Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A késői órára való tekintettel, illetve arra, hogy már ilyen családias légkörben vagyunk itt, meg fogom kímélni most, és nem fogok mindenről pontról pontra beszámolni, amit mi nehezményeztünk ebben a törvényjavaslatban, csak két pontot hadd emeljek ki. Az egyik a migránskötvénnyel kapcsolatban, pontosabban ‑ leírtam ide magamnak ‑ a letelepedési kötvény kapcsán egy megjegyzés.

Tudniillik a törvényjavaslat aktualizálja ezt az erre vonatkozó részét a harmadik országbeli állampolgárok letelepedéséről szóló törvényben olyan módon, egy technikai jellegű módosításról van szó, hogy egy kiüresedett pont helyére egy valódi hivatkozást illeszt be. Normális esetben, ha pont nem erről a törvényről, annak is nem erről a szakaszáról lenne szó, meg sem szólalnánk; ez egy olyan járatos megoldás, ami, mondom még egyszer, szót sem érdemel. Csak képzelje el, mi történt, államtitkár úr! Június 6-án Orbán Viktor a következőt mondta. Ott állt, és azt mondta, amikor az ellenzéki képviselők a letelepedési, alias migránskötvényeket kritizálták, hogy erről ő már sokszor beszélt, talán már tizenhatszor is, ezt mondta a miniszterelnök úr; majd így folytatta: az ellenzéki kérést ‑ tehát hogy szüntessék meg ezt a letelepedésikötvény-formát ‑ mi megfogadtuk, és ilyenfajta kötvények kibocsátását megszüntettük.

(21.50)

Ezek után én vettem magamnak a bátorságot, és benyújtottam egy olyan módosító indítványt, amely a teljes szakaszt törli. Hát, ha azt mondta Orbán Viktor, hogy ilyen letelepedésikötvény-fajta nincs, nem is kell, hogy ez a szakasz egyáltalán létezzen a magyar jogrendben! De ezt önök elutasították. Akkor most van ilyen migránskötvény vagy nincs ilyen migránskötvény? Nagyon szépen kérem, hogy ezt tisztázzuk már itt magunk között! Mindazonáltal azt érzem, hogy nagyon durva kettős beszédet tart fenn a kormányzat, mert igenis lebegtetni akarják ezt a fajta letelepedési kötvényt, hogy Rogán Antalnak még tovább pöröghessen a meseszekér, és majd csendesebb politikai időszakban újra előhozzák. Én ezt nagyon nem javaslom.

A másik pedig az ‑ és ezt viszont ön mondta ma délután itt a parlamentben ‑, hogy a 2018-as költségvetés egy olyan költségvetés, amiben mindenki, minden magyar állampolgár léphet egyet előre. Kérem tisztelettel, ez így ebben a formában nem igaz, azért nem, mert pont ebben a törvényjavaslatban bizony van egy olyan réteg, harmincpárezer emberről beszélünk, tehát nem kevésről, aki bizony továbbra is egy helyben fog toporogni. Maximum a garantált bérminimum emelkedése jelenthet számukra bármit. De azért valljuk be, hogy az nem egy jelentős előrelépés vagy gesztus.

Ez arról szól, hogy az állami tisztviselőkről szóló törvény hatályát eredetileg a járási kormányhivatalok dolgozóin túl ki óhajtották terjeszteni a megyei kormányhivatalokra, illetve a minisztériumi munkatársakra is. Ezt ebben a salátatörvényben, egy pici hátsó, eldugott kis módosító részben 2018. január 1‑jé­ről áttolták 2019-re, vagy ki tudja, mikorra; mikor majd Jézus Krisztus visszajön ítélni eleveneket és holtakat. Az a pont, amit mindig tologatunk, sosem fog beérkezni.

Tehát azt gondolom, hogy ha valakik nem léphetnek előre, azok a minisztériumi dolgozók, illetve a megyei kormányhivatal munkatársai. Ennek a fedezete mennyi? Mennyi lehet az az összeg, amit most ezektől az emberektől sajnálunk? Melyik az a látványberuházás, Rogán Antalnak, Andy Vajnának vagy bárkinek kormányzati baráti körökön belül adott plusztámogatás, amit nem lehetett volna inkább erre fordítani jó szívvel?

Tudom, államtitkár úr, hogy ön ezt megtette volna, de miért nem kardoskodnak amellett, hogy kaphassák meg. Önöknek dolgoznak ezek az emberek jelenleg. Aztán persze ’18-ban már nekünk fognak dolgozni, de addig is ezt a gesztust igenis megérdemelnék. Köszönöm a szót, elnök úr.(Taps a Jobbik padsoraiból.)