Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai parlamenti színvonal is hűen mutatja, hogy nemcsak az indulatok szabadulnak el a Házban, de a szakmaiprogram-alapú viták is kiveszőben vannak, sőt talán mondhatjuk, hogy ki is vesztek innen, hiszen az év legfontosabb törvényjavaslatának a tárgyalásakor, a költségvetés vitája során sem igazán szakmai érvekkel szembesültünk, ezt is különböző izmusokkal szőtte át a kormányzat.

S azt látjuk, hogy szűk egy évvel a választások előtt bizony arról kellene beszélni, hogy Magyarországot illetően kinek milyen víziója van, kinek milyen elképzelései vannak a jövőre nézve, hiszen egy olyan ország képe bontakozik ki előttünk, ahonnan nemcsak elvándorolt több százezer magyar ember, de több mint háromszázezren a kutatások alapján ezt tervezik a következő években; amely országot egy lakhatási válság sújt. Éppen mai hír, hogy már a luxusalbérletek is pillanatok alatt elkelnek, hiszen a tevékeny, termelő, produktív szférához tartozó magyar emberek egész egyszerűen nem tudják a lakhatási problémáikat megoldani.

Számtalan olyan gondunk van ‑ a népesedési válságunkat is ideérve ‑, amellyel kapcsolatban ez a kormány korszerű válaszokkal nem rendelkezik. Az előző választási időszakban is így volt ez, a Fidesz-KDNP programja annyi volt, hogy „folytatjuk”, tehát nem merte papírra letenni az asztalra a vállalásait. Most is ez a helyzet, nem igazán látunk tisztán a kormány szándékait illetően, ugyanakkor az úgynevezett baloldal vagy egyéb ellenzéki erők tekintetében meg azt sem látjuk, hogy milyen felállásban kívánják megméretni magukat, ami szűk egy évvel a választások előtt tökéletes alkalmatlanságukról tesz tanúbizonyságot.

A Jobbik ezzel szemben már javában a programalkotás folyamatában van, és a hétvégén egyhangúlag fogadta el azt az elvi nyilatkozatát, amely ezt a víziót leteszi az asztalra, egy olyan pozitív, megoldásokra törekvő, élhető, szabad és biztonságos Magyarország vízióját, amely egész egyszerűen hiányzott az elmúlt 27 évben, és amely kapcsán el kell mondjam, hogy a politikusokhoz való hozzáálláson is változtatni kell, hiszen a magyar politikai, nem mondom, hogy elit, de mondjuk azt, hogy csoportosulás nagyon sokat tett azért, hogy a magyar választópolgárok megutálják őket, ne bízzanak bennük, és kialakult az, hogy nem partnernek tartják a képviselőket, a politikusokat, akiknek mandátuma és feladata, hogy jobbá tegyék az országot, hanem távoli idegennek, oligarchának, helytartónak. És bizony a jelenlegi kormányzat prominensei mindent megtettek azért, hogy ez a nagyon sötét kép ne oldódjon, maradjon így.

Egyértelmű pedig, hogy a Jobbik számára a közélet nem lehet az uralkodás joga, hanem a szolgálat kötelessége kell hogy legyen. A korrupció és az arrogancia közéletből való kigyomlálása, ennek a pestisnek a megszüntetése lehet a kulcs afelé, hogy érdemi előrelépést érjünk el. A Jobbik ennek érdekében konkrét vállalásokat tett le az asztalra, konkrétan fogalmazta meg, hogy milyen Magyarországot szeretne. Nyilván nem áll módomban az idő rövidségére való tekintettel minden fontosabb pontunkat kiemelni, de az egészen biztos, hogy az antikorrupciós harc tekintetében kíméletlenek leszünk, hiszen az elmúlt kormányzati ciklusok során a korrupció előbb a tűrt, majd mostanra önök által már a támogatott kategóriába helyeződött. A Jobbik kormányzásával viszont a haza pénzének ellopása vissza fog kerülni a tiltott kategóriába, ebben biztosak lehetnek.

Nyilvánvaló módon egy ökoszociális nemzetgazdaság elképzelésének része lehet a magyar bérek vásárlóerő tekintetében történő felzárkóztatása, amit önök egyszerűen elszabotáltak. Ha mi most euróban megvizsgáljuk, hogy az előző évben, az előző években hogyan változtak a magyar bérek, akkor elmondhatjuk, hogy ezek sokkal kisebb mértékben növekedtek, mint Európa más országaiban vagy akár regionális összehasonlításban.

Elmondhatjuk, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum általam amúgy támogatott, de mégiscsak kozmetikai jellegű módosítása folyamatos távolodást tart fenn még mindig, tehát nem közeledünk nemhogy Ausztriához, de a régió egyéb országaihoz sem e tekintetben. Itt a lehetőség tehát a Jobbik béruniós kezdeményezésének a támogatása, ami nemhogy nem jár adózási vagy egyéb jogkörök átadásával, hanem éppen hogy elejét veszi annak a garantáltan és tutira a végzet felé tartó állapotnak, amely Közép-Kelet-Európa kiürülésével jár, elöregedésével jár, és az itteni népességfogyás drasztikus felgyorsulásával.

A Jobbik hatékonyan és korszerű válaszokkal meg akarja előzni, meg fogja előzni azokat a katasztrofális folyamatokat, amelyek kapcsán ennek a kormánynak az egyetlen érdemi reakciója a saját propagandagépezetének felpörgetése. S láthatjuk azt is, hogy amíg nem alakul ki egy termelést támogató adórendszer, egy saját lábon álló magyar gazdaság, addig nem lehet fenntartani a fiatalok életkezdésének támogatását, a korrekt munkakörülményeket, a rászorulók ellátását és az idősek méltó nyugdíjának fenntartását sem.

A Jobbik tehát letette az asztalra ‑ idéző­jelben ‑ azt a kihívást, amely révén korszerű válaszokat biztosít Magyarország feltámasztása érdekében. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A kormányon a sor, hogy ha van saját víziója, azt végre ossza meg a magyar közvéleménnyel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.00)