Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő salátatörvénynek a célja elvileg az, hogy a felsőoktatási intézmények versenyképességét hogyan lehet segíteni. Ennek ellenére ebben a törvényben nem szerepel sem a hallgatói ösztöndíjak emelése, sem a szociális támogatások emelése, sem a sokszor gyalázatos oktatói bérek rendezése, sem pedig az a lakhatási válság, amely egyre jobban sújtja a magyar fiatalokat.

Amikor én körülbelül 15 évvel ezelőtt egyetemista voltam az ELTE bölcsészkarán, akkor dívott az a rosszízű vicc, hogy mit mond a végzett mérnök a végzett bölcsésznek a McDonald’sban. Azt, hogy elvitelre kéred, vagy itt fogyasztod. És ez a rosszízű vicc sajnos mára, azt kell hogy mondjam, elérhetetlen vágyálom lett sok magyar fiatal oktató és kutató számára, ugyanis 11 év úgynevezett nemzeti kormányzás után ma ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy pályakezdő fiatal tanársegéd a felét keresi egy gyorséttermi eladó fizetésének. Aki ma Magyarországon egy gyorsétterem pultja mögött szolgál ki embereket, nem lebecsülve az ő munkájuk fontosságát, de ma kétszer annyit keres, mint az, aki kezdő tanárnak áll. Ennyire becsülik önök a tudomány iránti elköteleződést, a tehetséget és a szorgalmat, és önmagában ez az egyetlen adat, azt gondolom, többet mond el az úgynevezett nemzeti kormánynak a tudományhoz, az oktatáshoz és a kultúrához való hozzáállásáról, mint több ezer oldalnyi tanulmány. Ennyire becsülik önök a pályakezdő pedagógusokat, a könyvtárosokat és a kutatókat.

Egy 5-ös körüli átlaggal ma Magyarországon egy átlagos egyetemista egyetemtől függően körülbelül 20-30 ezer forint körüli ösztöndíjra számíthat. Ez nagyjából 15-20 évvel ezelőtt, az ezredfordulón még vala-mennyire motiváló erővel bírhatott, azonban az a szomorú helyzet, nem tudom, tudjáke, hogy ma Magyarországon ennyi pénzből, ennyi ösztöndíjból egy egyetemista nemhogy saját lakást nem tud bérelni Budapesten és a legtöbb megyeszékhelyen, hanem még egy szobát sem. Budapest legtöbb kerületében 40-50 ezer forint alatt nem lehet szobát bérelni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Ez az önök ajánlata a mai fiataloknak, hogy fektessenek a tudásba, fektessenek a szorgalomba, fektessenek a képzésükbe.

Szintén friss adat, hogy 2021-ben a kollégiumba jelentkező hallgatók felének nem jutott kollégiumi hely. És akinek nem jut kollégiumi hely, annak nagyjából olyan albérletárakkal kell szembenéznie a 2017-es adat szerint, hogy azok Budapesten a duplájára, a vidéki megyeszékhelyeken pedig több mint a másfélszeresére nőttek. És ez 2017-es adat, azóta az albérletárak még jobban az egekbe szöktek. És bár a koronavírus-járvány hatására sokan azt remélték, hogy ez alábbhagy, láthatjuk, hogy szó sincs erről, továbbra is megfizethetetlen, szülői támogatás nélkül megfizethetetlen egy mai magyar fiatalnak kollégiumhoz, vagy ha kollégiumhoz nem jut, akkor albérlethez jutni.

(16.00)

A hallgatói szegénység a szegénységnek egy olyan formája, amely méltatlanul kibeszéletlen és elhallgatott szegénységi forma. E Ház falain belül nagyon sokféle szegénységről beszélünk, de sem a kormánytól és különösebben az ellenzéki padsorokból sem hallottam ezzel kapcsolatban bármiféle felszólalást vagy konstruktív javaslatot.

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ma egy magyar fiatalnak nem aközött kell választania, hogy tanul vagy szórakozik, hanem aközött, hogy tanul vagy pedig a megélhetését biztosítja. A mai magyar fiatalok a mai magyar politikai palettáról nagyjából valódi érdemi kiállást és támogatást csak a Polgári Választól remélhetnek. (Balczó Zoltán: Az mi?)

A Polgári Válasz a fiatalok hangja. Mi vagyunk azok, akik követeljük a radikális emelését az ösztöndíjaknak, a szociális támogatásoknak, az oktatói béreknek és a fiatalok lakhatásának. Azt üzenjük a fiataloknak, hogy most ti jöttök, mert megérdemeltétek, itt kell boldogulnotok ebben az országban, mert nektek ez a hazátok. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr.