Felszólalás adatai

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Nagy érdeklődéssel figyeltem a délután folyamán a miniszterelnök úr évértékelő beszédét. De az elmúlt másfél évben már megtapasztaltuk, hogy mindannak az ellenkezője valósul meg, amit önök meghirdetnek. Jóléti rendszerváltást ígértek, és soha nem látott szegénység köszöntött a dél-borsodi régióra. Négyszázezer új munkahelyet ígértek - mire sorozatos gyárbezárások következtek.

Választókerületünk egyik települése, Tiszakeszi példáján keresztül szeretném önnek bemutatni, hogyan valósult meg a létbiztonság és a jogbiztonság térségünkben. Már nyár eleje óta rebesgették Tiszakesziben, hogy bezár az olasz tulajdonú Mary 2000 Cipőgyár, és a kétszázötven ott dolgozó ember elveszíti a munkáját. 2003. augusztus 18-án a dolgozók kaptak egy írásbeli tájékoztatót, hogy rendeléshiány miatt csoportos létszámleépítésre kerül sor. Szeptember 22-én a dolgozók megkapták a felmondólevelet is, melyben szerepel, hogy a felmondási időre átlagkereset, majd maximum hathavi végkielégítés jár nekik. A cég ezt a járandóságot, fizetési nehézségeire hivatkozva, többhavi ütemezésben, késedelmi kamat fizetése mellett vállalta.

Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt fél évben a fentiekből csak a késedelem valósult meg, de az tartósan. A dolgozók a járandóságukból egy fillért nem kaptak. Kérdezem ezért öntől: mit remélhetnek a Tiszakesziben munkájukat elvesztő, de járandóságukat meg nem kapó emberek? Hogyan csatlakozzanak a tiszakesziek az Európai Unióhoz, ha jelenleg egy buszjegyre sem telik nekik az uniós vállalatvezetés jóvoltából? Mit tud tenni az ön tárcája, hogy Tiszakesziben és máshol a gyárbezárások vesztesei ne személyes tradégiaként éljék meg az önök munkahelyteremtő tevékenységét?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)