Felszólalás adatai

DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvényjavaslat tárgyalását kezdjük meg a mai napon, és remélem, eredménnyel be tudjuk fejezni ezt a régóta tartó közös munkát.

Tudjuk azt, hogy az Európai Unióban az alkotmányjogi intézmények kialakítása, formálása elsősorban nemzeti hatáskörbe tartozik. Ezen a téren nincsen semmiféle jogharmonizáció, minden tagállam az alkotmányos berendezkedését, a saját közigazgatási rendszerét nemzeti hagyományai, tradíciói, jogi, politikai kultúrája alapján saját maga formálja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt húsz esztendő tapasztalatai alapján ne mondhatnánk ki bátran: annak ellenére, hogy a tagállamoknak nincs formális kötelezettségük, hogy valamiféle közelítést hozzanak létre, mégis valamennyi ország a saját közpolitikai berendezkedését igyekezett oly mértékben átalakítani vagy formálni, amely alkalmassá teszi az intézményeit arra, hogy bekapcsolódjanak az európai integrációs szervezetbe.

Lényegében a mostani közigazgatási reform, amely Magyarországon folyamatban van, ugyanezt a célt szolgálja, hogyan tudnak a magyar intézmények jobban hozzákapcsolódni az egységes európai közigazgatási térhez. Ugyanezt mondhatjuk az igazságszolgáltatás terén is: ott is a reform egyik fontos célkitűzése az volt, hogy az egységes európai igazságszolgáltatási térben alkalmasak legyenek a magyar intézmények.

A jelenlegi törvényjavaslat, amelyet tárgyalunk, az Országgyűlés és a kormány viszonyát kívánja meghatározni, szabályozni az integrációs politika formálásában. Ez a törvényjavaslat része egy szélesebb közjogi harmonizációnak, amely Magyarországon már évekkel ezelőtt elindult; 2002 után, a kormányváltást követően gyorsult fel, amikor reálisan beláthatóvá vált, hogy Magyarország mikor lesz az Európai Unió teljes jogú tagja.

2002 decemberében módosítottuk az ország alkotmányát, ezáltal fontos alkotmányos feltételét teremtettük meg Magyarország csatlakozásának. Ugyanezen döntésünkkel lehetővé tettük, hogy a csatlakozásról népszavazás döntsön Magyarországon, amely múlt esztendő április 12-én megtörtént. Az elmúlt évben, az év végén szabályoztuk azt, hogy Magyarországon miként válasszunk európai parlamenti képviselőket. Reményeink szerint a közeljövőben az Országgyűlés elé kerül az a törvényjavaslat, amely a magyar európai parlamenti képviselők jogállását tartalmazza, és a jelenlegi, most tárgyalt törvényjavaslat is része ennek a folyamatnak.

Gyakran tapasztalhatjuk, heves kritikák érik belülről és kívülről a magyar törvényhozást. Elhangzott olyan vád is, hogy a magyar politikusok éretlenek. Ezzel szemben azt kívánom elmondani, hogy a Magyar Országgyűlés - bár sok oktalan vitát folytattunk, ez kétségtelen, különösen az alkotmánymódosítás időszakában tettek úgy a legnagyobb ellenzéki párt képviselői, mintha nem ismernék az Európai Unió lényegét; ennek is köszönhető, hogy egy elég nehezen megfejthető szöveg került be a magyar alkotmányba, ennek ellenére a Magyar Országgyűlés - az elmúlt időszakban minden olyan kétharmados törvényt elfogadott, amely az uniós csatlakozásunk szempontjából meghatározó jelentőségű, legyen szó a bel- és igazságügyi együttműködéshez tartozó kétharmados törvényekről vagy közjogi természetű kétharmados törvényekről. Tulajdonképpen ez a legfontosabb tény a megítéléssel szembeállítva.

Ez a törvényjavaslat úgy indult annak idején, hogy tulajdonképpen megoldhatjuk ezt a kérdést az alkotmány módosítása során, és néhány, kissé bővebb szakasszal bele tudjuk foglalni magába az alkotmányba, nem kell külön végrehajtási törvényt megalkotni a kapcsolat rendezése érdekében. Utólag most már jobban örülök annak, hogy nem illesztettük bele az alkotmányba azt a néhány szakaszt, hiszen így sokkal részletesebb, teljesebb igényű szabályozás alakítható ki, jobban adódott idő mindkét oldal számára, a kormány és a parlament számára is, hogy megfontolja, meggondolja, milyen rendszerhez adja majd a beleegyezését.

A szabályozás magas szintű, hiszen kétharmados törvényben kell döntenünk. Ez a magas szint indokolt alkotmányjogi értelemben is, és politikai értelemben is indokolt. Alkotmányjogi értelemben azért tartom megfelelő formának azt, hogy kétharmados törvényben szabályozzunk, mert az Országgyűlés jogalkotó hatáskörének egy jelentős részét érinti. A miniszter úr utalt arra, nehéz megbecsülni, hogy ez 50 vagy 20 százalék. Akármennyi, az Országgyűlés jogalkotó hatáskörének jelentős része gyakorlatilag a csatlakozásunkat követően formálisan kikerül az Országgyűlés kompetenciájából. Ahhoz, hogy ezen a téren hogyan és miképpen alakul a jogalkotás, van-e a közösségi jogról, a közösségi jogalkotásról az Országgyűlésnek megfelelő tájékozottsága, mennyiben képes a kormány képviselőinek az álláspontját követni az Országgyűlés az illetékes tanácsok ülésein, vagy mennyiben képes befolyásolni a kormány pozícióját, egy alkotmányos kétharmados törvényre van szükség.

Azt hiszem, teljesen egyértelmű, politikailag is indokolt ez a magas szint, hiszen az Országgyűlés ellenőrző szerepéről van szó, az Európai Unió kapcsán kialakult demokratikus deficit egyik lehetséges feloldási formájáról van szó, az egész uniós intézményrendszer közelebb hozatalának a lehetőségéről van szó a magyar politika, a magyar közélet és ezen keresztül a magyar társadalom számára. A nemzeti parlamentek szerepének erősödése egybeesik az elmúlt tíz-tizenöt esztendő unióbeli történéseivel is. Nagyon egyértelműen látjuk a sorozatot, hogy hogyan erősödött a nemzeti parlamentek szerepe az európai uniós szerződés kapcsán, a maastrichti szerződés kapcsán, majd ezt követően az amszterdami szerződés kapcsán, ahol külön jegyzőkönyvben rögzítették a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás feladatait.

A jövő sem tér el ettől a tendenciától, hiszen az alkotmányos szerződés tervezete, az alkotmányozási folyamat második szakasza reményeink szerint talán még ebben a fél évben a kormányközi konferencián sikerrel befejeződhet. Hasonlóképpen a jövőre vonatkozóan nagyon komoly feladatként jelöli meg a nemzeti parlamentek szerepének erősítését, és amire szintén utalt a miniszter úr, a szubszidiaritás érvényesülésének vizsgálatában pedig a nemzeti parlamentek konkrét jogosítványokat kaphatnak, kapnak az új alkotmányos szerződésben, sőt e tekintetben az Európai Közösségek Bíróságának jogorvoslatával is élhetnek megfelelő számban és megfelelő eljárási feltételek mellett.

(10.10)

A politikai értékeléshez szeretném hozzátenni, tisztelt képviselőtársaim, azt az összefüggést, hogy ez a törvényjavaslat hosszú távra szól. Éppen ezért nem lehet a pillanatnyi politikai pozíciók alapján megítélni, nem lehet csak kormánypárti, csak ellenzéki pozícióból szemlélni a törvényjavaslat tartalmát, mert meggyőződésem - és ez nem valami nagy igazság -, meg fogják tapasztalni a Ház mindkét oldalán a politikai, a parlamenti élet szereplői ebben a pozícióban is és egy másik pozícióban is, hogy ez a törvény és a törvény által kialakított rendszer vajon használható-e, megfelel-e a céljainak.

Tehát e tekintetben nyilvánvalóan a túlzó megközelítéseket érdemes reálisabb megközelítéssé formálni, és egy olyan tartalmat kialakítani, amely kölcsönösen, minden oldal számára biztosítja a hosszú távú, értelmes és eredményes együttműködés lehetőségét. És hogy milyen legyen ennek a törvénynek a tartalma, azt elsősorban két tényezőből, két összefüggésből tudom levezetni.

Az egyik: a nemzeti alkotmányos feltételrendszer illeszkedjen ahhoz az alkotmányos feltételrendszerhez, amely ma Magyarországon a kormány és a parlament viszonyát meghatározza. Az a véleményem, hogy ez a törvényjavaslat beleillik ezek közé a keretek közé, megfelel ezeknek a követelményeknek, ebből a szempontból jó szívvel tudom támogatni.

A kormány és a parlament viszonyában 1990 óta kialakultak a legfontosabb alappillérek. A '89-es alkotmánymódosításhoz képest '90-ben jelentős fordulat következett be, amely ebben az összefüggésrendszerben, a kormány és a parlament viszonyában a hangsúlyt inkább a kormány oldalán helyezte el, szemben a '89-ben kialakított összefüggésekkel és alkotmányos viszonyokkal. Ez tulajdonképpen abban a kulcsszóban ragadható meg számomra, amely szintén elhangzott már a miniszteri expozéban, hogy az Országgyűlés álláspontját alapul véve jár el a kormány, és ez a mondat tökéletesen megfelel a magyar alkotmányjogi alapberendezkedésnek.

A másik szempont, amire szintén utalni kell és amely fontos értékmérő, hogy működőképes legyen a rendszer. Működőképes legyen a rendszer, mert a jogalkotási folyamat az Európai Unióban sok eltérő vonással rendelkezik a nemzeti keretek között megszokotthoz képest, és ha az Országgyűlés valóban érdemben nyomon kívánja követni ezt a folyamatot, akkor ehhez a ritmushoz, ehhez a helyzethez kell alkalmazkodni, és meg kell mondanunk azt is - és ezt nyilván azok, akik ezzel részletesebben foglalkoztak, még alaposabban alá tudják támasztani -, hogy ez a jogalkotási folyamat sokkal hektikusabb, mint amit a nemzeti keretek között megszoktunk, sokkal gyakoribb az a helyzet, hogy egyik óráról a másikra vagy egyik napról a másikra változik a leendő jogszabály tartalma, és ehhez igazodva kell eredményes és hatékony rendszert kialakítani.

Ez egyben azt is megszabja, hogy a kormány mozgásterét hogyan és miképpen lehet meghatározni, hogy a kormánynak sokszor az utolsó pillanatban is - adott esetben - módosítani kell a pozícióján, éppen azért, hogy ne maradjon kisebbségben, vagy hogy eredményesen hozzá tudjon járulni a közösségi jogalkotáshoz. Ugyanakkor az Országgyűlés számára pedig létfontosságú, hogy ezt a folyamatot nyomon tudja követni, hogy kapjon információt a kiinduló helyzetről is, és kapjon információt az időközi változásokról is. Tehát két összefüggésből áll össze ez a megközelítés.

Az egyik az, hogy a kormány ellenőrzési joga érvényesüljön, a másik pedig az, hogy legyen a rendszer rugalmas, maradjon a kormány számára mozgástér, és az Országgyűlés az esetleges változásokról kapjon megfelelő tájékoztatást.

Nem előzmények nélküli a munka, nem előzmények nélküli a törvény tartalmának körvonalazódása, hiszen 2001-ben az előző kormány által jóváhagyott elméleti alapvetés, amelyet egy kormányhatározat 2001 januárjában megerősített, körülbelül tartalmazza azokat a kereteket, amelyek most itt az Országgyűlés és a kormány viszonyára vonatkozó jelen törvény fő tartalmi meghatározói. De rendelkezésünkre állnak az előzmények szempontjából meghatározó jelentőséggel az integrációs bizottság munkájának tapasztalatai is, és akik az integrációs bizottság munkájában részt vettek, bizony alátámaszthatják azt, hogy éppen ez a sajátossága a közösségi jogalkotásnak mennyiben befolyásolja a munkát.

A javaslat fő elemeihez kapcsolódóan elsősorban a tájékoztatás, egyeztetés nagyon részletes szabályozását tartom a törvényjavaslat egyik legfontosabb erényének. Ez a szabályozás differenciált, ez megjelenik a bizottságok szintjén, megjelenik az Országgyűlés plenáris ülésének szintjén, és nagyon fontos, tisztelt képviselőtársaim, hogy lehetőséget ad minden képviselő számára, hogy saját maga, saját érdeklődése alapján hozzájuthasson azokhoz a jogalkotási programokhoz, javaslatokhoz, amelyek a közösségi intézmények napirendjén szerepelnek. Megadja tehát a lehetőséget az egyes képviselők számára is - és ezt nagyon lényeges elemnek tartom -, hogy tájékozódhassanak, és a tájékozódás alapján részt vehessenek az Országgyűlés ellenőrző munkájában.

Szeretném azt is kiemelni, hogy a törvényjavaslat ellenzéki jogosítványokat is biztosít, kisebbségi jogokat is biztosít, amit én helyeslek és támogatok. Kisebbségi jog alatt értem azt a kezdeményezési lehetőséget, hogy az integrációs bizottságban az országgyűlési képviselők kisebbsége is kezdeményezheti, hogy valamely kérdésben az Országgyűlés alakítson ki állásfoglalást, tehát az állásfoglalás kezdeményezésének lehetősége nem csupán a mindenkori többség monopóliuma, hanem a kisebbség, ha úgy érzi, hogy fontos kérdésről van szó, kezdeményezheti az adott kérdésben állásfoglalás kialakítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Maradt fenn néhány vitás kérdés, amiről természetesen szólni kell, és ez előtt is szeretném megerősíteni azt a reményemet, hogy valóban nem a törvényjavaslat legfontosabb részeihez kapcsolódóan alakultak ki viták, és éppen ez adja meg és erősíti meg azt a reményt, hogy túlléphetünk ezeken a vitákon, és esetleg olyan módosító indítványt tudunk elfogadni, amely áthidalja ezt a problémát, és megfelelő kompromisszumot teremt. A viták között valóban úgy alakult a helyzet, hogy van egy kérdés, amiben a parlamenti pártok értenek egyet és a kormánynak eltérő az álláspontja, és van két olyan kérdés, amelyben a parlamenti pártok között alakult ki nézetkülönbség.

Gondolom, nem kell részletesen indokolni, hogy az a javaslat, miszerint abban az esetben, amikor az Országgyűlés álláspontjától eltért a kormány, és adott esetben a szabályozási tárgy kétharmados törvényhozási kört érint, ebben az esetben a javaslathoz kapcsolt módosító indítvány szerint az Országgyűlésnek, illetőleg a bizottságnak szavazással kellene dönteni az eltérés kormányoldalon történő indokolásáról. Azt hiszem, hogy ez olyan követelmény, amely egy alaposabb, részletesebb tájékoztatás igényét jeleníti meg elsősorban, és miután ez annyira szorosan hozzátartozik az Országgyűlés jogalkotási kompetenciájához, nem tartom feleslegesnek ezt a megoldást, természetesen bízva a mindenkori kormánytöbbség mérlegelésében, bízva abban, hogy az Országgyűlésen belül kialakult politikai bizalom ennek a kérdésnek vagy ennek a megoldásnak semmiféle árnyoldalát nem veti fel.

Egyetértek azzal, és a második vitás kérdés, ami fennmaradt, a meghallgatásokkal kapcsolatos. Valóban, azt indokoltnak tartom, hogy az Országgyűlés hallgassa meg azokat a jelölteket, akiket egyébként a törvény szerint a kormány jelöl a bíróságokhoz, a biztosi posztokra vagy a központi bankhoz vagy a kereskedelmi bankoz; nem találom viszont a jogalapot az Országgyűlés állásfoglalására. Nincs ilyen jogalap, tisztelt képviselőtársaim. Minden olyan esetben, amikor az Országgyűlésnek van meghallgatási jogosítványa és állást is foglal, olyan posztok és olyan jelöltek esetében teszi, akik vagy politikai felelősséggel, alkotmányjogi felelőséggel tartoznak az Országgyűlésnek, vagy beszámolási kötelezettségük van az Országgyűléssel szemben.

(10.20)

Ez esetben ilyen nem mutatható ki, tehát a meghallgatással, azt hiszem, egy korrekt tájékoztatás lehetőségét az Országgyűlés megkapta, de nem kellene olyan eszközt is hozzákapcsolni, amelyhez hiányoznak az alkotmányos alapok.

Vita van közöttünk egy sajátos intézményről: az integrációs folyamatokat nyomon követő szélesebb testület létezésének indokoltságáról az Országgyűlésben, vagy csak ezt pusztán az integrációs bizottság lássa el. Az én véleményem és az én frakcióm véleménye az, hogy indokolt, hogy minél szélesebb körben ismerkedjenek az integrációs politikával az Országgyűlés vezetői, a frakcióvezetők, legyen ez mindenkinek egy belső ügye, ne váljon pusztán szakmai kérdéssé, ne váljon csak az integrációs bizottság feladatává.

Végezetül (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) még arról szerettem volna beszélni, hogy teljesen megváltozik az Országgyűlés szerepe, az integrációs bizottság szerepe, de gondolom, ezt majd a következő vezérszónokok még el fogják mondani.

Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)