Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Először azt kellene nagyon röviden végiggondolni, hogy miért is beszélünk ilyen sokat a területfejlesztésről, a regionalizmus kérdéséről.

Egy hosszú mondatban úgy kifejezhető, hogy végül is a magyar demokratikus átalakulás egyik legkomolyabb fokmérője volt az önkormányzatiság kialakulása, az önkormányzati törvény elfogadása; 1996-ban az önkormányzati rendszer kiegészítéseként annak a területfejlesztési törvénynek az elfogadása, amely először integrálta az európai elveket az egész közigazgatási, államigazgatási rendszer intézményei közé.

Mik voltak ezek az alapvető elvek? Nevezetesen például a partnerség, az addicionalitás, a szubszidiaritás. Mit jelentenek ezek? Azt jelentik, hogy általában minden döntést ott jó hozni, ahol a probléma felmerül, ahol annak a megoldásához megfelelő ismeretek állnak rendelkezésre. Oda kell adni a felelősséget, és a felelősséghez oda kell adni az eszközöket.

Mit jelentett a partnerség? A partnerség azt jelentette, hogy a különböző állami feladatokat elvégző szervezetek között létrejön egy együttműködés, nevezetesen az államigazgatás, az önkormányzati rendszer között, valamint a gazdaság szereplői között.

1996 után még '98-ban is töretlen volt az együttműködés a parlamenti pártok között, igen nagy konszenzussal megszületett egy olyan területfejlesztési törvény, egy koncepció, amely meghatározta azokat a célokat is, amelyeket pontosan az európai integráció kapcsán, saját érdekünkben Magyarországon érdemes teljesíteni.

Az utóbbi hónapokban - és ez adja a mai nap napirend előttijének az aktualitását - végül is kiderült, hogy teljes és súlyos válságban van a területfejlesztési intézményrendszer, és gyakorlatilag mindaz, ami felépült az elmúlt években, az Európai Unió megfelelő döntéshozói által lenullázódott.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem fogadja el az Európai Unió a magyarországi régiókban kialakított intézményeket partnereknek, nem fogadja el, hogy ezek a régiók fejlesztési programokat készítsenek - pontosabban készíthetnek saját maguk, ha akarnak, csak éppen az Európai Unió nem veszi őket komolyan, nem fogadja be támogatási alapként, hanem egyes-egyedül csakis a magyar kormánnyal tárgyal. Tökéletesen ellene van minden normális európai fejlődési tendenciának, a regionalizmusnak, és leginkább azoknak a demokratikus lépéseknek, amelyek a kormányzati hatalom megfelelő szintekre történő átadását jelentik.

Két furcsa kategória közötti harc folyik, a decentralizáció és a dekoncentráció között. Európában ma decentralizáció folyik, magyarul: az egyes hatalmi eszközök, lehetőségek, pénzeszközök át vannak adva azokra a szintekre - amit az előbb már mondtam -, ahol megfelelően ezekkel az eszközökkel bánni tudnak. Ezzel szemben a Fidesz-kormány dekoncentrál, a hatalmat saját maga területi szervezetein keresztül gyakorolja, nem vonja be a demokratikusan választott önkormányzatokat ezen döntésekbe.

Látszólag bevonja - és tulajdonképpen ez a mondanivaló egyik lényege -, tökéletesen jogszerűtlenül úgy vonja be, hogy közben az állami képviselőket, az egyes tárcák képviselőit - hangsúlyozom a fogalmat: képviselő, a törvényben benne van, hogy a miniszternek a képviselője lehet az adott tanácsokban -, önkormányzati Fidesz-képviselők, és parlamenti Fidesz- és kisgazda képviselők töltik be. Tökéletesen jogszerűtlenül töltik be, egyrészt ellene van, inkompetens, teljes mértékben összeférhetetlen a saját helyzetükkel, másrészt pedig elfogadhatatlan, hogy egy államigazgatási központi szerv képviselője egy önkormányzati helyi képviselő legyen. Nem is rendelkezik az információkkal, nem is hajthatja végre azokat az utasításokat és rendelkezéseket, amelyek egy államigazgatási rendszerben, egy minisztériumban végrehajtandók, és felelősségre sem vonható.

Ha most belegondolnak mindabba, amivel ma a sajtó tele van, hogy Torgyán úrnak képviselőjeként milyen módon intézkedtek anyagi ügyekben egyes személyek, és milyen módon, csak büntetőjogilag kérhetők számon, akkor pontosan lehet következtetni arra, hogy mi lesz ezekben a területfejlesztési intézményekben is.

Összefoglalóan: tragikus a helyzet, az egésznek a vége egyetlenegy számmal kimondható: azáltal, hogy rossz a lehatárolás, rossz az intézményrendszer, nem működik programszerűen, várhatóan 2006-tól évente 150-180 milliárd forinttól esik el az ország. Ha abba belegondolunk, hogy a Széchenyi-terv eddig összesen 80 milliárd forintot osztott szét (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ez egy gazdasági fellendülés része, azt szeretném megkérdezni, hogy akkor a 150 milliárd milyen gazdasági fellendülést indukálhatna, és a hibás döntések ezt akadályozzák meg. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)