Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy ön is említette, képviselő úr, a tegnapi napon háromszor beszéltünk már erről a kérdésről, és azt hiszem, sok minden elhangzott, de ami szükséges, azt szívesen el is ismételjük a mai napon is.Ha megnézzük a 2012-es jogszabályváltozások eredményeit, ami már elmondható, elmondhatjuk, hogy idén nagyon nagy mértékben, 42 milliárd forinttal támogatja a kormány a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását. Azzal segítünk, hogy azokat a munkáltatókat, akik ilyen embereket foglalkoztatnak, mivel a munkáltatónak ez több idejébe, több ráfordításába, gondosabb munkaszervezésébe kerül, éppen ezért adó- és járulékkedvezménnyel ösztönözzük, hogy megváltozott munkaképességű embereket alkalmazzanak. Idén ez 42 milliárd forintnyi összeget tesz ki.

Ennek az eredményei is láthatóak, hiszen a bevezetett rehabilitációs kártyának köszönhetően ma már nem az az állapot, mint ami 2012 júliusában volt, hogy 3217 munkáltató alkalmaz megváltozott munkaképességűeket, hanem a 3217-tel szemben 9166, tehát jóval több munkahely biztosít a segélynél, az akkori ellátásnál jóval magasabb munkajövedelmet, és ezt nemcsak józan belátás alapján teszik vagy nemcsak emberségből teszik, hanem azért is, mert az állam adókedvezménnyel, járulékkedvezménnyel ösztönzi őket az új, 2012 utáni rendszerben. Nem 5547 embernek van így munkahelye a rehabilitációs kártya következtében, hanem 37 762-nek, tehát itt egy hatszoros emelkedésről van szó, hatszor annyi ember tud ma már dolgozni megváltozott munkaképességűként a rehabilitációs kártyának és az állami adójárulék-kedvezményeknek köszönhetően, mint amennyien 2012-ben, a módosításkor tudtak dolgozni. Tehát ez egyértelműen pozitív fejlemény az érintettek számára, mert nem a kis összegű ellátásból, segélyből élnek, hanem most már hatszor annyian tudnak munkát vállalni, így a megváltozott munkaképességűeknek a foglalkoztatási szintje is 41,6 százalékra emelkedett.

Fontos elmondani, hogy az Alkotmánybíróság nem azt mondta, hogy megsemmisít valamit a jogszabályból, itt félreérthető volt az, amit a képviselő úr mondott, lehet, hogy nem is véletlenül. Tehát nem azt mondta, hogy bármit a szabályozásból ki akar venni, bármi alkotmányellenes lenne, hiszen a korábbiakban, 2017-ben már vizsgálta, hogy az Alaptörvényhez illeszkedike a 2012-es szabályozás. Azt mondta, az a hivatkozási alap, ami a beadványokban szerepelt, hogy a tulajdonhoz való jogot sérti, nem áll meg, nem semmisítette meg éppen ennek következtében a ’12-es új törvényeket, hanem nemzetközi szerződésből eredő szabályozási kötelezettség elmulasztását állapította meg az Alkotmánybíróság.

(9.10)

Mivel ez egy rendkívül komoly, nehéz, összetett feladat, hiszen ahogy említettem a tegnapi napon is, itt visszamenőlegesen kell megállapítani az egészség- vagy fizikaiállapot-változásnak a mértékét, tehát azt kell megmondani, hogy valaki két éve, három éve, négy éve, öt éve milyen egészségi, fizikai állapotban volt, milyen munkaképességű volt  erre azért viszonylag kevés példa adódik nemcsak a magyar, hanem valószínűleg a külföldi gyakorlatban is , éppen ezért ez egy hosszabb feladat, éppen ezért van szükség azokra az egyeztetésekre, szakértői munkára még, amire a tegnapi napon is itt háromszor utaltunk.

Azt is szeretném megerősíteni, amit ön mondott a kamatok és egyebek kapcsán: semmi ilyet az Alkotmánybíróság a mostani döntésében nem rögzített, tehát kérem, ne is tévessze meg az érintetteket, ne legyen indokolatlan várakozásuk akkor, amikor az Alkotmánybíróság ilyesfajta döntést nem hozott.

Ami a célja volt az egész szabályozásnak, amire már utaltam is, az az, hogy ne alacsony összegű ellátásból, segélyből éljenek ezek az emberek, hanem minél inkább legyenek képesek arra, hogy dolgozzanak, és legyen is munkahely, ami őket fogadja. Ehhez persze szükséges a gazdaság élénkülése, ez 2010 előtt nem volt elmondható, 2010 után, hála istennek, főleg 2013 óta ez most már elmondható; másrészről a gazdaság szereplői anyagilag legyenek ösztönözve arra, hogy fizetést adjanak, magasabb fizetést adjanak azoknak az embereknek, akik korábban segélyből éltek.

Tegnap is idéztem önnek önt, és ma is csak utalnék rá, nem olvasnám fel az egész részt, ami tegnap elhangzott; ön is mondta, hogy rendkívül magas az inaktivitás foka  magas volt pontosabban, 2018 (sic!) decemberében, amikor ön ezt mondta  Magyarországon, és a négymillió foglalkoztatott mellett 806 ezer rokkantnyugdíjas volt. Ön is elmondta, hogy a 806 ezer rokkantnyugdíjasból 460 ezer nyugdíjkorhatár alatti rokkant  ez borzasztóan magas szám, ön így fogalmazott szó szerint. Tehát önök is ugyanúgy látták a megoldandó feladatot, önök is ugyanúgy látták a helyzetet, csak nem léptek; mi 2012-ben léptünk, és igyekeztünk munkahelyet biztosítani azoknak az embereknek, akik foglalkoztathatók; akik nem, azok számára pedig természetesen az ellátásukat folyósítottuk. Ön is utalt rá, hogy ez milyen arányban, hogyan történt. Nagyon sokan jelentkeztek a felülvizsgálatokra, és nagyon örülünk, hogy több mint kétszer akkora a foglalkoztatási ráta most, mint korábban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)