Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem is vagyok olyan könnyű helyzetben, amikor erről a törvényről kell beszélnem, hiszen az embernek sokféle gondolata és érzése keletkezik, amikor elolvassa ezt a törvényjavaslatot. Én már itt a Házban többször szót emeltem az iskolán belüli erőszak ellen, ugyanúgy, ahogy a családon belüli erőszak ellen is.

(14.40)

Elsőre, amikor a törvény címét olvastam, még úgy éreztem, hogy talán örülök is annak, hogy létrejött ez a törvény. Tény, hogy elharapózott az iskolán belüli erőszak, nemcsak pedagógusok ellen, hanem a gyerekek egymás ellen is elkövetnek különféle erőszakos cselekményeket. Nemcsak kifejezetten a hirtelen felindulásból elkövetett verekedésről van szó, hanem droghasználatról, esetleg a másik kifosztásáról vagy bezsarolásáról, elszedve a pénzüket, és így tovább. Tehát számos olyan cselekmény történik ma már oktatási intézményekben, amelyekre azért korábban nem volt ilyen sok példa.

De miért is történik ez? Családok szociális helyzete miatt, vagy esetleg családon belüli erőszakban élő gyerekek is lehetnek. Ők bizonyára fokozottabban vannak kitéve ennek, lehetnek akár olyan hatásai a gyerekre, ha mindennapos erőszakot tapasztal, hogy ő maga is erőszakos lesz vagy éppen az erőszakot elszenvedő lesz, mert félelmében tulajdonképpen egyszerűen hagyja magát. Viszont valamit tenni kell, ezt be kell látni, és mint már mondtam, többször is felszólaltam ez ügyben, és kértem a kormányzatot, hogy tegyen valamit. Nem teljesen erre gondoltam, az előttem szólók is elmondták, hogy hiányolják a komplexitást ebből a törvényből. Ez alatt azt értem, hogy felmerül a kérdés, hogy valóban az erőszakra egyfajta erőszake a válasz.

Nagyon sokan írták le a véleményüket, szakszervezetek, szülők és egyéb más résztvevők, akár idősebb diákok is. Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon akiket ide alkalmazni fognak, ezek az iskolaőrök, azon kívül, hogy szerencsére gyerekpszichológiai és pedagógiai képzésen részt vesznek majd, vajon tudni fogjáke, hogy hogyan, mikor kell beavatkozni és milyen mértékben. Egészen addig egész jól hangzik ez a törvényjavaslat, ameddig a kényszerítő eszközök felsorolásra nem kerülnek. Félelmet keltő bennem mint szülőben is az, amikor elolvastam, hogy gumibot, bilincs és vegyi fegyver (sic!), gondolom, itt elsősorban a paprikaspréről van szó vagy egyéb ilyenről, tehát lefújhatja a gyereket. Belegondolunk abba, hogy egy 12-13 éves gyereket  látom lelki szemeim előtt  leteper egy felnőtt ember és mondjuk, hátrabilincseli a kezét. Most hiába nevet, államtitkár úr, ezt sugallja, hogy ez bármikor bekövetkezhet. Honnan tudjuk, hogy az adott biztonsági őrnek vagy iskolaőrnek megvane mentálisan az a megfelelő egyensúlya, hogy ő ezt provokáció esetén például nem fogja megtenni? Én elhiszem, hogy utána majd az lesz a következménye, hogy többet ilyet nem csinál, mert valószínűleg kirúgják, ami nagyon helyes, de vajon tényleg tudni fogjae magát mérsékelni és a megfelelő szinten beavatkozni?

Ezért nagyon fontos és érdekes, hogy milyen mértékű lesz az alkalmasság vizsgálata. Az expozéban elhangzott  bár sajnos a jó részéről lemaradtam , hogy majd lesz orvosi alkalmassági vizsgálat. Remélem, hogy ez egy nagyon alapos és átfogó vizsgálat lesz, hiszen meg kell jegyezni, hogy akármennyire is erőszakos elkövetők adott esetben ezek a gyerekek, ezek gyerekek.

Nagyon sokszor halljuk, hogy a gyerek az első. A gyerek és az ő biztonsága valóban fontos. Éppen ezért, ha már iskolaőrségről van szó, vajon ez a gyerekek közti konfliktus megoldására is lehetőséget ade  ezt nem olvastam , vagy kizárólag a pedagógusokkal szemben elkövetett cselekményekre utal a törvényjavaslat?

Természetesen nagyon jó lenne, ha az iskolapszichológusok nagyobb létszámban vennének részt ezeknek a konfliktusoknak a megelőzésében, és mondjuk, minden iskolában vagy oktatási intézményben lenne lehetőség arra, hogy legyen iskolapszichológus. Tudom, hogy elvileg erre lehetőség van, de van olyan, hogy több iskolában látja el ezt a feladatot, és sok esetben ez csupán annyi, hogy kinyitja az adott kis helyiséget, ott ül iksz időt, és ha valaki hozzá fordul, akkor segít. De sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a konfliktuskezelésre a tananyagban is akár, vagy egyéb más módon, terápiajellegű tréningeket is lehetne tartani. Gondoljunk arra, hogy az a gyerek, aki erőszakos, esetleg ő maga is áldozat. Ezt szerintem soha nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ezenkívül több pedagógussal is beszélgettem, akik arról számoltak be, hogy sok esetben nincsenek felkészítve arra, hogy hogy kell ezeket a konfliktusokat, konfliktushelyzeteket kezelni. Tehát az ő képzésük is nagyon fontos lenne, valamint az ő mentális segítésük is. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de nagyon sok olyan pedagógus van, aki bizony rossz idegállapotba kerül a tanév végére, ha esetleg olyan iskolában teljesít szolgálatot, ahol gyakoriak az erőszakos cselekmények, akár a verbális erőszakra is gondolok. Ha ezt nem tudják kezelni, és nem kapnak megfelelő lelki támogatást, akkor, bizony, egyre rosszabb lehet a helyzet. Tehát a mentálhigiénés törődés nagyon fontos lenne a tanárokkal és a gyerekekkel szemben is.

Ezért úgy gondolom, nagyon fontos lenne az, hogy a családsegítő szolgálat és az iskola, illetve a gyermekvédelem különböző szereplői sokkal szorosabb kapcsolatot tartsanak egymással, és a jelzőrendszereknek talán a hatékonyabb működése során fény derülhetne ezek mögött az erőszakos cselekmények mögött megbúvó egyéb történésekre. Gondolok itt akár rossz szociális helyzetre, akár éheztetett gyerekre, bántalmazott gyerekre vagy rendszeresen erőszakot látó gyerekre. Itt természetesen felmerül a család felelőssége is, egyértelmű, ezzel teljesen egyet tudok érteni, de ma már nem csak és kizárólag a család az, aki neveli a gyereket, hanem az oktatási intézményben dolgozó pedagógus is.

Különösen nehéz megállapítani azt, hogy hány éves korig mondjuk azt valakire, hogy gyerek. Vannak jogi segédmeghatározások, de azt gondolom, hogy egy általános iskolás gyerek még gyerek. A gyerek még nincs felelőssége teljes tudatában, és nem feltétlenül követi el ezeket a cselekedeteket előre megfontolt szándékkal, és nem hiszem azt, hogy ő egy felnőtt fejével tud gondolkodni, sőt biztos vagyok benne, hogy nem. De mivel mi vagyunk a felnőttek, és azért vagyunk itt, hogy erről beszéljünk, jó lenne megoldást találni.

Én személy szerint még támogatni is tudnám ezt a törvényjavaslatot, bár erről még nem született frakción belül döntés, de amikor a bot és a bilincs szó a szemem elé került, akkor jelentős mértékben eltántorodtam ettől a támogatási hajlandóságtól. Köszönöm szépen. (Dr. Varga-Damm Andrea tapsol.)