Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Én eltekintenék attól, hogy harmadik felszólalásként elhangozzék újólag ezeknek a paragrafusoknak és tartalmának a felolvasása, engedjék meg, hogy röviden szóljak arról, milyen műfaj ez az úgynevezett salátatörvény, mert sokszor tévesen szoktuk ezt a kategóriát használni.

Abban az esetben, ha egy törvényjavaslat nagyon sok különböző törvényt módosít, attól még nem salátatörvény a maga tartalmát tekintve akkor, ha ezek a módosítások egy szabályozási célt szolgálnak, és ehhez több törvényt kell módosítani. Ez azonban valóban egy salátatörvény, hasonló ahhoz, hadd mondjak egy példát, amikor egy végszavazáson egy képviselőnek egy gombnyomása van arra, hogy döntsön, hogy a váltakozó áramú halászat engedélyezése vagy tiltása és a béranyaság engedélyezése vagy tiltása. Tehát abszurd dolog, hogy jelen esetben  most nem olvasom föl, amit államtitkár úr részletesen ismertetett  hány különböző, egymással nem összefüggő törvényt módosít. Tehát nekem ugyanolyan véleménnyel kell lenni a helyi önkormányzati választási törvény módosításáról, mint ahogyan a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány vagyonjuttatásáról, hiszen egy végszavazásom van.

A kormánypárti képviselőknek egyszerű a dolga, mert abból indulnak ki, hogy amit beterjeszt a kormány, azt megszavazom. Nem volt mindig így, ’98 és 2002 között többször előfordult, hogy a beterjesztett javaslatból nem lett törvény; például az ingatlanadó általános használatából sem lett. Egyébként akkor volt, hogy interpellációt a kormány leszavazott. Most önöknek ezzel nincs problémája.

Megmondom, hogy a Jobbik mégis miért tud nemmel szavazni. Mert ezek közül egy olyan módosítás van, amit nagyon fontosnak tartunk, ami újólag megerősíti az úgynevezett felsőoktatási modellváltást azzal, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére vagyont juttat. Nem akarom ezt az egész vitát újranyitni, de egy kérdést mégis ennek kapcsán fölteszek, amit egy államtitkári zárszóban hallottam ebben az ügyben. Az hangzott el, hogy Magyarországon a felsőoktatási intézményekben a szellemi potenciál meg a működési modell alkalmas arra, hogy ezek az intézmények a világ élvonalába kerüljenek; egyetlen dolog hiányzik: a források, a pénz  mondta abban a törvényjavaslatban, amely valóban évekre előre jelentős összegeket juttat ezeknek a KEKVA-knak, ezeknek a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak. Arra nem tudott nekem senki válaszolni, hogy ezt a forrást maga az állam miért nem tudja az intézménynek juttatni, miért kell egy ilyen feudális hűbéri rendszert kiépíteni ezekkel a KEKVA-kkal, ahol a tagok örök életre, amíg élnek, tagok maradnak, és ha újak kerülnek be, ők maguk határozzák meg, hogy azok kik lesznek. Ez egy feudális rendszer. Én emlékszem arra az időszakra, amikor elhangzott, hogy az állam mennyire rossz gazda, az államtól mindent el kell venni. Ez volt ’90 után az SZDSZ-nek egy fő vonulata: az állam rossz gazda, nem szabad rá semmit bízni. Láttuk, mi volt a következménye.

Tehát ezt azért indokoltam, mert ezt a felsőoktatási rendszerváltoztatást, modellváltást elutasítjuk, és ezért fogunk végül nemmel szavazni erre a salátatörvényre. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)