Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian emlékszünk arra, amikor még a koronavírus-járvány előtt a Fidesz zöldfordulata kezdődött. Ennek voltak ilyen érdekes leágazásai, például amikor a Kereszténydemokrata Néppárt augusztusban csatlakozott a műanyagmentes júliushoz, de ezen túlmenően voltak bejelentések is arról, hogy mennyi és milyen jellegű pénzeket fognak zöldfordulatra elkölteni Magyarországon.

Most az, hogy ennek egy jelentős része nem valósult meg azért, mert van egy gazdasági válság, amely a koronavírus-járvány miatt van, ez érthető, és  hogy mondjam  a számonkérésem nem ezekre vonatkozik. Inkább arra vonatkozik, hogy rengeteg olyan európai uniós politika van, ahol a kormány nemhogy legalább a lehetőséget megadná, hogy zöldfordulat legyen Európában, hanem ez ellen cselekszik. Ennek talán a legeklatánsabb példája az európai közös agrárpolitika, az a közös európai agrárpolitika, amelyben  bár a Fidesz azóta egy ilyen hosszú szappanoperaszerű kapcsolatát lezárva kilépett az Európai Néppártból  szövetségese az Európai Unió vezetésének abban, hogy semmiféle zöldfordulat ne legyen lehetséges az európai agráriumban. Az európai közös agrárpolitika talán az egyik legnagyobb összegű politikája az Európai Unió költségvetésének, és a fejlesztési források tekintetében is nagyon sok olyan forrás lesz, amely az agrárpolitikának meghatározó része vagy azon alapuló és meghatározó része lesz. A közös agrárpolitikában nagyon sok olyan javaslat volt, amely a zöldfordulathoz kötötte volna ezeket a kifizetéseket. Nem volt olyan javaslat ezzel kapcsolatban, amelyet bármilyen létező fideszes EP-képviselő, vagy a frakciófegyelemtől vezérelve, vagy most már attól függetlenül támogatott volna.

A következő a helyzet. Jelenleg Magyarországon a kifizetett agrárpolitikai támogatások  ez 800 milliárd forint körül volt 2019-ben  80 százaléka a jogosultak 10 százalékához kerül. Ez talán az egyik legegyenlőtlenebb EU-s támogatási forma, ami van.

(21.20)

Emellett ez az agrárpolitika azért is jelent súlyos problémát a klímaváltozással szembeni küzdelemhez képest, mert vegyipari jellegű agrárpolitika folyik ezeken a területeken, olyan vegyipari termékeket használnak, amelyek alapvetően károsak a magyar természetnek. És itt egy félmondatot hadd mondjak arról, hogy a Fidesz meg az Orbán-kormány volt talán az utolsó mohikán a tekintetben, hogy részben a glifozátot európai uniós szinten be tudjuk tiltani, részben egyéb olyan káros vegyszereket be tudjunk tiltani, amik nagyon is szennyezik például a talajvizet, illetve egyéb módon is hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Tehát nagyon szép, hogy Nagy István miniszter úr most fecskefészket is telepített az Agrárminisztériumra, korábban méhszállást is telepített, ezek nagyon szép, szimbolikus lépések. Talán a glifozát betiltásáért kéne kardoskodni és szabadságharcot folytatni a szép, szimbolikus lépések mellett.

A közös európai agrárpolitikában többek között az európai zöldek javaslata volt a vízvisszatartó agrárium és az ezzel kapcsolatos szempontrendszer beépítése a közös agrárpolitikába. Feltételeztük, hogy ha már a köztársasági elnök podcastekben és egyéb ilyen modern módokon próbálja a víznek a szükségességére és a vízgazdálkodásnak a szükségességére felhívni a figyelmet, akkor talán támogathatták volna. Értelemszerűen ez nem történt meg.

Az a helyzet, hogy a közös agrárpolitika olyan embereknek jó, akik amúgy nem foglalkoztatnak sok embert, akik nem versenyképes agráripari termékeket állítanak elő, és akik ráadásul Magyarországon belül szennyezőknek számítanak. Az, hogy a „szennyezők fizessenek”, amit Orbán Viktor elmondott a bejelentésénél, amikor kitalálta, hogy a Fidesz-KDNP zöld lesz, ehelyett a közös agrárpolitikában egy elv érvényesül, hogy a Fidesz és az Európai Unió fizet a szennyezőknek. Az a helyzet, hogy mindenféle javaslat, ami ezzel kapcsolatban volt, amúgy nemcsak a zöld frakciótól, hanem másoktól is, süket fülekre talált, és ebben a Fidesz csodálatos szövetségese az Európai Unió vezetésének, akik részben a francia nemzetállami érdek, részben pedig egyéb okok miatt, nagyon is támogatják ezt az agrárpolitikát.

A közös agrárpolitika ugyanakkor nem fenntartható abból a szempontból sem, hogy az agráriumban dolgozók Magyarországon egyre idősebbek. Ezeket a statisztikákat még a magyar Agrárminisztérium oldalán is meg lehet találni, tehát ez nem valami ellenzéki összeesküvés része. Illetve a közös agrárpolitika az a politika, ami miatt Magyarországon soha nem fogunk tudni az élelmiszer-önrendelkezéshez közelebb jutni.

Amikor én először a Lehet Más a Politika nevű párt aktivistája lettem 2010-ben, akkor az volt az egyik szlogenünk, hogy „lehet magyar a bolti paradicsom”, ehhez nem jutottunk közelebb tíz év Fidesz-kormányzás alatt. Hiába jelentette be ma Nagy István, hogy harcot hirdetünk a Lidl meg az Auchan ellen, önök ezt a harcot leginkább azzal hirdették meg, meg azzal folytatják, hogy adókedvezményeket adnak ezeknek a cégeknek, illetve semmilyen olyan politikát nem voltak hajlandóak támogatni, ami azt szolgálta volna, hogy Magyarországon élelmiszer-önrendelkezés legyen.

És akkor még egy dolgot behoznék ide. Miközben erről beszélünk, és miközben sokszor a globalizáció ellen érvel az összes fideszes médium és fideszes politikus, értelmiségi, közben az Európai Unió és a Dél-Amerika közötti szabadkereskedelmi egyezmény támogatására készülnek, egy olyan egyezményére, amely meg fogja növelni a dél-amerikai agrárexportot Európára, és ami megint ki fog szorítani magyar agrártermékeket a saját piacukról. És úgy fogják ezt megtenni, hogy közben elmondják, hogy önök amúgy a globalizáció ellenségei, amikor minden ilyen globalizációpárti, szabadkereskedelmi egyezményt támogatnak, hiszen önök mindig is neoliberálisok voltak, és a szabadkereskedelem pártján állnak, és aki a szabadkereskedelem pártján áll, az nem tud a klímaváltozás ellen valóban küzdeni.

A lokális szempont ugyanakkor nagyon tud érvényesülni egy ilyen fejlesztéspolitikában. A szubszidiaritás szót, amit most érdekes módon sikerült kimondanom, sokszor kimondta államtitkár úr az expozéjában. Az a helyzet, hogy a szubszidia…  most másodjára nem ment… (Derültség.) Tehát az a helyzet, hogy a szubszidiaritás elvével ugyanakkor ellentétes az, hogy amikor az ellenzéki önkormányzati vezetések azzal kampányoltak, hogy direkt akarnak EU-s forrásokat lehívni, akkor ezt önök valamilyen nemzetáruló összeesküvésképpen állították be, amikor az az alapelv, amit most nem fogok kimondani, pontosan azt jelentené, hogy erre képesek lennének.

Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata például egy 10 éves gazdaságfejlesztési tervet is javasolt azért, hogy lássák, hogy nemcsak a következő választásokig gondolkodik akkor, amikor az európai uniós forrásokat kívánja elkölteni, hanem tudományos és technikai ipari parkot hoznának létre, hogy ne csak az ingázás, illetve a jelenleg létező ipari létesítmények jelentsék a városnak és a térségnek az alapvető munkahelymegtartó képességét, illetve pontosan ezért szakképző központot hoznának létre. És ha már visszatérünk a víz napja közelébe, az esővíz, és hogy növelnék a zöldfelületek számát, azért is fontos, mert hogyha komolyan gondoljuk a zöldpolitikát, akkor azt egyszerre kell elkezdeni a szabadkereskedelem-ellenességgel, és ugyanúgy kell megtenni a vízvédelemmel is.

Úgyhogy arra kérnénk önöket, hogy ha még komolyan gondolják, vagy valaha volt egy ilyen pillanat, hogy komolyan gondolták azt a zöldfordulatot, amit egyszer csak egy belső mérés után kijelentettek, akkor ne térjenek el azoktól az alapelvektől legalább, amiket ott megfogalmaztak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.  Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)