Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az államtitkár úr bent van a teremben? (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nincs előterjesztő! - Dr. Szanyi Tibor az MSZP padsoraiban beszélget. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Halljuk!)

ELNÖK: Kérem az érintett tárca képviselőjét, foglalja el a helyét. Az államtitkár úr megérkezett.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. 2003. december 10-én kezdtük meg a T/6563. számú törvényjavaslat általános vitáját. Én akkor csak a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismertettem, amire az általános vitában Karakas és Szalay képviselőtársaim hivatkoztak. Nekem akkor nem volt lehetőségem reagálni az ő megjegyzéseikre, ezért most ezzel kezdeném a felszólalásomat.

Karakas János a következőket mondta, idézem: “Mint várható lesz, az általános vitában érzelmi és szakmai ellentétek vannak, még mindig, az új bortörvény benyújtása után is, pedig ellentétben azzal, amit Kékkői úr mondott, elég széles körű szakmai egyeztetés folyt a különböző érdekképviseletek között. Egy tény, azt tudom mondani harmadik ciklusos képviselőként és benne élve az érdekképviseletekben, hogy az utolsó egyeztetés nem történt meg a törvény kapcsán, nem volt meg a végleges visszaigazolás, a végleges forma megküldése a HNT-nek.ö

Szalay Gábortól pedig ezt hallottuk, idézem: “Figyelemmel olvastam el, készülve a mai vitára....

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanat! Kérem az államtitkár urat, hogy foglalja el a helyét! (Dr. Szanyi Tibor elfoglalja helyét az államtitkári székben. - Taps az MDF padsoraiból.) Köszönjük szépen, hogy megtisztelte a felszólaló képviselőt.

Folytassa, képviselő úr!

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Szalay Gábortól pedig ezt hallottuk, idézem: “Figyelemmel olvastam el, készülve a mai vitára, például a mezőgazdasági bizottság december 3-ai ülésén készített jegyzőkönyvet. Ebből azt tudtam megállapítani, hogy bizony sántít kissé az a sommás vélemény, amit hallottunk a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadójától, aki azt mondta, hogy ez annyira alkalmatlan és rossz törvényjavaslat, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa még véleményt sem volt hajlandó készíteni erről a törvényjavaslatról.ö

Az általános vita mai folytatásáig sem ismerem a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a véleményét. Továbbra is a mezőgazdasági bizottsághoz elküldött szakmai vélemények állnak csak a rendelkezésemre, amire annak idején, a mezőgazdasági bizottsági ülésen is hivatkoztam. Szalay képviselőtársam most nincs jelen, így nem tudom átadni neki ezeket a véleményeket - szívesen átadtam volna.

Az általános vita megkezdése óta további két helyről kaptam szakmai véleményt a bortörvénytervezet kapcsán, ezekből idézek. “Sajnálatos, hogy a bortörvény tervezete nem kerettörvény, nem a legfontosabb fogalmak tisztázására törekszik, hanem részletező törvény, és ebből több hiba is származik. Kiolvasható továbbá, hogy a törvény a megváltozott piaci viszonyokkal nem harmonizál, tehát a piac követelményeinek kevésbé felel meg, mint az elődje. A terméket és a termelést tovább bonyolítja, agyonszabályozza, míg a hazai és nemzetközi piac pedig egyszerűsítést kívánna. Ilyen módon nem felel meg az új nemzetközi gyakorlatnak sem, ahol a bortermelő országok a saját területi és termékkategóriáikat igyekeznek egyszerűbben, érthetőbben és a fogyasztó számára elérhetőbben szabályozni és megfogalmazni. Míg a törvény több helyen bonyolít, addig a rendszer több helyen puhul.ö

A másik levélben, amit kaptam, többek között a bortörvény 29. §-át kifogásolják, amelyre vonatkozóan a következő olvasható. “Teljesen felesleges az amúgy is bürokratikus borászatot tovább terhelni egy olyan ésszerűtlenséggel, amelynek nincs értelme. Kérem, hogy tiltakozásunkat a módosító javaslatok között egy esetleg felszólalásában figyelembe venni szíveskedjen.ö Miután ennek a kérésnek eleget tettem, folytatom a felszólalásomat.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat tömör, lényegre törő, szép megfogalmazású preambulummal kezdődik. Annyira szép, hogy érdemes idéznünk. “Az Országgyűlés a szőlőtermesztésnek és a borgazdálkodásnak az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozása érdekében a következő törvényt alkotja.ö Ezzel a szép, kerek mondatos preambulummal kapcsolatban csupán egyetlen probléma van, nevezetesen: hogy a benne foglalt állítás nem igaz. Ezt persze én nem merném mondani, ezért a szőlészeti-borászati szakigazgatás meghatározó szervezeteinek a mezőgazdasági bizottsághoz megküldött állásfoglalásaiból idézek.

(19.50)

Íme az ország egyik meghatározó borvidéke hegyközségi tanácsának leveléből vett idézet: “Az átdolgozást az illetékes minisztérium megtette, azonban nem egyeztetett a hegyközségi szervezetekkel. Az átdolgozott törvényjavaslat több pontban nem eléggé kidolgozott, megfontolt, és az egyeztetés hiánya miatt nem élvezheti a szakma széles körű támogatását.ö

Engedjék meg, hogy az ország egyik legnagyobb borászati részvénytársasága elnök-igazgatójának a törvénytervezettel kapcsolatban írott megkereséséből is idézzek. “Amennyiben a törvénytervezet a jelenlegi formájában kerül elfogadásra, abban az esetben a szőlő-bor termelőket hosszú távon jelentős hátrány és anyagi veszteség éri az európai uniós versenytársakkal szemben.ö

Az elhangzott idézetek után rögtön más értelmet nyer a preambulumban olvasható, az Európai Unió jogrendszerébe illeszkedő, nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásról szóló szép megfogalmazás. Ugyanis milyen nemzeti szabályozás az, amelyről a szőlészeti-borászati szakigazgatási szervezetek tanúsága szerint a szakmai egyeztetés elmaradt? Ha tehát a szakmai egyeztetés elmaradt, akkor vonjuk le az egyértelmű következtetést: a kormány a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról egy politikai törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlés elé, a parlamenti többségből adódó erőfölényére, nem pedig a szakma véleményére támaszkodva. Ennek tükrében érthetővé válnak a tervezetben lévő ellentmondások, a nem egyértelmű, jogi kibúvókat hagyó megfogalmazások. Pedig a nagy középkori bölcselő, Albertus Magnus már több mint hétszáz évvel ezelőtt megmondta: minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb.

Úgy tűnik, ahogyan a törvény preambulumában deklarált nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásból csupán a “nemzetö maradt ki, úgy az európai uniós jogrendszerre történő hivatkozás is sok esetben csak puszta formalitás. Hiszen mi másnak lehetne minősíteni a 2. § 1. és 2. pontjában szereplő fogalommeghatározást, amely a házikerti szőlő és az árutermelő szőlő fogalmát az 500 négyzetméter alatti és az 500 négyzetmétert meghaladó terület alapján határozza meg? Ugyanakkor az árutermelő borászati tevékenység mint fogalom nem is szerepel a tervezetben. Az EU jogrendszeréhez illeszkedés kapcsán a múlt századi erdélyi polihisztor, Kós Károly szavainak kellene zsinórmértékül szolgálnia, aki azt mondta, az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. Ezért is lenne szükség a törvényalkotásban a kollektív szakmai bölcsességgel, nem pedig a kormány, ki tudja, milyen önös érdekű súgóktól származó tervezetével előállni.

Vegyük sorra ezeket az önös érdekű, nem az ágazat érdekeit szolgáló törvényi helyeket, nézzük a legkirívóbb konkrétumokat!

A 2. § 14. pontja tartalmazza az ajánlott fajta, 15. pontja pedig az engedélyezett fajta meghatározást. Igaz ugyan, hogy a telepítésre engedélyezett, megyénként osztályba sorolt szőlőfajtákat a szőlő fajtahasznosító bizottság határozza meg, mégis a korlátlan fajtahasználat lehetősége is benne maradt a tervezetben “az EU bármely tagállamában regisztrált fajtaö megjelölés által. “Az EU bármely tagállamában regisztrált fajtaö megjelölés ilyen átvétele szakmailag elfogadhatatlan, hiszen az adott területen a kipróbálás nélküli fajtaalkalmasság veszélyére talán felesleges felhívnom a figyelmet. Ezért a szőlő fajtahasznosító bizottságnak célszerűbb lenne a korábbi gyakorlatnak megfelelően az államilag elismert fajtákra támaszkodnia, legalábbis addig, amíg az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet az EU tagállamaiban regisztrált fajták termesztési értékeinek hazai kipróbálását megyénként nem végzi el.

A törvénytervezet 17. §-a egyes kiemelkedő borászati termékek - mint az egri bikavér, a szekszárdi bikavér, a tokaji borkülönlegességek és a védett termőhelyről származó borok - törvényi védelmét szolgálja. Legalábbis a 17. § első három pontja. A 4. pont viszont a megelőző pontokban megfogalmazottakat fellazítja, mondjuk ki nyíltan, kijátszására nyújt törvényi lehetőséget a nevezett borok meghatározott termőhelyen kívüli palackozási lehetőségének engedélyezésével. Az eredetvédelem törvényi gyengítése több mint elgondolkodtató, hiszen még a laikus borászok által is ismert a bor szállításával járó értékvesztés, és akkor az egyéb megalapozott gyanúkról még nem is szóltunk.

Ugyancsak az eredetvédelem gyengítése - mondjuk ki nyíltan, kijátszása - érhető tetten a tervezet 28. §-ának 3. pontjában: “A bor származási bizonyítványát csak az ültetvény fekvése szerint illetékes hegyközség hegybírája, illetve hegyközségi tanács titkára adhatja ki. Ezzel egyidejűleg a szőlő származási bizonyítványát be kell vonni. A bor továbbfeldolgozása esetén új származási bizonyítványt az előző bevonásával egyidejűleg a feldolgozás helye szerint illetékes hegybíró adja ki.ö Fordítsuk le hétköznapi nyelvre ennek a pontnak az értelmét! A továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány által törvényesen is ismételten 15 százalékban gyengülhetnek eredetükben a különleges minőségi borok és védett borok, vagyis a törvényes eredetrontás az első továbbfeldolgozás alkalmából már elérheti a 30 százalékot. Ugyanakkor a továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány kiállítása még csak limitálva sincs. Gondoljunk bele, mivé válhat a forgalomba hozatal idejére a különleges minőségi bor és a védett eredetű bor elvileg államilag garantált minősítése! Gyakorlatilag még meg sem jelent az eredetvédelmi szabályzat, az új törvény máris nagykaput tár az eredetvédelmet meghiúsítók számára. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a nagykapuk a diszkriminációt sem nélkülözik, ugyanis bizonyos körök kizárólagos érdekeit szolgálják.

A törvényileg beépített nagykapukkal egyidejűleg a kistermelői, családi, jövedelemkiegészítő borászati vállalkozásokat egyoldalúan, szakmailag indokolhatatlanul sújtó törvényi helyek kerültek az előttünk lévő tervezetbe. Hiszen mi másnak lehetne tekinteni a 31. § 2. pontjának rendelkezését: “Árutermelő borászati tevékenységet csak legalább középfokú szakirányú végzettséggel rendelkező személy vagy ilyen alkalmazottal rendelkező vállalkozás végezhet.ö Mivel az árutermelő borászati tevékenység definiálása kimaradt a törvényből, ezért értelemszerűen az árutermelő szőlőültetvényhez, vagyis minden 500 négyzetméternél nagyobb területhez kötődő borászati tevékenységre kell érteni a középfokú szakirányú végzettség követelményét. A törvénynek ez a pontja hiába van 2007. augusztus 1-jei hatálybalépéshez kötve, ez a szigorú előírás a négyéves moratóriummal sem tartható, illetve hatálybalépésekor több ezer pince kényszerül borászati tevékenységének feladására.

Idézek egy véleményből: “Ez természetesen magával hozza a szőlőterületek műveletlenül hagyását, ami hátrányosan hat a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájára, tájképére, turizmusára, és figyelmen kívül hagyja a vidéki lakosság helyben tartására vonatkozó kormányzati és európai uniós irányvonalat. Ez a törvényi előírás hosszabb távon a borvidék létét is veszélyezteti, mivel a borvidéki település kritériuma - az összes mezőgazdaságilag művelt terület legalább 7 százaléka szőlőkataszterben legyen - több községünk esetében már most is veszélyben forog.ö Ez utóbbi mondatokat egy kistermelői strukturáltságú borvidék hegyközségi tanácsának leveléből idéztem. Az elmondottak alapján minimálisan legalább az elvárható lenne, hogy a szakirányú végzettség bizonyos pincemérethez, bizonyos éves áruforgalmi nagyságrendhez kötődően kerüljön előírásra.

Ugyancsak a termelői jogok szűkítésével, korlátozásával találkozhatunk a törvénytervezet 32. § 4. pontjában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)