Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Fideszes Képviselő Hölgyek és Urak  akik most kis számban képviseltetik magukat! Mondom önöknek, hogy Magyarország előre megy, nem hátra  önök Széchenyit lecserélték Kádárra.

Én tényleg nem vártam sokat önöktől ebben a kampányban, de azt, hogy az állampárti propagandát sikerült ötvözniük a kocsmai mulatósok hangulatával, az, azt gondolom, hogy tényleg egy politikatörténeti kuriózum. Harminc éve indultak a Roxette slágerével, 2002 Kossuth terét még a Kormorán dalai fémjelezték, most pedig eljutottunk ehhez a talponálló hangulatát idéző dajdajozáshoz. Ez lett a polgári Magyarország ígéretéből. Gratulálok önöknek! Büszkék lehetnek erre a minőségi változásra!

Az ellenzéki pártoknak, a hatpárti ellenzéknek lett volna lehetősége vonzóbb alternatívát kínálni. Márki-Zay Péter a tavalyi év végén úgy állt színpadra, mint a legnagyobb reménysége ennek. A NER boszorkánykonyhájában el is kezdődött a fejvakarás, hogy hogyan fognak megkaraktergyilkolni egy hétgyermekes családapát, akihez semmiféle korrupciós botrány nem köthető. Aztán kiderült, hogy nincs is szükség karaktergyilkos kampányra, megteszi ezt maga a miniszterelnök-jelölt. Azóta is bármelyik élő videóját megnézzük Márki-Zay Péternek, ontják magukból az abszurdabbnál abszurdabb kijelentéseket. Ezzel gyakorlatilag a fideszes propagandistáknak nincs más munkája, csak megnézni és kitenni ezeket a videókat, nem kevés közpénzből finanszírozott Facebook-hirdetéssel megfejelve, tegyük ezt azért hozzá.

De tudják, hogy mi a legszomorúbb ebben az egészben? Az, hogy időben visszarepültünk mintegy másfél évtizedet. Politikai értelemben ma az ország ugyanúgy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc befolyási zónája, befolyási övezete, mint volt 2006-ban. Kidobtunk az ablakon az életünkből tizenhat évet, teljesen feleslegesen. Pontosabban egyvalami változott mégiscsak, a színvonal, és ez sem jó irányban.

A politikának velejárója az indulat, és soha nem volt hiány indulatokból a politikában, de az azért mégiscsak példa nélküli, hogy egy kampányt végig lehet úgy tolni, hogy bármiféle érdemi mondanivaló, program vagy félig-meddig komolyan vehető ígéret legyen akármelyik oldalról, elég pusztán a másik oldalt démonizálni. Korábban legalább arra vették a fáradságot, hogy hazudjanak valamit az embereknek. Most már ez sincs.

Fogalmunk nincs, de tényleg, szó szerint fogalmunk nincs, hogy mit akar kezdeni, mihez kezdene ez az ellenzék ezzel az országgal tizenkét év Orbán-rendszer után, mint ahogy arról sincsen fogalmunk, hogy ha marad a mostani garnitúra, akkor mégis miből és hogyan tervezik visszafizetni azt a több mint ezermilliárd forintos hitelt, amit arra vettek fel, hogy a választások előtt szavazatszerzési célból szétosztogassák. Az önök ajánlata kimerül annyiban, hogy bukjon Orbán vagy vesszen Gyurcsány. Ez az ajánlatuk az embereknek, és ezzel le is tudták ezt.

A szavazók hozzászoktak már ahhoz, mert önök hozzászoktatták őket, hogy a politikusoknak nem szabad hinni, főleg a választások előtt, hiszen fűt-fát megígérnek. Higgyék el, hogy a többség ezt tudja és beárazta. De azt azért mégiscsak elvárnák az emberek, hogy ha már azt hazudják nekik, hogy több pénz lesz, és mindenki jobban fog élni, akkor legalább elmondják, hogy ezt hogyan képzelik el, hogy legalább a látszatra ügyelnek, hogy van valami tervük. Nem azért, hogy ezt ők elhiggyék, hanem hogy legalább a méltóságuk maradékát meg tudják őrizni  a saját szavazóikról beszélek. Ez a mostani választás ugyanis ezt veszi el az emberektől, a megmaradt méltóságukat, hogy legalább négyévente a politika annyira komolyan vegye őket, hogy lerak egy ajánlatot az asztalukra, és hazudik nekik valamit arról, hogy hogyan is lesz jobb az ő életük.

Tudják, hogy mi van ehelyett? Megmondom, hogy mi van: kocsmai asztalcsapkodás van, bazári óbégatás van, szájszagú összeesküvés-elméletek és hiteltelen, csőcseléket hergelő lincshangulat. Ez az önök eredménye.

A rendszerváltás hajnalán ebben az országban tömegek mentek el szavazni annak reményében, hogy őszintén hitték azt, hogy akit kitüntetnek a bizalmukkal, az majd az ő javukat fogja szolgálni. Nyilván ez az illúzió azóta szertefoszlott, az emberek nagyon régóta azért mennek el szavazni, mert nem a jót keresik, hanem a kisebbik rosszat. De most ez a választás lesz az első Magyarországon, amikor az emberek már abban sem hisznek, hogy a kisebbik rossztól remélhetnek valamit, pusztán büntetni akarják azt az oldalt, amelyiket gyűlölik vagy amelyiktől undorodnak.

2022 az elvárások nélküli, dühből szavazás éve lesz, és ezért az iszonyú állapotért a felelősség önöket terheli, az önök vállán nyugszik, és az önök politikai eredménye a parlamenti patkó mindkét oldalán. Úgyhogy ezzel a gondolattal keljenek fel minden reggel és feküdjenek le minden este a következő 41 napban, ami még hátravan ebből a választási kampányból. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)