Felszólalás adatai

PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon tanulságos volt a vita. Azt gondolom, hogy sok igazság elhangzott, és ezeket nem is gondolom, hogy értékelni kellene, de azért sok féligazság is van azok között, ami elhangzott. Ezt azért tudom nyugodt lelkiismerettel mondani, mert egyik oldalról elhangzott egy állítás, utána a másik oldalról ennek pont az ellenkezőjét ugyanolyan vehemensen állították, hogy most a megye vagy épp a város kapja a támogatást. Azt gondolom, hogy a jelenlévők mindannyian tudják, hogy ez hogyan működik.

Leginkább azokkal a hozzászólásokkal tudok azonosulni, akik azt mondták, azon a véleményen voltak, hogy persze, az igények száma sokkal nagyobb, mint amennyi a kielégíthető. Nyugodt lelkiismerettel tudom önöknek mondani, hogy a most önök előtt lévő törvényjavaslat előkészítése szakmailag korrekt és nagyon tisztességes, kikértük az érintett tárcák javaslatát, a sorrendet, és ezt a sorrendet igyekeztünk figyelembe venni akkor, amikor a végleges törvényjavaslatot készítettük.

Rengeteg hozzászólás volt, ami arról szólt, hogy az ellenzéki és kormánypárti városok támogatásának milyen az aránya. Bánki Erik mondta, hogy a kiválasztásnál ez volt a szempont. Szeretném neki elmondani, még akkor is, ha elment - és ez egy kicsit engem azért zavar, hogy azok, akik érveltek itt bizonyos támogatás mellett, már nincsenek a teremben, de Bánki Erik képviselő úrnak talán át fogják adni -, hogy amikor a kormány először a koncepciókról döntött, akkor 43,6 százalékban volt a támogatottak között kormánypárti város, ellenzéki eddig 56,4 százalék. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kormány először 2002. október 20-át megelőzően döntött a benyújtott koncepciókról. Aztán október 20-án választás volt. Az, ami történt, ami változás történt, az nem a kormánytól történt, hanem a választópolgárok döntöttek úgy. Persze hiszem, hogy benne van ebben a kormány munkája is, benne van az a száznapos program, amit addig elvégeztünk. A választás után az arány másképp alakult, és most az előterjesztésben is ez van: kormánypárti önkormányzatok 60 százalékban, 40 százalékban pedig ellenzéki és független önkormányzatok vannak a támogatott javaslatok között.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a szempontok között kétségtelenül szerepelt, hogy ahol veszélyes helyzet van - és itt a tetétleni iskolára gondolok, köszönöm, hogy képviselő úr elmondta, mert fontosnak tartom. Valóban olyan helyzet alakult ki, úgy döntött a kormány, hogy szükséges ennek az iskolának a támogatása, és szükséges a törvénybe való beemelése. Biztos vagyok benne, hogy persze, mindenki tud még ilyen helyzetet mondani, ahol szükség volna a támogatásra.

Azt is tudni kell - és azért én ezt szeretném rögzíteni -, hogy mindaz a gond, ami itt elhangzott a részletes vitában egy-egy város, egy-egy intézmény esetében, legyen az oktatási, szociális vagy kulturális intézmény, nem vitatható, de azt azért tudjuk – legalábbis mindannyian el tudjuk fogadni -, hogy ez a helyzet nem egy év alatt alakult ki, nem is az előző négy év alatt. Ez egy igen hosszú folyamat eredménye. Fontosnak tartom, hogy azért ezt legalább a magunk számára, mint a vitának egy közös tanulságát tudjuk rögzíteni.

Kaposvárral kapcsolatban szeretnék egy dologra utalni. Tisztelt Képviselő Asszony! Az előterjesztő itt valóban a belügyminiszter asszony, aki - mint tudjuk - kaposvári, és ott egyéni képviselő. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ha valaki jó szívvel támogatta volna azt a kérést, ami itt most elutasításra kerül, akkor az pont ő, de higgye el, hogy mivel törvénytelenséget ő sem tehet, ezért nincs a támogatottak között. Szíve szerint kétségtelenül támogatta volna, de ő sem teheti meg, hogy törvénytelen javaslatot nyújtson be a Ház elé, és javasoljon elfogadásra.

Azt tudom önöknek mondani, hogy a menetrendben kétségtelenül van egy érdekesség. A számokkal és az összegekkel kapcsolatban sok minden felvetődött. A beruházási koncepciót, tehát amiket benyújtottak, utána a kormány tárgyalta, és most azért van két elutasítás, hiszen a kormány által javasolt koncepciókból kettő került elutasításra. 2002-ben ez másképpen volt. Kontrát úr emlékszik, hogy akkor a beruházási koncepciók alapján tárgyalta a parlament a törvényjavaslatot, akkor azért szerepelt az összes javaslat az előterjesztésben, és azért volt az elutasításnál az összes beruházási koncepció feltüntetve. Ebben az esetben ez másképp van. 2002-ben a választás éve miatt alakult úgy az előterjesztés, illetve a törvényjavaslat, ahogy az akkor elkészült.

A számokról szeretnék néhány konkrét dolgot mondani, mert mindazok az állítások, amelyek arról szólnak, hogy nominálisan vagy reálértékben a mostani törvényjavaslat nem felel meg a tavalyinak, ezek nem igaz állítások, és azt gondolom, hogy a hozzászóláshoz hozzátartozik, hogy ezt rögzítsük.

2002-ben 44 darab induló beruházás volt, 2003-ban 55-re teszünk javaslatot. 2002-ben 56 milliárd forint, 2003-ban 70 milliárd forint a beruházási összköltség, amire javaslatot teszünk. 2002-ben az összes támogatás 36,2 milliárd forint volt, 2003-ban 54,1 milliárd forint. 2002-ben az éves támogatás nagysága 3,4 milliárd forint volt, 2003-ban, tehát most 4,7 milliárd forintra teszünk javaslatot. Ezt Bánki Eriknek mondom, aki azt vetette fel, hogy a számok kisebbek, mint a tavalyi évben voltak. Ez így nem felel meg a valóságnak, merőben más számokat mutatnak az előterjesztésben lévő javaslatok. Ha végignézi és végigszámolta volna és előveszi a tavalyit, akkor nagyon jól láthatja, hogy a kettő között igenis, nagy különbség van.

Voltak rendező elvek. Ezt az expozéban elmondtam, és ezt továbbra is fontosnak tartjuk, hogy megyénként legyen egy-egy támogatott beruházás. Nem azért, merthogy ez egy olyan igazságos rendező elv, hanem azért, mert valóban minden megyében több pályázat van, ahonnan kérték, hogy legyen támogatás.

Természetesen egy kicsit arra is törekedni kellett, hogy arányos legyen az egészségügyi, az oktatási, a szociális beruházások aránya. Azt tudom mondani a végén, hogy kétségtelen, hogy rengeteg igény van, és ez jelzi azt is, hogy szükség van a címzett támogatás folytatására. Nyugodt szívvel tudom önöknek mondani és ajánlani, hogy az előkészítés során igyekeztünk a legszükségesebb beruházási koncepciókat és igényeket kielégíteni. Ezeket a javaslatokat jó szívvel ajánlom önöknek, hiszen higgyék el, hogy felelős előkészítés végeredménye az a törvényjavaslat, ami itt önök előtt szerepel. Köszönöm szépen.