Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csökken a termékenység, a többgyermekes családok elszegényednek, nő a gyermekek sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények száma, az egy nevelőszülői háztartásban növekedő gyermekek aránya szintén növekszik, és a közösségi média rombolja a gyermekek mentális kompetenciáit. Ezek azok a legfőbb pontok, amelyeket a gyermekvédelem kapcsán diagnózisként fel kell állítanunk.

Előre szeretném bocsátani, hogy nem fogok beszélni sem a kormányról, sem a baloldalról, illetve a baloldali kormányzás idején elkövetett bűnökről, én kizárólag a gyermekekről és kizárólag a családokról fogok beszélni, mert úgy gondolom, hogy ennek van értelme, és ez az, ami előrevisz bennünket, illetve ezzel szeretném kifejezni az őszinte elkötelezettségemet a gyermekvédelem ügye iránt. Előre szeretném bocsátani azt is, hogy számomra a gyermekvédelem alapja, alanya a család. Ha egészséges, ép családban tud felnőni egy gyermek, ennél nagyobb védelmet nem tudunk számára biztosítani, ezért kell elsődlegesen arról beszélni és azzal kezdeni a gyermekvédelemről szóló vitanapon a felszólalást is, hogy sajnos Magyarországon egyre kevesebb gyermek születik. A KSH statisztikái szerint a termékenység ismételten a sokkoló 1,4-es szint alá csökkent, 1,39, pedig néhány évvel ezelőtt még 1,59 is volt. Kimondható tehát ez alapján, hogy még a kisebb elért eredmények sem válságállók a családpolitika területén, és a demográfiai katasztrófa elkerülésére egyre kisebb Magyarország esélye.

De sokkoló az az adat is, amelyet szintén a 2022. évben már tapasztalhattunk, ugyanis különösen nagyot nőtt a szegénység kockázata a kétgyermekes és a három- vagy többgyermekes háztartások esetében, míg a gyermektelen háztartások minden típusában csökkent. A kétgyermekeseknél 7-ről 12 százalékra emelkedett, a nagycsaládosoknál pedig 21-ről 30 százalékra nőtt, tehát csak ebből a két csoportból 30 ezer háztartás, vagyis 130 ezer ember csúszott bele a szegénységbe. Ha inflációkövetők lennének a családtámogatások, akkor ez nem történt volna meg, vagy legalább mérséklődött volna ennek a hatása.

A bűnügyi statisztikák szerint a 14 éven aluli gyermekek sérelmére elkövetett erőszakos, illetve a 0-13 éves korúak által elkövetett regisztrált bűncselekmények száma is nőtt 2021-ről 2022-re. Nem elhanyagolható a közösségi média káros hatása a gyerekek mentális, életmódbeli, komplex dezorientáltságot okozó, közösségi és szociális életet, kompetenciákat romboló hatásmechanizmusa; miközben a magyar fiatalok körében háromból kettőnek van Facebook-profilja, Magyarországnak nincs stratégiája ezen mentális problémák kiküszöbölésére.

Ha szűk értelemben a gyermekvédelemről beszélünk és a gyermekvédelmi szakellátásról, azt látjuk, hogy a szakellátásban nevelkedő kiskorú gyerekek száma tovább emelkedett, miközben a népesség csökken. 2016 végéig kellett volna a stratégia szerint minden családjából kiemelt 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél elhelyezni, azonban ez máig nem sikerült Magyarországnak. A nevelőszülők terheltsége is egyre növekszik, egyre több gyermeket nevelnek egyidejűleg. Míg 2000-ben átlagosan az egy nevelőszülői családban nevelkedő gyermekek száma 2 volt, 2021-re ez 2,7-re emelkedett, ’22-re pedig 3 fölé nőtt. A nevelőszülők átlagos életkora 52 év, és több mint harmaduk 51 és 60 év közötti életkorba sorolható.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint fókuszponti beavatkozásra van szükség, és ezt sem a mostani kormányzati stratégia, sem ennek a vitanapnak a stratégiája nem rendszerezi kellőképpen. Alapvetésnek kellene lennie, hogy az alapellátási rendszerekhez mindenkinek joga van hozzáférni, és a gyermekvédelem, a gyermekek védelme már el kell hogy kezdődjön az anyaméhben, illetve a születés körülményeinek a megfelelő biztosításakor is. Külön megérne egy vitanapot, hogy az elmúlt évek intézkedései hogyan tolják el a magánellátásba, a fizetős ellátásba az édesanyákat már a szülések idején is, amit nagyon sokan, sajnos, nem tudnak finanszírozni. Meg kellene jelennie az ilyen stratégiákban az egészséges személyiség kifejlődéséhez való jognak is a gyermekek szempontjából.

A családtámogatásokat úgy kell megalkotni, hogy azok a gazdasági krízisek hatásait ki tudják védeni, mert ha ezt nem tudjuk megtenni, teljesen feleslegesen beszélünk akár a gyermekvédelemről, akár bármilyen más, gyermekeket érintő szakpolitikákról, legyen szó az oktatásról, a szociális rendszerről. Szükség van olyan nagymértékű fejlesztésére az állami szociális hálónak, amely ezeket a legelesettebb, legnehezebb sorsú gyermekeket is segíteni tudja.

Nem elég hatékony a prevenció és az úgynevezett kapuőr funkciója a gyermekvédelemnek. Nem lesz időm sajnos arra, hogy minden egyes pontot hosszan kifejtsek, de azt látjuk, hogy a szakellátásba kerülés tipikus okai a szülők életvitele, mentális betegségek, nagyon gyakori a bántalmazás vagy az elhanyagolás. Ezért, ha a családokat, illetve az ilyen körülmények között élő gyerekeket ezektől a hatásoktól sikerülne megvédeni, akkor eleve kevesebben kerülnének be a rendszerbe.

A rendszer túlterheltsége is rendkívüli mértékben jellemző mind a férőhely, mind a szakemberhiány tekintetében, és hiányzik nagyjából 1500-2000 nevelőszülő, nem beszélve arról, hogy a gyámok leterheltsége is a törvényben meghatározott mértéknek a többszöröse. A jogszabály alapján egyetlen gyámhoz harminc gyermek tartozhat, a valóságban azonban sokkal magasabb esetszámmal kell dolgozniuk. Ez a leterheltség nyilvánvalóan nehezebbé teszi, hogy olyan bensőséges kapcsolatot tudjanak kialakítani a gyerekekkel, ami a bizalom kiépítéséhez szükséges. De beszélhetnénk a gyermekjogi képviselők számáról is. A közel 23 ezer gyermek érdekképviseletét mindössze 16 fő látja el, így nyilvánvaló itt is, hogy a kapacitások és a lehetőségeik nagyon korlátozottak. Arra is szükség lenne, hogy akár bekerül egy gyermek ebbe a rendszerbe, akár nem, az ő bevonásuk megtörténjen, és tisztában legyenek egyáltalán azzal, hogy milyen jogaik, milyen lehetőségeik vannak, és ezekkel pontosan hogyan tudnak élni.

Mindezen problémák nagy része visszavezethető az alulfinanszírozottságra. A rendszerre a magyar állam mindössze a GDP 2 százalékát fordítja, ami az európai uniós átlag alatt van, ami 2,5 százalék. Ezt fel kell emelni ahhoz, hogy a már említett túlterheltséget csökkentsük, a szakemberhiányra megoldást tudjunk találni, illetve több nevelőszülőt be tudjunk vonni a gyermekvédelembe.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.  

Dr. Aradszki Andrást a jegyzői székben Földi László váltja fel.)

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága is megállapította, hogy a gyermekvédelmi rendszernek a szakmai ágazati irányítása teljesen szétdarabolt, és ezért a különböző szakmai egységek között sokszor kommunikációs hiányosságok vannak, amelyek további problémákhoz vezetnek.

Végül, de nem utolsósorban: a gyermekbántalmazási esetek kivizsgálására és a tanulságok levonására is sokkal alaposabb mértékben lenne szükség, ha ezt újra és újra, rendszeresen a jelzések alapján mind a szakellátásban dolgozó szakemberek, mind a kormány megtenné annak érdekében, hogy ezeket a hiányosságokat pótolni tudják, és ebből a rendszerszintű tanulságokat levonhassák.

Mivel nagyon kevés idő áll rendelkezésre ezen vitanap kapcsán, így csak arra volt lehetőségem, hogy felvillantsam azokat a problémákat, amelyek megoldásra várnak, illetve javaslatokat fogalmazzunk meg, egyúttal kifejezzük elkötelezettségünket a gyermekvédelem iránt. A Mi Hazánk számára minden egyes gyermek közkincs és a gyermek áldás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk képviselői részéről.)