Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VARJU LÁSZLÓ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most a kisebbségi vélemények kerülnek sorra, hogy lényegében a bizottságban és a bizottságokban azokkal a szép szavakkal szemben, amit most képviselőtársam elmondott, melyek azok a kisebbségi vélemények, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy mennyivel lehetett volna jobban csinálni és mennyivel lehetett volna többet tenni családokért, Magyarországért, és éppen ezért az ezzel kapcsolatos vitánkat ilyen értelemben összegezni tudjuk most itt, a parlament ülésén. Természetesen ez államtitkár úrnak már nem lesz ennyire kellemes, hiszen a kritikáknak egy jó részét természetesen ismeri, hiszen a bizottsági ülésekről származó információkból ezekről ismerettel már rendelkezhet. De továbbra is az az álláspontunk, hogy a törvényjavaslat a jogalkotás szakmai követelményeinek nem felel meg, mint ahogy a bizottsági ülésen erről már beszéltem.

Az elmúlt hónapokban a pénzügyminiszter úr  talán éppen a zárszámadási törvényben szereplő folyamatok nyomán is  egymás után ellentmondó nyilatkozatokat tett, hol arról beszélt, hogy egyébként micsoda kiváló lehetőség van, mint ahogy ezt az elmúlt percekben hallottuk, a másik időszakban pedig arról beszélt, hogy micsoda válság következik, és milyen lépéseket kell tenni.

(19.20)

Egy ilyen szituációból kiindulva elmondható tehát, hogy azt a tervezőmunkát, amely azt az eredményt hozta, hogy 2018-ban 1200 milliárd forinttal több bevételre került sor, illetve ennél magasabb kiadásra került sor, nem tekinthetjük normálisnak. A GDP 2,8 százalékát meghaladó mértékű az eltérés, amivel a kormány nem tudott előre gondolkodni. Miközben örülhetnénk annak, hogy több a bevétel, akkor ez a megadóztatott országban több mindenre lehetőséget adott volna, mint ahogy említettem, az állampolgárok több szolgáltatásban, több juttatásban részesülhettek volna az államtól. Alábecsültek a folyamatok például a nyugdíjak tervezésénél. Jóval kisebb nyugdíjemelésre számíthattak az érintettek, majd később ezt igyekeztek pótolni különböző módon, azonban az a véleményünk, hogy a választási költségvetés keretében igyekeztek mindezt megoldani.

Ráadásul ennek az a következménye, hogy az 1200 milliárd forint elköltéséről való döntéseket kivonták az Országgyűlés hatásköréből. Emlékszünk, hogy a kormányzó többség hozott egy törvényt arra vonatkozóan, hogy a tartalékot a kormány saját hatáskörében feloszthatja, és így napról napra, minden nap újabb és újabb költés jelenik meg. Így volt ez a megelőző évben is. A Magyar Közlönyben ezt mindenki nyomon követheti. Számos esetben a forrást másra lehetett volna felhasználni. Ilyen lehetett volna például akár az államadósság csökkentése, ami már most is 70 százalék alatt lehetne az év végi költekezés elkerülése esetén.

A társadalmi egyenlőtlenség tovább mélyül, nagy állami rendszerek a működésképtelenség szélén tengődnek. Látjuk, hogy milyen döntéseket hoznak, éppen azért, hogy ezeket fenn tudják tartani, legalább látszólag, azért, mert olyan döntéseket hoz a kormány, például a Posta vagy a MÁV működéséhez semmifajta támogatás nem érkezik oly módon, hogy az érdemben tudná segíteni a működést. A kormány nem tartja, nem tartotta fontosnak az egészségügyet és az oktatást, ez a döntési mechanizmusból is jól látszik.

Az állam azon modernizálását, amire éppen ebből a többletpénzből lehetősége lett volna, nem hajtották végre, így nem kell csodálkozni azon, hogy ilyen hektikus és állandóan változó környezetben az ország nagy többsége teljes bizonytalanságban érzi magát. Egyébként a pénzes támogatások helyett jogbiztonságban éreznék magukat az emberek, s ha létezne jogállam, akkor talán a népesedéspolitikai törekvéseik is sokkal előrébb lennének.

Ennek kapcsán azzal szeretném folytatni, hogy a Népjóléti bizottságban milyen kisebbségi vélemény hangzott el, egészen a konkrétumokig. A 2018. év egyik nagy átverése a rászoruló gyermekek szünidei étkeztetése volt, amire 6,6 milliárd forintot terveztek, végül mindössze 3,3 milliárd forint jutott erre. Egy szó sincs az indoklásban arról, hogy ennek mi az oka, miközben egy jelentős, 50 százalékos alulteljesülés következett be. Sőt, az általános indoklásban azt írják, hogy „az állam a szünidei étkeztetés támogatására nagy hangsúlyt fektetett, amelyet az önkormányzatok 2016-tól látnak el kötelező feladatként”. Két lehetőség adódik: jóval kevesebben, akár feleannyian igényelték az ellátást, mint ahogy azt a kormány korábban tervezte, vagy mégsem kapott mindenki enni, aki kérte. Az biztos, hogy azok közül sokan kimaradtak, akik elvben jogosultak lennének rá, hiszen vagy nem tudnak a lehetőségről, vagy az önkormányzat nem szervezi meg az ellátást, így nem is kérik azt. Mindezt az írásbeli kérdésekre adott létszámadatok is alátámasztják.

Jellemző a költségvetés működésének egészére, hogy közel 13 milliárd forinttal kevesebbet fordítottak a bölcsődék támogatására, mint ahogy azt elfogadták. Sőt, év közben jelentősen össze is kavarták az ehhez kapcsolódó sorokat. Ez nem arra utal, hogy ez egy családbarát kormány intézkedése lett volna. Jóval kevesebbet költöttek tehát a bölcsődékre.

A szociális támogatások egyik meghatározó eleme a nyugdíjminimum összege, ami 28 500 forint. Ez ebben az évben sem változott, ahogyan a foglalkoztatást helyettesítő támogatások összege, a 22 800 forint sem. De nem változott ebben az évben a közgyógyellátás összege és a babakötvény utalási összege sem. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez tartozó évi kétszeri támogatás összege sem változott. Az önkormányzatok helyi támogatásaihoz járó költségvetési keret nem nőtt ebben az évben sem.

Beszéljünk egy kicsit a családi támogatások közül a családi pótlékról. A gyes, a gyed és az anyasági támogatás összege ebben az évben nem változott, ezt mind-mind úgy hagyták. Így tehát az ezekből a családokat érintő lehetőségekből ők nem részesülhettek, hangsúlyozom, miközben 1200 milliárd forintos többletbevételre tettek szert, és költöttek el még annál is többet.

Hozzáteszem, hogy miközben a demográfiai számok miatt szeretnék, ha a népesedés növekedne, eközben  itt vannak a számok  az önök által elmondottak ellenére éppen hogy csökken a gyermeklétszám. Éppen ezért nem is tudják igénybe venni. Meglepő módon a csecsemőgondozási díjra, a csedre fordított kiadások is alulteljesültek 2,8 milliárd forinttal, viszont a gyermekgondozási díj, a gyed kiadásai több mint 12 milliárddal haladták meg az eredeti összeget. 2018-ban folytatódott a családi kedvezmény 2019-ben tartó növelése, és ennek megfelelően jártak el. Ebben az évben költött először többet a kormány családi adó- és járulékkedvezményre, mint családi pótlékra.

A lakástámogatásokra minden CSOK ellenére a betervezett 236 milliárd forint helyett csak 193 milliárd forint jutott. Ez még akkor is így történt 2018-ban, ha erről a reklámokban mást lehet látni.

A nyugdíjrendszer kiadásai között annak működtetési oldala nem értelmezhető úgy, ahogy az az előterjesztésben szerepel, mert nem tudható, hogy a működtetése ténylegesen mennyibe is került. Ennek egyik oka az egységes igazgatási rendszer szétverése és szakmailag, ügyvitelileg összefüggő feladatok szétosztása. Jelenleg más irányítás alatt és más igazgatási szervezetben történik a nyugdíjigények elbírálása, és más helyen a nyugdíjak folyósítása. Fontos kiemelni, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap fejezetében szereplő információk szerint 2018-ban a hadigondozotti ellátások kiadásai 14 milliárd forint összegben teljesültek, miközben egy évvel korábban az akkori zárszámadás szerint 8 milliárd 667 millió forintot fordított erre a költségvetés. Több mint 60 százalékos az emelkedés.

Méltányossági alapon megállapításra kerülő nyugellátásra 198,4 millió forint, méltányossági alapú nyugdíjemelésre 785 millió forint, a 800 millió forintból, egyszeri segélyre 583 millió forint, a 600-ból, felhasználása megtörtént. A fejezet indoklása szerint a következő történt. 2018-ban 60 121 fő kérelmezett méltányossági nyugdíjemelést, közülük 34 725 személy igényét teljesítették. A teljesítési arány az elbírált kérelmek számához viszonyítva 58 százalékos volt, az egy főre jutó emelés havi átlaga 3539 forint volt. Hozzáteszem, tapasztalataink szerint önmagában ez a szám rendkívül alacsony, mind az, ami az egy főre jutó összegre vonatkozik, mind azoknak a száma, akik részesülhettek ebből a támogatásból.

Beszéljünk a rokkantsági, rehabilitációs ellátásokról is: 22,4 milliárd forinttal kevesebbet fordítottak erre, mint amennyit az előirányzat szerint kellett volna. Sőt, a keret még tartalmazta a nyugdíjprémiumhoz kapcsolódóan, annak mintájára a rokkantaknak nyújtott úgynevezett egyszeri juttatás összegét is, 4,3 milliárd forintot.

(19.30)

A kiadáscsökkentést az indoklás a létszámcsökkentéssel, -csökkenéssel magyarázza.

Az Egészségbiztosítási Alap méltányossági kasszájából a rokkantsági, rehabilitációs ellátások megállapítására 128,7 millió forintot költöttek, ez a 2018-ban bevezetett kivételes rokkantsági ellátás, amire 150 millió forintot szántak a költségvetés elfogadásakor. A fejezeti kötet szerint havonta átlagosan 255 fő kapta csak meg ezt az ellátást.

Végezetül a Népjóléti bizottság kifejti, hogy az Állami Számvevőszék ismételten megállapította, hogy az EMMI fejezetében az alcímben a családi támogatások, illetve a jövedelempótló és a jövedelemkiegészítő szociális támogatások jogcímcsoportjai terhére teljesített kiadások esetében az ellenőrzés megbízhatósági hibákat állapított meg, mivel a számviteli törvény előírásai ellenére nem álltak rendelkezésre a folyósított ellátások megállapításának bizonylatai, a megbízhatósági hibák összértéke meghaladta azt a lényegességi szintet, amely által a kiadás adatai nem voltak ennek megfelelően ennél az alapnál megbízhatóak.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy a kisebbségi véleménnyel rendelkezők nem tudják támogatni a zárszámadás ezen részét, illetve ilyen értelemben a törvény elfogadását.

Végezetül a kisebbségi vélemények közül szeretném még a Fenntartható fejlődés bizottságának az összegzésére, megállapítására felhívni a figyelmet, és egyéb bizottságok, illetve képviselőtársaim munkájának beszámolóiról munkamegosztásban fogjuk itt a 30 percet is felhasználni.

Összességében elmondható tehát a Fenntartható fejlődés bizottságának véleménye alapján, hogy a környezetügyet érintő kiadások még csak köszönőviszonyban sincsenek a nemzeti környezetvédelmi programban, a természetvédelmi alaptervben, a biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiájában vagy a nemzeti éghajlatváltozási stratégiában foglaltakkal, amelyek a magyar emberek egészséges környezethez való, az Alaptörvényben is deklarált jogai érvényesítéséről, a természeti erőforrások védelméről szólnak, és számos feladatot fogalmaznak meg, amelyeket végre kellene hajtani  na, ez az, amiből semmi nem teljesült. Szép stratégiákat képesek ide elénk tenni, dönteni róla, látványt teremteni, majd egyébként pedig teljesülésről nem lehet beszélni.

Így a 2018. évi központi költségvetés forrásainak felhasználása, a természeti erőforrások védelme, fenntartható hasznosítása, a környezetminőség javítása, valamint az éghajlatváltozás megfékezése és a várható hatásokhoz való alkalmazkodás szempontjából elégtelen osztályzatot kapott a 2018. évi zárszámadás után ez a munka.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és, elnök úr, a képviselőtársaimnak átadnám a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)