A felszólalás szövege:

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy Magyarország Alaptörvénye a magyar nép megmaradásának, történelmi küzdelmének legfontosabb dokumentuma. Magyarország Alaptörvénye évszázadok tudását és tapasztalatát összegzi, amely a magyar társadalom részéről széles körű támogatásra talált. Az Alaptörvény egy különleges értékválasztás, amely az állandóságot és a jövő tervezését biztosítja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Kormánya benyújtotta a T/25. számú javaslatot Magyarország Alaptörvényének tizedik módosítására. Előzményként néhány gondolatot engedjenek meg! Az elmúlt években a világ több nemzetéhez hasonlóan nekünk, magyaroknak is alkalmazkodnunk kellett a világjárvány okozta megpróbáltatásokhoz. A koronavírus elleni küzdelem ugyanis nemcsak az egészségügyi rendszereket és a gazdasági rendet érintette, kihívások elé állítva a nemzeteket rövid, közép- és hosszú távon, hanem hatással volt a társadalomra, a választópolgárokat reprezentáló nemzeti parlamentek működésére is.

Alkalmazkodnunk kellett ezekhez a kihívásokhoz. Egyértelművé vált, hogy a rendkívüli jogrend által lehetővé tett kormányzati jogalkotás ellenére sem csorbulhat a parlament demokráciában betöltött szerepe.

Hangsúlyozni szeretném, hogy Magyarországon a koronavírus-járvány megjelenését megelőzően is volt részletes és mindenre kiterjedő veszélyhelyzeti szabályozás, ugyanis a veszélyhelyzet alapvető szabályait maga az Alaptörvény, a bevezető intézkedéseket a katasztrófavédelemről szóló törvény szabályozta.

Az Alaptörvényben szabályozott különleges jogrendi állapotok közös jellemzője, hogy vagy magát a különleges állapotot, vagy a rendkívüli jogrend során hozott intézkedéseket jóvá kell hagynia az Országgyűlésnek, illetve döntenie kell annak meghosszabbításáról vagy megszüntetéséről.

Más országokhoz hasonlóan Magyarországon is a kormány jogosult elrendelni a veszélyhelyzetet. A kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján a veszélyhelyzetet meghosszabbíthatja, ha a kihirdetésre okot adó körülmény továbbra is fennáll. A járványhelyzet során a munkáját folyamatosan ellátó Országgyűlés törvényi keretek között rendre megadta a szükséges felhatalmazást a kormánynak.

Tisztelt Országgyűlés! Alig csillapodtak a járványhelyzet miatti feszültségek, valamint az Alaptörvény kilencedik módosításával bevezetésre kerülő védelmi-biztonsági intézkedések és jogszabályok rendszere a különleges jogrend vonatkozásában, az élet sajnos újabb kihívások elé állította Magyarországot és a magyar kormányt.

A szomszédban február 24e óta zajló orosz-ukrán háborúban sajnos a harcok nem csillapodnak. A menekülthullám is egyre erősödik, úgy, ahogy azt képviselőtársaim is már az előzőekben a felszólalásukban elmondták. Magyarországnak elemi érdeke, hogy ilyen konfliktushelyzetben cselekvőképes kormánya legyen. A magyar életek védelme, valamint a magyar gazdaság fejlődése nem múlhat azon, hogy a kormány  adott esetben felhatalmazás hiányában  nem tud időben reagálni és döntéseket hozni.

Mindenki előtt ismeretes, hogy az életükért menekülő nők és gyermekek létszáma már a 700 ezret közelíti, akik a román és ukrán határon keresztül léptek magyar földre. Az érkezők döntésük alapján vagy továbbutaznak családtagjaikhoz, barátaikhoz, ismerőseikhez, vagy itt kívánnak menedéket kérni Magyarországon. Magyarország  egyedülálló humanitárius segítségnyújtása alapján  mindenki számára szállást, meleg ételt, szükség szerint orvosi ellátást és munkát biztosít. A gyerekek iskolai oktatását, a kisebbek óvodai felügyeletét is megoldja a kormány.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényének 53. cikk (1) bekezdése értelmében a veszélyhelyzetet a kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint azok következményeinek elhárítása érdekében hirdette ki, melyet az Alaptörvény tizedik módosítása kiegészít.

(13.10)

Ehhez kapcsolódik a katasztrófavédelemről szóló 2011. évi CXXVIII. törvény jelenlegi módosítása is. A közvetlenül a határunk mellett zajló pusztító háború indokolttá teszi, hogy a felsorolás kiegészítésre kerüljön a humanitárius katasztrófa és a szomszédos országban zajló háborús konfliktus esetén követendő szabályozással. Ugyanis ezek azok a pillanatok, amikor késlekedni nem lehet, a gyors reagálás életveszély elhárítására alkalmas. Sajnos valós az esélye annak, hogy a háború és a humanitárius katasztrófa még évekig eltarthat. Ezért a magyar kormánynak ilyen helyzetben gyors döntéseket kell hoznia, amelyhez kellő alapot biztosít az Alaptörvényhez most benyújtott módosítás, és ez erre felhatalmazást ad. Mindannyiunk számára egyértelmű kell hogy legyen, egyértelművé kell tenni azt, hogy a kormány döntésének meghozatala rövidebb időt vesz igénybe, mint a parlament összehívása egy adott kérdésről történő szavazás érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mind a humanitárius katasztrófa, mind egy szomszédos országban zajló háborús konfliktus olyan közvetlen negatív következményekkel járhat hazánk számára, amelyet előre szinte nem is tudunk felmérni. A kormány a veszélyhelyzet tényállásának kiegészítésével tehát a hatékony védekezés jogi feltételeit kívánja megteremteni. Éppen ezért fontos tisztázni, hogy egy ilyen irányú jogszabály módosítása kizárólag Magyarország és a magyar emberek védelmét és érdekét szolgálja.

Az elmondottakra tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy a benyújtott módosításokat támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel tölt el, hogy a tisztelt Ház elé került általános megvitatásra az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében az egyes törvények módosításáról szóló T/1202. számú törvényjavaslat is. Ezzel egy több hónapos, nehéz egyeztetési folyamat zárult le a magyar kormány és a Bizottság között. Ez az egyeztetési folyamat sikeres volt.

A T/1202. számú törvényjavaslat hivatkozik Magyarország Alaptörvényének 38. cikk (6) bekezdésére, amely kimondja: „A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik.” Ehhez a sarkalatos törvényi mondathoz csatlakozik a törvényjavaslat 8. és 9. §-a.

A sikeres tárgyalások a Bizottsággal a magyar kormány nevében Varga Judit miniszter asszony és Navracsics Tibor miniszter úr konstruktív, gyors, kölcsönös tiszteleten alapuló, együttműködést erősítő egyeztetésének köszönhetőek. Mint ismeretes, az OLAF-fal történő együttműködési kötelezettség már az európai uniós csatlakozáskor megjelent a hazai jogrendben. A jogszabály azonban nem tartalmazott eljárási szabályokat az együttműködés esetleges kikényszerítésére vagy az alkalmazható jogkövetkezményre vonatkozóan.

A módosítás ezen szabályozási hiányosságokat pótolja. Ezért a tárgyalások elsődleges célja a közvagyont és a közpénzek felhasználását már jelenleg is védő és azok jogellenes felhasználását tiltó hatályos belső szabályok még transzparensebbé, eurokonformabbá tétele, hiszen ezen alapvetően fontos jogtárgyak kiemelt védelme mindannyiunk érdeke.

Az igazságügyi miniszter által beterjesztett jogszabály-módosítások szigorítják a közvagyon kezeléséhez kötődő, a büntető törvénykönyvben szabályozott törvényi tényállásokat. A T/1202. számú előterjesztés pedig az Unió pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelme érde-kében módosítja a bizottsági ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló 2185/96. Euratom tanácsi rendelet 9. cikkében meghatározott tagállami segítségnyújtás szabályait.

A módosítás lehetővé teszi, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF helyszíni ellenőrzést végezhessen az Európai Unió pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb pénzügyi jogsértésekkel szembeni védelme érdekében a tagországok bármelyikében. Az OLAF ezen tevékenységének biztosítása érdekében az előterjesztés módosítja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvényt, ennek értelmében az OLAF együttműködő partnere lesz a magyar adóhatóság.

Az adóhatóság pénzügyőreinek napi feladatai közé tartozik az OLAF ellenőrei által kezdeményezett pénzügyi vizsgálatok során a korrupció elleni fellépés közvetlen biztosítása. Mindazon eszköztár, amely a NAV-törvény alapján az adóhatóság rendelkezésére áll, így például  a teljesség igénye nélkül  a vizsgálat alatti helyszínre való bejutás biztosítása, az adathordozók begyűjtése, szükség esetén kényszerintézkedések alkalmazása, a vizsgálattal érintett személyek igazoltatása, a módosítás alapján az OLAF-ellenőrök számára is biztosított.

Ki kell emelnem, hogy a jogszabály-módosítás e tekintetben kiemelten garanciális jellegű, miután az OLAF-vizsgálók döntenek arról, hogy a pénzügyőrök, tehát a NAV munkatársai a vizsgálat során milyen módszerek és eszközök alkalmazására jogosultak. Az OLAF ellenőrei számára a pénzügyi ellenőrzés során ugyanazon jogi eszköztár áll a rendelkezésre, mint a NAV számára a vizsgálatai során, azzal a jelentős többletjogosultsággal, hogy a pénzügyőröknek az OLAF-ellenőrök rendelkezései szerint kell eljárniuk. Az OLAF a korrupciót érintő pénzügyi eljárásai során ezzel a belső jogunk alapján intézményi eljárási hatósággá válik.

Az OLAF pénzügyi eljárását erősíti a beterjesztett módosítás azon rendelkezése is, amely a NAV hatósági jogkörét bővíti oly módon, hogy az OLAF által kezdeményezett pénzügyi ellenőrzés során lehetőséget ad az úgynevezett közigazgatási bírság kiszabására is a nem együttműködő vizsgálati alanyokkal szemben. Ennek összege egymillió forint, amely az eljárás során ismételten kiszabható. A beterjesztett módosítás garanciális jelleggel természetesen biztosítja a jogalanyok számára a pénzügyi vizsgálat elleni jogorvoslat lehetőségét is.

A T/1202. számú törvényjavaslat tartalmazza a 2015. évi CXLIII. törvény, a közbeszerzési törvény módosítását is. A módosítás ezen része technikai jellegű, és a közbeszerzési eljárás során ajánlatot tevő szervezetek pontos megnevezésének kötelezettségét tartalmazza a közbeszerzési eljárás lefolytatása során a közbeszerzést kiíró szerv számára. Az uniós joghoz való közelítést és a közbeszerzési eljárás transzparenciáját erősíti, hogy a közbeszerzés során a közfeladatokat ellátó vagyonkezelői alapítványokat is fel kell tüntetni. Ennek indoka nyilvánvalóan az, hogy a közpénzek felhasználása, a szerződések tisztességes megkötése a közbeszerzéses eljárások során átláthatóbb legyen.

A T/1202. számú törvényjavaslat módosítást tartalmaz a közérdekű alapítványokkal kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályokra is. Pontosítja az összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezéseket, és kiterjeszti az érintettek jogalanyi körét. Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében előterjesztett egyes törvények módosítása a közpénzek működtetését, felhasználását, felhasználásuk védelmét kívánja szolgálni, átláthatóbbá tenni és közelíteni az uniós jogalkotáshoz.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a módosítani kívánt területeken egzaktabb és szigorúbb kritériumoknak való megfelelést ír elő, amely a közvagyon fokozott védelmét szolgálja. A felsorolt jogterületek védelme közös nemzeti érdekünk, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák. Köszönöm szépen.

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig sem volt titok, hogy a polgári kormányzás a hagyományok tiszteletére épül. A magyarság megmaradásának történelmi erőfeszítéseire messzemenő tisztelettel tekint. Ezen törekvések egyik kordokumentuma ezeréves múltunk egyik nagy közjogi alkotása, az Aranybulla, az a joghagyomány, amely messze túlélt korokat és nemzedékeket. A magyar közjogi rendszer 800 éve képes volt megteremteni azt a berendezkedést, amely mintát adott a hatalomgyakorlásból, az ország és a magyarság közös védelméből.

A magyar történelemben a közjogi hagyományok szervesen illeszkedtek egymáshoz, fokozatosan alakultak és fejlődtek azok a jogintézmények, amelyek a magyar nép megmaradását szolgálták. A hagyományok ereje ez a közmegegyezéssel elfogadott közjogi keret, a magyar nép fennmaradása érdekében. Ilyen írott forrás az Aranybulla, amit a modern időkben alkotmánynak neveznek. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke az Aranybullát egy társadalmi szerződésnek tekintette, amely az alattvalókat és az uralkodókat is egyaránt kötelezte. Ennek a történeti alkotmánynak magyar változatáról Deák Ferencnek máig érvényes az álláspontja: „A mi alkotmányunk történeti alkotmány. Nem egyszerre készült, hanem a nemzet életéből fejlett ki, éppen ezért a nemzet életének fejlődése szerint alakul, miután századokon keresztül szilárdult meg. Mi mint századok művét vettük át őseinktől, és kötelességünk azt a lehetőségig állandóul biztosítva adni át az utókornak.”

Az Aranybulla az állami főhatalom, valamint egy közjogi berendezkedés alapjait vetette meg. II. András magyar király szavaival: országunk újjáalakítása ez, amely az utánunk következő nemzedékeknek is iránymutatásul szolgál. Modernizálta a késő Árpád-kor jogrendszerét, másfelől lerakta a rendi társadalom jogi alapjait, szabályozva a kiváltságokat és kötelességeket hosszú évszázadokra. A mindenkori magyar királyok nem tudtak eltekinteni ettől az oklevéltől, tájékozódási pontjuk, hivatkozásuk gyakran irányult rá, mint ahogy a köznemesség is saját védelmében gyakran követelte az Aranybulla szellemének tiszteletben tartását. Koronázási esküjükben valamennyi magyar király fogadalmat tett az oklevél jogi rendelkezéseinek megtartására.

Az Országgyűlés elnöke, Kövér László, aki kezdeményezője az Aranybulla törvénybe iktatásának, így fogalmazott: „Az Aranybulla jelentősége abban is kiteljesedik, hogy évszázadokig megalapozta és biztosította a magyar jogi gondolkodás élő forrását, ösztönözte a párbeszéd és a békés megegyezés keresését, valamint kötelezte az utódokat a nemzet függetlenségének és szabadságjogainak erősítésében.”

Az oklevél lényege az erőforrások megosztása volt az uralkodó és az államszervezet egyéb képviselői között. Számos kiváltságot alapított, mint például a szabadbirtokosok védelmét, közjogi biztosítékot rögzített az államrend védelme érdekében. Azt mondta, hogy a birtokokat nem szabad az országon kívüli személyeknek adományozni, továbbá a királyi tisztségek halmozásának a tilalma, az ellenállási záradék vagy az évenkénti kétszeri országos gyűlés a király jelenlétében. Ezek voltak a törvénynapok. Előírta a törvénylátó napok évenkénti megrendezését, amit az országgyűlésekhez vezető út egyik első lépéseként tarthatunk számon.

Nem létezik a történelemben olyan sikeres államépítés, amely nincs tekintettel a múlt értékeire, illetve ha ilyen szándékkal lépett fel, miként a kommunista eszme térhódítása, az mára el is bukott. Akik tagadni akarják a történeti múltjuk valóságát a jelenben, azok vagy nem ismerik a történelem szerepét a mai életünkben, vagy nem akarnak erről tudomást venni.

Az Aranybulla ma is itt van közöttünk. Szinte láthatatlan igazodási pont nemzetépítésben, a közös döntéshozatalban, egyféle felelősségmegosztásban és az ország közhatalmi védelmében. Az Aranybulla emlékezete megfelel a magyar társadalomépítés legmélyebb hagyományainak, megmaradásunk forrásának, ezért emlékezetét joggal állítjuk a joghagyományok középpontjába. Az időszerűségét az adja az Aranybullának, hogy egy történelmi hasonlattal élve a jelenből, Magyarország is szerződést kötött az Európai Unióval az együttműködésre, és az Unió egyes intézményei készek felrúgni ezt a szerződést saját önös érdekeik miatt. Az adott szó hitelét, a megállapodás érvényességét a magyar jogrendszerben szimbolikusan 800 éve védi az ellenállási záradék minden egyoldalúan megsértett megállapodás esetén. Az Aranybulla olyan morális és erkölcsi iránymutatást adott, amely a haza sorsáért felelősséget viselő vezetőknek fénylő sarkcsillaga volt a közjogi gondolkodás terén. Ennek tudatában emlékezünk meg a magyar alkotmányos jogfejlődés kiemelkedő kordokumentumáról, az Aranybulláról kiadásának 800. évfordulóján, és jelentőségének elismeréseként ennek emlékét törvényben örökítjük meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden év április 24. napját az Aranybulla napjává nyilvánítjuk, tisztelegve az ősök önazonosságunkat megerősítő közjogi dokumentumának máig ható érvényessége előtt. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a magyar nép megmaradásának e kordokumentumát és az ezt rögzíteni kívánó törvényjavaslatot fogadják el és támogassák. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban a Soltész Miklós államtitkár úr által elmondott gondolatokat szeretném megerősíteni, ugyanis a T/1785. számú törvényjavaslatban a jogalkotó rendezni kívánja az egyházi ingatlanok tulajdonba adásával az 1991. évi XXXII. törvénnyel az állami tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonszerzéséről már elkezdődött folyamatot. Ezen folyamat folytatása indokolja a már idézett törvény, továbbá az ezzel összefüggő 1997. évi CXXIV. törvény, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről, valamint a 2001. évi LXIV. számú, a kulturális örökségről szóló törvény néhány rendelkezésének a módosítását.

Az 1991. évi XXXII. törvény módosításának elsődleges célja nem más, mint az, hogy még az egyházi törvény végrehajtását követően is állami, helyi önkormányzati tulajdonban maradt, közvetlenül szakrális célokra használt épületek, épületegyüttesek épületeire vonatkozóan azok egyházi tulajdonba vételét lehetővé tegye, azt megkönnyítse, miután ezen ingatlanok állami tulajdonban maradásához a tulajdonba adás megkezdése óta eltelt hosszú évtizedekre tekintettel már az állami tulajdonosi érdek fenntartása elenyészett. Vannak olyan szakrális, állami tulajdonban lévő ingatlanok, amelyek még az úgynevezett kegyúri jogviszony alapján képeznek állami vagy önkormányzati tulajdont. A kegyúri jogviszony, a jus patronatus bizonyos személyeknek vagy személyek csoportjának az egyházi hatóság által adott kiváltsága, ugyanis a patrónus, a jog birtokosa e jogával élve egyházi személyeket neveztethetett ki a földjén, a birtokán templomot vagy kolostort építtethetett és tarthatott fenn. A XXI. században valóban időszerű ezen antagonisztikus tulajdoni alapon megnyugvó, még állami tulajdonban lévő egyházi ingatlanok visszajuttatása az egyházaknak.

Az előterjesztés 14/A. §-a lehetővé teszi az egyházak számára a közvetlenül szakrális és hitéleti célokra épített, állami tulajdonban lévő ingatlanok és épületegyüttesek egyházi tulajdonba kerülését 2026. december 31-éig. A jogalkotó a határidő-hosszabbítással jelezni kívánja az egyházak történelmi, értékes kultúrateremtő és -megőrző munkáját, valamint elismeri a szociális, kulturális és egészségügyi területen végzett kiemelkedő szerepüket, ahogy arról államtitkár úr részletesen beszélt. A határidő meghosszabbítása egyúttal azt is jelenti, hogy az állam az egyházak revitalizációját kiemelkedő jelentőségűnek tartja, figyelemmel Alaptörvényünk lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az állam és a vallásközösségek különvált működésére nézve.

Ez a határidő-hosszabbítás egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy az olyan ingatlanok, amelyek osztott közös tulajdonban vannak  tehát részben állami, részben egyházi tulajdonban , tulajdonközösség megszüntetése útján a polgári törvénykönyv szabályozása alapján kerüljenek egyházi tulajdonba, elsődlegesen természetben történő tulajdonközösség megszüntetésének az útján. Az erre vonatkozó igényt az állam az erre irányuló egyházi kérelem előterjesztésétől számított 120 napon belül teljesíti. Amennyiben a természeti úton való tulajdonközösség-megszüntetés nem lehetséges, akkor az ingatlan használatát használati szerződéssel kell rendezni. A jogalkotó elsődleges célja ez esetben is, hogy a szakrális tevékenység háboríthatatlanul folytatható legyen. Az állami tulajdon egyházi tulajdonba adása nem visszterhes szerződés alapján történik, tehát nem ellenérték fejében, a tulajdonosváltás ingyenes, és az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre kerül, hisz a hatályos jogszabályaink alapján a tulajdonszerzést az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés hozza létre.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény módosítása kapcsolódik az egyházi ingatlanról szóló törvényhez. Az előterjesztés 10. §-a létesíti az egyházak tulajdonszerzésének a jogát, azt kiterjeszti a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek által végzett közcélú tevékenység végzése jogcímén megszerezhető tulajdonba adásra is. Ez a rendelkezés biztosítani kívánja az egyházi, köznevelési, szakképző intézetekbe járó gyermekek, tanulók és szüleik jogainak védelmét mindaddig, amíg a fenntartók ezekben az intézményekben egyházi, köznevelési, szakképzési tevékenységeket folytatnak.

Az előterjesztés 11/A. §-a rendezni kívánja a jogutódlás kérdését is. Kiemelten vonatkozik a jogutódlás kérdése azokra az ingatlanokra nézve, amelyek európai uniós forrásból történő támogatásban részesültek, ily módon kikerültek az államháztartás rendszeréből és magyarországi működésük megszűnik. Ez a helyzet áll elő  felsorolnám taxatíve , ha a fenntartó jogutód nélkül megszűnik; a köznevelési vagy szakképző intézet megszűnik; a nevelési-oktatási feladat ellátása megszűnik; ekkor a fenntartói jog más jogi személy részére kerül átadásra. Tehát a jogalkotó, mint mondtam, felsorolja és ezzel szűkíti azokat a jogcímeket, amelyek megléte esetén az egyházi tulajdonban lévő ingatlan tulajdonjoga visszaszállhat az eredeti tulajdonosra, az önkormányzatra vagy az államra. Legvégső esetben, ha nincs egyházi jogutód, kerüljön ki az egyházi tulajdonból. A jogalkotás körében garanciális lehetőségként biztosítja az előterjesztés a bírói út igénybevételének a lehetőségét.

A T/1785. számú előterjesztés módosítja a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényt is, amely érinti az egyházi szakrális helyeket is, miután ezen helyek szerepe kiemelkedő jelentőségű a nemzet történetében, a nemzeti összetartozást erősítő voltában. A jelenleg hatályban lévő szabályozás „nemzeti emlékhely” és „nemzeti emlékpont” elnevezése összetéveszthető, erre tekintettel az előterjesztés bevezeti a „magyar emlékpont” elnevezést. A magyar emlékpont az egyetemes vagy nemzeti közemlékezetben kiemelkedő helyet elfoglaló személlyel összefüggésben meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amelyet a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság emlékponttá nyilvánít. A magyar emlékponttá nyilvánításról a bizottság a Nemzeti Örökség Intézetének javaslata alapján dönt. A módosítás hatálya kiterjed a történelmi emlékhelyekre, a nemzeti és kiemelt nemzeti emlékhelyekre, és kiterjed a szakrális emlékhelyekre is.

A nemzeti és történelmi emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek, amelynek a megvalósításában az állam, az önkormányzati, valamint a vallási közösségek, a belső egyházi jogi személyek, civil és egyéb szervezetek vesznek részt. A nemzeti emlékhely ingatlanhasználatával felhagyni nem lehet. A módosítás garanciális jellegű rendelkezéseket tartalmaz az emlékhelyek védelmével kapcsolatban, így a tulajdonos köteles gondozni az emlékhelyet és környezetét, és annak látogatottságát is biztosítani kell. Ez vonatkozik az egyházi tulajdonban lévő emlékhelyekre is. A gondozási kötelezettségnek való megfelelést kizárólag a hatóság ellenőrzi. A nemzeti emlékhely részét képező ingatlan tulajdonosa csak a magyar állam, magyarországi jogi személy vagy természetes személy lehet.

A nemzeti emlékhelyeken lévő ingatlan tulajdonjogának vagy tulajdonrészének az elidegenítéséhez miniszteri jóváhagyás kell, egyházi tulajdon esetén ehhez az egyház magyarországi legfőbb képviseleti szervének az állásfoglalása is kötelező. Egyházi tulajdon vagy tulajdoni hányad jogutódlása esetén a tulajdonjog csak az egyház legfőbb magyarországi szervére vagy az általa kijelölt belső egyházi személyre, illetve az egyházi területi jogi személyre szállhat át. A magyar államot a nemzeti emlékhelyet képező ingatlanra nézve elővásárlási jog illeti meg. Nem illeti meg az elővásárlási jog az államot, ha az ingatlan tulajdonjogát egyházi jogi személyre vagy az érintett egyház belső jogi személyére ruházta át.

A T/1785. számú előterjesztés, elismervén az egyházak magyar történelemben végzett értékes kultúrateremtő, -megőrző és -átadó munkáját, valamint az oktatásban, a szociális ellátásban, az egészségügyben végzett kiemelkedő jelentőségű szolgáltatásait, szélesíti és egyszerűbbé teszi az egyházi tulajdon megszerzésének és jogutódlásának a lehetőségét.

(16.00)

A jogalkotó szándéka a tulajdonszerzés folyamatának a befejezése. Az előterjesztés módosításai az egyházi törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatain alapulnak, és körültekintő szabályozással kívánják előmozdítani az egyházak napjainkban betöltött történelmi szerepének elismerése mellett az őket megillető, a kommunista éra alatt ellenszolgáltatás nélkül, jogtalanul elvett ingatlanaik visszajuttatását.

A fentiekre tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azért kértem a kétperces felszólalást, mert nem tudok elmenni szó nélkül a vezérszónoki körben felszólaló DK-s Kálmán Olga gondolatai mellett, amit döbbenten hallgattam, nemcsak én, hanem a képviselőtársaim is.

Az ember mindig azt reméli, hogy az ellenzéki képviselőket is képes megérinteni egy nemes cél, amelyet a magyar tudomány, művészet vagy oktatás terén kimagasló teljesítményt elérő, külföldi vagy belföldi magánszemélyek teljesítményének elismerése jelent, amely büszkeséggel tölt el bennünket, magyarokat.

Én köszönetet szeretnék mondani államtitkár úrnak. Köszönetet mondok azért, hogy felsorolta mindazoknak a nevét, akiknek meghatározó az életük, a munkásságuk, a tudásuk, az elért eredményük a magyar emberek számára, példát mutatnak nemcsak nekünk, hanem a fiatal generációnak is, akit elismerünk az országban, elismerünk a határainkon belül és túl, akit elismer az egész világ.

Én azt gondolom, hogy Isten éltesse őket, ez lenne a legfontosabb szó, amit üzennünk kell, és kívánunk nekik jó egészséget a további munkájukhoz. Bocsánatot kell kérnie Kálmán Olgának, hogy ilyen méltatlanul felszólalt a parlamentben, és megpróbálta őket ilyen helyzetbe hozni akkor, amikor az egész magyar nemzetet büszkeséggel tölti el az ő életük és az ő munkásságuk. Köszönöm szépen. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!  Taps a kormánypártok soraiból.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kormány benyújtotta a T/4024. számú törvényjavaslatot a Magyar Corvin-láncról, a Magyar Corvin-lánc Testületről. Ebben a tárgykörben több megelőző törvény és kormányrendelet egységbe foglalása és korszerűsítése található. A T/4024. számú előterjesztés hatályon kívül helyezi a Corvin-lánc Testületről szóló 2016. évi CXLI. és a testületi eljárási rendre vonatkozó 86/2012. (IV. 26.) kormányrendeletet is.

(17.30)

A Corvin-lánc és maga az elnevezés eredete  függetlenül a keletkezés körülményeitől  a magyar történelem elismert évszázadaiba vezet vissza bennünket. Mátyás király emlékezete mint a nemzet iránti hűség és az ország érdekében végzett kiemelkedő szellemi teljesítmény elismerése, találkozik össze ebben a kitüntetési formában, ami megújítva kerül ma az Országgyűlés elé, erő és alkotó szellem, mint a magyar nép megmaradásának záloga.

Egy ország és egy társadalom fennmaradásában jelentős szerepe van a nemzet boldogulásáért sokat tevő emberek elismerésének. Kétségtelen, hogy a mindenkori politika mást és mást tekint kiemelkedő értéknek, de a magyar tudomány és művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése érdekében kifejtett teljesítmény  csak példákat hozok fel  egy Dohnányi Ernő, Korányi Sándor vagy éppen Teleki Pál esetében  éppoly elismerésre méltó, mint többek között Kallós Zoltán, Nemeskürty István, Szabó Magda vagy Teller Ede munkássága, ahogy az előttem szóló képviselőtársaim ezt megemlítették.

A Corvin-lánccal kitüntetettek mind a magyar szellemi élet elismert képviselői. Mindannyiunk közös igyekezete a magyar kulturális örökség gyarapítása és őrzése, és ezzel a magyar nép megmaradásának támogatása. Az újkori Magyarországon nem minden kormányzás tekintette védendő értéknek a magyar tudomány, művészet, oktatás és művelődés ilyenfajta jutalmazását, azonban a polgári kormány következetesen ragaszkodik a nemzetet gyarapító felemelő értékek elismeréséhez.

Amilyen nehéz volt elfogadtatni ezen állami kitüntetésnek a magyar szellemi élet számára biztosított kiemelkedő jellegét, ahhoz képest az előttünk fekvő változtatás csak az eredeti törvények és rendeletek korszerűsített változatát tartalmazza.

A törvényjavaslat alapján a legmagasabb közjogi méltóság lesz a második legrangosabb kitüntetés gazdája. Remélhetőleg minden képviselőtársunknál elismerésre talál az a tény, hogy az állami kitüntetés adományozása a köztársasági elnök hatáskörébe kerül a miniszterelnök előterjesztése alapján. Külön kiemelném, hogy az adományozásra vonatkozó javaslatot bárki indítványozhatja a Corvin-lánc Irodánál, amely kiszélesíti a kezdeményezők körét.

A Corvin-lánc Testület, amelynek tagjai a korábbi díjazottak, az elkövetkezőkben köztestületként fog működni. Elnökét és elnökhelyettesét a tagok maguk közül választják. A Corvin-lánc Testület munkáját a Magyar Corvin-lánc Testület titkársága látja el, melynek vezetőjét a köztársasági elnök nevezi ki. A testület legfőbb szerve a közgyűlés, melynek létszáma 15 főnél nem lehet több. Ezzel a jogszabályi változtatással a testület köztestület rangjára emelkedik, és intézményként működik tovább. A törvényességi ellenőrzést a testületek működése felett az ügyészség látja el.

Tisztelt Országgyűlés! A T/4024. számú törvényjavaslat alapján a Corvin-lánc az állami kitüntetések sorában egy kiemelkedő elismerés, amely a nemzeti felemelkedést szolgáló, korszakokon átívelő szellemi iránytű. Jelen törvényjavaslattal az adományozás feltételei még jobban kiteljesednek.

Ez a kor szellemének megfelelő törvényjavaslat, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, csak akkora volt a háttérzaj, hogy nem értettem. Bocsánat, elnézést.

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem egy újabb kétpercest, mert azt gondolom és úgy látom, hogy egyes ellenzéki képviselőknek teljesen mindegy, hogy milyen törvény kerül a tisztelt Ház elé, egyszerűen nem képesek magukon túllépni, és mindig mindenről csak a saját maguk által megfogalmazott pénzkérdés és a pénzcsomag jut eszükbe, mert saját magukból indulnak ki.

(17.50)

Én egy pillanatra szeretnék rámutatni ennek a csodálatos törvényjavaslatnak a történeti hátterére, talán egy kicsit megérinti őket, noha ez a felszólalásomból sem volt így. Én azt gondolom, hogy napjainkban a történeti háttér nyilvánvaló aktualitását maga a kitüntetés formája is meghatározza, ugyanis a Corvin-láncon függő XV. századbeli olasz reneszánsz művész által készített érem kópiája is jelzi, melynek a középpontjában Mátyás király arcképe van, a másik oldalon pedig azokat a jelszavakat, azokat a gondolatokat tüntették fel és vésték bele, amelyek mindenki számára üzenetet képviselnek, nevezetesen a tudományért, irodalomért, művészetért.

Na most, hogyha ezeket fogalmaznák meg, akkor talán egy kicsit lelkileg is másképp állnának ehhez a törvényjavaslathoz, noha azt hiszem, hogy az elhangzottak alapján ezt nem kérhetem, és nem feltételezhetem a jelen lévő DK-s képviselő asszonyról, mert annyira más a gondolatvilága (Kálmán Olga: Hála a Jóistennek!), hogy egyszerűen ez a törvény, ennek a törvénynek a szelleme nem fér közel önhöz. Nagyon sajnálom, és azt gondolom, hogy rendkívül szánalmas volt a hozzászólása. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék miniszter úrnak, államtitkár úrnak és miniszter úr munkatársainak az előttünk levő normaszöveg megalkotásához, és teljes mértékben egyetértek azzal, amit a törvény általános indokolása tartalmaz, miszerint azt írja, hogy a törvény a magyar építészet és építésgazdaság alkotmányaként szolgálhat a hétköznapokban.

Ezt a felszólalásomat, a kétperceset azért tartottam fontosnak, mert a Varga Zoltán képviselő úr által elmondottak nagyon ütősek voltak, és meggyőződésem az, hogy az ön felszólalása leminősítette, leminősítette annak a széles körű közigazgatási szakmai grémiumnak a véleményét, akiknek óriási munkájuk van abban, hogy ez a normaszöveg ilyen egységes szerkezetben idekerülhetett a törvényhozás asztalára.

Az emberben ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy létezike egyáltalán olyan gondolat, létezike egyáltalán olyan előterjesztés, amely az önök gondolatvilágát kielégítené vagy támogatásra jónak tartanának. Az én álláspontom szerint a magyar építészetről szóló törvény egy olyan alkotás  és igenis alkotásnak nevezem , amely egységes szerkezetben tartalmazza az eddigi széttagolt szabályozási rendszert. Hiszen megjelenik a jogalkotó szándéka, ami nem kevesebb, mint rendet és harmóniát teremteni az építészet, az építőművészet és az épített környezet területén.

Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy önök nem látják, és még rosszabbnak tartom, hogyha nem akarják látni, hogy a törvényjavaslat a nemzeti és természeti értékek védelmét szolgálja. Azt gondolom, hogy érdemes volna ilyen szempontok szerint a törvényt újraolvasni, hogy mire szavazásra kerül a sor, akkorra közös véleményt tudjunk kialakítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/5662. törvényjavaslat a magyar élet alapvető védelméről, a magyar építészeti kultúra alakításáról és az épített örökség megőrzéséről szól, benne az építésügyi hatósági eljárásról.

Szeretnék általánosságban néhány gondolatot megosztani a törvény vitája kapcsán, amely kicsit többről is szól, mint az építészet. Egy ilyen törvény az ország egészére kiterjed, felsorolni is lehetetlen a szabályozási tárgyköreit. Vonatkozik ez a törvény nemcsak az épített környezetre, hanem az épületeket körbevevő zöldövezetek használatára, a természeti rendszerek védelmére, az emberi életminőségre és a múlt, az örökség védelmére és hasznosítására.

A szabályozási kör olyan széles körű, hogy az ország szinte valamennyi lakosát érinti valamilyen vonatkozásban. Az állam feladata a szabályozáson keresztül a szabályok betartása és betartatása által védeni az ország életminőségét. Ugyanakkor az építészet valahol művészet is, hiszen mindenkor rajta hagyja lenyomatát az épített örökségen, és ezt a képzelőerőt nem szabad korlátok közé szorítani.

Itt említeném meg, hogy így volt ez az 1930-as években is, amikor egy világhírű magyar építész, Hudecz László tervei alapján elkészült az első sanghaji felhőkarcoló, amelyet ötven át Ázsia legmagasabb épületeként tartottak számon, és a mai napig is a város egyik nevezetességeként mutatják be az odalátogatóknak.

Az esztétikát nem lehet jogszabályi keretek közé szorítani, ezért van jelentős szerepük az önkormányzatoknak, a településfejlesztési és az építészeti kamaráknak az épített környezet alakításában, hogy közösen felügyeljenek a települések szépsége, élhetősége és megújítása felett.

(22.30)

Fontos egy ilyen törvény megalkotása azért is, mert az utóbbi időben olyan irányzatok kezdtek elterjedni, hogy mindenki azt tesz, azt épít, úgy épít, ahogy akar, ami neki jó, tekintet nélkül másokra, a hagyományokra, a szomszédokra és arra a közösségre, amelyben él.

Az építészet a kultúra része, kifejeződése. Bemutatja, hogy mit gondol a magyar társadalom arról a helyről, amelyben él, hogyan díszíti fel lakóhelyét, falvait, városait. Ez egy nagyon nehéz kérdés, tudom, mert a kultúra végtelenül személyfüggő, hiszen az egyik embernek valami tetszik, míg a másiknak ugyanaz az építmény már nem. Mégis, ha valaki betéved egy olasz, egy dán vagy görög településre, nyomban láthatja az összeillő értékválasztást, hagyományt és az összképet. Ennek a magyar lakóhelyekre is igaznak kell lennie, ugyanis az évszázadok során természetes módon alakult ki, rajtuk van ezen századok lenyomata, lakóinak sorsa és igyekezete.

Ez a kiindulópont az épületek ízlésvilágánál is. Ahol a törvény polgári ízlésvilágot mond, ott az évszázados hagyományokat tekintjük irányadónak. Ettől az épületek lehetnek még formabontók, korszerűek, újdonságok, de ne legyenek olyanok, amely ellen az építészszakma, a lakóközösségek és a nemzet egyaránt tiltakozik. Például egy templom mellé nem illik toronyházat építeni, bármennyire is gazdaságos. A kérdés az, hogy lehete elvárni azonos ízlést a polgároktól. Voltak időszakok a második világháború előtt, amikor egy települési összkép hasonló házak sorát jelentette, amikor a fővárosban is kötelezően megszabták, mekkora részt kell az épület díszítésére fordítani. Ez az igyekezet teremtette meg a főváros nagyszerű arculatát, ami ma is látható; ezt később sajnos elfelejtették. Valami rendnek lennie kell az építészetben is, mert haszonelvű okokból könnyen épülhetnének toronyházak a fővárosban vagy más nagyvárosokban, egészen más összképet adva a magyar települések hagyományos szerkezetének.

Mondhatják erre, hogy miért is lenne ez baj. Innen kezdődik az Országgyűlés és a kormány felelőssége, hogy a törvény a polgári jó ízlést kívánja meg zsinórmértékül a tervezés és építés során, amely értékválasztás az összeköltöző emberek jó együttélésének alapvető feltétele. A polgári jó ízlés és az építészeti minőség következménye akkor érvényesül, ha az építési tevékenység a tudatosságra épül, figyelembe veszi az adott település építészeti kultúráját és a magyar kultúra értékeit, és összhangban van a települési követelményekkel  fogalmaz a törvény indokolása. Nyilván itt nem az ízlések hasonlóságáról kell szólni, hanem a kulturális összképről, ezért a hagyomány az, ami vezérfonalként meg lett jelölve mint az építészet iránya Kós Károly, Lechner Ödön vagy Makovecz Imre munkássága által.

Kós Károly egy kivételes alkotó egyéniség, aki a század eleji magyar építészet legjelentősebb alakja volt. Kós Károly életében nagy fordulatot jelentett az a pillanat, amikor elszakadt a múlt század eklektikájától, és a népi építészet felé fordulva, a leggazdagabb forrásokból merítve mutatta be a szerkezet, a funkció és a forma egységét. A teljesség igénye nélkül tekintsünk rá a zebegényi katolikus templomra, a Székely Nemzeti Múzeumra Sepsiszentgyörgyön, vagy akár Budapesten a Városmajor utcai iskolakomplexumra, az állatkert épületeire, a kispesti munkás- és tisztviselőtelep épületeire, és sorolhatnám tovább. Kós Károly vallotta: minden embernek van szülőföldje, otthona, anyanyelve, és annak a népnek, amelyhez tartozik, kultúrája. A mi népünk építészete is magán hordozza azokat a jegyeket, amelyek stílusok, korok szerint és lokális sajátosságok szerint is kijelölik helyét Közép-Európa kultúrájában.

Lechner Ödön a magyar építészeti szecesszió megteremtője volt. Lechner Ödön művészete többet nyújt a kor átlagos alkotásánál, stílusának főbb jegyei a pécsi Zsolnay gyárban készült színes majolika-, pirogránit- és eozindíszek. Magyaros formavilágának jellegzetes példája az Iparművészeti Múzeum, a kecskeméti városháza, a Postatakarékpénztár Hold utcai épülete.

S eljutottunk Makovecz Imréig. Makovecz Imre a magyar organikus építészet mestere volt, gyönyörű álomvilágot, egyedi stílust alakított ki, visszanyúlva a Rudolf Steiner-i organikusságtól a Kós Károly- és Toroczkai Wigand Ede-féle magyar népi szecesszióig  nyilatkozta róla Finta József építész. Építészként fő műve volt az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Makovecz Imre száznál több jellegzetes épületet alkotott és hagyott az utókorra. Művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes alapanyagokat felhasználva készültek. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta. Maradandót alkotott az utókor számára, mint például a piliscsabai Katolikus Egyetem, a makói Hagymaház, a csíkszeredai katolikus templom, a vargyasi református templom és ismét a makói termál- és gyógyfürdőkomplexum.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elmondhatjuk, hogy még számtalan tehetséges alkotó alakította az utóbbi években a magyar építészet kultúráját, közöttük sorrendet nehéz lenne felállítani. A magyar építészeti kultúra az ősi népi gyökerekből és a keresztény hagyományokból ered, ezért nem más országok, népek szokásait veszi át. Ezért is kiemelt figyelmet fordít a törvény építészeti örökségünk védelmére, az emlékhelyekre és műemlék épületekre, a temetkezési helyekkel bezárólag. Az építészetről szóló törvény valóban a múlt tiszteletéről és a jövő iránti felelősségről szól.

Számot kell vetni azzal is, hogy a tiltott, nem megfelelő építések esetén nagyon védtelen és erőtlen volt a közigazgatás. A jelen törvény nem a szabályellenes építmények mindenáron való elpusztításáról szól, de szándékos sérelmek, a környezet szándékos rombolása, a nem engedélyezett beépítettség meghaladása és az egyéb rosszindulatú környezetkárosítás és építési visszaélés esetén kell hogy legyen hatékony eljárás az eredeti állapot, a szabályokhoz kötött állapot visszaállítására.

Közös védelmet igényelnek a még érintetlen természeti területek, hogy az önérdekű területfoglalások ne borítsák be a hegyeket újabb építményekkel, a balatoni tájak megmaradjanak szerethető vidékeknek, a természetvédelmi területek ne sérüljenek, és a szabályok ne lehessenek kijátszhatók. Az ember már csak olyan, hogy magának a legjobbat akarja; a legjobbat akarja megszerezni vagy beépíteni, de az építési törvények a közösséget, nemzetet, az ország egészét és lakható környezetét kell hogy szolgálják.

Rá kell még mutatni arra is, hogy az építészet erkölcsi kérdés. Amikor a balatoni táj főépítészét megkérdezték, hogy a jogszabály tiltása ellenére beépíthete a maga hasznára egy városi építész a tájat eltakaró épületet, akkor így sommázta: nincs olyan jogszabály, amit ne lehetne megkerülni, visszaélésre mindig az erkölcsi tartás hiánya ad okot, nem egy adott rendelkezés.

Az, hogy valaki ki akarja játszani az építési szabályokat, már erkölcsi választás, és előfordulhat, hogy nincs valakiben meg az értékválasztás, hogy a közjavakat megbecsülje, és az arra vonatkozó szabályokat ne szegje meg. Ehhez a választáshoz ad útmutatót a magyar építészetről szóló törvény. Mindannyiunk közös érdekében, az épített világ területén rögzíti az elvárt magatartásokat, amire az Alaptörvény szellemében a társadalom többségi akarata ad felhatalmazást.

Egy nagyon alapos és minden részletre kiterjedő szabályozást tartanak a kezükben képviselőtársaim, a felelősségi körök kijelölésével. Ezért kérem önöket, hogy fogadják el a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)