Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi felszólalásomban ismertettem a 17-es ügyrendi állásfoglalás megszületésének történetét. Elmondtam, hogy egészen a mostani ciklusig senki nem értelmezte úgy a házbizottság felszólalási időtartamokra vonatkozó ajánlását, hogy az kötelezően alkalmazandó időkeret meghatározását jelentené.

Elmondtam, hogy amikor ebben a ciklusban a parlamenti demokratizmus lopakodó csonkítgatásaként mégis úgy torzították el ezt a gyakorlatot, hogy azt a képviselők szólásszabadsága és beszédjoga durva korlátozására használták fel, sikerült megnyernem az ügyrendi bizottság szocialista elnökét és rajta keresztül a bizottság szocialista és szabad demokrata tagjait a képviselői beszédjog védelme ügyének. Erre utalt Csiha Judit elnök asszony is iménti felszólalásában. Elmondtam, hogy megtörtént a csoda, a szocialista-szabad demokrata többségű ügyrendi bizottság egyhangú szavazással jogállami döntést hozott, és megvédte a képviselői felszólalás jogát.

Nézzük, mi történt ezután! Ezután, tisztelt képviselőtársaim, váratlan, legalábbis számunkra váratlan fordulat következett be. Az Országgyűlés elnökének nem tetszett ez a nagy demokrácia, és a Ház vezetése egyszerűen nem vett tudomást az ügyrendi bizottság állásfoglalásáról. Lám, így néz ki a demokráciaértelmezés szocialista-szabad demokrata módra! Ha az ügyrendi bizottság véletlenül nem a mi politikai céljainknak megfelelő döntést hoz, bár az kötelező lenne ránk és a parlamentre nézve, egyszerűen nem veszünk tudomást róla, és elszabotáljuk az alkalmazását. Példátlan eljárás volt ez, tisztelt képviselőtársaim.

Persze, ez a helyzet nem volt sokáig tartható. Így Csiha elnök asszony megkapta az ukázt: azonnal tessék ezt az ügyrendi állásfoglalást a többségi szavazógépezettel hatályon kívül helyezni! A bizottság újabb ülésén már minden működött, mint a karikacsapás. Senkit nem zavart az a kormánypárti képviselők közül, hogy a két szakértői vélemény egymásnak homlokegyenest ellentmondott, hanem miután Csiha elnök asszony és Avarkeszi képviselő úr a régmúlt időkre emlékeztetve jegyzőkönyvbe mondták önkritikájukat, és hamut szórtak a fejükre, megszavazták a 17-es állásfoglalást hatályon kívül helyező, önök előtt fekvő szégyenteljes állásfoglalást. A szakmaiságot, a jogállami demokratikus szempontokat ismét legyőzte a hatalmi politika.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy az ügyben a szocialisták és a szabad demokraták döntése már megszületett. Azért szólalunk fel, azért küzdünk a parlamenti demokrácia további korlátozása ellen, mert ez alkotmányos és erkölcsi kötelességünk, akkor is, ha fellépésünknek még egy ideig nem lesz eredménye.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)