Felszólalás adatai

IVÁNCSIK IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy ítélem meg, hogy rendkívül nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik előttünk, a Ház asztalán. Mégpedig olyan törvényjavaslat, amely nem előzmények nélküli, hiszen azt a törvényt, amelyet elődjének tekintünk - és itt már a beajánlásokban is elhangzott, hogy sok vonatkozásban épít a korábbi törvényre - nagyjából három éves vitát követően, 1996-ban fogadta el a Ház, nagy többség támogatását megnyerte akkor ez a törvénytervezet. Ezzel az Országgyűlés akkor magasabb szintre emelte a hivatásos állomány szolgálati viszonyának szabályozását.

Nagy jelentőségű volt ez a szabályozás akkor a demokratikus hadsereg működése jogi hátterének létrehozásában, valódi jogállami megoldások alkalmazásában és a nyugati hadseregek gyakorlatának és tapasztalatainak széles körű hasznosítása területén. A honvédség, a határőrség és a rendvédelmi szervek az akkori felfogás szerint a közszolgálatnak olyan egymáshoz közel álló területei, amelyek közösek abban, hogy a benne dolgozó hivatásos állománnyal szemben nagyobb áldozatvállalást kívánnak és az állampolgári jogaikat bizonyos korlátozások érik eközben.

(10.30)

Tehát célszerűnek látszott akkor az egységes törvényi szabályozás, az egy törvényben történő szabályozás.

A jelenlegi kormánykoalíció - ezt ma már több ízben hallhattuk - úgy döntött, hogy átdolgozza a közszolgálati rendszert, és új törvény megalkotását javasolta a parlamentnek, majd arról is döntött - ezt is hallottuk -, hogy önállóan kívánja szabályozni a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonáinak jogállását. Ez az a törvénytervezet, amelyet a következő hetekben tárgyalni fogunk.

A bizottsági ülésen feltett kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy a kormány három ízben is foglalkozott a törvénytervezettel, és hogy a kidolgozás során számos feszültség, illetve érdekkülönbség is felvetődött; többször volt tárcaközi egyeztetés. Igazából az nem derült ki a számomra, hogy mi volt a lényege ezeknek a vitáknak, hogy a Belügyminisztérium miért nem támogatta az eredetileg benyújtott tervezetet. Bennem az a kérdés is megfogalmazódott, hogy mivel július 1-jével már a Belügyminisztérium állományába tartozók élvezték azokat a lehetőségeket és juttatásokat, amelyeket a rájuk vonatkozó törvény biztosított a számukra, vajon milyen erkölcsi alapja lehetett a BM-nek, hogy ellenezze ennek a szabályozásnak a gyors elkészítését, vagy mik voltak azok a szakmai megfontolások, amelyekkel nem értettek egyet, és amelyek tovább késleltették azt, hogy ez a törvény a Ház elé kerülhessen.

Úgy ítéljük meg, hogy a törvény szövegének a megismerésével, a várható következmények átgondolásával felvázolható néhány olyan gond, amellyel majd a végrehajtás során szembesülnünk kell. Az első ilyen lehet, hogy öt év már begyakorlott használat után most a hadsereg állományának, a parancsnokoknak egy teljesen új törvényt kell megismerniük, értően alkalmazniuk.

A másik ilyen probléma lehet, hogy néhány munkaügyi bíróságon és néhány munkaügyi bíró gyakorlatában a jelenlegi törvény alkalmazásával kapcsolatban is felfedezhető, hogy súlyos hiányosságok tapasztalhatók. Nyilván ezek csak fokozódhatnak egy új törvény bevezetése során. Abban bízhatunk persze, hogy majd azok az előnyök, amelyek a törvény alkalmazásával járnak, kárpótolhatnak bennünket ezekért a gondokért.

Másik jelentős problémának látjuk - ez a bizottsági beajánlásban is elhangzott -, hogy a tervek szerint a törvény 2002. január 1-jével lép hatályba, míg a miniszternek a javaslat egy évet biztosít arra, hogy a végrehajtási utasításokat, rendeleteket kibocsássa. Kérdésemre adott válaszból kiderült a bizottsági ülésen, hogy szerencsére ezeknek a tervezeteknek a kidolgozása gőzerővel folyik a minisztériumban.

Az a határozott kívánsága a szocialista frakciónak, hogy a törvényjavaslatot oly módon változtassuk meg - fi-gyelembe véve azt is, hogy jók a feltételek, hogy ez betartható legyen -, hogy a hatálybalépéssel egy időben jelenjenek meg ezek a részletszabályok, hiszen így egy nagyfokú bizonytalanságot és egy átmeneti szabályozatlanságot küszöbölhetünk ki, ha a törvény jóváhagyására, pontosabban hatálybalépésének idejére ezek a szabályok is elkészülnek. Remélem, majd a miniszter úr a vita során vagy a vita végén megnyugtató választ fog adni erre a felvetésre.

Mint tudjuk, a közszféra más szereplői ez év július 1-jétől már részesültek azokból az áldásokból, azokból a javakból, benne az illetményemelésből, amelyeket a rájuk vonatkozó törvény a számukra biztosított. Nagyon sajnáljuk, hogy a honvédelmi tárca nem tett megfelelően hatékony lépést annak érdekében, hogy ez a Magyar Honvédségben dolgozó állományt is érinthesse. Ugyanakkor, amikor a - természetesen, hiszen rájuk vonatkozik - minisztérium köztisztviselői állománya megkapta ezeket a juttatásokat, a csapatok nem kaphatták meg, hiszen most van előttünk ez a javaslat, és a legjobb esetben ez január 1-jétől lesz lehetséges. Ezért bennünk még az is felvetődik, hogy vajon a tárca vezetése alkalmas-e arra, hogy a honvédség érdekeit markánsan megjelenítse és képviselje a kormányban.

Elhangzott ma már többször, hogy abban különböző a megítélésünk - kormányoldalon és ellenzéki oldalon -, hogy indokolt volt-e ez a hosszú várakozás vagy sem. Mi azt állítjuk, hogy lehetett volna korábban, jobban átgondolva, a többiekkel együtt részesíteni ezekből az előnyökből a honvédség állományát is. A kormánypárttól azt az érvelést halljuk, hogy egy megfelelően logikusan felépített, egymásra épülő törvénykezési menetrendben ez csak most következhetett. Ez két nézőpontbeli különbség, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy teljesen függetlenül a megítéléstől vagy az indoklástól, a katonák valóban hátrányt szenvedtek a közszolgálat más szereplőivel szemben. Éppen ezért abban teljes az egyetértésünk, hogy egy megfelelő mértékű egyszeri juttatásra, kompenzációra van szükség. Ezzel kapcsolatban is tudjuk, hogy kidolgozó munka folyik a minisztériumban.

Két követelmény figyelembevételét azonban nélkülözhetetlennek tartjuk. Az egyik, hogy ez a kompenzáció megfelelő mértékű legyen, tehát arányban álljon azzal az elmaradással, amit elszenvedtek a hivatásos katonák, másrészt azok kapják a kompenzációt és csak azok kapják, akik valóban hátrányt szenvedtek.

A szocialista frakció honvédelmi bizottságban dolgozó tagjai igyekeztek az érintettek körében is minél szélesebb körből véleményt gyűjteni, megismerni az álláspontjukat, a kilátásokat, a várakozásaikat, az elvárásaikat a törvénytervezettel kapcsolatban, és ezek alapján, az ő véleményüket is figyelembe véve, néhány kifogást szeretnék a törvénnyel kapcsolatban megfogalmazni.

Az első az előmeneteli rendszerrel kapcsolatos. Nagyon egyetértünk azzal a humán filozófiával, amelynek lényegét a bizottsági ülésen is megfogalmazták a tárca képviselői, hogy ne a hadseregből való kifelé áramlás legyen a jellemző, és hogy egy kiszámítható, jól belátható életpályát biztosítson a törvény a hadseregben dolgozó hivatásos katonák számára.

A mi megítélésünk szerint a most felvázolt rendszer azonban alapvetően a "felfelé vagy kifelé" elvre épül. Ez az elv a mi számunkra alapvetően elfogadható abban az esetben, ha megvannak az érvényesülésének a feltételei. Az olyan nagy hadseregekben, mint az Egyesült Államok hadserege, ez a rendszer hatékonyan működik, mi azonban úgy gondoljuk, hogy nem szabad egy nagy hadsereg gyakorlatát kritikátlanul átvenni és alkalmazni egy olyan kis hadseregben, mint amilyen a Magyar Honvédség. Hiszen mi úgy ítéljük meg, hogy ebben a hadseregben korlátozott előmeneteli lehetőség van, kicsi a mobilitás, és kérdés, hogy vajon ezt a kidolgozott rendszert lehet-e jól alkalmazni egy olyan hadseregben, ahol némelyik alakulatnál a 60 százalékot is eléri a tisztek és tiszthelyettesek hiánya.

A másik megfontolás, amit szeretnénk az előterjesztő figyelmébe ajánlani, hogy a hadseregben nemcsak parancsnoki beosztások vannak, vannak olyan szakterületek, amelyek speciális szakismeretet igényelnek, és ezeken a területeken vezetői szintenként általában csak egy-két beosztás létezik. Ilyenek például a repülőműszaki, a vegyvédelmi, a műszaki vagy a tüzértiszti területek.

Úgy ítéljük meg, hogy az ilyen módon való alkalmazásban, ahogy most a tervezetben szerepel, nagyon erős lenne a "kifelé" elv érvényesülése, és az előmenetelre megfelelő alkalmasság esetén akkor sincs igazán nagy számban lehetőség, ha ez az alkalmasság fennáll, mert erősen korlátozott az előmeneteli lehetőség. Ha így vezetjük be a rendszert, ahogy most szerepel a tervezetben, attól tartunk, hogy nagyon sok, a beosztásában jól teljesítő, a hadseregben szívesen, lelkesedéssel dolgozó tisztet veszíthetünk el később.

Elfogadhatatlannak tartjuk azt a javaslatot, és a gyakorlatban jól kivitelezhetetlennek, hogy a Magyar Honvédség teljes tiszti állománya esetében egyetlen előmeneteli bizottság tegyen javaslatot a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak a magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztás betöltésére és az előléptetésre, ehelyett egy differenciáltabb rendszer megjelenítését javasoljuk a tervezetben.

(10.40)

Lényeges változást vélünk felfedezni a nyugellátás rendszerében is: 2012 végéig ez a tervezet lényegében megtartja a jelenlegi rendszert, a nettó béreket veszi alapul, majd 2012-t követően a bruttó jövedelmekre való számításra áll át. Nem tartjuk eléggé áttekinthetőnek és nehezen érthetőnek, nehezen hihetőnek ítéljük azokat a különbségeket, amelyeket a táblázatok felvázolnak, és különösen rosszul érthetőnek vagy megmagyarázhatatlannak érezzük azokat a különbségeket, amelyek a magán- és a társadalombiztosítási nyugdíj között vannak, illetve ha azok között átjárás vagy változás történik, az azok közötti kimutatást nem igazán értjük. Reméljük, hogy ennek a tisztázására majd a részletes vitában vagy külön egyeztetéseken, ha erre szükség lesz, lesz módunk.

A szociális gondoskodás terén a javaslat alap- és szakellátásokat említ. Úgy ítéljük meg, hogy indokolt ezeket ebben a törvényben pontosan szabályozni, megfogalmazni, hogy mik az alap- és mik a szakellátások. Ezt olyan jelentőségűnek ítéljük meg, amit a törvényben szeretnénk látni, és nem elégszünk meg azzal, ha ezt miniszteri rendelet szabályozza.

A most említetteken kívül jó néhány konkrét kérdéssel kapcsolatban is van észrevételünk, ezeket most az általános vitában nem szeretném elmondani. Számos módosító javaslatot fogunk beadni azért, mert az a célunk, hogy az általunk felfedezett és belátható ellentmondások kiküszöbölését elősegítsük, és szeretnénk, ha a deklarált és általunk is támogatott célok elérését egyértelműen szolgálná ez a törvény elfogadását követően.

Itt többen többféle közelítést használtak arra, hogy ugyanúgy gondolkodva erről a törvénytervezetről, miért igennel vagy miért tartózkodással szavaztak a bizottságban. A szocialista frakció honvédelmi bizottságban dolgozó tagjai nem azért szavaztak igennel, mert ebben a formában jónak tartják a törvényt, hanem azért, mert úgy ítéljük meg, hogy múlhatatlanul szükséges ez a szabályozás, és abban bízunk, hogy a vitában kölcsönösen jól megismerhetjük egymás álláspontját, a részletes vitában lesz módunk indokolni a javaslatainkat. Mi szeretnénk nagy egyetértéssel elfogadni ezt a törvényt, mert úgy ítéljük meg, hogy minden, a honvédelmet érintő nagy jelentőségű szabályozás akkor életképes, akkor lesz hosszú távon jól használható, ha azt a parlament nagy egyetértéssel fogadja el.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)