Felszólalás adatai

DR. IMRE ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság 2004. március 17-én megtárgyalta az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt 12 igen és 10 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Tekintettel arra, hogy a módosítás több hatályos törvényt is érint, a vitában a kisebbségi álláspontot képviselők részéről több olyan kérdés merült fel, amelyek nem tartoznak kifejezetten a bizottság hatáskörébe, de közvetett módon mégis érintettnek éreztük magunkat benne. Ilyen esetünkben az ártörvénynek a gyógyszerkasszát érintő módosítása, amely felhatalmazást ad a kormánynak a hatósági ár megállapítására. Az ellenzék részéről megfogalmazott vélemények aggályosnak tartották ennek az intézkedésnek az európai versenyjoggal, valamint az áruk szabad áramlása mint szigorú alapelvvel történő illeszkedését.

A törvénymódosítás kapcsán elhangzott, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályokra uniós harmonizációs kötelezettségünk tulajdonképpen nincs, koordinációs kötelezettségünket az 1408/71-es uniós irányelv módosulása határozta meg, amely szerint a járulékfizetés ott történik, ahol a munkavállaló dolgozik, de ott is jogosult egészségügyi ellátásokra.

Lényeges eleme a tb-törvénynek, ami érinti a pénztári törvényeket is, hogy hogyan illeszkednek be az uniós állampolgárok a magyar nyugdíjrendszerbe, akik az uniós csatlakozás napját követően első ízben létesítenek Magyarországon biztosítási jogviszonyt. Ezzel kapcsolatban megfogalmazást nyert az a kérdés, hogy mi lesz azután, ha innen esetleg mégis továbbmenne a munkavállaló, mondjuk, két-három év múlva, hogyan történik annak a szabályozása, hogy a távozását követően hozzájuthasson a befizetett járandóságához. További kérdésként az is felmerült, hogy vajon viszonossági alapon akkor máshonnan a magyar munkavállalók is visszakaphatják-e hasonlóképpen a járandóságukat.

Ismét felmerült kritikaként a kormány részéről most már szinte mindennapos gyakorlattá váló törvénymódosítási javaslatok benyújtásának saláta jellege. Ellenzéki vélemények szerint ez a gyakorlat lehetővé teszi olyan javaslatok felvetését, amelyet a törvény-előkészítők nem jogharmonizációs céllal csempésznek bele. Ilyen példának okáért a már itt is említett telefonadó bevezetése. Kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, vajon hogyan gondolja az előterjesztő ennek a megvalósítását például az önkormányzati vagy szociális intézmények esetében, amelyek így is nagyon nehéz gazdasági helyzetben vannak. Ha elfogadjuk azt az alapelvet, hogy minderre az arányos közteherviselés szempontjából van szükség, és azért kerülhet bevezetésre, mert 2004-től a természetbeni juttatások szabályozása jelentősen megváltozott, ebben az esetben a kifizetők, a munkáltatók munkaszerződésben vagy akár megbízási szerződésben is telefonhasználatot biztosítanak, akkor ez egyes vélemények szerint az illetőknek a tevékenységéből származó jövedelme. Azaz egy olyan vagyoni érték, amit a tevékenységük ellenében kapnak, csak nem pénzben, hanem telefonhasználatban. Ha tehát elfogadjuk ezt az érvet, akkor viszont jogosan merülhet fel, hogy vajon a kamat- és tőkejövedelmek miért nem kerülhetnek bevonásra ebbe az arányos közteherviselésbe.

Az ellenzék véleménye szerint a telefonadó ilyen mértékű bevezetése nagymértékben sújtja a kis- és középvállalkozásokat, nehéz helyzetbe hozza a közintézményeket, ezért annak bevezetése felesleges és káros.

Összességében tehát az ellenzék a fenti aggályok miatt a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát nem támogatta.

Köszönöm a figyelmüket.