A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Még kicsit hatása alatt vagyok az előttem felszólaló, hosszú idő óta velem együtt képviselősködő, a közoktatásban nevet és rangot szerző képviselőtársam szavainak, és messze nem az ő hangulatát és stílusát szeretném követni, mégis a mezőgazdaságról egy más aspektusból szeretnék szólni. Egy olyan aspektusból, amely nem a számok nyelvén szól, amint a költségvetés, hanem a mezőgazdaságot olyan fényben, színben szeretném feltüntetni, amelyre talán a kívülállók is odafigyelnek, figyelhetnek.

A mezőgazdaság ugyanis valamiért a társadalmunkban és a modern társadalmak mindegyikében picit a perifériára került, keveset foglalkozunk-foglalkoznak vele, és nem vesszük figyelembe azt az egyszerű tényt, hogy a mezőgazdaság élelmiszert termel, az emberek pedig élelmiszert fogyasztanak, és nincs olyan ember a világon, aki ki tudná vonni önmagát a mezőgazdaság hatása alól. Ezt a szerintem iszonyú súlyos összefüggést mellőzük, és kell jönni sajnálatosan egy orosz-ukrán háborúnak, amely rávilágít arra, hogy mit jelent az, amikor az élelmiszerárak  indokoltan vagy indokolatlanul  elszabadulnak, rávilágít arra, hogy meg tudjuke termelni a saját élelmiszer-mennyiségünket, mi történik akkor, ha az ukrán gabona és kukorica nem érkezik meg a megfelelő helyre, és egy vákuum keletkezik. Azt a vákuumot majd be kell tölteni, és akkor még inkább szívóhatás keletkezik az élelmiszerekre, az még inkább árat fog emelni, és akkor meg tudjuke tartani önmagunknak azt a megfelelő mennyiségű élelmiszert, amivel a saját országunk lakóit el tudjuk látni. Szóval, kell egy ilyen helyzet, amikor elkezdjük érezni, hogy jobb lenne többet odafigyelni a mezőgazdaságra, többet érdemel a mezőgazdaság. Talán ezeket az apró mozzanatokat, mind Magyarországon, mind Európában és a világban tapasztalt jelenségeket most a költségvetés kapcsán szeretném felvillantani.

Sajnálatos módon a zöldek  sokszor mi úgy mondjuk, hogy a méregzöldek  elkezdték kitalálni, hogy a globális klímaváltozás egyik legfőbb okozója a mezőgazdaság. Erre mindenféle számmisztikát vesznek elő, hogy mennyi CO2-kibocsátás, üvegházhatású gázok, és ezt ők egy az egyben visszatranszferálják a mezőgazdaságra. Persze beleszámítják a szállítási költségeket, és nem jegyzik meg, hogy ennek a legsúlyosabb része, hogy a globalizáció eljutott oda: ha te nem tudod olcsón megtermeltetni, majd én megtermeltetem a világ másik részén, és majd eljuttatom a fogyasztóhoz azon a globális rendszeren keresztül, amelynek a végén csillogó polcú multinacionális áruházláncok adják az élelmiszert. Ja persze, így egész nagy lesz valóban az üvegházhatásúgáz- és szén-dioxid-kibocsátás és minden egyéb, ami nem kívánatos.

Aztán megjelenítenek egy ikonállatot, ez a szarvasmarha, amely ma a radikális zöldek leggyűlöltebb állatfajtája. Mert elöl annyi vizet iszik, ami szerintük felesleges, és miközben a legnagyobb veszély, hogy elfogynak az édesvízkészleteink, ezek a szarvasmarhák feleslegesen pazarolják el egy kiló hús előállításához ezt a nagy mennyiségű vizet, hátul meg ráadásul olyan gázokat pufog ki biológiai okok miatt, ami végképp nagyon káros a globális felmelegedés szempontjából. Ezért irtsuk ki ezeket a természeteshús-alapú jószágokat, szorítsuk vissza a mezőgazdaság CO2- és üvegházhatásúgáz-kibocsátását és vízelnyelő képességét még döntően fokozó termékeket, állatokat, helyette pedig valami olyasmit próbáljunk elhitetni az emberekkel, hogy lehet műhúst, műanyagszerűt enni; de, olyan, mintha hús lenne, hidd el, és neked ez lesz jó, ezzel leszel trendi és igazi zöld, és megmented a világot, úgyhogy most már ezt edd. Persze kellenek az állati fehérjék is, nincs mese, na de nehogy már szarvasmarhából vegyük ezt! Hanem itt vannak a vizet legjobban hasznosító élőlények, egy rovar- és egy kukacfajta! Ma ez tény, 2021-es eredmény, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál engedélyeztek, most már két ilyet, az egyik a lisztkukac, a másik pedig a sáska; emberi fogyasztásra alkalmasnak minősíttették őrült nagy áldozatok árán ezek a más fehérje-előállításban gondolkodó szervezetek. Azt ajánlják, reklámozzák, és influenszereket szereznek hozzá, hogy most már az a trendi, hogy lisztkukacból és sáskából előállított fehérjét legyél szíves fogyasztani, ha továbbra is még fehérjemániás vagy, és egyáltalán létezni akarsz. Ez a folyamat nem állt meg, a tücsök áll most sorban, a tücsköt szeretnék most befogadtatni. Kövér László házelnök úr az egyik ilyen hagyományos tanyasi, falusi disznóvágás alkalmával, amikor ismertettük, hogy milyen kihívások előtt vagyunk, és ki milyen válaszokat ad ezekre a mezőgazdasági kérdésekre, azt mondta, hogy korunk következő nagy dilemmája akkor az, hogy csülök vagy tücsök.

Úgy néz ki, hogy valami ilyesmi felé megyünk el, én azonban azt mondom, hogy utasítsuk vissza, hogy a mezőgazdaság a Föld felmelegedésének legnagyobb okozója és a legnagyobb környezetszennyezője lenne. Ne felejtsük el, hogy ez továbbra is a fosszilisenergia-bányászat, ezen belül az olajbányászat, majd  amit nem szeretnek, különösen az influenszerek nem szeretnek beismerni  a textilipar, a ruhaipar a világ második legnagyobb környezetszennyezője, annak minden termelési lépésével. Ráadásul pont ezek az influenszerek azok, akik arra ösztönzik a menő embereket, hogy kéthetente cserélgessék a ruháikat, pedig a kidobott ruhát most már külön az elégetésükre szolgáló erőművekben semmisítik meg, mert már sehol senkinek, a világ szegény országainak sem tudják odaadni.

Akkor nekünk, magyaroknak mi marad ilyen helyzetben? Bolonduljunke meg mi is és ezt a trendet kövessük, vagy pedig azokat a mezőgazdasági adottságainkat használjuk ki, amilyenek itt, a Kárpát-medencében vannak? Azt állítom én, hogy igen, ezt a hagyományos konzervatív utat kell járni, ennek minden lépésében természetesen törekedve arra, hogy ne legyünk pazarlók, a termőföldtől az asztalig tartó utat minél jobban rövidítsük le. A GMO-mentesség kulcskérdés a magyar mezőgazdaságnak, mert ezzel tudunk igazán előnyös helyzetet teremteni magunknak azokkal szemben, akik nem fogadták meg a GMO-mentességet, mert most már szennyezett a környezetünk, és az igényes fogyasztó GMO-mentes terméket szeretne fogyasztani.

(16.30)

Ezt mi a szántóföldi növénytermesztésben tudjuk, a hústermelésben egészen jó úton haladunk afelé, hogy már a takarmányok se legyenek GMO-sok. Nem tudjuk még az összeset a fehérjetakarmány tekintetében biztosítani, de a döntő többségét már igen. Tehát egy koncepcióban végül is előremegyünk, és nincs mese, azoknak a hatósági és közreműködő szervezeteknek, mint Nébih, falugazdász-hálózat, hegybíróhálózat, itt kell lenni, hogy ezeket a vészhelyzeteket, ha kell, ellássa, felügyelje. Ebben a tekintetben izgalmas az, hogy a most benyújtott költségvetés hogyan viszonyul ezekhez a kérdésekhez. Itt hallhattuk már Mihálffy Béla képviselőtársamnak az öntözéshez, a vízfelhasználáshoz kapcsolódó fontos gondolatait. Én azt merem mondani Hiller István drámai hangú, érzelmektől gazdag felszólalása után is, hogy a mezőgazdaság része a költségvetésnek, amely az általam, általunk vallott koncepciót támogatja és tovább fogja vinni.

Én értem azt, hogy egy feszes költségvetés van. De legyünk őszinték, vagyunk itt néhányan, akik régebb óta olvasgatunk költségvetést. Volt már ilyen, a 2010-es is ilyen volt, egy vészhelyzet utáni állapot volt. Volt ilyen 2021-ben is. (Dr. Hiller István: Én oktatási szempontból értettem.) Persze, oktatási szempontból, értettem azt. Vannak ismerőseim, akik azt mondják, hogy két évfolyam maradt ki, első-másodikosok és második-harmadikosok, akiknél az a probléma, amiről István beszélt, előfordult. De a vírushelyzet alatt is megtörtént az, hogy egy vírusvédelmi alapot hoztunk létre és egy gazdasági újraindítási alapot, ugyanígy két alapot, mint most, aki figyeli ennek a költségvetésnek a bázisát. Én tudom, hogy ez a két alap egyben mozgásteret is ad a kormánynak, legyünk őszinték, mert vészhelyzet van. Most a háború miatt van vészhelyzet. Netán majd az élelmiszer-ellátás miatt lesz vészhelyzet. De merem mondani, hogy én most nyugodt vagyok, mert nem bolondult meg a kormány, és a magyar érdekeket tartja szem előtt, s ilyen szempontból használja majd fel  igen, el fogjuk fogadni a költségvetést, mint ahogy, István, mondtad, ez a dolgok természetes rendje, kicsit még csiszolunk rajta , és állítom, hogy ilyen szempontok alapján fogja a kormány felhasználni a majdan elfogadott költségvetést. S én azt mondom, hogy persze feszes a költségvetés, de mezőgazdasági szempontból egy működőképes, biztos mezőgazdaságot fog segíteni a továbbiakban is.

Ezért azt merem mondani, hogy ezt a szektort különösen szem előtt tartva, a magam részéről támogatásra buzdítok mindenkit. Persze, lesznek módosító indítványaink is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1979-ben aláírt genfi egyezmény részes felei kötelezettséget vállaltak arra, hogy együttműködve korlátozzák, illetve fokozatosan csökkentik a légszennyezőanyag-kibocsátásokat, elősegítve ezzel az országhatárokon átterjedő levegőszennyezés megakadályozását.

A szóban forgó egyezményhez 1998. június 24-én egy jegyzőkönyvet csatoltak, amely a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok légköri kibocsátásának csökkentését szabályozza. Időről időre azonban szerencsés felülvizsgálni ezen nemzetközi egyezmények tartalmát. Ennek megfelelően aktualizálta és egészítette ki az egyezmény végrehajtó szerve a genfi egyezményhez csatolt jegyzőkönyvet, jelen jegyzőkönyvet.

Az előttünk fekvő két törvényjavaslat tehát ezen jegyzőkönyv módosításokat rögzítő határozatait tartalmazza. A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a nemzetközi szerződésről szóló törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnám azt, hogy egy kormányzati munkán átívelő kérdés került újra ide a parlament elé, hiszen már a 2014-18-as időszakban és a 2018-22-es időszakban is foglalkoztunk ezzel a kérdéskörrel, az annak idején engedély nélkül fúrt kutak kérdéskörének témájával, miután 2014 és 2018 között az Európai Unió a víz keretirányelvre hivatkozva felszólította a tagországokat, hogy adjanak számot a felszín alatti vízkivételekről, annak módjáról, netán ismert mennyiségéről.

Közismert, hogy Magyarországon jelentős számú a fúrt kutak és az ásott kutak száma. Ez Magyarország földrajzi adottságából adódik, sok helyen a síkvidéki adottságból, de abból is, hogy vízfogadó ország vagyunk, és így jelentős a felszín alatti vízkészletünk, amelyet esetleg öntözési vagy lakossági célra lehet fölhasználni.

Ahogy államtitkár úr ismertette, 1964-ig gyakorlatilag semmilyen szabályozás nem volt az ásott vagy a fúrt kutak létesítésére. 1964 és 1992 között már egy részleges szabályozás megjelent, minimális feltételek teljesítése esetén engedélyezhető volt a kutak létesítése. 1992-től már bizonyos vízmennyiség kivételéhez kötötték az akkori jogszabályok a kutak létesítését, jegyzői hatáskörbe sorolva az engedélyezést. Aztán 1996-tól egy 1995. évi, még ma is sokat vitatott törvény  amely LVII. szám alatt a Horn-kormány idején került elfogadásra  végül is bevezeti egyes fúrt vagy ásott kutak úgynevezett vízjogi engedély megszerzéséhez kötését.

Ez a jogszabály került frissítésre 2014-18 között, de kiderült, hogy az előbb említett történelmi okok miatt várhatóan rendkívül nagy számú a fúrt és az ásott kutak mennyisége, és rendkívül nehezen érhető el, hogy erről számot adjanak a tulajdonosok, mert az eljárási rendben olyan feltételek kerültek megfogalmazásra, amelyek bonyolult adminisztrációt és jelentős költséget is terheltek volna a kúttulajdonosokra akkor, ha az akkori jogszabályoknak eleget tesznek.

Ezért 2017 végén, a ciklus vége felé amnesztiát hirdettünk, átmeneti felfüggesztést 2018. december 31-éig, hogy tisztázzuk, nyugodjunk le, nézzük meg, hogy hogyan lehet ezt a kérdést rendezni. Három feltételt kell minden, ebben az esetben érintett jogszabálynak teljesíteni, mégpedig azt, hogy az Unió által kért víz keretirányelv erre a területre vonatkozó passzusait kielégítsük, a környezetvédelmi és ezen belül a vízbázisvédelmi elemeket továbbra is fenntartsuk, és természetesen az engedély nélküli kutak legalizálását is valahogy oldjuk meg. 2017 végén erre nem találtunk választ, ezért 2018 végéig amnesztiára került sor. Bejelentési kötelezettség nem terhelte az ilyen kúttulajdonosokat.

2018-ban az alakuló új parlament egyik elsődleges munkája volt, hogy egy nyári törvénykezéssel meghoztuk a véleményünk szerint ezt a kérdéskört helyesen szabályozó jogszabályt. Ez a jogszabály azonban az Alkotmánybírósághoz került, és az Alkotmánybíróság több ponton alkotmányellenesnek ítélte, ezért megszüntette a meghozott jogszabályt.

(19.30)

Ekkor újabb amnesztiát hirdettünk, hiszen 2018 szeptemberében-októberében kezdődött újra a parlamenti munka, és a ’18. év végéig kellett volna egy azonnali jogszabályt hozni, hiszen az amensztiaidő addig tartott. Ezért akkor úgy döntöttünk, hogy 2020. december 31-éig próbálunk egy egységes álláspontot kialakítani, hogy az előző három feltételnek eleget tegyünk. Be kell vallani, hogy ez sem sikerült, nagyon sok szempont ütközött egymással, és így került sor arra, hogy 2020 őszén szintén egy újabb amnesztia-időpontot hozott meg a törvénykezés, mégpedig 2023. december 31-éig, tehát ez év végéig. Így aztán egyértelművé vált, hogy legkésőbb ebben a félévben újra kell ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, és mint említettem, a víz keretirányelvnek, a környezetvédelmi elveknek, a vízbázisvédelmi elveknek és egyáltalán a kúttulajdonosok által tulajdonolt fúrott vagy ásott kutak legalizálásának és számbavételének megfelelni.

Én azt állítom, hogy az államtitkár úr által ismertetett és az önök által is olvasható törvényjavaslat teljesíti ezeket a feltételeket.

Ez a törvényjavaslat három alappillérre épül. Itt már elhangzott, hogy a hatóságoknak augusztus 31-éig létre kell hozni és közzé kell tenni hivatalos lapban a vízkészletvédelmi országtérképet. Ez azt fogja mutatni, hogy hol, mely települések vannak olyan területen, ahol védendő, érzékeny vízbázisunk van. Nem szeretnék nagyon előreszaladni, de a mostani ismereteink alapján ez Magyarország területének várhatóan 12-15 százaléka, de majd várjuk meg ezt a térképet, ahol nagyon érzékeny vízbázisunk van, és azokra vonatkoznak azok a nagyon különleges szabályok, amelyeket államtitkár úr már említett. Tehát egy vízkészletvédelmi országtérkép az, ami kell majd a törvény működéséhez.

A második alappillér pedig, hogy definiálásra került végre, mi az, hogy háztartási vízigény, mit értünk ez alatt, kik tartoznak ide, és mekkora az a mennyiség, amit ilyen háztartási vízigénynek definiálunk. És most már tudjuk, hogy a magánszemélyeknek a maguk környezetében szükséges vízfogyasztását jelenti a háztartási vízigény, amely víz nem vezetéken jön, többek között olyan helyeken, ahol egyáltalán nincs vezetékes vízellátás, ilyenek a tanyasi települések, és Magyarország peremterületei, ahol nincsen vezetékes vízellátás, ott természetes, hogy régen ásott, ma már fúrott kútból szolgáltatják még az ivóvizet is. Ez a fogyasztás az 500 köbmétert évente ne érje el, ez a háztartási vízigényszükséglet fogalma.

És a harmadik pontja pedig, az itt többször említett paraméterek, hogy ezek a kutak nem lehetnek 50 méternél mélyebbek, és nem érhetik el az első vízzáró réteget. Amelyek ezekkel a paraméterekkel rendelkeznek, azokra a törvénytervezet azt javasolja, hogy a 2024. január 1-je előtt létesített ilyen fúrt vagy ásott kutak esetében  akár belterületeken, kertben, zárt kertben, ingatlanterületen, akár külterületen öntözési célú kutak esetében, hangsúlyozom, amelyek 50 méternél nem mélyebbek és a többi  a törvény ereje legalizálja ezeket a kutakat. Lefordíthatom: az ilyen kút tulajdonosainak nem kell semmit sem tenniük, ezzel a törvénnyel legális, kvázi engedélyezett lesz használatra az ő kútjuk.

És természetesen arról is intézkedik a törvény, hogy mi történjen 2024. január 1-je után, itt kétfelé választva a háztartási kutakat és a külterületi, gazdasági célú öntözőkutakat. Itt már eltérő az eljárás, hiszen azon háztartási vízigényt kielégítő kutaknál, amelyek majd az adott vízkészletvédelmi térképen nem tartoznak a kritikus területekhez, ott automatikusan létesíthetők 50 méternél nem nagyobb talpmélységű kutak. Amely területek beletartoznak a kritikus vízbázisvédelmi térképbe, azoknál viszont egy engedélyezési eljárást le kell folytatni.

És ugyanígy külterületi öntözőkutakat 2024 után úgy lehet majd létesíteni, hogy ezeknél a kutaknál  szintén az 50 méter talppontnál nem mélyebb kutakról van szó , ha nem tartoznak bele a vízkészletvédelmi országtérképen megjelölt kritikus területekbe, ott csak bejelentési kötelezettségük van, és amennyiben mélyebbre fúrnak, vagy netán beletartoznak a kritikus területbe, ott viszont le kell folytatni a hatósági eljárást. Úgy gondolom, hogy ezzel a sokszor kritikus víz keretirányelv és a magyarországi vízbázisvédelem is megfelelően védettséget élvez.

Megjegyzem, hogy nem vakon terjesztette elő, nem minden tapasztalat nélkül terjesztette elő a Belügyminisztérium ezt a törvényjavaslatot, mert mint említettem, az Európai Unió minden tagországot felszólított, hogy tisztázza a felszín alóli vízkivételi pontokat, azok helyét, az onnan kivett mennyiséget. Éppen ezért a kormány a környező országok közül megvizsgálta Bulgária, Horvátország és Litvánia eljárásait ebben a kérdéskörben, náluk már működik a törvény. Azt kell mondanom, hogy egyik-másik ország jóval megengedőbb feltételeket szabott, mint amiket mi itt most kedvezményes feltételekként szabunk, és az EU nem emelt kifogást ezek ellen, hiszen ők is éltek azzal a lehetőséggel, hogy a víz keretirányelv azt mondja, hogy mentesíthetők a szabályozás alól azok a vízkivételi létesítmények, amelyek nem jelentenek kockázatot vízkészletvédelmi szempontból az adott országban. Ezt megtették a többi környező országban is. Mi is élünk itt a víz keretirányelv ezen passzusával.

És hála istennek, úgy gondolom, hogy az összesített javaslatban az is egy fontos lépés, hogy eleget tegyünk a felmérésnek, hogy vajon hol vannak és milyen elhelyezkedésűek ezek a kutak, ezért a törvényjavaslat arra tesz indítványt, hogy a soron következő mikrocenzusnál, mikrocenzus-összeírásnál és a soron következő országos népszámlálásnál egy kiegészítő kérdés is be fog kerülni a kérdések sorába, mégpedig az adott kérdezett személy ingatlanján található ásott vagy fúrt kutakról, azok elhelyezkedéséről. Így egy folyamat veszi majd kezdetét, aminek a végén mind a népszámlálás, mind a mikrocenzusos adatvétel időszakában véleményünk szerint megkapjuk azokat az adatokat, amelyekkel statisztikailag már tudunk bánni, és esetleg az Unió felé is tudjuk ezeket továbbítani.

Mindezek összegzéseképpen azt mondom, hogy ez a törvénytervezet támogatható. A fúrt kutak tulajdonosainak pedig annyit, hogy ha az előbb említett feltételeknek megfelelnek, tehát 50 méternél nem mélyebb, nem sértenek vízzáró réteget, és éves mennyiségben nem használnak 500 köbméternél többet, akkor a törvény erejénél fogva legalizálásra kerül a kútjuk, és nekik ezzel kapcsolatosan semmilyen kezdeményező bejelentést nem kell tenniük. Akik ezektől eltérnek, azoknak a jogszabály elolvasása után lesz feladatuk, minimális, jóval minimálisabb, mint az eddigi szabályozás, de lesz feladatuk, hogy az illetékes hatósággal felvegyék a kapcsolatot, és pontosan megvizsgálják, hogy milyen feltételekkel valósítható meg az igényelt kút. Köszönöm szépen a figyelmüket. Kérem, hogy támogassák ezt a törvénytervezetet. A Fidesz-frakció támogatni fogja. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon rövid reflexiók. Köszönöm a döntő többségében támogató hozzászólásokat. Én Szabó Rebekától, a Párbeszédtől nem is vártam mást, ha jól értettem, továbbra is követeli a terveket, az engedélyezési kötelezettséget és a vizsgálatokat. (Szabó Rebeka közbeszól.) Rendben van, mi ebből próbáltunk kiszabadulni, mert eddig ez nem hozott megoldást, vagy olyan terheket rótt volna a tulajdonosokra, amelyeket azért elég kockázatos lett volna velük kifizettetni.

Hozzáteszem, hogy Bencze János és Dócs Dávid a Mezőgazdasági Bizottság tagja, és hála istennek most két olyan személy van a Mezőgazdasági Bizottságban ezen két frakció részéről, akik értenek is a mezőgazdasághoz. Ez manapság már ritka kivétel, és én nagyon köszönöm az ő aktivitásukat az ellenzék részéről, mert elég nagy kavalkád az, ami az ellenzéket jellemzi a mezőgazdaság területén. Többüknek abszolút nincsen képviseletük, több frakciónak, ellenzéki frakciónak nincs képviselete, amelynek még van képviselete, ott hát még be kell bizonyítaniuk azt, hogy ehhez a területhez valamit is értenek. A DK-nak a legfrissebb jelöltjéről most itt nem akarok még általános véleményt mondani, hiszen két alkalommal volt még csak ülésünk azóta, mióta az újbóli, most már a harmadik delegáltat delegálják a Mezőgazdasági Bizottságba. Optimisták vagyunk, ott szakmai munka folyik, és éppen ezért ők értik is, hogy körülbelül miről van szó ebben a törvénytervezetben, amit köszönök.

(20.20)

Megjegyzem azért, Bencze János mondta, hogy ez egy nemzeti minimum lett itt, hogy összhang formálódik. Engedjék meg, lehet, hogy úgy tűnik, mintha ezt mi itt államtitkár úrral vagy ezzel az előterjesztéssel okoztuk volna, és valóban sokat dolgoztam régóta ezen a területen, de az első nemzeti minimumot 2009-ben, azt is merem mondani, hogy én okoztam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a pálinkatörvény benyújtásával, amikor ellenzékben voltam (Az elnök ismét csenget.), mert azt teljes összhangban szavazta meg a parlament. Talán az volt az első nemzeti minimum. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország és Horvátország között 2008 októberében létesült a határokat átlépő bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló megállapodás.

Az azóta eltelt 15 évben számos nemzetközi és európai uniós kötelezettségünk keletkezett, amely szükségessé tette a megállapodás módosítását. Kijelenthetjük, hogy ezek a lépések fokozzák és elmélyítik az együttműködést a rendőri szolgálatok és más bűnüldöző hatóságok között.

A legfőbb célunk természetesen nem más, mint a közös biztonságunk. Kiemelném a törvényjavaslat illegális migráció elleni küzdelemről szóló rendelkezéseit. Rögzítésre került, hogy a felek bűnüldöző szervei az illegális migráció hatékonyabb megelőzése és észlelése, a közrend védelme és a bűncselekmények elleni fellépés céljából közös járőrszolgálatot létesítenek a határterületükön. Mindemellett a módosítások lehetővé teszik a határon átnyúló, forró nyomon üldözés folytatását, továbbá összhangba kerül a bűnelkövetőkről, illetve a gyanúsítottakról tárolt információk kezelése az uniós joggal.

(20.30)

Idén csaknem 49 ezer határsértőt és 387 embercsempészt fogtak el eddig Magyarországon. Látható, hogy déli határunk jelentős nyomás alatt áll. Rendkívül fontos tehát, hogy Magyarország minden olyan országgal együttműködjön, amely a nemzeti határokat és a belső biztonságot szolgáló határok kontrollját segíti. Jelen törvényjavaslathoz hasonló együttműködésünk több szomszédunkkal is létesült már, tehát amit tudunk, közös összefogással megteszünk saját biztonságunk és Európa biztonsága érdekében. Várjuk az Európai Unió álláspontjának változását, mert mind a jogi támogatás tekintetében, mind a finanszírozási oldalon tapasztalunk sajnos jelentős elmaradást.

Végezetül: a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja természetesen támogatja jelen törvényjavaslatot, és azt javasoljuk a többi képviselőnek is, hogy fogadják ezt el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mezőgazdaság akkor szokott célkeresztbe kerülni, amikor valami baj van körülötte. Ez azt jelenti, hogy vagy a gazdálkodóknál jelentkezik komoly nyereségcsökkenés és vészhelyzet, vagy pedig az általuk előállított termékből az élelmiszer-feldolgozók olyan végterméket hoznak olyan áron a piacra, hogy azt a lakosok fájdalmasan drágának tartják, vagy már nem is tudják megfizetni.

Ilyen volt az előző év, a 2022-es, amikor egy természeti csapás ért bennünket. Közismert, hogy 120 éve, a magyar agrometeorológiai mérések óta a harmadik legszárazabb évünk volt. S nyugodtan mondhatjuk, ha nem kezdődött volna el az orosz-ukrán háború, önmagában az aszály is egy jelentős árnövekedést okozott volna a készletek leapadása és a rendkívül alacsony termésmennyiség miatt, különösen az olajos magvak, a repce, a napraforgó és kukorica tekintetében, de már a gabonaféléknél is jelentős volt a terméscsökkenés. Az pedig természetes, hogy ez a folyamat a háború következtében még drasztikusabb lett, amire reagálni kellett. Hál’ istennek, az akkori költségvetésünk is olyan volt, és arra hívom fel a figyelmet, hogy a 2024-es tervezet is olyan, hogy a magyar agrártermelés és a magyar lakosok élelmiszerrel való ellátása vészhelyzetben is biztosított legyen.

Szeretném hangsúlyozni, és legyünk rá büszkék, hogy mintegy 20 millió, tehát két magyarországnyi lakosságot tudnánk ellátni élelmiszerrel. S gyakorlatilag el is látunk, hiszen a 10 millió lakos ellátása fölötti termésmennyiségünket exportáljuk, ebből aztán a költségvetésnek rendszerint igen jelentős pozitív szaldója van. Egyik stratégiai nemzetgazdaságunk a mezőgazdaság. Ezt a 2010-14-es kormányzati ciklusban az akkori kormány az agrárágazat szereplőivel, épp az ülésvezető elnök úr által vezetett Magyar Gazdakörök Országos Szövetségével egy együttműködési szerződésben erősítette meg, és be is bizonyosodott, hogy sokkal több van a mezőgazdaságban, mint azt az elődeink gondolták róla. Ennek a többletnek a kibányászása évről évre folyik, amit időnként megtör az agráriumot rendkívül befolyásoló időjárás. Néhány év ilyen volt. De aki megnézi a magyar agrárium idősoros adatait 2010-től kezdve 2022 közepéig, a 2021. évet lezárva, azt látja, hogy ez egy rendületlenül növekvő adatsor, ami rendkívül pozitív eredmény a gazdálkodók számára is.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy egy kormányzat feladatának kell lenni  s erre jó egy költségvetés és egy szemléletmód, amit az agrárvezetés ma is tesz a kormányzaton belül , hogy ösztönözze a magyar gazdálkodókat a hatékonyság felé, s netán a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás alkalmazása felé. Ehhez persze eggyel visszább kell egy agrár-felsőoktatás és egy agrárközépfokú oktatás. Az agrárközépfokú oktatás már költségvetési tételt jelent, és a teljes agrárium működésének az egyik lépése. Akik az utóbbi években voltak agrár-szakközépiskolákban, hál’ istennek, láthatták, hogy ma már olyan gépekkel tudnak tanulni, dolgozni az ott lévő diákok, amelyekkel majd az iskolából kilépve az életben is találkozni fognak, hiszen nagyon komoly technikai fejlődés történt ezekben az agrárszakoktatási intézményekben.

A kormányzat egy Európában egyedülálló döntést hozott, amikor a 2021-27-es pénzügyi ciklusban az Uniótól érkező támogatási, vidékfejlesztési pénzekhez kapcsolódva az Unió által engedélyezett maximumra, 80 százalékra egészítette ki a hazai önrészt. Hadd érzékeltessem, hogy ez mit fog jelenteni! Az előző hétéves pénzügyi ciklusban a magyar gazdálkodók, beruházók, vállalkozók 1400 milliárd forinttal gazdálkodhattak, míg a 2021-27-es ciklusban ez az 1400 milliárd forint euróárfolyamtól függően 4200-4400 milliárd forintra növekszik meg. Ez több mint a háromszorosa!

(15.10)

Ilyen forrásbővüléssel a magyar mezőgazdaság még soha nem találkozott. Ennek megfelelően az előző években elkezdődtek a vidékfejlesztési pályázatok kiírásai, aminek, mint említettem, már terelgetési céljai vannak, hogy merrefelé legyünk szívesek ezt az összeget hatékonyan elkölteni. És itt fontos a hatékonyság, a termelékenység növekedése  amiben vannak lemaradásaink a lefejlettebb nyugati technológiáktól  és az élelmiszer-feldolgozás minél magasabb szintre emelése.

Azt már látjuk, hogy alapanyagot, mezőgazdasági termékalapanyagot rendkívül magas szinten tudunk előállítani, a feldolgozásban vannak hátrányaink. Ez közismerten visszavezethető az 1990-1998-as két kormányzati ciklusban az élelmiszer-gazdaságunk privatizálásához, nyugati kézbe adásához, akik aztán ezt nem fejlesztették, hanem megszüntették, hogy ne legyen konkurenciája a saját terméküknek, és a multiáruházláncokon keresztül pedig elárasztottak bennünket 2004 után, az Unióba való belépésünk után a saját termékeikkel.

Egy iszonyú küzdelem kezdődött el, hogy hogyan szorítsuk vissza ezekből az áruházláncokból a nemkívánatos, sokszor nagyon alacsony minőségű külföldi élelmiszereket. Rendkívül nagy kampány indult el a magyar termékek fogyasztására és az áruházláncok regulázására is, mert időnként durva erőfölénnyel léptek fel a magyar gazdálkodókkal szemben. Hála istennek, ez a folyamat érződik, látszódik, egyre többen keresik a magyar élelmiszert.

Ez egy környezetvédelmi eredmény is, hiszen rövidebb lett az az ellátási lánc, amiben a termelőtől a fogyasztóig eljut az élelmiszer. Nem kell esetleg több ezer kilométeren keresztül tengelyen, kamion- vagy vonattengelyeken, netán a tengerentúlról érkezni ezeknek az élelmiszereknek, élelmiszer-alapanyagoknak. Tehát ez a legnagyobb környezetvédelem is egyben, amikor a fogyasztókat arra ösztönözzük, hogy a környezetében minél közelebb lévő élelmiszer-termelőktől vásároljanak terméket, és ha lehet, akkor ez magyar termék legyen értelemszerűen.

Mint ahogy említettem, a reflektorfény általában vészhelyzetben hozza csak felszínre a mezőgazdaságot, ilyen volt a Covid-vírusjárvány időszaka, amikor félelmükben az emberek azonnal kifosztották az élelmiszer-áruházláncok polcait, és rögtön izgultak, hogy de lesze további pótlás. Addig természetesnek vették, hogy békeidőben a gazdák robotolnak, a feldolgozók teszik a dolgukat, a kereskedők pedig sokszor elég nagy haszonnal adják tovább ezeket a végtermékeket. Aztán ilyen lett a 2022-es év is, amikor a háború elvágta a szokásos, addig ismert szállítmányozási utakat, és alapanyaghiányok is keletkeztek, és egy hisztérikus árboom következett be az alapvető élelmiszereknél.

Aki megnézte, vagy ismeri a búzánál, 2019-2020-ban 50 ezer forint/tonna volt a búza ára, aztán 2022 szeptemberében-októberében volt a csúcs, ekkor 130 ezer forint/tonna, most pedig olyan 85 ezer forint/tonnáért cserél gazdát a búza. A tavalyi évben történt a sokak által vitatott és kritizált rendkívül nagy élelmiszerár-növekedés  inflációs hatásról beszélek , és ekkor például a kenyér is igen jelentősen drágult.

Sokszor elmondták, hogy igen, az alapanyagok nagyon brutálisan, majdnem háromszorosára is megnőttek két év alatt. De ekkor jön a kis csalfaság, hogy elnézést, tudjae valaki azt, hogy olyan mértékben csökkent volna a kenyér ára  egy konkrét példa , amilyen mértékben itt az alapanyagár visszaesett a 130 ezer forint/tonnáról 85 ezer forint/tonnára. Nem csökkent, én elárulom, sajnálatos módon. Ugyanakkor a gazdáknak egy nagyon komoly konfliktust okoz ez a hirtelen árcsökkenés, mi több, az ismert uniós döntés alapján az Ukrajnából kényszerűségből ide beáramló, nagyon gyenge minőségű búza is.

Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem lehet mindenért a mezőgazdaságot okolni, mert olyan köztes szereplők vannak, mire a végtermék, az élelmiszer eljut a fogyasztóhoz, akik sajnálatos módon időszaki helyzeteket kihasználva is fokozzák ezeknek a termékeknek a végárát.

Én abban bízom, hogy a magyar gazdaságnak az a hatékonysága, ami 2010 óta rendületlen és növekvő, és ez az eredményességében, a pénzügyi eredményességében is megmutatkozik, meg abban is, hogy nem volt, nem kellett hogy olyan tüntetésekre kerüljön sor, mint akár most Hollandiában  aki figyelte az utóbbi hetek és hónapok történéseit , ez azt jelenti, hogy időnként ugyan vannak megoldandó problémák a magyar mezőgazdaságban is, és ezt a szakágazati minisztérium rendszerint kezeli és kezelte is, de olyan drasztikus beavatkozásra nincs szükség, amely felforgatná az eddig jól ismert mechanizmusokat.

Az időjárás nagy úr, ebben, úgy érezzük, az idén talán szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint tavaly. Bízom benne, bár erre a költségvetésre ugyan nem mondhatjuk, hogy ez a mezőgazdaság csúcsköltségvetése  ezt nem tagadjuk, hiszen mindenki látja a számokat , de abban mindenféleképpen biztosak vagyunk, hogy a magyar lakosság élelmiszeralapanyag-termelése és élelmiszerrel való ellátása százszázalékosan biztosított lesz, és ehhez, ha csak a szokásos formát  az államigazgatási rendszerben, a falugazdászok működésében, az iskolatej-, iskolagyümölcs-programban csak az eddig ismert formákat  hozzuk, akkor egy nyugodt 2024-es évnek is nézhetünk elébe, legalábbis a költségvetés szempontjából.

Nem kérdéses, hogy javasolni fogjuk mi is ennek a költségvetésnek az elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)