Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Február 24-én volt egy éve annak, hogy kitört az orosz-ukrán háború. Több mint egy éve zajlik a véres konfliktus a szomszédságunkban, és több mint egy éve élünk egy olyan háború közvetlen közelében, ami nemcsak a két szemben álló fél mindennapjait rázza meg, hanem egész Európáét is. A fegyveres harcok során több százezer ember vesztette már eddig is az életét, és még többen szereztek maradandó testi vagy lelki sérülést. Eközben felfoghatatlan mennyiségű érték pusztul el, súlyos természetpusztítás zajlik, és a földdel tesznek egyenlővé épületeket.

A károk valós mértékét mi csak elképzelni tudjuk, pontosan felmérni a jelenlegi körülmények között szinte képtelenség. És ami a legszörnyűbb, sehol a világon nem látni azt a folyamatot, amely ezt a háborút meg akarná fékezni. Ma már belátható távolságon belülre került a világháború lehetősége is. Mi itt, közvetlenül a háború szomszédságában aggódva figyeljük, hogy mi történik Ukrajnában, ahogy azt is, Európa miként sodródik bele lépésről lépésre a háborúba.

Mi, magyarok a történelmi tapasztalatainkból azt is tudjuk, hogy ebből a konfliktusból senki nem jöhet ki győztesen, csak és kizárólag vesztesei vannak, ezért szeretnénk, ha a háborúnak minél hamarabb vége szakadna, mert a szenvedések minden egyes háborús nappal egyre több embert érnek el. Ne legyenek kétségeink: minél későbbre tolódik a béke, annál nagyobbak lesznek a veszteségek.

Számtalanszor elmondtuk már, de ha kell, a végtelenségig fogjuk ismételni: tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség, mert életet menteni csak békével lehet. Be kell látnia mindenkinek: a béke felé vezető út nem az, ha fegyvereket és katonákat küldünk az ukrán földre. Emlékezzünk csak vissza, egy évvel ezelőtt még csak sisakok küldéséről beszélgettünk. Ma már túl vagyunk a fegyver- és a lőszerszállításokon, a rakétarendszerek felállításán, a Leopard tankok úton vannak Ukrajna felé, a nyugati világ pedig legújabban vadászgépek szállításán töri a fejét. Jelenleg épp csak egy hajszál választ el minket attól, hogy az európai katonák küldése is napirenden legyen, és csak egy hajszál választ el attól is, hogy mi magunk is a fronton találjuk magunkat, a magyarokat veszélybe sodorva. Vegyük észre, egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy Európa végérvényesen és visszavonhatatlanul belesodródjon a háborúba.

Ráadásul nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nekünk van egy különleges szempontunk is, egy olyan szempontunk, amit senki más nem ért rajtunk kívül. Mások ezt nem is érthetik, hiszen más nemzeteknek nem kellett megtapasztalniuk a trianoni diktátum által a magyarságnak okozott tragédiát. Mások nem tudják, hogy a Kárpát-medencében élő külhoni magyaroknak soha nem volt könnyű sorsa; nekik mindig is keserves létküzdelmet kellett vívniuk azért, hogy megőrizhessék elődeiktől kapott anyanyelvüket, kultúrájukat és szokásaikat. Ahogy az sem érdekel másokat, hogy nekik most azt is végig kell nézniük, hogy a halottasházak megtelnek rokonaik holttestével; a kárpátaljai asszonyok pedig hiába várják haza a frontról édesapjukat, fivéreiket, fiaikat. Amikor mi azt mondjuk, hogy békét szeretnénk, akkor nem egyszerűen emberéleteket szeretnénk menteni, hanem aggódunk a honfitársainkért is, féltjük őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nyugat a szankciókkal elrontotta a válaszadást. Rossz ütemben lépett, és ezért Európa a háborúba sodródás perceit éli. Az utolsó utáni percben vagyunk, vékony a jég, de még pont nem szakadt át alattunk. Éppen ezért meggyőződésem, hogy nekünk itt, a parlamenti patkóban az a feladatunk, hogy a létező összes fórumon elmondjuk, bármennyire triviálisnak is tűnik: a háborúnak csak békével lesz vége, nem szankciókkal és nem Leopard tankokkal. Tűzszünet és béketárgyalások kellenek, mert erkölcsileg is ez a leghelyesebb álláspont, hiszen az emberéletnél nincs fontosabb. Fontosak a gazdasági kérdések, de az emberéletnél nincs fontosabb. Nem véletlenül ez a magyar álláspont a háború kezdete óta.

Az európai kontinensnek az lenne az érdeke, hogy ne hozzon a fejére olyan intézkedéseket, ne kösse meg magát olyan béklyókkal, amelyek miatt csak veszít. Be kell látni, az ígért szankciók nem kényszerítették térdre Oroszországot, még az Európai Unió által bevezetett tizedik  ismétlem: a tizedik!  szankciós csomag sem, sőt a megemelkedett energiaárakkal Európa finanszírozza az oroszok háborúját. Ha a Nyugat felismerné végre, hogy nem az újabb és újabb szankciók elfogadásán és a fegyverszerződések megkötésén kell dolgoznia, talán közelebb kerülne a béke is.

Ne becsüljük le ugyanakkor az Európai Unió vagy az Egyesült Államok érdekérvényesítő képességét. Ha ők akarnának a békén dolgozni, akkor már közelebb lennénk hozzá, de nem ezen dolgoznak. A probléma sokkal inkább az, hogy sajnos sokkal többet dolgoznak a válság elmélyítésén és a feszültség élezésén, mint amennyire szükség lenne.

És szerencsétlenségünkre, ahogy ez lenni szokott, itthon is vannak, akik még ennél is nagyobb bajt hoznának a fejünkre, és akik bele akarnának préselni bennünket a háborúba, annak ellenére, hogy a magyarok világosan elutasították mindezt. Azt azonban szeretném leszögezni, és ezt nyugodtan vegyék magukra, hogy mi nem fogadjuk el a tőlük érkező nyomást, senkitől nem fogadunk el nyomásgyakorlást, mert nem egyezik Magyarország érdekeivel és nem mellesleg a magyar emberek akaratával sem.

Ha már politikai nyomás: mindenki érzi, aki közélettel foglalkozik, hogy Magyarország, a magyar kormány, és talán a magyar politika is nyomás alatt van. Ez a nyomás, mint mondtam, jellemzően politikai, és a politikai nyomásra pedig politikai válaszokat kell adni. A politikai válasz jelen esetben az, úgy gondoljuk, hogy mivel mégiscsak a magyar Országgyűlés a legfőbb népképviseleti szervünk, ezért el kell fogadnunk egy olyan határozatot, amelyben világos sarokpontokat rögzítünk.

Ezért most egy olyan határozatot terjesztünk az Országgyűlés elé, amely irányadó, és végső soron a politikai vitákban is felhasználható. A nyilatkozatnak több fontos pontja van, amelyeket röviden ismertetnék.

Elsőként kifejezzük elkötelezettségünket a béke mellett. Ismételten elítéljük Oroszország katonai agresszióját, és elismerjük Ukrajna jogát az önvédelemhez. Álláspontunk szerint a Brüsszelben elfogadott gazdasági és energiaszankciók nem csillapították a háborút, ezért ellenezzük azokat a brüsszeli terveket, amelyek tovább szélesítenék ezek körét. Felhívjuk a kormányt, hogy továbbra is minden lehetséges módon folytassa az Ukrajnából menekültek segítését, továbbá felhívjuk a figyelmet arra, hogy a katonai konfliktus súlyosan érinti a kárpátaljai magyar közösséget. Rögzítjük, hogy a NATO és az Európai Unió elkötelezett tagjaként a fegyverszállítások és további szankciók helyett mielőbbi béketárgyalásokra van szükség. És végezetül felszólítjuk az itthoni, a magyar közéleti szereplőket, hogy tartózkodjanak az olyan politikai akcióktól, megszólalásoktól, amelyek Magyarország háborúba sodródását eredményezhetik.

Tisztelt Országgyűlés! Azért is fontos az utolsó pont, mert vannak, akik már világossá tették, hogy nem fogják támogatni ezt a békepárti nyilatkozatot. Provokációnak nevezik, és mindenféle mondvacsinált okokkal magyarázzák, hogy majd miért nem szavazzák meg. Persze, megszokhattuk már, hogy a bajban nem mindenkire lehet számítani. (Dr. Vadai Ágnes: A Fideszre soha!) Így volt ez a migrációs válságnál, így volt a koronavírus-járványnál, és így volt az orosz-ukrán háború kitörésekor is, így volt a szankcióknál, és valószínűleg most is így lesz.

Azt gondolnánk, aki magyar, csak egyet akarhat, de vannak, akik nem így gondolják. Az okokat, még ha nyíltan nem is mondják ki, de ismerjük. Háborúpártiak, mi viszont békepártiak vagyunk. Valószínűleg ez az a feloldhatatlan ellentét, amiért ez a javaslat sem fog egyhangúságot élvezni.

(10.40)

Tisztelt Képviselőtársak! Ebben a háborúban mi nem szurkolunk senkinek. Senkinek sem, mert ennek a háborúnak nem lehet győztese. A további harc szerintünk nem a győzelmet és a békét hozza el, hanem, mint mondtam, a világháború veszélyét, ezt pedig messzire el kell kerülni.

Ezért gondoljuk úgy, hogy felelőtlenség volna azt állítani, hogy ezt a háborút csak Oroszország vagy Ukrajna nyerheti meg. Ebbe a vitába bele sem kell menni. Ne feledjük, a háborúpártiak érdeke, hogy a békepártiakat valahogy meggyőzzék a fegyverszállításokról, és a háborúba sodródás elkerülését veszélyeztessék ezzel. Minket senki sem kötelezhet arra, hogy a magyar érdeket akár csak a második helyre is soroljuk, ezért mindezt továbbra is kategorikusan elutasítjuk!

Tisztelt Képviselőtársak! A háborús provokációkat visszautasítandó, most arra kérem a magyar közélet józanabbul gondolkodó képviselőit, hogy rögzítsük közösen: Magyarország békepárti marad, és a jövőben is ki kíván maradni az orosz-ukrán háborúból. Életeket menteni csak az azonnali tűzszünettel és a béketárgyalások kikényszerítésével lehet. Kérem, támogassák a békepárti nyilatkozatot. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)