Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.27.15:45:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

221. ülésnap (2001.09.04.), 290. felszólalás
Felszólaló Varga Mihály (Fidesz)
Beosztás pénzügyminiszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utánihoz hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:07


Felszólalások:  Előző  290  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném megköszönni, hogy erre a fontos kérdésre ráirányította a figyelmünket. Valóban rendkívül megalapozott módon szólt arról, hogy milyen összefüggések lehetnek a gazdaság növekedése és az infláció között.

Kétségtelen tény, hogy ma Magyarországon igen élénk vita kíséri az infláció leszorításának, az infláció megtörésének stratégiai kérdésként kezelt ügyét. Jómagam is azt gondolom, hogy az élet sok esetben jóval bonyolultabb annál, mint hogy néhány valóban talán kissé már poros közgazdasági elképzelés alapján próbáljunk meg ezekbe a gazdasági folyamatokba beavatkozni, és próbáljunk meg tankönyvszerű megoldásokat találni többek között az infláció kezelésére is. Azt hiszem, a magyar gazdaságtörténetből az elmúlt tíz esztendőben nem hiányozhatott a palettáról azoknak a példáknak a sora, amikor bizony a korábbi közgazdasági iskoláknak egy-egy elképzelése cáfolódott meg.

Sokan és sokszor elmondtuk például a kilencvenes évek elején, hogy a leggyorsabb és a legsimább átmenet egyik feltétele lehet az, ha minél gyorsabban privatizálunk, ha minél gyorsabban bontjuk le az állami tulajdont a gazdaságban. Ma már persze tudjuk, hogy az élet ennél jóval sokrétűbb és sokszínűbb volt. Többek között kiderült számunkra, hogy nyilvánvalóan ahol az állam monopolhelyzetet adott át akár a magántulajdonnak, a magánszférának, ott igazából érdemi változások nem nagyon történtek. Csak arra utalok, hogy az energiaszolgáltatóknál történt privatizáció után az állami monopóliumok helyett magánmonopóliumok alakultak ki, hiszen ma még Magyarországon nem elérhető, hogy bárki a konnektoron keresztül más cégtől vásárolja, mondjuk, a villamos energiát. Tehát azt gondolom, például a monopóliumok ügyében a közgazdasági logika megbicsaklott, ezt el kell ismerni. Igen, ha nincs egyensúly, ha nincs ellenpár, ha nincs verseny, vagy ha nincs olyan ellensúly a gazdaságban, amely egy-egy monopolhelyzetben lévő szereplő tevékenységét megpróbálja korlátozni, akkor nyilván ott valamilyen törés fog bekövetkezni, mint ahogy be is következett nálunk is, hiszen látjuk, hogy érdemi változások nem nagyon történtek.

Ugyanilyen példának tartom azt is, és a képviselő úr talán emlékszik rá, hogy a kilencvenes évek folyamán Amerikában milyen hosszú konjukturális időszak volt, és ez a gazdasági növekedés meglepő módon azzal járt, hogy csökkent a munkanélküliség, és csökkent az infláció szintje is. Tehát azt gondolom, valóban felül kell vizsgálni néhány elképzelésünket. A magyar modell egyfajta választ kíván adni ezekre, hiszen az elmúlt három év gazdasági teljesítménye éppen arról szól, hogy el lehet képzelni, meg lehet valósítani olyan gazdaságpolitikát, amelyben a keresetek növekedésével párhuzamosan a beruházások növekedése, a gazdaság tartós növekedése valósulhat meg.

Éppen a mai nap közölte a Központi Statisztikai Hivatal a második negyedéves gazdasági növekedést, amely 4 százalékot ért el, azt gondolom, ez mindenképpen pozitívum egy olyan gazdasági környezetben, amikor akár Nyugat-Európában, akár Amerikában, de említhetném Japánt is, recessziós hangulattal, recesszió közvetlen jeleivel találkozhatunk.

Egyetértek tehát a képviselő úrral abban, hogy nem szerencsés, ha politikai szempontok szolgálatába próbálunk állítani közgazdasági logikákat, sokan és sokszor megteszik ezt. Abban bízom, hogy a magyar kormánynak az az elképzelése, amely a gazdasági növekedés tartósságát kívánja megvalósítani, párhuzamosan az életszínvonal és az életminőség javításával, mindenképpen célravezető lehet. Ki kell emelnem, hogy ellentétben az időnkénti "huhogókkal", azért a magyar infláció tendenciája továbbra is csökkenő, 9,4 százalékos volt a júliusi inflációs adatunk, és ez a tendencia, amely gyakorlatilag '95 júniusától, tehát a Bokros-csomag tetőpontjától kezdődően megindult, azóta is tartós, az infláció mértéke csökken. Ennek az inflációnak a csökkenése az elmúlt három esztendőben nem járt együtt a gazdasági növekedés megtorpanásával.

Még egyszer szeretném megköszönni a napirend utáni hozzászólását. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  290  Következő    Ülésnap adatai