Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem irigylem államtitkár urat, hiszen ritka sorozást kapott és nagyjából egy témában ellenzéki képviselők egyfajta kisebb tömegétől vagy csoportosulásától, ahogy jellemzően a multi cégek általi áthárításokra vonatkozik, már ami a rájuk kivetett különadót illeti, és amit eddig is jórészt a fogyasztókkal meg tudtak fizettetni. Itt egy mondatban összefoglalható a kérdés, államtitkár úr: létezike, tervezneke egy olyan monitoringrendszert, amely képes figyelni, vizsgálni ezeket a folyamatokat, megfigyelni azt, hogy az árváltozások mögött állnake létező piaci folyamatok, avagy sem. Nem szeretnék a forintárfolyam körüli vitába mélyebben belemenni, pedig hát lehetne, egy külön ülésnapot is megérne az a tudatos forintgyengítés, ami az utóbbi tíz évben végbement. Miniszterelnök urat sem akarom ebben a kérdésben idézni, miszerint kik akarnak gyenge forintot; ő, ugye, gyenge emberekről beszélt annak idején, de nagyon remélem, hogy azért még van kiút ebből a helyzetből.

Ami viszont nagyon bánt engem: az érintett multinacionális szektor adóztatásával, még egyszer mondom, egyetértek, közteherviselésbe bevonásával egyetértek, tehát semmiképpen nem akarom simogatni ezt a szektort; ebben bizony az ellenzéki térfélen is van olyan, akivel nem egy táborban vagyok, és ezen nincsen semmilyen szégyellnivaló. Viszont azt látom, hogy Magyarország Kormánya egy kettős, nagyon egészségtelen folyamatot engedett 2010 óta. Az egyik a produktív, termelő munkaerő tulajdonképpen mindenféle motivátor nélküli kivándorlásának engedése, tehát nem próbált ellenerőt támasztani Magyarország Kormánya a fiatalok itthon tartása érdekében, gondolok itt egy bérlakásprogramra, ösztöndíjprogramra, „maradj itthon” programra, ha így tetszik, ennek az elemei kidolgozhatók lettek volna álláspontom szerint.

A másik nagyon negatív jelenség pedig az, hogy idegen munkások, úgynevezett vendégmunkások tömegére próbáltak építkezni a Fidesz-KDNP berkein belül azokban az ágazatokban, ahol nettó munkaerőhiány jelent meg.

Viszont a járványügyi veszélyhelyzet itt is egy újratervezési lehetőséget biztosítana a kormány számára, ugyanakkor riasztó jeleket látok. Az ellen önmagában, hogy a mezőgazdaságot megnyitják az idénymunkások előtt, és ezt sürgős jelleggel teszik, nem lehetne kifogásunk egy agrárországban, bár számomra furcsa, hogy százezrével van inaktív, nem dolgozó honfitársunk a magyarországi falvakban, Északkelet-Magyarországon, ahonnan az én családom egyik ága is jött, ott is ez a tipikus helyzet a falvakban, miközben nincsen ráépülő szakképzés, kollégium a közelben lévő városban, tehát még egyszer mondom, az idénymunkások kérdése egy legitim vitaalap, de azt látom a napi hírekben, hogy egy komáromi üzem 250 koreai vendégmunkást most villámsebességgel importálni szándékozik.

Eközben Magyarország Kormánya szakít időt a járványügyi védekezés közepette arra, hogy egy külföldről munkaerőt közvetítő céggel írjon alá stratégiai megállapodást. Tehát azért érdemes lenne tisztázni, államtitkár úr, hogy mi a kormányzat terve ezen a területen. Ha az, hogy tömegesen telepít be újfent idegen munkaerőt, a magyarokat viszont hagyja elbocsátani az érintett multi cégektől, és ezzel szemben nem támaszt semmiféle ellenerőt, akkor nagy a baj, akkor azt láthatjuk, hogy a következő években a magyar munkavállalók kiszolgáltatottsága tovább fokozódik, főleg most, hogy a járványügyi veszélyhelyzetben a munka törvénykönyve lényegében egy ajánlássá szelídült, vagy betartják, vagy nem, és lényegében akármit megpróbálnak aláíratni a munkavállalóval, csak hogy az megtarthassa a munkahelyét.

Én azt látom ezzel szemben, hogy nem szabadna idegenmunkaerő-tömegre építeni a magyar gazdaságot, de ez más napirendek tárgya lehet. Ami ehhez a napirendhez tartozik, az egyértelműen az érintett multicégek tekintetében egy elbocsátási moratórium elérése. Tehát ha számtalan moratóriumot vezettünk be helyesen a járványügyi védekezés időszakában, úgy gondolom, államtitkár úr, hogy a kiemelt támogatásért cserébe, a kedvezőbb piaci lehetőségekért cserébe és most az egyébként nagyon szolid különadó ismeretében el kellene, el lehetne mondani azt is, hogy igen, elvárjuk ezektől a cégektől, hogy tömegesen ne kezdjenek elbocsátani embereket Magyarországon.

(13.00)

Ha államtitkár úr csak a különböző autógyártó cégek viselkedését vizsgálja meg az utóbbi egy-két hétben, azt látja, hogy Magyarországon elindultak a tömeges elbocsátások. Ha megnézzük azon emberek és azon honfitársaink sorsát, akiket elbocsátanak, akkor azt látjuk, hogy nagyon rövid időre kapnak, kaphatnak egyfajta védőfelhőt, itt egy három hónapos időről beszélhetünk, és a munkanélküli-ellátás mennyisége, ha szabad ilyet mondani, azért hagy maga után kívánnivalókat. Főleg, hogy az előző napirendnél már vitatkoztunk arról, hogy az álláskeresők jó része semmiféle pénzügyi juttatásra nem jogosult, és a munkanélküliek tekintetében is fennáll ez az arány, még ha a két csoport nem is mutat teljes átfedést.

Azt látjuk, hogy egy társadalmi-szociális kataklizma van kibontakozóban. Még egyszer mondom, a közteherviselés irányába történő lépéseket maximálisan támogatom, de csak akkor, ha ez nem jár magyar munkavállalók tömeges kiszolgáltatottságának az erősítésével.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)