Felszólalás adatai

A törvénymódosítás ugyanakkor a 2011 decemberében elfogadott köznevelési törvényt módosítja, ezért igazából két pillért együttesen kell látni, mert ha csak az egyiket nézzük, azt, ami most összegszerűen előfordul, akkor téves eredményt kapunk. A köznevelési törvény, illetve az önök által köznevelésinek nevezett közoktatási törvény jelentős mértékben korlátozza, csökkenti a pedagógusok lehetőségét, számos területen lényegesen nagyobb munkaterheket ró rájuk, egy sereg esetben megfosztja őket azoktól a lehetőségektől, amelyekkel a korábbiakban éltek, különböző pótlékokat és különböző juttatásokat elvon tőlük, és beolvaszt. Az a munkateher-növekmény, amelyet 2011 decemberében elfogadtak, már akkor a törvény azon részének megtárgyalásakor kormánypárti és ellenzéki képviselők vitájából kiderült, hogy az egyik pillér.

Arról van szó, hogy az önök átalakítása egy túlzott, végiggondolatlan és szakmailag nem megalapozott centralizáció, amelynek nem szakmai alapja van, hanem politikai.

(17.30)

Az egész közoktatási rendszer átalakítása nem a szakma indíttatásából jön, hanem azon politikai törekvésből, hogy nyomon kövessék és átláthassák a 6-14-18 éves korosztályt és az őket oktató-nevelő pedagógusokat. A centralizáció olyan mértékű, amilyen mértékű a magyar közoktatás történetében soha nem volt. Bár szegény Klebelsbergről nevezték el az intézményfenntartó központot, amely ezen egész centralizációnak a középpontjában áll, de azért tudniuk kell, hogy Klebelsberg idején sem volt olyan és olyan méretű, mértékű a centralizáció a közoktatásban, mint amit itt most végrehajtanak.

Ennek a jelentős lehetőség- és jogkorlátozásnak, más tekintetben juttatáskorlátozásnak az ellensúlyozására kívánták kidolgozni a pedagógus-életpályamodellt. Annak idején, amikor erről a kérdésről úgy a szakbizottság ülésén, mint itt a plenáris ülésen beszéltünk, akkor még volt oktatási államtitkárság, az államtitkárságot képviselő - több esetben a most is jelen lévő - államtitkár asszony, máskor az őt helyettesítő magas rangú munkatársa elmondta, hogy a két pillér egymás nélkül, önállóan nem értelmezhető. Csak úgy értelmezhető, hogy az az építmény, amit készülnek felépíteni, az két egyenrangú, egyenmagasságú és egyensúlyú pilléren nyugszik. Ehhez képest az történik, hogy jelenleg a törvény előterjesztése azt mondja, a törvénymódosítás, hogy a pillér egyike, amely korlátozza a pedagógusok lehetőségét, amely elvon különböző pótlékokat, megszüntet túlóradíjakat, 32 órában növeli az iskolában benn töltendő munkaidő mértékét, és még számos más, különböző rendelkezéseket tartalmaz, amely összességében a pedagógusok munkaterheit emeli, az 100 százalékig megvalósul.

Az egyik pillér tehát 100 egység magas. Most meg előállnak a másik pillérrel, amire elmondták, hogy csak akkor tudja tartani a felépítendő építményt a két pillér, hogyha egyenmagasságú, magyarul a megnövekvő munkaterhek mellé azt kompenzáló bérnövekmény társul. Na, ezt a másik pillért meg sikerül most 60 százalékban megállapítani.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy az MSZP üdvözli azt, hogy a pedagógusok, ha különböző mértékben is, de több pénzt kapnak. Azt az ígéretet azonban, amit önök nekik tettek 2011 őszén a törvény vitájában, 2011 végén a törvény elfogadásának pillanatában és azóta, ezt az ígéretüket önök megszegték, ezt önök nem tudják tartani. Ugyanakkor nem akartak abba a helyzetbe kerülni, hogy mire az ország terhelhető képessége valóban eléri azt a 100 százalékot, ami mind a két pillérre vonatkozik, akkor vezetik be a megnövekedett munkaterheket.

Ezért inkább azt választották, hogy az egyik pillért megépítették 100 egység magasra, a másik pillérről meg most, saját önnön szavukkal mondják, hogy nem sikeredett 100 egységre, csak 60-ra. Elmondták, hogy ez az építmény akkor áll, ha mind a két pillér egyenmagasságú. Most meg elmondják, hogy ezt nem tudják megcsinálni. Ez bizony azt jelenti, hogy ez az épület nem stabil, nem fog tudni úgy működni a magyar közoktatás átalakított rendszere, hogy a munkaterheket növelik, a legkülönbözőbb módokon lehetőségeket elvonnak, az annak kompenzálására kidolgozott rendszert azonban nem tudják teljesíteni.

Miniszter úr, amikor a nyár folyamán bejelentette a jelenlegi végeredményt, hogy történetesen saját ígéreteik 60 százalékát tudják jelenleg odaadni, miközben azonnal és egységesen szeptember 1-jétől bevezetik a nagyobb terheket, akkor egy menetrendet határozott meg. De az úgy nem működik, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy az épület egyik pillére kapásból 100 egységnyi, ott nincsen több évre való elhúzás, ott nem úgy van, hogy 60, aztán 70-80-90 és végül 100. A másik pillérnél viszont az ígéretük ellenére 60 egységet tudnak megvalósítani, aztán majd remélik, hogy évente 10 százalékban hozzáteszik. Ez nem a mi kritikánk félresöprése, ez a saját önnön ígéretük megszegése, amit ezerszer és milliószor elmondtak hol szakmai nyelven, hol a politika nyelvén, a szakbizottságban, a parlament plenáris ülésén vagy éppenséggel a nagyközönségnek.

Ennek a beismerése történik jelenleg. Arra nem vállalkoztak, hogy az egész törvény életbe léptetését akkor tegyék meg, amikor mindkét pillér egyenmagasságú, hanem arra vállalkoztak, hogy egy labilis intézményt, egy labilis épületet hoznak létre.

Második gondolatkörben arról kell beszélnem, hogy a pedagógus-életpályamodellről nagyon sokszor elmondták, hogy ez nem önmagában egy béremelési struktúra, hanem egy olyan szakmai rendszer, amely a minőséget, a közoktatás minőségét, a pedagógus teljesítményének minőségét, munkájának minőségét előbbre viszi, motiválja.

Elfogadva és elismerve, hogy minden képviselő nem érthet ugyanolyan módon minden területhez, nyilván vannak, akik az ipari tevékenység, mások a kereskedelem, megint mások az oktatás tevékenységéhez értenek jobban, ezért tisztelettel kérem és felhívom azon képviselőtársaim figyelmét, akik nem feltétlenül az oktatásban mélyedtek el az elmúlt években, hogy szakmailag azt kell mondjam önöknek, az életpályamodell ezen része, a tervezésnek tehát nem a financiális része, amiről az előbb beszéltem, hanem a szakmai konzekvens mivolta, az úgy össze van csapva, ahogy csak lehet. Ez egy kidolgozatlan, jelen pillanatban nem konzekvens rendszer. Nincsen benne egymásraépültség.

Annak belátása, hogy idejük nem volt rá három és fél év alatt, vagy elképzelésük nem világos arról, hogy ez mégis micsoda, annak eldöntése az önök gondja és problémája. A végeredmény, amikor is a törvénymódosítás itt előttünk van, mégiscsak az, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, hogy hogyan történik majd ennek az egész rendszernek a működtetése. Mégis kik, nem úgy általában, hanem ténylegesen: kik fogják az elkövetkező években a több tízezer magyar pedagógust, milyen követelmények alapján vizsgáztatni, előreléptetni vagy éppenséggel azt mondani, hogy ez itt még nem megfelelő, ez nincsen kidolgozva. Önök azt vállalják most, az utolsó pillanatban, hiszen néhány nap múlva megkezdődik a 2013-14-es tanév, amely egyben választást is magában foglaló tanév, hogy menet közben, úgy röptiben csinálják meg azt, amit az elmúlt három és fél évben nem tudtak.

Ennek a szakmai megalapozottsága, azért valljuk meg, roppant csekély. Ezért azt kell mondjam, hogy azok a módosító indítványok, amelyek láthatóan nemcsak ellenzéki képviselőket gondolkodtatnak el, hanem a szakmában jobban elmélyült kormánypárti képviselőket is, talán módot és lehetőséget adnak arra, hogy azt, amit önök itt beterjesztettek, azt szakmailag megfelelőbbé tegyük. Kérem, hogy fontolják meg ezen javaslatok elfogadását.

Mi amellett vagyunk, hogy a pedagógusok munkakörülményei és bérezése jobb körülményeket biztosítson az országban több mint másfél százezer közoktatásban dolgozó pedagógus és nem pedagógus kollégánk számára, de a másik fele, ami tehát a finanszírozás, a 60 százalékos, jelenlegi valóság, azaz az önök megszegett ígérete, más tekintetben a szakmai kidolgozottsága az egész rendszernek teljes legyen. Így lehet valami olyasmit alkotni, ami valóban előbbre viszi a közoktatást. Ez itt jelenlegi minőségében, financiális okoknál fogva, illetve a szakmai kidolgozatlansága miatt setesuta és feles. Ez a szakmai véleményünk, kérem, hogy értékeljék és gondolják meg.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)