Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon inspiráló volt hallani az ellenzéki frakcióvezetők felszólalását, és ha megengedik, megragadnám az alkalmat, hogy reagáljak is rájuk, mielőtt a miniszterelnök úr által elmondottakra reagálnék, kötelességemnek eleget téve.

Gelencsér úr, ha megengedi, egy jó tanácsot hadd adjak! Ha a parlamenti felszólalását a ChatGPT-vel írja, akkor olvassa át, mielőtt visszamondja, és ne izguljon közben, mialatt felolvassa.

Ami nagyon bánt, hogy nincs itt Szabó Timea képviselő asszony, ezért abban a reményben, hogy visszatér, Ungár Péter frakcióvezető úrhoz fordulok mint egy makói, hódmezővásárhelyi református család sarja, vagy bebújok a felmenőim bőrébe, és azt szeretném mondani önnek, hogy a svéd NATO-csatlakozás körüli vita nem üzlet, abban ne tessék üzletet, vagy „bótot”, ha úgy tetszik, keresni. Ugyanis a svéd NATO-csatlakozás körüli vita, ha jól értem, a két parlament közötti vita, és nem üzleti alapon fogalmazódik meg, hanem az egymás tiszteletének kifejezése iránti hiányérzetből fakad. Azt szeretnénk kérni ezúton is, ha tud ebben segíteni, akkor használja a kapcsolatrendszerét. Azt szeretnénk kérni a svéd parlamenti képviselő kollégáktól, illetve a svéd politikai elittől, a svéd sajtótól, hogy ha nem muszáj, akkor ne sértegessék Magyarországot alaptalan hazugságokkal, ne illessék alaptalan vádakkal, és lehetőleg, ha együtt kívánnak velünk működni, ezúttal a NATO-csatlakozás kapcsán, akkor legyenek kedvesek partnerként és ne ellenfélként, ellenségként tekinteni Magyarországra, és amíg ezeket a vitákat nem tisztázzuk, addig értsék meg, hogy nem töretlen és nem osztatlan a lelkesedésünk az ügyben, hogy a svéd NATO-csatlakozást ez a parlament mielőbb megtárgyalja.

(14.50)

Szeretnénk egy konszolidált viszonyt, de ez úgy nem megy, hogy a svédek folyamatosan köpnek egyet Magyarország felé. Azt szeretnénk, ha ez nem lenne, ha ennek az ellenkezője történne.

Miután a Jobbik frakcióvezetője többször említette az oroszbarátságot, sokadjára ebben a teremben, de újra és újra szeretném önnek elmondani, hogy az önök európai parlamenti képviselője ellen van nemzetközi elfogatóparancs, KáGéBéla néven ismeri a hazai közvélemény. Azért van ellene elfogatóparancs, mert kémkedett az oroszok számára az európai uniós intézményrendszerben. Az önök pártelnöke, Gyöngyösi Márton volt az, aki 2014-ben (Szászfalvi László: Bizony!) a krími népszavazáskor megfigyelőként volt jelen, és legitimálta a jelenlétével azt az eseményt, amelyet a teljes Nyugat elutasított, és szintén az ön pártelnöke, Gyöngyösi Márton volt az, aki a donyecki választáson szintén megfigyelőként vett részt, és méltatta, a népek önrendelkezésének diadalaként mutatta be azt az aktust.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy amikor önök kamuszabadságharcról beszélnek, akkor mégiscsak azokat a vitákat nevezik kamuszabadságharcnak, amelyeket Brüsszellel folytatunk, amelyek a migráció, a háború, a szankciók, a gender témájában zajlanak, és azt gondolom (Dr. Vadai Ágnes: Dzsender!), hogy amikor ezeket (Dr. Vadai Ágnes: Dzsender, nem kender!) kamuszabadságharcnak nevezi, akkor mindazokat a fontos témákat nevezi kamunak. Ugyanis, ha nem venné észre, a keleti határainknál háború dúl, a déli határainknál erőszakos migrációs előretörés és betörési kísérletek zajlanak, a nyugati határaink felől pedig gazdasági és politikai típusú támadás alatt áll Magyarország. Ebben a helyzetben önök mindezt bagatellizálják, vagy úgy tesznek, mintha nem lenne; ez erősen felelőtlenség.

De hadd térjek rá Szabó Timeára!  miután nem tért vissza, ezért a távollétében. Azt nem gondoltam volna ma reggel, amikor elindultam a közös munkahelyünk felé, hogy Szabó Timea száját el fogja hagyni az a szó ránk nézve, hogy hazaáruló (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), hogy pont Szabó Timea száját fogja elhagyni az a szó, hogy hazaáruló. Éppen ezért szeretném néhány dologra emlékeztetni Szabó Timea képviselő asszonyt.

Az első az, hogy mégis minek nevezik önök azt, amikor amerikai dollármilliárdosok dollármilliókat fordítanak arra, hogy önök itt, Magyarországon politikai hatalomra tegyenek szert. Önök mégis minek nevezik azt  önök, akik egyébként az elveszett adományládikák fosztogatói (Derültség a kormánypárti padsorokban.) , minek nevezik azt, amikor a magyarországi választások előtt törvénytelenül megjelenik jó néhány millió olyan dollár, amelyről önök is pontosan tudják, hogy azért kapták, hogy aztán majd az adományozóknak meghálálják, ha politikai hatalomra tesznek szert? Önök minek nevezik ezt? A mi felfogásunkban ez a hazaárulás, tisztelt Szabó képviselő asszony. (Taps és közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van!)

Mindent egybevetve azért az mégiscsak lehangoló, sőt, felháborító (Varju László: Ennyi hazugságot összehord!), hogy éppen Szabó Timea asszony, aki a belpolitika külkereskedője, meri itt ezt mondani a magyar parlamentben, arra a kormányra, amelyik még a saját politikai integritását is megsértve, de mindig a magyar érdekeket teszi előtérbe (Dr. Vadai Ágnes: Jaj!), és minden nemzetközi vitába beleáll. Pont önök olvassák mindig a fejünkre, hogy minden nemzetközi vitában, minden olyan vitában, ami a hazánk sorsáról, biztonságáról, jövőjéről szól, mi mindig a magyar álláspontot képviseljük. De talán ezen menjünk is túl!

Örülök, hogy Gyurcsány frakcióvezető úr szóba hozta „A haza vigyáz rád” új szlogenjét. Én végzős egyetemista korom óta emlékszem rá, hogy mennyire vigyáz rám a haza. A szocialista kormányok alatt (Arató Gergely: Szereztél diplomát.) végeztem az egyetemen, és utána kezdtem az életemet. (Dr. Vadai Ágnes: Nem én voltam programszervező…!) Az a helyzet, hogy a haza annyira vigyázott akkor a magyarokra, hogy elvette a 13. havi bérüket (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból.), a 13. havi nyugdíjat. A hazára annyira vigyázott a Gyurcsány-kormány, hogy a csőd szélére sodorták, annyira vigyázott, hogy az összes, nekünk, akkori fiataloknak járó összes családtámogatási formát elvették. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy mi lenne ma (Dr. Vadai Ágnes: Ez nem így van!), ha azokban az időkben lettek volna fiatalok, amiben mi fiatalok voltunk. És a haza annyira vigyázott ránk, elnök úr, hogy ha mindez nem tetszett, akkor még ki is lőtték a szemünket, annyira vigyázott ránk. (Moraj az ellenzéki padsorokban.  Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Úgy van! Szégyen!) Nem akarunk ilyen hazát! Nem akarunk ilyen hazát, elnök úr! Emlékszünk, elnök úr, nem kérünk abból a hazából!

És hazahozzák az uniós forrásokat? Önök ugyanúgy, önök két hét alatt, elhiszem, hogy hazavisznek mindent: Malév, erőművek, pécsi vízmű, Rába és sorolhatnám, mindent, ami a kormányzásukhoz kötődött. De a legszomorúbb, elvtársak, a legszomorúbb az, hogy ezzel a mondattal Gyurcsány elnök úr nem mást ismert el  hagyjuk is, hogy önök mit hordtak haza régen , ezzel azt ismerte el, hogy az európai, a brüsszeli elit politikai nyomásgyakorlásra és zsarolásra használja a források visszatartását. Ebben vesznek önök részt a hazájuk ellen. (Dr. Vadai Ágnes: Nem, nem!) Szégyen! (Taps a kormánypártok soraiból.)