Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már az általános vita kapcsán bebizonyítottam azt, hogy miért is a buszsofőrök ellenében született törvényjavaslatról van szó. Egyszerűen azért, mert ahogy az előbbi gondolatokban is elhangzott, egy megosztott pihenőidő, annak 3, illetve 9 órára való széttörése azt jelenti, hogy normál viszonyok keretei között az a buszsofőr, aki hajnalban kezd, nagyjából este 8 óra környékén vagy annál később tud hazaérni, nem tud a családjával foglalkozni, regenerálódni sem tud, és a pihenőidejét nem tudja értelmesen felhasználni, mert az első háromórás pihenőidő kiadása alkalmatlan arra, hogy hazaérjen, bármit tegyen, vegyen, csináljon, és a munkahelyére, a szolgálati helyére visszaérjen.

Egy szó, mint száz, itt gyakorlatilag azt a helyzetet állítják elő, hogy azt a rendelkezésre állási időt, amire egyébként pótlékot kellene fizetni, adják ki kvázi pihenőidőként. Ez orcátlan! Orcátlan, mert ezeket az embereket végképp kizsákmányolják, és végképp arra a pályára állítják, hogy akár mások testi épségében is károk keletkezhetnek annak következtében, hogy ezek az emberek nyilván nem kellő kipihentséggel képesek, hajlandók vagy kényszerülnek bele abba a helyzetbe, hogy felvegyék a munkát.

Azt kell mondjam, hogy ennek a törvénytervezetnek a célja, amely a napi pihenőidő két részletben történő kiadásaként a ciklikusság figyelembevétele mellett a feladatok ellátását szolgálja a reggeli meg az esti csúcsok vonatkozásában, arra nem ez a megoldás. Arra nem ez a megoldás, hanem az a megoldás, hogy több embert kell foglalkoztatni. Ja, hogy nem lehet több embert foglalkoztatni, merthogy 600 ezer embert elüldöztek ebből az országból az elmúlt hat-hét esztendőben azzal, hogy olyan életkörülményeket nem adtak a számukra, amely a tisztes megélhetés minimumát biztosította volna! Hát, ez meg az önök politikájának az eredménye!

Akkor is azt kell mondjam, hogy nincs más út. Az embereket 1. meg kell fizetni, legalább olyan szinten, hogy a tisztes megélhetés alapját meg tudják keresni; 2. olyan létszámban kell foglalkoztatni, hogy az ne a kiszolgáltatottsághoz vezessen, hanem a nyugodt, normális, tisztességes munkakörülményeket biztosítsa számukra. S mindezek mellett nyilván nem csak róluk szól ez a történet, hiszen a közösségi közlekedés, a közúton történő közlekedés pont arról szól, hogy általuk, ezek által a buszsofőrök által A-ból B-be vagy C-ből D-be ‑ teljesen mindegy ‑ tör­ténő sokaságnak az elszállítása minél kisebb kockázati tényezővel párosuljon, tehát a balesetmentesség feltételei biztosítottak legyenek.

A történet másik része pedig az, hogy a hatályos munkatörvénykönyvhöz képesti eltérő szabályokat kívánnak megállapítani, ráadásul olyanokat, amelyekkel még a hatályos kollektív szerződéseket is felrúgják, bár ez önöknek nem sok mindent jelent, ezt láttuk az elmúlt esztendőkben 2011 új munka törvénykönyvének a foganatosítása kapcsán is.

Azt kell mondjam, az is probléma, hogy azokkal a szakszervezetekkel, amelyek ezeken a területeken munkatevékenységet folytatnak, nem voltak hajlandók egyeztetni, és azoknak az esetleges más utakon keresztüli eljuttatott vélekedésével, véleményével sem voltak hajlandók foglalkozni. Márpedig azt gondolom, hogy azért is érdemes lett volna mindezeket számításba venni, mert akkor okulhattak volna belőle, és nem ilyen törvénytervezetet hoznak a Ház falai közé.

De a legsúlyosabb dolognak azt tartom személy szerint, amiről az előbb érintőlegesen már szóltam: azzal, hogy a pihenőidőt ilyen formában megtörik, egyik oldalról a háromórás időintervallumra vonatkozó pihenés esélyét is elveszik az embertől, a buszsofőrtől, és közben úgymond a készenléti pótlék megfizetésétől mentesítik a munkaadót; a másik oldalról nézve pedig ezt az embert, aki buszsofőrként kell hogy ilyen értelemben rendelkezésre álljon, abba a helyzetbe hozzák, hogy a valós pihenés elmaradása okán akár a második csúcs időszakában, tehát a délutáni csúcs időszakában nem fitten, nem kipihenten, hanem fáradtan kell hogy munkába álljon, és veszélyeztetik őt magát is, meg az általa szállított emberek sokaságát is.

További probléma, mint mondtam, hogy felrúgja a létező kollektív szerződések beltartalmát, érvényességét, és valójában nem másként rúgja fel, hanem úgy, hogy az a munkakörülmények romlásához, egyértelmű, fogható romlásához vezet, a munkavállalók biztonságának és egészségük védelmének a minimalizálódásához vezet. A pihenőidő attól pihenőidő, hogy az valójában pihenéssel tud eltelni. A 12 óra 3 és 9 órára történő megtörése azt hozza magával, hogy sem a 3, sem a 9 órában nem tudja pihenésre fordítani az adott ember ezt az időt. A 9 órában azért nem, mert a szolgálati helyén történő átadás kapcsán még újabb fél órát el kell töltenie, haza kell érnie, és a következő szolgálatba állásig rendelkezésre álló időből négy-öt óra marad neki arra, hogy újra felvegye a szolgálatot. Ez pedig nyilván automatikusan azt hozza magával, hogy nem tud kellően pihent állapotban megjelenni az elkövetkezendő fordafelvétel kapcsán. Tehát az osztott munkaidőben történő foglalkozás tekintetében azt gondolom, hogy egészen más megoldásokat kellene alkalmazni annak érdekében, hogy ne tegyék kockára sokaknak az egészségi állapotát, Isten ne adj’, az életét.

Összegezve, ha néhány gondolattal meg kell állapítani vagy viszonyulni kell ehhez a törvénytervezethez, akkor azt kell mondjam, hogy igazából jobb megoldásnak tűnik az a módosító javaslat, amely 1 plusz 11 órában kívánja meghatározni a pihenőidő megosztását. De nem az az igazából jó megoldás; az igazából jó megoldás az, hogyha annyi embert foglalkoztatnak a feladatok ellátásához, amennyi ezeknek a feladatoknak az ellátását kipihent állapotban, kellő biztonsággal tudja megteremteni. A jelenlegi helyzet, a jelenleginél rosszabb munkakörülmények életre hívása elfogadhatatlan. Önöknek pontosan arra kellene vigyázni, hogy egyrészt a munkavállalók biztonságát erősítsék, másrészt az általuk A-ból B-be történő szállítás kapcsán az utasok biztonságát garantálják.

Nem tudom, hogy a kormány vagy a kormány adott tagjai majd hogyan fognak szembenézni a helyzettel és önmagukkal akkor, ha fogható módon az ilyen típusú törvénymódosítások kapcsán olyan helyzetek alakulnak ki, amelyek gyakorlatilag akár a buszsofőrök, akár az utasok élethelyzetében olyan típusú mértékadó változásokat hoznak be, amelyeket mindenáron el kellene kerülni.

Azt javaslom tehát még egyszer, azt fontolják meg, hogy kellő létszám foglalkoztatása mellett, a munkafeltételek alapvető biztosítása mellett történjen és alakuljon ki mindaz, aminek ki kell alakulni, tehát a fordára bocsátás tekintetében a megfelelő rendelkezésre álló létszám biztosítása legyen meg. Az utolsó mondatom meg nem is lehet más, csak az: ahhoz pedig, hogy ehhez viszont létszámra leljenek, a tisztességes megélhetés alapját biztosító forrásokat ezeknek az embereknek biztosítani kell. Ez a feladatuk, és nem az, hogy a pihenőidőt kettétörjék, mint ahogy ez a törvényjavaslat ezt magában hordozza. Elnök úr, köszönöm szépen.