Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Őszintén szólva, már bánom, hogy a szavazástól való kényszerű távollétem okán utaltam arra, hogy lehet, hogy az utolsó felszólalásom. Két okból bánom: mert nem tudtam betartani, a másik pedig, hogy lehetőséget adtam Keresztes Lórántnak, hogy egy olyan értékelést mondjon személyemről, amit megköszönök, de az messze pozitívabb annál, mint a valóság; ez nem álszerénység, ez önértékelés.

Szeretnék Nacsa Lőrincnek válaszolni. Az önök képlete nagyon egyszerű: létrejött az ellenzéki közös lista. Lehet, hogy létrejött volna saját döntésre, de az önök választásitörvény-módosítása erre kényszerített minket. Ettől kezdve a képlet világos: a lista baloldali lista, a lista pedig Gyurcsány Ferenc  nem is a mostani  múltja.

És hadd válaszoljak konkrétan Nacsa Lőrincnek, hogy egy nem a legnagyobb pártnak mik a lehetőségei, mondta, a tapasztalataim alapján. Láttam 1998 és 2002 között, hogy a Kisgazdapárt milyen módon tudott élni azzal, hogy a második legerősebb párt. Utalt az EP-képviselőségemre: láttam azt, hogy a Zöldek, akik a negyedik legerősebb párt, milyen módon tudták ezt a pozíciót kihasználni szinte zsarolással.

(12.10)

Tehát azt mondani, hogy úgyis a DK, Gyurcsány Ferenc dönt el mindent, a Jobbiknak nincs beleszólása, hiszen mindig a legnagyobbé a döntő szó, ez nincs így. Amennyiben létrejön egy ellenzéki kormányváltás, lehet, hogy az LMP meghatározó lesz, mert az egyszerű többséghez szükségük lesz rá.

Még egy példa: az államfőjelöltnél a Jobbik egyedüli véleménye érvényesült végül.

De azt nem értem, hogy annyit foglalkoznak azzal, milyen lesz az az új összefogás, ha nyer, hogy azt kell mondanom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) önöknek, hogy biztatom önöket, ne adják fel, van esélyük, hogy kormányon maradnak. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)