Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor megkaptuk a tavaszi félév törvényalkotási programját, abban két egymással összefüggő előterjesztés szerepelt, a 2023-as költségvetés és az azt megalapozó törvények. Ehhez képest február 15-én benyújtották a jelenlegi törvényt az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységei anyagi feltételéről szóló, adott számú törvény módosításáról, és így talán kezelhető is lett volna minden szempontból, azonban mi egyéb törvényekről is ugyanebben a törvényjavaslatban kell hogy mérlegeljünk és döntést hozzunk. Itt egy szupersalátatörvény-javaslatról van szó. Címében az egyházi téma van kiemelve, és terjedelmében is ez a legnagyobb benne, ugyanakkor a bányászati törvény módosításával kezdődik és 19 különböző, egymással össze nem függő területet szabályoz. Ez így számunkra, jobbikos ellenzéki képviselők számára elfogadhatatlan azért, mert részben erről egy koherens álláspont nem jeleníthető meg, de ami a legfontosabb: ezekről a beterjesztett módosításokról egyetlenegy szavazásunk van a végszavazás során.

Miért mondom, hogy az ellenzéki képviselők számára jelenti ezt a szinte feloldhatatlan nehézséget? A kormánypártiak számára azért nem, mert  részben érthetően  a kormánypárti többség végrehajtja a kormányzat jogalkotási programját, ami azért nem jelenti azt, hogy nem volt arra példa az Orbán-kormányzat időszaka alatt is, 1998-2002 között, hogy a beterjesztett kormányjavaslatot a parlament  ez egyébként egy vagyoni típusú adó lett volna ingatlanokra  menet közben láthatóan nem támogatta, és végül ez a javaslat nem is került szavazásra. Jelenleg tehát az ellenzéki képviselőknek ez a feloldhatatlan nehézsége.

Egyébként a lényegi rész valóban az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységéről szól, ez kilenc oldal, amelyen belül hat paragrafus egyébként kétharmados elfogadást igényel. Idézem: „az egyházak által ellátott köznevelési, felsőoktatási, szakképzési, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális, sporttevékenységeknek a központi költségvetésből való finanszírozásáról” szól, és azért soroltam fel ezt, hogy valóban rendkívül széles kör az, amelyben a magyar egyházak mások által felváltható módon végzik ezt a tevékenységet. A Jobbik tisztában van ezzel, hogy ezt fenntartani, támogatni kell.

Tehát ha én most adott esetben két kérdést fölteszek, az valóban kérdés, és nem azt vonnám kétségbe, hogy ennek a finanszírozásnak a biztosítására szükség van. Az egyik az, hogy a köznevelési intézményeknél az azonos mértékben történő finanszírozás az, amit a törvény meghatároz az állami és helyi önkormányzati intézményekhez képest. A felsőoktatásnál már ez a szektorsemlegesség nem marad meg, mert azt mondja, hogy „legalább az állami intézményekkel azonos”, tehát tulajdonképpen itt a különbségtételt pozitív irányban fönntartja, hogy adott esetben ez az úgynevezett szektorsemlegesség nem érvényesül, ami egyébként a közoktatásban igen. Tehát ez a különbség is egy kérdés.

Az, hogy hatéves szerződési intervallumok jönnek létre, ez abból a szempontból érthető, hogy szükség van kiszámíthatóságra.

(10.50)

Annak kapcsán, hogy előre meg lehet állapodni akár a hat évre  költségvetési éven túl  a kötelező vállalásról, az az egy kérdés merül föl, hogy a hat év előre eldöntött kötelessége mennyiben korlátozza esetleg az Országgyűlés költségvetés-alkotási jogát. Ez egy kérdés, hiszen a hat év cikluson átível, ugyanakkor természetesen nem vonom kétségbe, hogy kiszámítható finanszírozásra van szükség. Tehát a kormányoknak a pártok színezetétől függetlenül biztosítania kell ezt a megnyugtató hátteret.

Azt szeretném elmondani, hogy a kampányban sajnos sok minden olyan állítás is előkerül, ami nem felel meg a valóságnak, így én sajnálattal olvastam, hogy államtitkár úr, aki az egyházi ügyek terén valóban a kompetens személy, egy felújított templom áldóünnepségén, hogy úgy mondjam, erőteljesen riogatott azzal a veszéllyel, ami az egyházakra, vidéki emberekre akkor következik, ha az ellenzék, így a Jobbik kerülne hatalomra.

Én inkább a továbbiaktól féltem ezt a kampányt, és itt hadd mondjak egy példát! Orbán Viktor a minap föltett egy Facebook-bejegyzést, nagyon rövid volt: „Ha Gyurcsányék visszatérnek, megnyitják a határokat. Nem hagyjuk!” Most hadd tegyem hozzá: ez a minden, ami ellenzék, az Gyurcsány a múltban, és az is torzítva.

A hatpárti programban határozottan szerepel a fellépés keményen az illegális migráció ellen. Márki-Zay Pétert, a közös miniszterelnök-jelöltünket idézem: „A kerítés az illegális migráció megakadályozásának működő eleme. Az ellenzék választási győzelmét követően is a helyén maradna.” (Zsigó Róbert: Nem lesz gázáremelés.) Majd, azt hiszem, ön is hozzászól. Mert nem hallottam pontosan, ezért nem tudok reagálni, majd ha a felszólalásában… (Zsigó Róbert: Nem lesz gázáremelés!  Az elnök csenget.) Tehát: a Jobbik sem gázáremelésről, sem -csökkentésről nem beszélt. (Nacsa Lőrinc: Mi legalább csökkentjük!  Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nem vettük észre!  Az elnök csenget.)

Örülök, hogyha egy ilyen népi hurálba megyünk át. Én eddig úgy néztem erre a parlamentre, hogy sokszor én sem tudtam megfelelni annak, ami ennek az épületnek a szelleme. De talán most, a valószínűleg utolsó parlamenti felszólalásomban…  hiszen én több mint egy évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem aspirálok újra képviselői mandátumra, de ez nem közérdekű dolog, ez személyes a felszólalásom szempontjából.

Tehát folytatom: a határőrség visszaállításának kérdését is fölvetette. Én tudom, lehet érdemi vitát folytatni azzal kapcsolatban Kontrát Károly államtitkárral, hogy jó helyen vane a rendőrség esetében. Mi úgy látjuk, hogy erőket von el a rendőrségi feladattól, tehát szükség lenne az önálló határőrségre, de ez nem azt jelenti, hogy mi be akarjuk engedni az illegális migránsokat.

Úgyhogy nagyon szeretném, hogyha az egyházakkal kapcsolatos kérdések is természetesen lehetnének vita tárgyai, bírálhatjuk egymást; de odáig ne menjünk el, hogy azt mondanánk szinte, hogy templomrombolás következik, ha az ellenzék kerülne hatalomra.

Egyébként szeretnék miniszterelnöki felszólalást idézni a parlament üléséről: „A kormány határozott szándéka, hogy hosszú távú és kiszámítható viszony alakuljon ki a magyar állam és az egyházak, a magyar állam és a mindenkori kormány között. Ez vonatkozik az egyházi oktatásra, az egyházak költségvetési támogatására, az egyházi ingatlanok rendezésének ügyére egyaránt. Ez a megállapodástervezet felszámolja az utolsó maradványát is annak a részbeni kiszolgáltatottságnak, amelyben eddig az egyházak a mindenkori hatalommal szemben voltak. Konkrétan, először is az egyházak közszolgálati tevékenységükkel összefüggésben  közoktatás, felsőoktatás, szociális ellátás és a többi tekintetében  a világi intézményekkel, tehát állami, önkormányzati intézményekkel egyenlő elbánásban részesülnek.” Ezt mondta Horn Gyula a parlament ülésén, miközben 1997. május 15-én jóváhagyták a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást.

Ezzel csak azt akarom kifejezni, hogy azért az egyházak említett tevékenységének értékelése, támogatása nem a mostani kormánnyal kezdődött. Azt elismerem, hogy 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormány nagyon nagy forrásokat biztosított ezeknek a tevékenységeknek a támogatására. Azt azonban hozzá kell tennem sajnálatos módon, hogy ezzel a támogatással úgy élt, hogy a kormánypártokhoz lojális egyházak és szervezetek jutalomban részesültek, és vannak olyanok, ha éppen kritikusak a kormányzattal szemben, azok pedig büntetésben. Tehát úgy gondolom, hogy nem ennek kell a mércének lenni, hanem a valós, tényleges tevékenység folytatásának.

Nos, államtitkár úr a sok témából egyről beszélt részletesebben, a megyei jogú városok listájának bővítéséről. Igen, egyetértünk azzal, hogy Baja és Esztergom is méltó arra, hogy megyei jogú várossá váljon. És még egy témát emelek ki, ami számunkra nagyon fontos, és amivel jelezni tudom, hogy miért ilyen nehéz feladat nekünk ebben a kérdésben majd döntést hozni a végszavazásnál. Ez a Színház- és Filmművészeti Egyetem ingatlanjuttatása, újabb bővítése, mert itt egy olyan kérdésről van szó, amit elvi alapon másképp lát a kormánypárt, és másképp lát az ellenzék; nevezetesen: az úgynevezett felsőoktatás korszerűsítése.

Nem akarok ebben a témában politikai vitába visszamenni, csak talán jelzem azt, hogy azt, amilyen módon a kormánypárt úgy gondolja, hogy a közcélú, közhasznú vagyonkezelő alapítványok irányítása alatt működik majd korszerűen a felsőoktatás, ahol az állam átadja az alapítói jogok gyakorlását egyébként a kuratóriumoknak, erről vitáztunk. Én csak azt akarom jelezni, hogy ebben a kérdésben mi elvi alapon másképp állunk, tehát nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, amely ezzel a konkrét lépéssel is megerősíti ezt a típusú felsőoktatás-fejlesztést.

Akkor fölteszem a kérdést: mi legyen a végszavazás? Mi legyen? Ezen az alapon, hogy ez nekünk fontos ügy, nemmel szavazunk. Abban a pillanatban már hallom az adott területért felelős államtitkárt, azt mondja: önök Bajának, önök Esztergomnak  az ellenzék  nem támogatják ezt a jogot? Holott támogatjuk. Sőt, félek attól, hogy ha nem így szavaznánk e miatt a fontos ügy miatt, akkor azt lehetne mondani  remélem, hogy nem , hogy íme, bebizonyosodott, hogy önök, a baloldal  a Jobbik is  nem támogatják az egyházak közcélú tevékenységének a finanszírozását. Most akkor mi a teendő? Ha tartózkodunk, az gyakorlatilag egy udvarias nem.

Tehát ezért jelzem azt, hogy az ilyen típusú salátatörvények beterjesztése lehetetlenné teszi egy képviselő számára, hogy a legjobb meggyőződése szerinti érdemi döntést hozza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(11.00)

Utolsó mondat: szerencsés helyzetben vagyok, mert úgy néz ki, hogy erre a végszavazásra már a következő ciklusban kerül sor, és nekem nem kell szavaznom. Én pedig törvényhozói engedetlenséget javasolnék a frakciómnak, hogy ne vegyen részt az ilyen szavazáson. Köszönöm a türelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)