Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai parlamenti ülésnap számos csúsztatása, hazugsága, negatív energiája közepette nem került szó egy nagyon-nagyon fontos témáról, amely az Ander Balázs képviselőtársam által süllyedő Atlantiszként jellemzett Magyarország képe, magam a demográfiai tél kifejezést szoktam használni. Arra utalunk mindezzel, hogy bár Magyarországon a kormányzat előszeretettel propagálja a demográfiai témakörök fontosságát, nem látszik szembesülni azzal a ténnyel, hogy az élveszületések száma újfent csökkent, ahogy a termékenységi arányszámmutató is csökkenésnek indult az utóbbi hónapokban, legalábbis a legutolsó elérhető adatok alapján.Mindezt csak tetézi az a kivándorlási spirál, amit nem lassítani akar ez a kormányzat, hanem sajnálatos módon engedi annak felpörgését. Imént a CSOK-ról beszéltünk, és megemlítettük azt, hogy a CSOK-hoz szükséges önrészt nagyon sok honfitársunk a lakástakarékokon keresztül tudta évek munkájával összeszedni. Ehhez képest ezt a rendszert is megszüntette a Fidesz-KDNP anélkül, hogy bármit a helyébe rakott volna, tehát bármilyen elérhető támogatott megtakarítási formát a magyar fiatalok számára. A kivándorlási spirál azért is gyorsulni látszik, mert sem bérlakásprogramunk nincs Magyarországon, érthetetlen módon, sem pedig az albérleti piac rendezése nem került előtérbe az utóbbi években. Béna kacsaként mozog a kormányzat ezen a területen. A helyzet az, hogy még csak cselekvési kísérletei sem voltak, mondjuk, az albérletpiacon. Érdekelne az a szakmai válasz, amely arról szól, hogy miért nem.

Láthatjuk azt is, hogy az egész régiónkra jellemző a brutális mértékű kivándorlás. 2008-ban még csak 4,2 millió közép-kelet-európai lakos élt másik európai országban, jellemzően nyugat-európai országokban  ez a G7 elemzéséből a napokban megjelent cikkből kiválóan látszik és kiderül , ugyanakkor 2017-re, miközben az összeurópai lakosságszám csökkent, már 7,6 millióra nőtt a térségből kivándorlók száma. Előszeretettel szokott Magyarország Kormánya azzal nyugtatni bennünket, hogy jó, jó, sokan vándorolnak ki Magyarországról, de a környező országokból még többen. Erre két dolgot mondhatunk. Egyrészt ha körülöttünk a kórteremben a többi beteg meghal, a mi betegünk esetében pedig a végtagokat amputálják, nem feltétlen leszünk boldogabbak. Én annak örülnék a legjobban, ha mind Magyarország, mind a régió országai egy fenntartható demográfiai pályára tudnának állni, de ez egyik régióbéli országról sem mondható el. Másrészt pedig, ha mondjuk, a cseh adatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy sokkal jobban állnak ilyen szempontból nálunk, tehát a kivándorlási spirál messze nem érezhető ennyire erősen, és tulajdonképpen csak két olyan ország van, ahol lényegesen kedvezőtlenebbek az adatok, mint Magyarországon, tehát 1-2 százalékos hibahatárnál sokkal többel, ez Bulgária és Románia.

Elmondható tehát, hogy Magyarországon, miközben 2010-ben még a legvisszafogottabb statisztikák szerint is 215 ezer magyar élt a többi európai országban, és itt nagyon sokszor családtagok, csatlakozók nem jelentik be feltétlen magukat, vagy nem számolják fel az itteni lakhelyüket, addig 2017-re ez a szám  még egyszer mondom  a legóvatosabb becslések szerint is további 300 ezer emberrel növekedett. S erre nemhogy válasza nincs Magyarország Kormányának, hanem megpróbálja természetes folyamatként beállítani mindezt, ami részben lehet, hogy bír alappal, de az egészen biztos, hogy ez a kormány semmilyen ellenerőt nem próbál támasztani, még egyszer mondom, sem bérlakásprogram formájában, sem az ltp-k állami támogatásának fokozásával, sem pedig akár, mondjuk, a CSOK olyan mértékű kiterjesztésével, amely használt ingatlanokra az elérhető támogatás összegét is szélesebb körben teszi hozzáférhetővé.

Eljutottunk oda, hogy tíz év alatt, tehát az önök kormányzása alatt jellemzően több mint háromszorosára nőtt a németországi magyarok száma. Azt is látjuk, hogy csak 2018-ban további 6 százalékkal nőtt az osztrák munkahelyen munkát vállaló regisztrált, bejegyzett magyarok száma, tehát egyetlen éves növekményről beszélünk csak, miközben bizonyos ágazatokban kevesebbet keresnek a magyarok Ausztriában, mint a török vendégmunkások, eközben a svájci adat volt a legkijózanítóbb, ahol viszonylag kevés magyar található. Ugyanakkor 2010-ben még „csak” 80 százalékuk  a csak óriási idézőjelben értendő  tervezte a hosszú távú kinn maradást, most 2017-2018-ra már 90 százalék tervezi mindezt. Tehát a kinn lévők túlnyomó többségének esze ágában sincs hazajönni, és ez az igazi nemzeti katasztrófa, ez az igazi tragédia, ezen kellene közösen, nemzeti minimumokkal változtatnunk, bérlakásprogrammal, a CSOK kiterjesztésével, a lakás-előtakarék állami támogatásának nem eltörlésével, hanem kiterjesztésével, és olyan családtámogatási vállalásokkal, amelyet minden kormány betart, nem csak a felső középosztálytól felfelé kedveznek. És ami a legfontosabb, az adórendszeren belül sem szabadna megtűrni, hogy a gyermeknevelési cikkek áfatartalma egész Európában Magyarországon legyen a legmagasabb, utóbbi ugyanis szégyen, gyalázat! Változtatni kell tehát egy demográfiai tél közepén a tavasz beköszönte érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)