Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi élettel kapcsolatos kérdések, köztük az élet végével kapcsolatos kérdések is az emberi jogok legalapvetőbb gyökereit, legalapvetőbb kérdéseit és tágabb értelemben a társadalmi együttélés, az emberi biztonság és méltóság legalapvetőbb kérdéseit érintik. Éppen ezért ezekben a kérdésekben nincsenek egyszerű, könnyű válaszok. Ezekben a kérdésekben nincsenek könnyű megoldások, nem lehet ezekben a kérdésekben megspórolni a vitát, a gondolkodást, az ütköző szempontok okos és higgadt mérlegelését.

Tanulságos volt, hogy az imént Pesti Imre képviselőtársam idézte az élet védelmét, de aztán a következő mondatban idézte azt is, hogy az emberi méltóság védelme is az orvos dolga. Valójában ugyanez a helyzet alapjogi, emberi jogi szempontból is. Két alapvető jog ütközik egymással. Mert az emberi élet védelme az egyik legalapvetőbb emberi jog, azt másnak elvenni, arról másnak rendelkezni nincs joga, azt nem lehet elidegeníteni. A másik oldalról persze az emberi méltósághoz való jog is alapvető jog, és az, hogy ne tegyük ki embertársainkat fölösleges szenvedésnek.

Azt mondtam, hogy ezek nehéz kérdések. Én nem állítom azt, hogy én vagy a Demokratikus Koalíció tudja a választ, tudja az egyetlen biztos, helyes választ ezekre a kérdésekre. Azt látjuk és azt tudjuk, hogy Karsai Dániel, aki nem volt alkotmányjogász, mert ez nem múlik el attól, hogy beteg, hanem alkotmányjogász, de elsősorban egy szenvedő emberi lény, ezt a kérdést a társadalom elé tárta. És ebben nem a jogi eljárás a legfontosabb  bár ez is rendkívül fontos és tanulságos lesz ennek eredménye , hanem az, hogy a társadalmat magát kérdezi meg arról, hogy vane joga bárkinek őt szenvedésre ítélni, vane joga bárkinek, az államnak azt mondani, hogy nem kérhet segítséget arra, hogy megszabaduljon a szenvedéseitől.

Bizonyos  és ezt képviselőtársaim is említették , hogy egy ilyen ügyet szabályozni csak nagyon körültekintően, nagyon sokfajta jogi garanciával szabad, és csak nagyon alaposan lehet kialakítani ennek a szabályait, tanulmányozva a meglévő gyakorlatokat és az eddigi tapasztalatokat is. De az is biztos, hogy itt nem egyszerűen egy jogi szabályozási kérdésről van szó. Azt gondolom, minden embernek alapvető erkölcsi kérdés, hogy mit gondol erről az ügyről, olyan kérdés, amit a lelkiismeretével is meg kell hogy vívjon, és meg kell vívnunk ezt a kérdést a kollektív társadalmi lelkiismeretben is.

Önmagában az nem érv, hogy hány európai uniós vagy akár Európa Tanácshoz tartozó ország fogadott már el ilyen gyakorlatot és hány nem. Az nem érv, hogy majd megvárjuk, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága mit dönt. Nem lehet félreállni, nem lehet gyáván elbújni ez elől a kérdés elől. És azt sem lehet mondani, hogy azért, mert ebben az Alkotmánybíróság hozott korábban ítéleteket, ennek mindenképpen így kell maradnia. S nemcsak azért, mert önök ennél sokkal kisebb ügyekben is hozzányúltak már az Alaptörvényhez, amikor a politikai érdekük ezt kívánta, hanem azért is, mert a jog maga is egy fejlődő valami, maga is olyasmi, ahol átértékelnek, újra és újra átgondolnak  vagy átgondolunk, ha tetszik, mi magunk mint törvényalkotók  jogi kérdéseket.

Éppen ezért a Demokratikus Koalíció álláspontja az, hogy ebben a kérdésben érdemi társadalmi vitát kell lefolytatni. Nem lehet egyik vagy másik párt, egyik vagy másik világnézet, egyik vagy másik társadalmi csoport álláspontja alapján, többségi alapon eldönteni ezeket a kérdéseket, már abban az értelemben, hogy nem lehet az, hogy azért, mert egyik vagy másik pártnak van uralma az Országgyűlésben, vagy többsége, ezért aszerint szabályozzuk ezt a kérdést. És most nem megyek bele, mert nem lenne méltó, ha belemennék a politika és a kereszténység sajátos viszonyának értelmezésébe a Fidesz esetében, maradjunk annyiban, hogy én tiszteletben tartom, hogy önöknek őszinte meggyőződése ebben a kérdésben létezik, és önök ezt őszinte elvi meggyőződésből is ellenzik. Én ezt elfogadom.

(22.10)

De önmagában az, hogy önök ezt saját vallásos vagy politikai meggyőződésük alapján ellenzik, nem indok arra, hogy elutasítsák azt, hogy erről a kérdésről érdemben minden kérdésre kiterjedő vita folyjon, és ne haragudjon, képviselőtársam, azt mutatja, hogy ez így van, azért ne bántódjon meg, képviselőtársam, de ennél ez a kérdés nemcsak az érintettek, hanem az egész társadalom számára sokkal fontosabb, mint hogy egy néhány órás időkeretbe szorított éjszakai parlamenti vitával le lehessen tudni. (Sic!)

A Demokratikus Koalíció álláspontja tehát az, hogy ez a kérdés ma Karsai Dánielnek köszönhetően az asztalon van, ez mindannyiunk számára lelkiismereti kérdés, és az egész társadalom számára is lelkiismereti kérdésnek kell lennie, ezért erről a kérdésről széles körű, mindenfajta teológiai, jogi, orvosi, társadalmi szempontot felvonultató, kiterjedt társadalmi vitát kell tartani és szervezni. Nem hozom szóba ebben az összefüggésben a nemzeti konzultációt, de mondjuk azt, hogy abból a pénzből vagy annak a töredékéből, amit önök egyébként politikai propagandára vernek el nemzeti konzultáció címen, szervezzenek meg egy olyan társadalmi vitát, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, orvosok, papok, a betegek, a világi filozófusok, mindenki, akinek ebben véleménye van, és az átlagemberek maguk is elmondhatják a véleményüket, elmondhatják, hogy mi az, amitől félnek és mi az, amivel egyetértenek, mi az, amit remélnek és mi az, amitől meg akarnak szabadulni.

És ennek a vitának az eredményét egyetlen módon lehet tisztességesen levonni: úgy, hogy döntsön a nép, legyen erről a kérdésről népszavazás, egy érdemi, nagy vita után az állampolgárok döntsenek abban, hogy számukra mi az a megoldás, mi az az irány, ami elfogadható. Utána is rengeteg dolga lesz még egyébként a törvényhozásnak, hogy jó és pontos szabályokat alkosson meg, de alapvetően az emberekre kell bízni egy ilyen alapvető kérdésnek az eldöntését, még egyszer mondom: úgy, hogy egyébként van előtte idő, van lehetőség arra, hogy erről a kérdésről érdemi vita folyjon a társadalomban, a társadalom minden színterén.

A Demokratikus Koalíció azt gondolja, hogy egy ilyen ügyben, amely lelkiismereti kérdéseket, alapjogokat, az emberi élet védelmét és az emberi méltóságot érinti, nem lehet olyanfajta álláspontot képviselni, amit a kormányoldal képvisel, semelyik világnézet nem erőltetheti rá a saját álláspontját a társadalomra. Ha valakinek ebben van határozott meggyőződése, akkor álljon elő, érveljen, folytassuk le ezt a vitát, és utána szülessen olyan döntés, amelyik a társadalom többsége számára elfogadható! (Taps a DK, a Momentum és a Párbeszéd soraiban.)