Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, és köszönöm a türelmet, mivel ki kellett rövid időre szaladnom, és pont akkor szólított volna. Ez a törvényjavaslat, ahogy nézzük, a benyújtásától számított 40 óra alatt lesz megszavazva. Megkérdezheti az ember, hogy a tőkepiacról szóló törvénynek milyen módosítása lehet az, amit ilyen rapid módon kell ezen a Házon átvinni. Hát, hogy nem az itt ülő országgyűlési képviselők érdeke, az biztos. Na de biztos, hogy ez valakinek érdeke! De nézzük meg azt, hogy a tőkepiacról szóló törvény, a 2001. évi CXX. törvény 330. §-a, amelynek ez egy (5a) kiegészítő bekezdése lesz, egyébként miről szól, tehát hova illesztjük be ezt az új szabályt.

„A tőzsde gazdálkodása, befektetési korlátozások”  ezt a címet viseli ez a bizonyos XXXIX. fejezet. Miért viseli ez a fejezet ezt a címet, hogy „A tőzsde gazdálkodása, befektetési korlátozások”? Azért viseli ezt a címet, mert a tőzsde, ha tetszik, ha nem, korlátozott tevékenységi körrel rendelkezik, éppen az üzleti világban és a jogi környezetben betöltött szerepe alapján. Pont az a cél vele, hogy ne alakíthassa úgy az értékpapírviszonyokat, mint bennfentes, hiszen az ő felületén zajlik az értékpapírok forgalmazása, ne tudja megtenni azt, hogy befolyásolni tudja az értékpapír-kereskedelmet, árakat, hozamokat, és mindenféle olyat, ami a kívülálló számára kockázatot jelent. Éppen ezért van az, hogy ebben a XXXIX. fejezetben a 330. §-ban le vannak korlátozva bizonyos tevékenységek. Például: az (5) bekezdés azt mondja: „A tőzsde működése során csak olyan gazdasági társaságot alapíthat, illetve csak olyan gazdasági társaságban lehet tulajdonos, amely tőzsdei tevékenység, illetve azt segítő kiegészítő tevékenység megvalósítását hivatott elősegíteni.” Tehát már amikor kész van, megvan az értékpapír, és bekerül a tőzsdére, bármelyik csoportba is, na, ennek a kezelése, gondozása a tőzsde feladata. Mi ez az (5a)? Az ez az (5a), hogy a tőzsde részt fog venni másodlagos, harmadlagos értékpapírok létrehozatalában, tehát abban, amit elvileg, ha megfelelő az értékpapírok minősége, akkor a tőzsde forgalmazhat.

Akkor most miről van itt szó? Amit mondott a képviselőtársnőm: ő fogja saját magát ellenőrizni, mert a tőzsde tevékenységi köreiben ott van annak az ellenőrzése is, hogy egyébként a tőzsdén lévő értékpapírok gazdái hogy gazdálkodnak, az eredményességük olyan-e, amilyet ők garantálnak, a különböző tájékoztatók valósak-e, és felügyel arra, hogy az értékpapír-kereskedelemmel senki ne szenvedhesse meg azokat a kockázatokat, amelyek a természetes gazdasági környezetből egyébként eredhetnek.

Azt mondja az előterjesztő, hogy hú, most ez egy forradalom ezzel a tőkepiacitörvény-módosítással, mert a kkv-kat fogják segíteni. Hát, már bocsánatot kérek, a kkv-kat tökéletesen működő társadalmi és szakmai felügyelet mellett faktorcégek tömege egy egészséges, tisztességes bankrendszer mellett tökéletesen hozzá tudja segíteni ahhoz, hogy a vállalatoknak hitelt tudjanak nyújtani, hiszen minden ilyen mögött egy hitel van, egy követelés van.

(10.40)

Ha a kkv-kat azzal akarja segíteni a kormányzat, hogy a tőzsde tulajdonképpen egy saját maga által felügyelendő tevékenységet folytathatna, amely tevékenység egyébként megelőzné a tőzsdeséget, a tőzsdei papírrá válás folyamatát, azaz pont idegen a tőzsdétől, akkor itt nagyon nem arról van szó, hogy a kkv-kat akarják segíteni. Biztos gyönyörű szalagcím lesz majd az, hogy a kkv-kat egy új szabállyal fogja a kormányzat segíteni, de ez biztosan nem az; már csak azért sem, mert egy szakmai kérdésről beszélünk.

Nézzük már meg, itt van ez a szó ebben a bekezdésben is: az értékpapírosítás. Ez egyébként egy borzasztó ronda szó, de mindegy, ezt használja a szakma. Mi ez az értékpapírosítás? Ez azért fontos, mert azt tudnia kell mindenkinek, aki nem ezen a területen dolgozik, hogy az értékpapírosításnak a fejlettebb világban való volumene 2001 és 2008 között generálta a 2008-as gazdasági válságot. Azt generálta, hogy a szintetikus értékpapírokat másodlagos, harmadlagos értékpapírcsomagokba átcsomagolták fedezet nélkül. S abban ment tönkre majdnem a világ egész gazdasága, hogy ezekkel a másodlagos, harmadlagos értékpapírokkal, amelyeknek nem volt fedezete, elárasztották azokat az országokat, ahol egyébként ilyen csirkefogó tevékenység nem folyt. Megkérdezhetik persze, hogy az USA-ban miért nem ülnek százszámra bankárok a börtönben, mert ott is sikerült, ahogy Magyarországon, a bankrendszerrel mindig a csirkefogóságok elleplezésére megállapodni. Meg a politikusok ott is valószínűleg féltek, hogy jaj, bele ne bukjanak, mert a felügyelet sem látta el a tevékenységét; bár az Egyesült Államokban az magánszervezet és nem állami.

Tehát az a tevékenység, hogy a tőzsde tevékenységet folytasson abban, hogy értékpapírosítsanak követeléseket, pont nem a tőzsde dolga, pont nem lehet a tőzsdét egy ilyenfajta tevékenységbe belevinni; hacsak nem azt akarja a kormányzat, hogy majd amikor kezességvállalásokkal a július 1-jétől hatályba lépő családvédelmi akcióterv által nyújtott kölcsönök, amelyeknek nem lesz klasszikus fedezetük a tulajdoni lapokra bejegyezve, csak az állami kezességvállalás, én azt tudom feltételezni, hogy a tőzsdét akarják arra fölhasználni, hogy ezt a kezességvállalást mint követelést át fogja alakítani valamifajta értékpapírrá, betolja a tőzsdének azon cégébe, amelyet most ezzel a szabállyal meg akar alapítani. És mit csinál? Az állami felelősségvállalást kitereli a magángazdaságba mint kockázatot. Hát, nagyon jó ötlet!

Tessenek már gondolkozni! Miért is olyan sürgős ez most? Ki az Magyarországon, akinek e nélkül a 40 óra alatt megszavazandó törvénymódosítás nélkül a gazdasági tevékenysége nem tud megfelelően működni? Nagyon kérem a kormánypártokat, a kormányt és a képviselőket, ne tessék már azt gondolni, hogy egy ellenzéki nem gondolkodik, hogy ez az egész mire való.

Nézzük meg, hogy az Európai Unió országaiban 2008 és 2014 között 42 százalékkal esett vissza az értékpapírosítás volumene. Ez akkora nagy mérték, ami azóta, amióta tőzsdei világ van a világon, ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben nem történt meg. Miért történt ez meg? Először is a 2008-as válság megrázta a világot, és rájöttek arra, hogy nem lehet orrán-száján fedezetlen papírokat csak úgy csomagolgatni és elterjeszteni a világ más tájain, és a kockázatokat áttelepíteni. Tehát már megfontoltabbak voltak. A 42 százalékos csökkenés igazolta, hogy 2008-ig tulajdonképpen milyen nagy volumenű fedezetlen értékpapírok forogtak a gazdasági életben a világon. Ha egy magyar kormányzat számára ez nem egy fegyelmet ébresztő tény, akkor tulajdonképpen szeretném megkérdezni, hogy mi végre van a kormányzat.

Nagyon fontos azt tudnunk, hiszen az értékpapírosítás fogalmát nem sokan ismerik, szerencsére a mindennapjainknak nem része, de azért ezt kétféle tevékenység jellemzi. Az egyik az, hogy valaki követel valakitől valamit, annak még vagy nincs fizetési határideje, vagy már elkésett vele, de annak, aki követel, szüksége van az összegre, akkor szépen bemegy egy olyan intézményhez, ahol értékpapír-fedezet mellett át tudják ezt a követelést venni, azaz követelést vásárolnak. Ők ezt értékpapírosítják, ez az ő joguk, és tulajdonképpen mind a követelés, mind a kockázat átszáll. De van a szintetikus értékpapírosítás, ahol tulajdonképpen a követelést nem ruházzák át, tehát ugyanaz marad a követelő, aki addig, az értékpapír kockázatát viszont átadja, és ennek ára van. Ez egy kockázati gazdasági tevékenység, és a kockázatból keres pénzt az, aki ezt megvalósítja.

Azt szeretné itt valaki mondani, hogy mi, a magyar parlament képviselői engedjük meg a tőzsdének azt, hogy ilyen vállalatot létrehozhasson? Ugyan, persze a felügyelet engedélyével, de nagy valószínűséggel ebben az egész sztoriban a Magyar Nemzeti Bank és annak elnöke is benne van. Valószínűleg egy szobában kitalálták ezt a konstrukciót, és azt gondolták, ha elég bonyolultan fogalmazzák meg a mondatot, akkor azt egyetlen ellenzéki képviselő se fogja érteni, és akkor komoly dolognak fog tűnni. Hát nem! Pontosan értjük, hogy emögött biztosan svindli van, biztos, hogy van, akinek az egyéni érdeke van, biztos, hogy a tőzsdét terhelné meg olyan kockázatvállalással, amit a magyar állam képviselőinek kellene vállalniuk, szinte biztos vagyok benne; vagy esetleg Mészáros Lőrinc valamelyik újabb befektetésének valahogy szüksége van egy ilyen tevékenységre, és a tőzsdét találták meg hozzá.

Ha megnézzük a tőkepiacról szóló törvényt, ahol eredendően az indoklásban mint célcsoport a kkv-k támogatása meg van határozva, elnézést kérek, ehhez sem a tőzsde, sem a tőkepiaci törvény ebbéli módosítására egyáltalán nincs szükség. Klasszikus szép eszközök vannak, amikkel ezt meg lehet valósítani, és egy ilyen csirkefogó, senki által meg nem magyarázott, valójában senki által nem értett és az érdekcsoport, amely biztos, hogy ennek a célkeresztjében áll, meg nem mutatottsága okán nincs az a képviselő, aki ebben a Házban ezt a törvénymódosítást megszavazná. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)