet az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok biztosítására már nem elegendő, a terhelt előzetes letartóztatása rendelhető el. Erről szintén a bíróság és nem az igazságügy-miniszter dönt. Legjobb tudomásom szerint egyébként a kérdéses ügyben a Legfelsőbb Bíróság a törvény ez utóbbi rendelkezését alkalmazta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)