Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvényt módosítjuk, ez van a Ház asztalán, ez van előttünk. Az ország alkotmányának módosítása, bármilyen legyen is az, kis módosítás is nagy módosítás, és ezt illik megfelelő reverenciával, tisztelettel tenni, úgy hozzányúlni az alkotmányhoz, ahogy azt megérdemli. Percekkel ezelőtt igen tisztelt képviselőtársam a kormányoldalról mondta, hogy az alkotmány milyen fontos és a legfontosabb - ezt a szót tetszett használni, ha jól emlékszem. Valóban, ezzel értek egyet. Hiszen hozunk mi törvényeket sok mindenről - itt vannak előttünk például a mai nap meg a tegnapi nap témái -, jogsegélyről, plasztikokról, meg hogy Görögországgal hogy leszünk. Fontos témák ezek mind. Azonban az alkotmány, tisztelt Ház, az az alkotmány. Ennek a szellemében javasolom azt, hogy nézzük csak meg, hogyan is nyúlunk mi hozzá.

Tisztelettel azt jelentem, hogy nem nyúlunk hozzá megalapozott figyelemmel és méltósággal, mert az alkotmánnyal valamit tenni továbbmutat a következő év vagy a következő szökőév időpontján. Éppen azért, mert voltak alkotmányos lazaságok, időnként az országok bizony olyan helyzetbe kerültek, amit aztán megbántak. Ilyen meggondolásokra építem, tisztelt Országgyűlés, mostani mondanivalómat. Mondanivalóm üzenete - hogy mondjam költőien… - üzenetes üzenet, hogy amikor az alkotmánnyal foglalkozunk, akkor valóban az alkotmányhoz nyúljunk. Ezt úgy folytatnám, hogy az, amit a kormány nekünk prezentált itten, hivatkozik egy okiratra, amit jobb híján úgy nevezünk, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénycikk, persze hogy így nevezem én is - csak arra szeretném fölhívni az Országgyűlést, hogy ennél mi sokkal jobbak vagyunk. Ezt az okmányt kár, hiba alkotmánynak nevezni. Mert mi is ez? Ez volt az az okirat vagy ez volt az a törvényhozás, ami nem is törvényhozás volt, mert az egypárti diktatúra bevezetésének a megjelenítése volt az, amit aztán úgy neveztek és úgy nevezünk ma is, mint az 1949. évi XX. törvénycikk.

Tisztelt Ház! Magyarországnak volt egy alkotmánya, én úgy szeretem gondolni, hogy van is egy alkotmánya, az 1946. évi I. törvénycikk, amelyik, ismétlem, úgy jött létre, tisztelt Ház, hogy Magyarországon alkotmányozó nemzetgyűlést hozott létre a magyar nép. Választások, demokratikus választások voltak 1945. november 4-én. Hét párt indult a választásokon, a demokratikus szabályok szerint, mindegyik párt valamennyi szavazattal; a polgári indíttatású, a polgári demokrácia szerinti indíttatású pártok 83 százalékot kaptak. Az ország választóinak 93 százaléka ment el. Azok a pártok, amelyek a polgári alkotmányformát és kormányformát hirdették, és annak a szellemében hoztak törvényt: a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Radikális Párt és még néhány kisebb. Nos, ez a nemzetgyűlés, amelyiknek alkotmányozó nemzetgyűlés mandátuma volt, hozta létre azt az alkotmányt. Milyen is volt az az alkotmány? Olyan, amit ma is szerte a világon - legalábbis sok helyen - egyetemeken tanítanak mint egy mintaszerű alkotmányt. Mivel is kezdődik? Kezdődik az egyesült nemzetek emberi jogokat kimondó nyilatkozatának a teljes felsorolásával.

Tisztelt Országgyűlés és aki figyel bennünket, ismétlem: olyan alkotmányunk van, ami példaszerűen az emberi jogok deklarálásával kezdődik. És nem arról beszélünk, hanem egy bolsevik irományról, amit aztán megbánt az egész ország, hiszen jól tudjuk - sajnálja ez az Országgyűlés is -, hogy volt Magyarországon valamikor pártdiktatúra. Sajnáljuk, hogy volt, túl is léptünk rajta - tehát akkor, tisztelt Ház, ne emlegessük, ne engedjük, hogy a kísértete itt lebegjen felettünk!

(16.20)

Tisztelt Országgyűlés, ha szabad költőien mondanom, sírjukban forognak honnantól kezdve kicsodák, Bajcsy-Zsilinszky Endrétől Nagy Ferencig és Varga Béláig és Nagy Imréig és Maléter Pálig; a forradalom szelleme és ugyanaz a demokratikus elképzelés volt.

És valahogyan, tisztelt Ház, nem is tudom, hogy ne hangozzék durvának: miért csináljuk ezt? Lustaságból hivatkozunk az 1949-es XX. törvénycikkre? Vagy valamiféle más okból? Próbálom én ezt megérteni, hogy miért. Mert helytelen, pontatlan, méltatlan hozzánk, méltatlan a magyar nemzethez. És azt szeretném, ha többen többféleképpen mérlegelnénk, és eljutnánk odáig, hogy ez valóban egy olyan kísértés, amin már réges-régen túl vagyunk, legalábbis 13 esztendeje, de szellemében a nemzet még régebb óta is.

Tehát ennek útja, módja? Az egyik az, hogy szülessék egy egyezség, és úgy hallom, az előbb kormánypárti oldali képviselőtársam, Mécs Imre képviselő úr szavaiból mintha ezt hallottam volna ki, hogy igen, olyan alkotmányt érdemel Magyarország… - és ez a mi dolgunk, hogy ezt így mondjuk, és ha nem így mondódik, akkor a mi dolgunk, hogy kijavítsuk a helytelen megnyilatkozásokat, és akkor létrejön majd az a konszenzus, ami méltó és megfelelő alkotmányt hoz létre.

Azt, hogy ebben az órában mit tehetünk, tisztelt Országgyűlés, szerencsére nem kell nekem kitalálni, mert ugyan lett volna bátorságom azt mondani, mert hiszen következik mindabból, amit mondtam, és amit tetszenek érteni, hogy hogyan értelmezem a jelenséget, de Mécs Imre képviselő úr az előbb mondta, a kormányt arra kérjük, ezt így vonja vissza, és módosítsa a hivatkozást. Lehet, hogy az egész tartalom, ami az ország, Magyarország NATO-beli elkötelezettségét és egyéb nemzetvédelmi elkötelezettségét illeti, lehet, hogy az utolsó szóig helyes - bevallom, azt én nem tanulmányoztam. De engem annyira - hogy is mondjam - megindított az a hivatkozás, az 1949. évi XX. törvénycikk, hogy azt még fontosabbnak is tartom annál, hogy hány katona és ki merre megy, és milyen vonat és milyen repülőgép megy.

Azok persze nagyon fontos kérdések, elintézzük mindennap, minden szökőévben, de az alkotmány, hölgyeim és uraim, az alkotmány, tisztelt Ház, az történelem. Így kérem, javasolom, hogy a kormány vonja vissza, azt hiszem, az a logikája, mert hiszen a kormánytól jön (Jelzésre:), nem, a képviselő úrtól, Keleti képviselő úrtól jön. Bárki legyen is, akitől ered, az a kérésem, ez így ne menjen tovább, hanem amikor magyar alkotmányról beszélünk, akkor az az alkotmány legyen előttünk, amelyik valóban méltó a magyar, független, szuverén országhoz.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki padsorokban.)