Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem hagyhatom szó nélkül az infláció letörése körül keringő balhiedelmek burjánzását. A tévelygők egyikeként mostanában a Figyelő gazdasági hetilap vezércikkben kavarja a ködöt a kérdés körül. Így a Figyelő vezércikke idejétmúlt tézisek alapján írja, hogy a mai magyar gazdaságpolitikai céloknak nem lehet érvényt szerezni. Idézem: "Az infláció gyors letörésének ára a tervezettnél mérsékeltebb gazdasági növekedés. Kevés esélyt látunk arra, hogy az egyébként joggal abszolút prioritást élvező dezinflációs folyamat eredményeképpen a gazdasági növekedés lassulása miatt ne szakadnánk le végzetesen a fejlett világtól."

Ma az én felszólásom üzenete egy ismételt figyelmeztetés. Milyen kár, hogy a tudásalapú technológiának és intézményeknek sikeres Magyarországán a balhiedelmek ilyen hangoztatása még mindig létezik. A magyarázatot annak tulajdonítom, hogy a kommunista diktatúrák országából, gazdaságpolitikájából még a csőd után is, a piacgazdaság rendszerében is szerepet kap a gondolatvilág, amelyik intenzív beavatkozás rendszerét preferálja, alkalmazza. Így jut szerephez egy másik ortodoxia, a neoklasszikus, monetarista, fiskális, poszt-Casey-direktívák paradigmája.

A baj ezzel az orvossággal nemcsak az, hogy fájdalmas, hanem az, hogy nem gyógyít, hanem árt. Ha a gazdaságpolitikának ilyen kancsal szemű optikája befolyásolja a döntéshozók látását - ha befolyásolná -, akkor szükségtelen terheknek és lemaradásoknak vetnénk alá magunkat. Mert a restrikciós gazdaságpolitika azáltal, hogy a keresletet úgy szorítja vissza, hogy a foglalkoztatást korlátozza, a termelés visszatartása folytán a kínálatot korlátozza, ami természetesen az árakat emeli. Tehát mind a két rossz rosszabbodik. Az eredmény: emelkedő munkanélküliség és emelkedő infláció. Majd ha idővel, a vásárlóképesség csökkenésével csökkennek az árak... - ez a folyamat a kikoplalás gyötrelme, amit az 1995-96-os években Bokros-csomag néven ismert meg az ország, pedig akkor a józan ész és logika közgazdaságtana a kikoplalás helyett a kinövekedés lehetőségét választhatta volna. A megszorítások és terhek helyett a kinövekedés ösztönzésére lett volna szükség. Mégis most, 2001-ben így formál véleményt a befolyásos hetilap, a Figyelő: "A Fidesz által magyar modellnek kikiáltott gazdaságpolitika inkonzisztens, mert egyre több olyan célkitűzést próbál elérni, amelyek önmagukban véve is ellentmondanak egymásnak."

Tisztelt Ház! Befejezésül: a kinövekedés stabilizál, a több kínálat egyensúlya több kereslettel; közben az államháztartás mérlege is javul. A gazdaságtörténelem évtizedeken át, évezredeken át demonstrálja az árak csökkenését a növekedés, a fejlődés nyomában. Ezt teszi manapság, 2001-ben a magyar modell.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.)